Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-09 / 109. szám, szombat

SZOCIALIZMUS, EGYSÉG, BÉKE! Világ proletárjai, egyesüljetek! S Z LOVAK IA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1970. május 9. SZOMBAT BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 109. szám Ara 50 fillér egy negyedszázad Irta: LÖRINCZ GYULA E

z a kerek év, az 1970-es, eseményekben, jobban mondva évfordulókban, rendkívül gazdag. Nemrégen ünnepeltük a nagy forradalmár, az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom géniusza, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulóját. Ugyancsak áprilisban volt egy éve, hogy pártunk központi bizottsága újra lenini kurzust vett. Ez a dátum ugyan nem sokéves évforduló, de jelentőségében nagyon is nagy, és ha már összekötöttük a jubileumi évvel, akkor ez kétszeresen kötelez arra, hogy azt a lenini kurzust győzelemre vigyük, hogy a jobboldali, az antiszocialista, a szovjetellenes, az opportunista elemek áltat politikai krízisbe sodort társadalmunkat a szakadék széléről visszavezessük az egyetlen helyes útra: a szocializmus győzelmének útjára. Május elsejét is az idén nyolcvanadszor ünnepeltük. Ezek a kerek évfordulók jóleső érzést váltanak ki bennünk, hiszen egybeesnek hazánk felszabadításának negyedszázados évfordulójával. Hálával emlékezünk azokra, akik népünket a fasiszta elnyomás alól felszabadították: a dicső szovjet hadsereg hőseire. Az 1945-ös felszabadulás nem kis örömöt jelentett nekünk, csehszlovákiai magyaroknak, hiszen az embertelen, barbár fasiszta rendszer feletti győzelmet hozta magával, de meg kell mondanunk egész őszintén, hogy az örömbe némi üröm is vegyült. Az akkori nemzetiségi politika, a kitelepítés, az állampolgárságtól való megfosztás és egyéb diszkriminációk súlyos csapásként nehezedtek a csehszlovákiai magyarokra, annál is inkább, mert a horthysta Szálasi-rezsim alatt mint Káinbélyeget viselték a „felvidéki kommunista", „Beneš-kommunista jelzőt. (Beneš olyan messze volt a kommunistáktól, mit Makó Jeruzsálemtől, ha nem messzebb). Nem célunk azonban ezeknek a sebeknek a feltépése, hiszen az semmi jóra nem vezetne. Békében, megértésben tudtunk, tudunk és akarunk élni hazánk nemzeteivel, csehekkel, szlovákokkal és a többi nemzetiséggel. Közös haladó hagyományainkat emlegessük. Egyik ilyen büszkeségünk, hogy munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével 1948-ban súlyos csapást mért a reakció, a jobboldal puccskísérletére és ezzel megerősítette hatalmát, utat nyitva egy fejlett szocialista társadalom építéséhez. Megállapíthatjuk, hogy dolgozó népünk a kiharcolt hatalommal jól tudott élni és jól sáfárkodott. Ezt néhány meggyőző adat kellőképpen bizonyítja, hiszen nézzük meg csak az ipari termelést. 1968ban majdnem hússzorosa volt az 1937-es és több mint tízszerese az 1948-as ipari termelésnek. A szlovákiai ipar a második világháború előtt csak 104 915 munkaerőt foglalkoztatott, 1948-ban már 231 000-et, 1968-ban pedig 576 000-et. Csehszlovákia a világháború előtt nemzetközi viszonylatbon a tíz legfejlettebb ipari ország közé tartozott. A háború után Szlovákia iparosításával elértük, hogy Szlovákia ipari termélése már annyi volt, mint a háború előtti Csehszlovákiáé. A mezőgazdaság kollektivizálásával is nagy eredményeket értünk el, hiszen 1969-ben a mezőgazdasági termelést a háború előttihez viszonyítva 60,1 százalékkal fokoztuk. A mezőgazdasági árutermelés ez alatt az idő alott 181,8 százalékkal emelkedett. Sok adatot lehétne felsorolni az életszínvonal, a kultúra, a népművelés, az egész ségügy területéről is. Nem lebecsülendő az sem, amit a nemzetiségi politika, nemzeteink és nemzetiségeink egymás mellett élésének rendezése terén elértünk. Ennek ellenére az 1968-as olyannyira szükséges januári változás után a vezetésbe befurakodott jobboldali, antiszocialista ellennek — akiktől most igyekszünk megtisztítani társadalmi életünket — lebecsülték a szocializmus útján elért eredményeinket, beszennyezték pártunkat, és barátságunkat szövetségeseinkkel, elsősorban a Szovjetunióval. Politikai, gazdasági és társadalmi életünkben teljes anarchia lett úrrá. Szövetségeseink irántunk érzett bizalma megrendült teljes izolációba kerültünk. Ma már közismert dolog, hogy ezek a jobboldali, antiszocialista elemek mind a párt, mind a kormány ós a társadalmi szervezetek vezetésének egészséges magvát különféle kieszelt vádakkal, koholmányokkal igyekeztek lehetetlenné tenni, elszigetelni, a vezetésből kizárni, teljesen lefegyverezni, hogy azután az országot kiszakíthassák a szocialista táborból. Ezt a puccsista tervet csak a szövetségesek, a Varsói Szerződés tagállamainak közbelépése hiúsította meg 1968 augusztusában. Ma már tudjuk, hogy erre a lépésre szövetségeseink öt perccel tizenkettő előtt szánták el magukat, mikor világos volt előttük, hogy saját erőnkből már nem tudjuk megvédeni a szocializmus vívmányait, elért eredményeit, perspektíváját a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A Varsói Szerződés, valamint a nemzetközi szolidaritás eszméje, ennek becsületes betartása, tette számukra kötelezővé, hogy segítségünkre siessenek, ugyanúgy, mint 25 évvel ezelőtt. Voltak egyesek, akik Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozóinak szemére vetették, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak katonáit mint barátokat, mint szövetségeseiket fogadták. Ezek elfelejtették, vagy nem akarták tudomásul venni, hogy a nacionalizmus elburjánzása az utóbbi kritikus években a csehszlovákiai magyar dolgozókat egy újabb hajszával, egyesek részéről egy újabb kitelepítés rémképével fenyegette. A csehszlovákiai magyar dolgozók így (Folytatás a 2. oldalon) ÖRÖK IDŐKRE A SZOVJETUNIÓVAL Koszorúzási ünnepség a Slavínon Ünnepi gyűlés a Kultúra és Pihenés Parkjában (Tudósítónktól) — Verőfényes tavaszi napsütés, virágba borult fák fogadták tegnap reggel a korai sétálókat az elesett szovjet katonák bratislavai emlékművénél, a Slavínon. Fél kilenc után azonban egyre fokozódott a sürgés-forgás, majd felsorakozott a díszőrséget álló csehszlovák és szovjet katonai század. Pontban kilenckor fölcsendült a katonai gyászinduló, s ezzel megkezdődött a hősi emlékmű megkoszorúzása. Az SZLKP KB, az SZNT, a szlovák kormány, az SZNF KB közös koszorúja mögött haladt Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, Jozef Elsík, Ján Janik, Ľudovít Pezlár, Štefan Sádovský, Miroslav Válek, Vojtech Daubner és Václav Vačok az SZLKP KB elnökségének tagjai és a KB titkárságának tagjai, továbbá Viliam Šalgovič, az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke. A második sorban Fábry István, Jozef Gajdošík, fán Štencl, az SZNT alelnökei haladtak, majd a szlovák kormány miniszterei és más politikai és közéleti A bratislavai ünnepi gyűlés részvevőinek •> f f" udvozlo levele a szovjet néphez A napokban egész hazánk, nemzeteink megünneplik Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulóját. Az Ünnepi alkalomból forró testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek, drága szovjet elvtársak és testvé rek. Őszinte, mély köszönetünket fejezzük ki mindazért, amit a szovjet nép nemzeteink és hazánk jóié téért tett. A nemzeteink közti test véri, baráti és elvtársi kapcsolatoknak mély gyökerei és hagyományai vannak. Már a Nagy Októberi Szo cialista Forradalom döntő határköve lett nemzeteinknek a nemzeti és szociális felszabadulásért, a dolgozók demokratikus jogaiért foly tátott harcában. Csehszlovákia Kommunista Pártja meg alakulása után hazánk leg haladóbb erői a marxistaleninista tanításból kiindulva a szovjetek első hazája, a szocializmus bölcsője felé fordították tekintetüket, hogy ott keressék a tőke és a fasizmus veszélye ellen, e demokráciáért, a szocializmusért, és békéért folytatott harc forrásait ós tapasztala tait. (Folytatás a 2. oldalon) személyiségek. A Bratislavában akkreditált konzuláris képviseletek közös koszorúja mögött haladók élén ment Mihail Mihajlovics Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja. Külön koszorút helyezett a Slavínra a szovjet tengerészflottilla küldöttsége. A további koszorúkat a csehszlovák néphadsereg és a Belügyminisztérium vezető képviselői vitték. A nyugatszlovákiai kerületi pártbizottság, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége és a Csehszlovák— Szovjet Barátsági Szövetség koszorúinak elhelyezése után felcsendült a csehszlovák és a szovjet himnusz. Az emlékmű előtt ezután díszlépésben haladt el a díszőrség, majd a szlovák főváros üzemei helyezték el a népünk örök háláját kifejező koszorúk sokaságát. Csehszlovákia felszabadításának negyedszázados ünnepségei tegnap délelőtt Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, az SZNF Központi Bizottsága, az SZSZK kormánya és az SZNT ünnepi ülésével érték el csúcspontjukat. A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermében rendezett gyűlés ünnepi hangulatát a napokban aláírt csehszlovákszovjet barátsági szerződés is áthatotta. A jelenlevők lelkes tapssal üdvözölték az elnökségi asztal mögé lépő elvtársakat, élükön Jozef Lenárttal, az SZLKP KB első titkárával. Az elnökségi asztalnál foglalt még helyet; Peter Colotka, Vincent Gislák, Jozef Elšík, Michal Hanko, Ján Janik, Ondrej Klokoč, Ľudovít Pezlár, Štefan Sádovský, Václav Vačok és több más politikai és közéleti személyiség. Az ünnepi ülésen részt vett M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet fegyveres erők küldöttsége, melyet V. D. Cukanov alezredes és a bratislavai látogatáson tartózkodó szovjet hadihajó-raj küldöttsége, melyet F. J. Pahalcsuk ellentengernagy vezetett. (Folytatás a 2. oldalon! A Szovjetunió vezetőinek ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA felszabadulásunk 25. évfordulóján (CSTK) — LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, és ALEKSZEf KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából üdvözlő táviratot küldött GUSTÁV HUSÁKNAK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, LUDVÍK SVOBODÁNAK a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, ĽUBOMÍR ŠTROUGALNAK a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormány elnökének. A -távirat így hangzik: Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a Szovjetunió Minisztei tanácsa és a szovjet nép nevében Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából legszívélyesebb üdvözletünket küldfjtik Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának, a testvéri Csehszlovákia népének és Önöknek személyesen is. 1945. május 9-e Csehszlovákia töiténetének egyik legfényesebb napja. A szovjet hadsereg, a cseh és szlovák hazafiak hősiessége megszabadította Csehszlovákiát a fasiszta elnyomástól. Csehszlovákia népe ismét elnyerte nemzeti szabadságát és függet(Folytatás a 2. oldalon) KÖZLEMÉNY a szovjet párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásáról Május 5—7-én Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a csehszlovák köztársasági elnök és a csehszlovák kormány meghívására hivatalos látogatást tett Csehszlovákiában a szovjet párt- és kormányküldöttség L. I. Brezs nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: A. N. Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, P. J. Seleszt, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP Központi Bizottságának első titkára, P. M. Masérov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, Belorusszia Kommunista Pártja KB első titkára, K. F. Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, A. A. Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter és Sz. V. Cservonyenko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió prágai nagykövete. (Folytaiig a 4 oldalon)