Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-08 / 108. szám, péntek

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról) földművesszövetkezetek szilárd gyökereket eresztettek falvaink életében, és megállták a helyüket az utóbbi évek politikai próbatételei során is. A szövetkezeti átalakulást a mezőgazdaságnak a korszerű technika alapján történő műszaki átszervezése kísérte. Ennek következtében a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság azzal, hogy a munkatermelékenység a háború előtti színvonalhoz viszonyítva a háromszorosára emelkedett, biztosítja a mezőgazdasági termelés állandó fokozódását. A nemzeti jövedelem a háború előtti színvonalhoz képest három és félszeresére növekedett. Ez a szocialista elosztás elveinek érvényesítésével együtt nemcsak megszüntette a kapitalizmus régi méltánytalanságait, hanem ugyanakkor biztosította az egyéni és a társadalmi fogyasztás tartós és erőteljes növekedését is. Az ingyenes egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások méreteiket tekintve a világ leghaladóbb szolgáltatásai közé tartoznak. Teljes tudatában annak, hogy még nem mindig sikerült teljes mértékben kielégíteni a növekvő szükségletet és igényeket, megállapíthatjuk, hogy az életszínvonal nálunk viszonylag magas tokot ért el. Emellett a kapitalizmusban levő élet-különbségektől eltérőpn nálunk a magas fokú átlagos fogyasztás jellemző. A szocializmus építésének időszaka összefügg azokkal az átütő sikerekkel, amelyeket a cseh országrészek és Szlovákia gazdasági fejlődésében levő különbségek kiegyenlítése terén értünk el. Szlovákia iparosítása az ipari termelés gyors növekedéséhez vezetett. Szlovákia ma több ipari terméket termel, mint azelőtt a burzsoá Csehszlovákia egész ipara. Az egykor elmaradott mezőgazdasági országból Szlovákia fejlett iparú és szövetkezeti, mezőgazdasági nagyüzemi termelésű modern ország lett. Pártja Központi Bizottságának nevében erről az emelvényről köszönetünket fejezzük ki a munka sok százezernyi hősének, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek és fiataloknak, akik nem sajnálták erejüket a szocializmusért, szocialista hazánk felvirágoztatásáért vívott harcban. Nem titkoljuk el a hibákat és a fogyatékosságokat Az államszövetség elve helyes A nemzetiségi kérdés, elsősorban a csehek és a szlovákok viszonyának megoldása rendkívül fontos volt a csehszlovák állam szempontjából. A nemzeti felszabadító küzdelemben vereséget szenvedett az úgynevezett egységes csehszlovák nemzet burzsoá alapelve. Nemzeteink — a csehek és a szlovákok viszonyát — újonnan fogalmaztuk meg a teljes egyenjogúság elve alapján közös csehszlovák államban. E kérdéseket így fejezi ki a kormányprogram és bizonyos mértékig az 1948. évi alkotmány is. A későbbi években a nemzetiségi kérdést nálunk leegyszerűsítve, mint túlnyomóan gazdasági problémát kezelték és ezen a téren is számos torzulásra és nihilista eljárásra került sor. Ezért e téren is fokozódott a feszültség, melyet csupán a csehszlovák államszövetségről szóló törvény jóváhagyása szüntetett meg. Az egy államban élő több nemzet szövetségi kötelékének lenini gondolata nálunk is új feltételeket teremtett a csehek és szlovákok testvéri kapcsolataiban: megteremtette az alapot a legszorosabb együttműködéshez az egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Tapasztalatokat gyűjtünk államunk szövetségi elrendezésének működéséből, és ahol a jobb tevékenység és a jobb irányítás érdekében — főként a gazdasági téren — szükséges lesz, megtelelő kiigazításokat eszközlünk. De elmondhatjuk, hogy a szövetségi rend elve megfogant, bevált, és helyesnek tartjuk. Ugyanakkor létrejöttek a feltételek a nemzetiségi kisebbségek fejlődéséhez és teljes érvényesülésükhöz államunk keretében. Az elmúlt 25 év jelentős szakasz kulturánk, iskolaügyünk, a tudomány és művészet fejlődésében is. Csehszlovákia ma a műveltséget tekintve a világ legfejlettebb országai közé tartozik. A háború előtti helyzethez mérve háromszor annyi a középiskolai képzettséggel és ötször annyi a főiskolai végzettséggel rendelkező fiatalok száma. A cseh és a szlovák kultúra a szocialista országépítés 25 éve alatt páratlan fejlődést ért el. Számos 1945 után készült művészi alkotás nemcsak keletkezése idején játszott jelentós szerepet, hanem a cseh és a szlovák kultúra örökbecsű kincsévé vált. A szocialista állam rendszeres és nagyvonalú gondoskodása a tudományról számos ágazatban kiváló, gyakran világszínvonalú kutatói és kísérleti tevékenység kibontakozását tette lehetővé. Az állam vállalta a tudományos kutatás anyagi biztosításának és -a tudományos dolgozók nevelésének teljes gondját. A tudományos dolgozók száma 1937-hez viszonyítva több mint hatszorosára emelkedett. Külpolitikánk alapja a proletár internaomlizmus A forradalom eredményeit és a szocialista építés vívmányait teljes mértékben biztosítja külpolitikai irányzatunk, melynek alapja szövetségünk a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Gazdasági téren e szövetség a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenységében jut kifejezésre. A szuverén Csehszlovák Szocialista Köztársaság védelmét megbízhatóan biztosítja a Varsói Szerződés. Az európai szocialista országok katonai szövetségének ez az alapja, az európai biztonság jelentős tényezője. Éppen ebben a hónapban emlékezünk meg keletkezésének 15. évfordulójáról. Külpolitikánk és valamennyi nemzethez fűződő kapcsolataink alapja a proletár internacionalizmus. Ezt az elvet szentnek és érinthetetlennek tartjuk. Az élet nemegyszer megerősítette Klement Gottwald azon szavait, hogy a proletár internacionalizmus kritériuma a Szovjetunióhoz fűződő viszony. A szocialista államok nagy családjába tartozunk, és csak a szocialista közösség részeként biztosíthatjuk népeink vágyainak teljesülését. A szocialista átalakulások értékelése során tudatosítjuk, hogy társadalmunk csak azért érhetett el ily jelentős sikereket, mert a dolgozó nép élén Csehszlovákia Kommunista Pártja állott. Jövőre ünnepeljük pártunk fennállásának félévszázados évfordulóját. Büszkén elmondhatjuk, hogy munkásosztályunk forradalmi élcsapatának tevékenységéhez fűződnek újkori történelmünk legragyogóbb fejezetei. Ebben az évben a nagy forradalmár és gondolkodó, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából emlékeztünk meg arról, hogy a legjelentősebb sikereket mindig azokban az időszakokban értük el, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájában kövekezetesen a lenini tanokhoz igazodott, araikor alkotó módon érvényesítette a marxizmus—leninizmus elveit. A nagy Lenin eszméi voltak és maradnak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság erejének és felvirágzásának a forrásai. Dolgozó népünk, munkásosztályunk és annak vezető ereje — Csehszlovákia Kommunista Pártja — joggal büszke lehet a szocialista építés vívmányaira. Ezek százezrek és milliók mérhetetlen áldozatkész munkájának, a forradalmunk által felszabadított nagy kezdeményezésnek az eredményei. Csehszlovákia Kommunista Tisztelt Elvtársak, Drága Barátaink! Minden nehézség és fogyatékosság ellenére is bebizonyosodott nálunk, hogy a szocializmus biztosítani képes a dolgozó ember teljesebb, boldogabb és gazdagabb életét. A szocialista világrendszer, amelynek Csehszlovákia, szerves része, fejlődésének tulajdonképpen csak a kezdeténél tart, most lép be a történelembe. Ha tudatosítjuk e tapasztalatot, megérthetjük sikereink jelentőségét, s ugyanakkor helyesen és józanul ítélhetjük meg sikertelenségeinket és fogyatékosságainkat is. Amikor ma magunkénak valljuk szocialista építésünk elvitathatatlan sikereit, semmi esetre sem akarjuk idealizálni az elmúlt 25 évben végbement fejlődésünket. Nem szándékszunk eltitkolni azt a számos problémát sem, amelyeket nem oldottak meg idejében, és így társadalmunk és a párton belüli válság alapjává váltak, az elmúlt években átélt válság alapjává, amelynek következményeit még mindig érezzük, de ezeket fel kell számolnunk. E fogyatékosságok és tévedések közül néhány a társadalmi átalakulások objektív jellegéből származott. A felsorakozó munkásosztálynak szükséges ismereteket és tapasztalatokat kellett szereznie, meg kellett tanulnia az uralkodást és az irányítást. Egyes hibák a feladatok és a bonyolult feltételek rendkívüli felhalmozódásából eredtek, más hibák oka az objektív elemzést és a józan taglalást helyettesítő szubjektív eljárás volt. Nálunk is érvényesültek a személyi kultusz fogalma alatt ismert módszerek. Súlyos károkat okozott az is, hogy a politikai és gazdasági gyakorlatban nem vonták le idejében és következetesen a szükséges tanulságokat. Az 50-es és a 60-as években a párt és az állam akkori vezetősége túlbecsülte a szocializmus építésében elért sikereket és idealizálta a társadalmi fejlődést. Nem volt képes meggátolni azoknak a nehézségeknek a felgyülemlését, amelyek a szocialista rendszer lehetőségeinek ki nem használásából származtak, nem tudták levonni a következtetéseket abból, hogy gazdaságunknak az extenzív fejlődésről intenzív fejlődésre kell áttérnie. Nem teremtette meg a tudományos-műszaki forradalom megkezdéséhez szükséges politikai és társadalmi feltételeket, nem eszközölt szükséges változtatásokat az irányítási rendszerben és népgazdaságunk hatékonyságának növelése érdekében. Ezzel függött össze nem reális célkitűzéseinek meghirdetése. Ez sorsdöntő volt, főként a harmadik ötéves terv feladatainak kitűzésénél, amelynek széthullása a gazdasági fejlődés megtorpanásához vezetett. A társadalmi osztályok és rétegek fokozatos közeledésének távlata nem az osztályharc befejezésének folyamataként értelmezték, hanem valamilyen konfliktustól mentes helyzet kialakításaként az állam feltételei között, amely ellentétben állott az elért fejlődési fokkal és amelyet helytelenül össznépi államként jellemeztek. Megbénult a problémák osztályszempontból való megítélése, lany-' hult a proletár nemzetköziségre való nevelés, és nem oldották meg a nemzeteink között felmerült égető problémákat sem. Ez téves, lényegében opportunista politikai gyakorlathoz vezetett. Igaz, hogy jóváhagytak egyes tárgyi jellegű részleges intézkedéseket, de az akkori vezetőség következetlensége miatt nem következett be alapvető fordulat. Az, hogy a helyzetet hosszú időn át lebecsülték, a nyilvánvaló fogyatékosságokat eltitkolták, végeredményben szükségszerűen csökkentette a bizalmat a párt vezetősége iránt és fokozta a kétséget afelől, hogy e vezetőség képes-e kiküszbölni a válságjelenségek okait. A becsületes, egészséges bírálattal egyidejűleg azonban egyre utat tört és fokozatosan túlsúlyba került az egész forradalmi múlt nihilista lebecsülése. Támadásba lendültek az ellenséges és revizionista erők is, amelyek a szocializmust és annak alapvető értékeit támadták, s különféle polgári és kispolgári nézeteket terjesztettek. A növekvő feszültséget és a keletkező veszélyt tudatosította a párt forradalmi magva, igyekezett felújítani a pártélet és az egész társadalom irányításának lenini alapelveit. Ez a törekvése betetőződött a CSKP KB 1968 januári plenáris ülésén. A januári plénum tárgyalásának fő értelme az volt, hogy létrejöjjenek az előfeltételek a szocializmushoz vezető utunkban álló akadályok elhárításához. A kommunista párt vezető szerepének erősítéséről és a szocialista állam megszilárdításáról volt szó. 1968 januárjának lehetősége — és a valóság A párt vezetőségétől 1968 januárja után azt várták, hogy erélyes intézkedéseket tesz a XIII. kongresszus határozatainak megvalósítása, valamint a CSKP KB 1968 januári plénuma határozatainak teljesítése érdekében. Azt várták, hogy a munkamódszerek és munkastílus tökéletesítése késedelem nélkül megteremti az előfeltételeket a dolgozók kezdeményezésének teljes érvényesüléséhez hazánk további szocialista fejlődése érdekében. Ezek a remények azonban nem teljesültek. A párt vezetősége politikai szempontból sokrétű volt, és a jobboldali opportunista szárny hibájából tovább mélyült az egység hiánya. Nem támaszkodtak a munkásosztályra, egy helyben topogtak. így a megoldási lehetőség, amelyet a januári plénum jelentett, kihasználatlan maradt, sőt végíil meghiúsult. A jobboldali erők kihasználva a január utáni vezetőség gyengeségét és képtelenségét arra, hogy világos kiutat mutasson, rákényszerítették kalandor szándékaikat a pártra és a társadalomra. Tevékenységük következtében jelentősen gyengült a szocialista állam szerepe, s a kommunista párt minősíthetetlen támadások célpontja lett. A párt vezető szerepét megbénították, így a szocialista rendszernek maga a lényege forgott veszélyben. Az ígért tudományos irányítás és „előrehaladás" helyett az irányító kapcsolatok általános szétbomlására került sor, és a terv helyére a piac ösztönössége lépett. A bérek és az árak állami szabályozásától való eltérés utat nyitott az infláció felé, bizalmatlanságot keltett a pénz szilárdságával szemben, és csaknem a belföldi piac széleséséhez vezetett. Azzal, hogy felelőtlenül tűrték, hogy a párt egyik pozíciót a másik után veszti el, hogy a becsületes polgárok a terror áldozataivá válnak, és széthull az államhatalmi apparátus, a demokratizálás jelszavával teret nyitottak az antiszocialista és antikommunista erők tevékenysége számára. A jobboldal és a szocialistaellenes erők kampányt indítottak, amelynek célja a szocializmus alapvető értékeinek megsemmisítése, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk, az internacionális testvériség zászlajának bemocskolása volt. Csehszlovákia súlyos veszélybe került. Különösen, veszélyes volt az, hogy az opportunistáknak és az antiszocialista elemeknek sikerült megtéveszteniük és fokozatosan leszerelniük azokat a belső erőket, amelyek tervszerű ellenállási tanúsíthattak volna a jobboldali reakcióval szemben. Elősegítette ezt a tömegtájékoztatási eszközök rendszeres bomlasztó hatása, ahol végül is a hisztéria, a nacionalizmus, a sovinizmus és a szovjetellenesség uralkodott el. A szocializmus sorsa bizonytalanná vált Csehszlovákiában. A szocializmus súlyos veszélyben forgott. A testvéri kommunista pártok, amelyek minden erőfeszítést megteltek a csehszlovákiai válság politikai megoldása érdekében, nem nézhették tétlenül ezt a tragédiát és nem hagyhatták, hogy az ellenforradalom betetőzze művét. 1968 augusztusa — internacionalista segítség A Varsói Szerződés szövetséges csapatainak belépése Csehszlovákia területére 1968 augusztusában meghiúsította a jobboldal és az antiszocialista erők terveinek megvalósítását. Ez közbelépés volt a szocializmus védelmére hazánkban és az egész szocialista táborban, internacionális segítség pártunknak, munkásosztályunknak, népünknek. Az 1968 augusztusától 1969 áprilisáig eltelt időszak újból megmutatta, hogy számos politikai vezetőnél nem naivitásról vagy a szocializmus valamilyen új modelljének a kereséséről, hanem szervezett jobboldali és ellenforradalmi tevékenységről volt szó. A moszkvai jegyzőkönyv, valamint a CSKP KB 1968 novemberi határozatának elvtelen értelmezése lehetetlenné tette a párt és a társadalom konszolidálását. Tovább érvényesültek az augusztus előtti időszak negatív irányzatai. A társadalom új, megrendítő válságoknak volt kitéve. Csupán a CSKP KB 1969 áprilisi plénuma hozta meg az egészséges erők határozott felsorakozását a párt marxistaleninista jellegének, egységének, aktivitásának és erejének felújítására. A párt vezetősége számos erélyes intézkedést tett a jobboldal befolyásának felszámolására, a párt sorainak az opportunista elemektől való megtisztítására, az állami és hatalmi szervek megszilárdítására. Megkezdődött a konszolidációs folyamat, amelynek első előfeltétele a párt egységének a marxizmus—leninizmus osztályelvei alapján való felújítása, valamint a párt megszilárdítása és erősítése volt, hogy következetesen teljesíthesse vezető szerepét az élet valamenynyi szakaszán. Szükséges, hogy a párt a társadalom valameny-, nyl becsületes alkotó erejét összpontosítani tudja hazánk további felvirágoztatása érdekében. Ma is a nemzeti egység útján akarunk haladni és meg akarjuk teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a dolgozók érdekei érvényesüljenek a Nemzeti Front keretében. Immár kijelenthetjük, hogy a konszolidáció első éve látható sikereket hozott a társadalmi élet valamennyi területén. A jobboldali és antiszocialista erők tömbje politikai vereséget szenvedett. Újból sikerült fejleszteni a párt- és a társadalmi szervezet és az állami szervek munkáját valamennyi fokon. A CSKP KB 1970 januári ülésén határozatot hozott a tagkönyvcseréről, ami fontos eszköze a tagság marxizmus—leninizmus elvei alapján történő aktivizálásának, a párt forradalmi egysége megszilárdításának és minden ingatag karrierista elemtől való megtisztításának. Meggyőződésünk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja így eszmeileg, politikailag és szervezetileg megerősödik, és a csehszlovák társadalmat sikerrel kivezeti a mély válságból és megoldja további társadalmi fejlődésünk összes alapvető problémáját. (Folytaias az 5. oldalon) 1970. V. 8.