Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-08 / 108. szám, péntek

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE Felújítottuk testvéri kapcsolatainkat Elvtársak! Az elmúlt év a párt azon erő­feszítésének jegyében telt el, amellyel az elvtársi, baráti kap­csolatok felújítására törekedett valamennyi szocialista ország­gal és kommunista pártjaikkal. Csehszlovákia Kommunista Pártja újból a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom szilárd része, felújította és el­mélyíti testvéri kapcsolatait a szocialista közösség országai­val. A párt felelősségének osztha­tatlan része volt és marad ha­zánk kívülről való biztosítása, azon tragikus sors megismétlő­désének a meggátolása, amely­be államunkat a csehszlovák burzsoázia az 1938—1939-es években sodorta. Népünk biztonságának egye­düli biztosítékát a Szovjet­unióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szilárd szö­vetségünkben láttuk és látjuk. Nemzeteink súlyos pillanatai­ban egyedül a Szovjetunió ma­radt hű a Csehszlovákiával szemben vállalt kötelezettsé­geihez, és soha el nem múló érdeme, hogy 25 évvel ezelőtt Csehszlovákia népe kezébe ve­hette hazája ügyeinek irányí­tását. Csehszlovákia népe azt a tényt, hogy már egy negyed évszázada békében élünk, hogy egy negyedszázada békének ör­vend egész Európa, elsősorban a Szovjetunió következetes és békés politikájának és a szo­cialista országok szilárd szö­vetségének köszönheti. A szocialista országok közöt­ti kétoldalú és sokoldalú szer­ződések, valamint a Varsói Szerződés olyan gátat emelt, amelyen az elmúlt negyedszá­zadban meghiúsult minden, az európai biztonságot veszélyez­tető és a második világháború eredményeinek revíziójáia irá­nyuló kísérlet. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni e testvéri­Szövetségi kötelékek jelentősé­gét éppen ebben a pillanatban, amikor a Szovjetunió képvise­lőivel együtt aláírtuk az új ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dést. A tárgyalások, amelyeket e napokban a Szovjetunió kül­döttségével folytattunk, meg­erősítették nézeteink és érde­keink teljés egyeségét. Ügy tár­gyaltunk egymással, mint igazi batátok. A megbeszélések fo­lyamán véleménycserét folytat­tunk a két országban levő helyzetről és megállapíthatjuk, hogy sikeresen fejlődik a poli­tikai, gazdasági és tudományos­műszaki együttműködés a két ország érdekeinek megfelelően. Jelentős figyelmet szenteltünk főként a szocialista országok közössége egységének, a közös eljárásnak az imperializmus elleni harcban és az európai biztonság kérdéseinek. A szerződés, amelyet aláír­tunk, teljes mértékben figye­lembe veszi a világban az utóbbi negyedszázad alatt be­következett változásokat, s a szocializmus pozícióinak meg­szilárdulását tükrözi világszer­te, a csehszlovák—szovjet kap­csolatok magasabb színvonalát tanúsítja. A szerződés szövege megfelel a proletár nemzetkö­ziség elveinek, s a szocialista államok között kialakult új tí­pusú kapcsolatoknak. A doku­mentum minden egyes szava arról tanúskodik, hogy tuda­tában vagyunk a szocializmus építésében kifejtett közös erő­feszítésünk eredményeiért, fej­lődéséért és védelméért viselt nagy felelősségünknek. A szer­ződésben az 1968. augusztus 3-i bratislavai nyilatkozatból indu­lunk ki, amely szerint az egyes országok népének hősi erőfe­szítésével és áldozatkész mun­kájával elért szocialista vív­mányok megszilárdítása és vé­delme valamennyi szocialista ország nemzetközi kötelessége. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szerződés, amelyet teg­nap írtunk alá további hozzájá­rulást jelent a szocializmus, a haladás és a béke erőinek meg­szilárdításához. Elősegíti azt, hogy Európában ne ismétlőd­hessék meg a háborús kataszt­rófa, amely több mint 30 évvel ezelőtt ennek a világrésznek népeit vérontásba, pusztulásba, szenvedésekbe és borzalmakba sodorta. Az európai és világbéke érdekében 1970. V. 8. Elvtársak! Még ma, 25 évvel a német fa­sizmus szétzúzása ulán sem szá­molták fel a háború minden maradványát, nem oldották meg á jelenlegi Európa összes problémáját. A csehszlovák kül­politika fontos feladatának tart­juk arra törekedni, hogy a má­sodik világháború örökségét fel­számolják, és megoldódjon va­lamennyi nyitott kérdés. Főként az nyugtalanít bennünket, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság vonakodva, nem készsége­sen és nem következetesen lát hozzá a második világháború következményeinek kiküszöbö­léséhez és állásfoglalásával gá­tolja az összes európai problé­ma hatékony és tartós megol­dását. A szocialista országok a Szov­jetunióval az élükön az elmúlt negyedszázad alatt nem egy ja­vaslatot tettek az európai kol­lektív biztonsági rendszer kia­lakítására a második világhá­ború eredményeinek tiszteletben tartása alapján. A szocialista or­szágok legutóbbi kezdeménye­zése az összeurópai értekezlet összehívására tett javaslat volt. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy e javaslat megértés­re talált számos európai kor­mány részéről. Egyes kormá­nyok azonban különféle ürü­gyekkel igyekeznek e javaslatot elodázni, és a konferenciát, amely alapvető lépést jelenthet­ne a szilárd európai biztonsági rendszer kialakítása felé, meg­hiúsítani. Elsősorban azt akarjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya vállaljon kötelezett­séget a jelenlegi európai állam­határok tiszteletben tartására, beleértve a két német állam kö­zötti határt is. Ismerje el a Né­met Demokratikus Köztársaság­nak a nemzetközi jog alapján való szuverenitását és függet­lenségét. Azt akarjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szüntesse be törvényellenes te­vékenységét az önálló politikai egységet alkotó Nyugat-Berlin­ben. Azt akarjuk, vessenek vé­get a revansista szervezetek te­vékenységének, amelyek a nyu­gatnémet hatóságok hallgatóla-'. gos vagy nyílt beleegyezésé­vel a jelenlegi határok és az európai status quó felülvizsgá­lását követelik. És elsősorban azt akarjuk, hogy a nyugatné­met kormány ismerje el a mün­cheni egyezmény kezdettől va­ló érvénytelenségét. A müncheni egyezményt a há­ború veszélyével való zsarolás nyomására kötötték meg. Nél­külünk és a mi rovásunkra írták alá. A legnagyobb fokú igaz­ságtalanság volt a csehszlovák néppel szemben. Ezért a nem­zetközi jog szempontjából ezt az egyezményt kezdettől fogva igazságtalannak, érvénytelen­nek és nem létezőnek tekintjük. Ennek az álláspontnak az elis­merése csupán az igazságosság és jog megnyilvánulása volna, amire Csehszlovákiának, mint a hitleri agresszió egyik áldoza­tának teljes Joga van. A Német Szövetségi Köztársaság kormá­nyának e kérdésben fel kelle­ne hagynia a félmegoldásokra irányuló törekvésekkel, fel kel­lene hagynia a kibúvókkal és az európai tartós béke biztosításá­nak szükségleteivel összhang­ban reálisan kellene fellépnie. Ezzel összefüggésben különö­sen kidomborodik annak a tény­nek a Jelentősége, hogy német földön létezik a német dolgo­zók állama, a Német Demokra­tikus Köztársaság. Nagyra be­csüljük azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket osz­tálytestvéreink, a Német Demok­ratikus Köztársaság dolgozói ér­tek el hazájuk fennállásának két évtizede alatt, és hangsú­lyozzuk az NDK hozzájárulását az európai biztonsághoz és ez­zel Csehszlovákia határainak biztonságához is. Támogatjuk a vietnami és az arab népek igazságos harcát A háború után az imperializ­mus számos katonai konfliktust robbantott ki, újabb és újabb válsághelyzeteket idézett és idéz elő. Nagy aggodalommal figyeljük az Egyesült Államok vietnami agresszív akcióit. Mély felháborodással kell meg­állapítanunk, hogy az amerikai fegyveres erők ahelyett, hogy beszüntetnék agresszív akciói­kat, amint Nixon, az Egyesült Államok elnöke választási be­szédeiben és hivatalba lépése al­kalmával ígérte — újból bom­bázzák a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot, sőt agresz­sziójukat kiterjesztették Laosz­ra és Kambodzsára is. Ez a lé­pés nemcsak az Indokínáról ho­zott 1954. évi és a Laoszról jó­váhagyott 1962. évi genfi egyez­ményekkel ellenkezik. Újból do­kumentálja az Egyesült Államok uralkodó köreinek azt a szándé­kát, hogy nem csökkenő mér­tékben folytatni akarja a nem­zetek szabad és független fej­lődésre való jogának barbár el­fojtását. Élesen elítéljük az amerikai imperializmus felelőtlen és ka­landor politikáját Vietnamban és az egész volt Indokínában. Az Egyesült Államok ezzel is­mét azt bizonyítja, hogy ki a bé­ke és a népek szabadságának legnagyobb ellensége a világon. Ebből az ünnepi alkalomból is forró, testvéri barátságunk­ról biztosítjuk a hős vietnami népet, Laosz és Kambodzsa har­coló népét. Őszinte szolidaritá­sunkról és sokoldalú támogatá­sunkról biztosítjuk őket. Igen nyugtalanít bennünket a közel-keleti feszültség veszélyes fokozódása ls. Az események fejlődése a világnak ebben a ré­szében egyre meggyőzőbben mutatja, hogy az izraeli uralko­dó körök, az imperialista álla­mok, elsősorban az Egyesült Ál­lamok támogatásával folytatják a Biztonsági Tanács 1967. no­vember "22-i határozatának rend­szeres meggátolását és megsér­tését. Fokozzák agresszív kato­nai akcióikat arab szomszédaik ellen. Szinte hihetetlen, hogy azok, akik saját maguk szen­vedték el a fasiszták állati ke­gyetlenségeit, ma sok ilyen mód­szert alkalmaznak a szomszédos arab országok népei ellen. Sem­mivel sem menthető a polgári lakosság, sőt iskolás gyerme­kek legyilkolása. Ez nemcsak további sötét folt az izraeli ural­kodó körök politikáján, hanem súlyosan veszélyezteti a világ­békét is. A jelenlegi súlyos közel-kele­ti helyzet megkívánja a hala déktalan intézkedések fogana­tosítását a biztonsági tanács ha­tározatainak kiharcolása és tel­jes érvényesítése érdekében, amelyet Csehszlovákia éppúgy, mint az államok és a világköz vélemény túlnyomó többsége a válság politikai rendezése leg­megfelelőbb útjának tart. A töb­bi szocialista országgal együtt újból megerősítjük elhatározá­sunkat, hogy támogatjuk az arab országok Igazságos harcát, és őszinte szolidaritásunkról biztosítjuk őket. Sikeresek konszolidációs törekvéseink Elvtársak! Visszapillantunk a dicsőséges útra, amelyet Csehszlovákia 25 év alatt tett meg. Számunkra, kommunisták számára a múlt elemzése elsősorban azért nél­külözhetetlen, hogy tanuljunk belőle és sikeresebben halad­hassunk előre. A kommunista pártot elsősorban a jövőbe ve­tett pillantás, az alkotószelle­mű eljárás jellemzi. A politikai és gazdasági kon­szolidáció első évének mérlege sikeres. Ennek ellenére nyilván­való, hogy ebben az évben nem oldjuk meg az összes problé­mát. A konszolidáció főként ideológiai és gazdasági téren igényel hosszabb időt és mind­nyájunktól nagy erőfeszítést. Az 1969. évi áprilisi plénum határozott intézkedései Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának legu­tóbbi, ez év januári ülésének irányelvei és határozatai nagy szervező munka kiindulóponjai. Sikerült lényegesen megszilár­dítani a párt vezető szerepét, megerősíteni a gazdaság állami irányítását és felújítani az ál­lami terv szerepét. Jóváhagytuk az 1970. évi álla­mi népgazdasági tervet, amely biztosítja az ez évi konszolidá­ció programját és céljait. Ennek alapján főként ez év márciusá­ban és áprilisában tovább foko­zódott az ipari termelés növe­kedésének dinamikája, megáiit az inflációs fejlődés, állandó­sultak a bérek és az árak, a munkatermeléskenység ismét gyorsabban növekedett az átlag­kereseteknél, rendeződött a belföldi piac, és megújult a ko­rona iránti bizalom. A dolgozók szociális biztonsága szempont­jából nagy jelentőségű az ár­emelkedések megszűnése. A le­hetőségekhez mérten már meg­kezdtük a legégetőbb szociális problémák megoldását, a leg­alacsonyabb járadékok rendezé­sét. Méltán elmondhatjuk, hogy helyes úton haladunk, és min­den feltétel megvan az idei tervfeladatok sikeres teljesíté­séhez. Nem akarjuk túlbecsülni az elért sikereket. Számos súlyos probléma vár megoldásra. A gazdaság konszolidációja ' érdekében jóváhagyott intézke­dések következetes megvalósí­tása még szívós erőfeszítést igé­nyel. Különféle szakaszokon még mindig sok az ösztönösség, a pazarlás, a fegyelmezetlenség. A szocialista értékek devalválá­sa olyan társadalmi jelenségek­ben is megnyilvánult, mint a spekuláció és a korrupció. Még mindig nem használják ki azokat a lehetőségeket, ame­lyeket a gazdaság gyorsabb fej­lődése érdekében teremthetünk meg a termelés jobb szervezé­sével és folyamatosságával, a befejezetlen építkezések számá­nak csökkentésével és az álló­alapok jobb kihasználásával, a munkaidőnek. — amelyet az. öt­napos munkahétre való áttérés­sel jelentősen lerövidítettünk — maradéktalan kihasználásá­val. Ezért ma az irányítás va­lamennyi gazdasági szakaszára érvényes: megjavítani a muu­kát, fokozni az igényességet és az ellenőrzést, kérlelhetetlenül fellépni a rendetlenséggel szem­ben, és teljes mértékben támo­gatni a becsületes munkát, az al­kotó kezdeményezést. Ez az út­ja a gazdaság konszolidálásá­ban eddig elért eredmények megszilárdításának és a gazda­ság további fejlődése előfeltéte­lei megteremtésének. E feladatok megoldásával egyidejűleg fokozatosan meg­kezdjük a gazdaságfejlesztési távlati program kialakítását, amely lehetővé tenné a terv .sze­repének teljes felújítását és a szocializmus előnyeinek érvé­nyesítését. Ebben az értelemben újítottuk fel az ötéves terv elő­készítésének munkáiatait, amelynek a Központi Bizottság és a kormány különös jelentő­tőséget tulajdonít. Gazdaságunk számára ma fel­tétlenül szükséges olyan kon­cepció előkészítése, amely a tu­dományos-műszaki fejlődés eredményeinek érvényesítése alapján az új szükségletekből és lehetőségekből indult ki. Döntő fontosságú lesz az, ho­gyan sikerül kiharcolnunk a gazdaság intenzív fejlesztésé­nek irányzatát. Az egész újra­termelési folyamat, a termelés, az építés, a forgalom, a szük­séglet, az egész irányító és szer­vező tevékenység sokoldalú ra­cionalizálására kell töreked­nünk. Továbbfejlesztjük társadalmunk szocialista viszonyait Ezzel egyidőben a lehetősé­geknek és feltételeknek meg­felelően fokozatosan haladó jellegű változásokat eszközö­lünk a termelési ágazatok és ágazaton belüli struktúrájában, korlátozzuk a nem hatékony termelési ágazatok fejlesztését, és emeljük azoknak az ágaza­toknak és szakágazatoknak az arányát, melyek a tudományos­műszaki fejlődés fő hordozói. Gazdaságunknak nagy lehető­ségei vannak a gazdasági in­tegrációban és a nemzetközi szocialista munkamegosztásban. A népgazdasági tervek egybe­hangolásában, a fejlesztési programok közös megvalósítá­sában, a termelés, a kutatás, a fejlesztés szakosításában és kooperációjában látjuk a gaz­dasági fejlődés, valamint a tu­dományos-műszaki előrehaladás egyik döntő tényezőjét. Akárcsak az eddigi fejlődés során, a jövőben is állandó fi­gyelmet fordítunk a társadalom szükségleteinek biztosítására, az életszínvonal emelésére, vala­mint az életkörülmények és munkakörülmények terén való gondoskodásra. Gazdaságilag alá kell támasztani a fogyasz­tásnak az utóbbi években tör­tént gyors növekedését, amely megelőzte gazdasági lehetősé­geinket, és a szociális bizton­ság szavatolása mellett el kell érnünk a nominális és reáljöve­delmek állandó növekedését. Fejlesztenünk kell a lakásépí­tést, amely Jelentős szerepet játszik az életszínvonal emelé­sében. Az elmúlt évek fejlődése fel­vetette annak szükségességét, hogy kialakítsuk a népgazda­ság hatékony szocialista, irá­nyítási és tervezési rendszerét, amely következetesen az álla­mi terv döntő szerepéből, a tár­sadalmi tulajdonból és a kül­kereskedelem állami monopó­liumából indulna ki. Ki kell használnunk a gazdasági re­form eddigi pozitív és negatív tapasztalatait, a reformot meg kell tisztítanunk a revizionista hordaléktól és a CSKP Közpon­ti Bizottsága januári határoza­tának szellemében olyan irá­nyítási rendszert kell kidolgoz­nunk és bevezetnünk, amely hatékonyan biztosítaná a párt gazdasági politikájának megva­lósítását. Társadalmunk hatalmas gaz­dasági erővel rendelkezik. Tel­jes mértékben támaszkodnunk kell a dolgozók alkotó és ön­tudatos kollektívájára, mind­azokra, akiknek létérdeke a be­csületes munka, valamint a jó és nyugodt élet. A társadal­munk fellendítéséhez vezető és országunknak a világverseny­ben tisztességes helyet biztosí­tó igényes alkotómunkát és á tervszerű fejlődés távlatát ál­lítjuk szembe a pesszimizmus­sal. A mi politikánk a szocialista haza építésének távlatát helye­zi az ifjúság elé, alkalmat biz­tosít számára, hogy érvényesít­se lendületét és képességeit o nagy feladat teljesítése során. Felelősségérzetet kell kialakí­tanunk a fiatal nemzedékben társadalmunk fejlődéséért és or­szágunk jövőjéért. Politikai munkánk egyik legfontosabb feladata, hogy ifjúságunk ma­gáévá tegye a szocialista ha­zafiság nemes érzését és tiszte­lettel viszonyuljon az ember al­kotómunkájához. Ebbe az irányba kell vezet­nünk az iskolai, a kulturális, az ifjúsági és a társadalmi szer­vezetek munkáját. Széles teret akarunk biztosítani, hogy a munkás, a paraszt és a tanuló­Ifjúság megvalósíthassa célkitű­zéseit. A szocializmus fejlesz­tése és a társadalmi előrehala­dás érdekében kifejtett törek­vés állandó küzdelmet jelent az akadályokkal. A felmerülő problémák mások lesznek, mint ma, de ugyanolyan nehezek. A jövőben ls szükség lesz forra­dalmárokra, úttörő szellemre, bátorságra, munkaszeretetre és céltudatosságra. Elvárjuk Ifjú­ságunktól, hogy küzdelmünk el­ső soraiba áll. Nagy feladatok várnak tár­sadalmunkra a szocialista do­í Folytatás a S. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom