Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-08 / 108. szám, péntek

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) ségeinken. Biztosítjuk önöket és népünket is kedves elvtársak, hogy Csehszlovákia a szocialista közösség szilárd része és az lesz a jövőben is. A nehéz időkben csak egy Itíí szövetségesünk volt: a Szovjetunió 1970 V. 8. Elvtársak! Huszonöt esztendővel ezelőtt népeink történetükben az egyik legfontosabb fordulóponthoz értek. A hitleri fasizmus legyőzése után ismét önálló lett a Csehszlovák áiiam. Az új köztársaságban azonban a burzsoázia már szuverén módon nem dönthette el népeink sorsát. Az antifasiszta küzdelem élére a dolgozó nép tömegei kerültek, amelyeket politikailag a kommunista párt vezetett. A párt munkássága nyomán létrejött nálunk a népi demokratikus állam, amely megfelelt dolgozóink óriási többsége elképzelésének és vágyainak. Az új állam alapvető politikai ereje a munkásosztály lett, amely döntő szerepet vitt az antifasiszta küzdelemben. A háború utolsó hónapjaiban és a közvetlenül utána végbemenő forradalmi, politikai változások és módosulások azokra a tapasztalatokra épültek, amelyekre népeink az előző időszakban tettek szert. A cseh és a szlovák nemzet Iegújabbkori történetét a nemzeti szabadságért és a szociális igazságért vívott harc jellemzi. Népünk ebben a küzdelemben gyűjtötte a tapasztalatokat, megalapozta népi demokratikus, forradalmi hagyományait. A csehszlovák állam létrejötte 1918-ban és a további évek kapcsolatban álltak a demokratikus és a forradalmi hagyományok valóra váltását, a nemzeti és az állami szabadság, a szociális igazságosság biztosítását célzó osztályharcokkal. A München előtti köztársaságot uraló burzsoázia képtelen volt kielégíteni a munkások, a kisparasztok és más dolgozó rétegek alapvető szociális követelményeit. Képtelen volt tartósan biztosítani a nemzeti szabadságot, sőt a csehszlovák állam létét. A háború előtti csehszlovák társadalom szociális igazságtalansága különösen a gazdasági válságok idején mutatkozott meg drasztikus módon. A München előtti köztársaságot nemcsak a szociális problémákból eredő feszültség gyengítette, hanem a nemzetiségi kérdés megoldatlansága is, mivel ez szintén forrása volt a belső viszályoknak. Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban megalakulása pillanatától törekedett a munkásosztály, a kisparasztság és a többi kizsákmányolt réteg helyzetének rendezésére, Csehszlovákia minden nemzete és nemzetisége számára a jogok kiválasztására, állami önállóságunk fasizmus általi veszélyeztetése idején pedig hatalmas antifasiszta mozgalom létrehozására törekedett. Ennek a mozgalomnak feladata az lett volna, hogy megvédje a nemzeti és az állami szabadságot, a nép demokratikus jogait és elérje azt, hogy nagyobb befolyásra tegyen szert a dolgozó nép milliós rétegeiben. Pártunk reménytkeltő törekvéseit azonban csődre ítélte Csehszlovákia nyugati szövetségeseinek és saját burzsoáziájának, a hazai és a külföldi reakciónak árulása. München könyörtelenül tükörképe volt az európai imperialista politikának. Népünk drága árat fizetett ezért a tapasztalatért. Meggyőződött róla, hogy a burzsoáziának nemcsak a belpolitikája volt népellenes, hanem a nyugati hatalmakra orientálódó és végül katasztrófára vezető külpolitikája is. München és utána 1939 márciusában a csehszlovák állam felszámolása népeink szemében mindmáig szimbóluma a nyugati nagyhatalmak és a hazai nagyburzsoázia árulásának, jelképe a burzsoá és a reformista pártok vezérei kapituláns szellemének. Népünk tudatában gyökeret vert az a meggyőződés, hogy Csehszlovákiának ezekben a nehéz időkben csak egy hű szövetségese volt, a Szovjetunió. München és a megszállás bizonyította, hogy a burzsoázia politikája képtelen volt garantálni a csehszlovák állam nemzeti szabadságát és biztonságát. A társadalomban a vezető helyzetet kisajátító burzsoázia mint osztály, ezekben a nehéz időkben osztályérdekeit előnyben részesítette a nemzet és a nép érdekei előtt. Ezek a tapasztalatok arra vezettek, hogy az antifasiszta ellenállási mozgalom harcaiban a nemzeti felszabadító küzdelem élére elsősorban a munkásosztály és a Csehszlovákia Kommunista Pártja által politikailag irányított dolgozó rétegek kerültek. A náci uralom elleni harc időszakában a legsúlyosabb teher a kommunistákra nehezedett. Ök hozták a legnagyobb áldozafokat, s az üldözés, a terror ellenére ebben a küzdelemben csak ők őrizhették meg politikai szervezettségüket, erejüket. Joggal váltak az antifasiszta ellenállási mozgalom vezető erejévé és szervezőjévé, a nemzeti felszabadulásért, a társadalom igazságos elrendezéséért folytatott harc zászlóvivőivé. A cseh és a szlovák nép hősi antifasiszta küzdelmét értékelve nagyrabecsüléssel emlékezünk meg a Szovjetunióban létrejött csehszlovák katonai egység dicső harcos útjáról. Ez az egység Ludvík Svoboda elvtársnak, jelenlegi köztársasági elnökünknek vezetésével a szovjet hadsereg oldalán diadalmasan megtette a Buzuluktól Prágába vezető utat. Hazánk területén a cseh és a szlovák antifasiszta mozgalom az ellenálláshoz és a felkelés előkészítéséhez erőt merített a szovjet hadsereg győzelmes előretöréséből. A Szlovák Nemzeti Felkelés nagy jelentősége A szlovákiai antifasiszta mozgalom, amelyet elsősorban a kommunista párt vezetett, 1944 augusztus végén nyílt politikai és fegyveres harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésbe torkollt. A Szlovák Nemzeti Felkelés Európában általában a legnagyobb méretű antifasiszta mozgalmak közé tartozott. A szlovák antifasiszták elhatárolták magukat a Hitler kegyeiből létrehozott klerikális, fasiszta Szlovák Államtól, s egyértelműen pártjára álltak a két testvérnemzet állama, a Csehszlovák Köztársaság felújításának. Csehszlovákia első felszabadított területe a felkelési terület lett, s Itt jutottak kifejezésre a társadalom osztály, valamint politikai erőviszonyaiban végbement változások. A munkásosztály és a dolgozó nép viselte a nácizmus elleni harc legnagyobb terhét, és a kommunista párt vezetésével valóra váltott számos olyan intézkedést, amely Csehszlovákiában elindította a nemzeti és demokratikus forradalmat. A jövő szocialista állama programjának kialakulására nagymértékben kihatott az a körülmény, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés fő politikai ereje a kommunista párt lett. A csehszlovákiai ellenállási mozgalom egy részére befolyást gyakorolt a londoni burzsoá kormány, amely gyakorolni akarta a hatalmat a felszabadított csehszlovák területen. A felszabadult államban azonban a hatalom jellegére döntő módon kihatott az a körülmény, hogy Szlovákia felszabadított területein, — ahol létre kellett volna hozni az országos szerveket is — a dolgozó nép forradalmi erői és a kommunista párt töltötte be a vezető szerepet, és államunk területét menet közben a szovjet hadsereg szabadította fel. Ez megalapozta országos viszonylatban a nemzeti és demokratikus forradalom feltételeit. A cseh nemzet más feltételek között tevékenykedő antifasiszta mozgalma azonos célokat követett. A kommunisták és más antifasiszták harcos partizánakcióikkal s végül Prágában, illetve Csehország más területein a májusi felkeléssel jelentősen hozzájárultak hazánk felszabadulásához. A prágai felkelés egybeesett a második világháború európai frontján az utolsó nagy hadművelettel. A szovjet hadsereg parancsnoksága, úgy mint a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, amikor a harcoló szlovák népnek segítséget nyújtott az óriási méretű Kárpátok-duklai hadművelettel, a prágai felkelés idején is átdolgozta hadműveleti terveit és gyorsan végrehajtott hadművelettel felszabadított a pusztulástól megmentette fővárosunkat. Ezzel a hadművelettel győzelmesen befejezte a Honvédő Háborút. Társadalmunk vezető ereje a kommunista párt lett Elvtársak! A csehszlovák társadalom a súlyos próbatételek éveiben jelentősen megváltozott és belsőleg megszilárdult. A munkásosztály és a dolgozó nép lett a fő politikai tényező. A felszabadult köztársaság kezdettől fogva fokozatosan felszámolta a régi burzsoá rendszert és létrehozta az új népi demokratikus rendet. A tevékenység dandárja az új Csehszlovákia programjának megvalósítására összpontosult, amelyet a Nemzeti Front kormánya 1945. április 5-én hirdetett ki Kassán. A kassai kormányprogram, amelynek magvát Csehszlovákia Kommunista Pártjának javaslatai képezték, eszköze lett a mélyreható forradalmi változásoknak. A nép antifasiszta harcban nyert tapasztalataiból indult ki és kifejezésre jutatta ennek a harcnak célkitűzéseit. Felölelte a soronlevő politikai és szociális-gazdasági változások alapvető feladatait, amelyeknek teljesítése múlhatatlanul fontos volt ahhoz, hogy további lépést tegyünk meg a szocializmus irányában. A kassai kormányprogram rövid időn belül a népi rétegeknek, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek tevékenységének programja lett. Ez a program kifejezte hazánk létfontosságú szükségleteit. Újszerűen rendezte a teljes egyenjogúság alapján a cseh és a szlovák nemzet viszonyát. A megújított politikája megnehezítette a kassai kormányprogram valóraváltását. Kezdetét vette a belpolitikai osztályharc időszaka, amelynek célja a nemzeti és demokratikus forradalom betetőzése és államunkban a szocialista társadalmi rendhez való átmenet volt. A kommunisták gyakorlati tevékenységükkel igazolták, hogy a legjobban juttatják kifejezésre és a legjobban elégítik ki a dolgozó nép egyes rétegeinek szükségleteit. Ennek folytán politikájuk széles körű támogatásra tett szert, amint az 1946 májusában megejtett választások is bizonyították. A kommunista párt ekkor az állam legerősebb politikai pártja lett. A felszabadult Csehszlovákiában a burzsoázia is felsorakoztatta erőit. Élt a nem kommunista pártokra, a társadalmi szervezetekre és állami és g»zdasági apparátusra gyakorolt befolyásával és megkísérelte a fordulat előidézését. Merészsége és magabiztossága annak megfelelően fokozódott, ahogy világméretekben kezdtek az antikummunísta erők felsorakozni, ahogy kezdetét vette a nemzetközi antifasiszta koalíció széthullása és a hidegháború kibontakozása. A politikai és az osztálykonfliktus fokozatosan kiéleződött azzal az alapvető kérdéssel kapcsolatban, hogy vajon társadalmunk a dolgozók érdekének és követelményeinek megfelelően továbbra is a szocializmus irányában fejlődjék-e, avagy térjen vissza a München előtti viszonyokhoz, amiért a burzsoázia harcolt. Ez a dilemma tükröződött Csehszlovákia külpolitikai irányvételében is. A Nemzeti Frontban 1947 folyamán körülhatárolt antiszocialista és kommunistaellenes tömbe tömörült a jobboldali ellenzék. Ez a tömb az 1947—48as évek fordulópontján elszánta magát arra, hogy nyíltan fellép s még a közelgő választások előtt fordulatot idéz elő az ország erőviszonyaiban." Csehszlovákia Kommunista Pártja ellentámadásba lendült. A kapitalizmus visszatérésének fenyegetésével szemben mozgósította a munkásosztályt és a parasztságot. 1948 februárjában döntő összecsapásra került sor, s a párt a dolgozó nép teljes támogatásával legyőzte a burzsoá-reakciós erőket. A reakció veresége nemcsak a hazai burzsoáziának, hanem azoknak az erőknek veresége volt egyben, amelyeket a kapitalista Nyugatról támogattak és ösztönöztek. 1948 februárja végérvényesen igazolta a csehszlovák nép szándékát, hogy a szocializmus útján akar haladni. Újkori történelmünk két legfontosabb határköve az 1945. -évi felszabadulásunk és 1948 februárja. Államunk fejlődése az akkori években, a párt céltudatos fellépése a kapitalizmus ellen, a szabadságunk felújításáért és a szocializmus győzelméért vívott harc elválaszthatatlanul összefügg Csehszlovákia Kommunista Pártja és a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló egyéniségének, Klement Gottwald elvtársnak a nevével. Tisztelt Elvtársak, Drága Barátaim! A munkásosztály és a dolgozó nép 1948 februárjában aratott győzelme megnyitotta az utat a szocializmus építése felé. A csehszlovák munkásosztály és a többi dolgozó előtt soha azelőtt nem állt ily bonyolult és fontos feladat. A szocialista országépítés alapvető feltétele volt a munkásosztály és a kommunista párt vezette dolgozó nép hatalmának megszilárdítása oly módon, hogy az új hatalom teljesítse a proletárdiktatúra valamennyi funkcióját. Ez megkövetelte a burzsoázia hatalmi pozícióinak maradéktalan felszámolását és az új típusú szocialista állam, az új típusú demokrácia, a szocialista demokrácia kialakítását, amelynek alapja a kommunista párt vezette munkásosztály hatalma. Csehszlovákia Kommunista Pártja a csehszlovák társadalom vezető ereje lett. Vezető helyzetét forradalmi programjával, a marxizmus—leninizmus eszméjéhez, a szocializmus nagy gondolatához való hűségével vívta ki. Ezért a munkásosztály és a dolgozók döntő többsége a fontos összecsapások idején teljes bizalmát helyezte a pártba. így létrejött a sikeres szocialista építés legfontosabb előfeltétele. Eredményeink bizonyítanak csehszlovák állam külpolitikai irányvételét egyértelműen a Szovjetunióval való szilárd szövetség bázisára helyezte. A csehek és a szlovákok nemzeti frontjába tömörülő cseh és szlovák politikai párt képviselői ünnepélyesen kötelezték magukat ennek a kormányprogramnak teljesítésére. A kommunisták a Nemzeti Frontot elsősorban úgy értelmezték, mint a munkások, a parasztok, a közép rétegek és a dolgozó értelmiség széles körű szövetségét, bár nem utasították el az együttműködést a burzsoáziának azzal a részével sem, amely részt vett az antifasiszta küzdelemben és elfogadta a közös kormányprogramot. A Nemzeti Front ebben a felfogásban a háború által elpusztított ország gyors konszolidálásához és megújításához szükséges egységet, az antifasiszta erők egységét képviselte. Az élet azonban mind több bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a többi politikai párt képviselői a háború előtti koalíciós politikai gyakorlat megújítására törekednek. A fasizmus erőinek legyőzése után, amikor napirendre került a demokratikus forradalmi változások következetes véghezvitele, a Nemzeti Frontban differenciálódás állt be, és a nem kommunista pártok fokozatosan távolodtak a jóváhagyott alapelvektől és a programtól. Ezeknek a pártoknak Az elmúlt negyed évszázad mérlege azt bizonyítja, hogy dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével becsülettel teljesítette a szocialista építés bonyolult forradalmi feladatát. A munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség áldozatkész, szívós munkájával olyan művet alkotott, amely nemzeteink történelmének legdicsőbb tettei közé tartozik és társadalmunk további fokozatos fejlődésének kiinduló pontja. E mű nagyságán mit sem változtathat az a tény, hogy a belső és a nemzetközi fejlődés bonyolult feltételei között hibák, tévedések és torzulások is előfordultak. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezekre nyíltan rámutatott és becsületesen helyrehozza őket. Az elmúlt 25 év eredményeinek értékelése 1968-ban a politikai és eszmei küzdelem egyik választóvonala lett. A pártnak a hibák bíráló elemzésére és helyrehozására irányuló törekvését az antiszocialista és jobboldali erők frontális támadásra használták ki a szocialista építés alapelvei ellen. A München előtti köztársaság polgári demokráciáját eszményítették, s elhallgatták az akkori nyomort és munkanélküliséget, a nép jelentős részének létbizonytalanságát és nyomorát. Hallgatással tértek el az ország nagy részének elmaradottsága, valamint a burzsoá társadalom gazdaságában megnyilvánult mély válságjelenségek felett. Ezzel szemben fejlődésünk elmúlt 25 évét úgy tüntették fel, mint a tévedések és az állandó hanyatlás szakadatlan láncolatát. Az egyének hibáit a rendszer következményeként tüntették fel. Az elmúlt 25 év építési eredményei kellően bizonyítják a szocialista társadalmi rendszer fölényét. A szocializmus építése viszszatükröződött társadalmunk szociális és gazdasági struktúrájának mélyreható átalakulásában is. Eltűnt a porondról a kapitalista osztály és helyére a szocialista munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség lépett. Gazdasági téren teljes mértékben győztek a szocialista termelési viszonyok, amelyek a sokoldalú minőségi és mennyiségi gazdasági fejlődés alapjává váltak. Halálos csapást mértünk az embernek ember által való kizsákmányolásának rendszerére. A dolgozó nép megszabadulva kizsákmányolőitól hazájának szuverén ura lett. A forradalmi változásokat fejezte ki az ipari termelés dinamikus, habár nem mindig egyenletes növekedése, amely elérte a háború előtti színvonal hatszorosát, és ma a nemzeti jövedelem döntő részét alkotja. Az állóalapok értéke több mint kétszeresére emelkedett. A nehézipar — a tüzelőanyag, energetikai és kohászati alap s mindenekelőtt a gépipar — elsődleges fejlesztése a népgazdaság általános műszaki gazdasági fellendülésének forrása lett, megszilárdította hazánk védelmi képességét és függetlenségét a tőkés piactól. Korszerű iparágakat építettünk ki és elsajátítottunk olyan termelési folyamatokat, amelyeket csak a legfejlettebb országok végeztek. Kiépítettük saját, új kutatási és fejlesztési támaszpontunkat. Sikerrel teljesítettük az egyik legnehezebb feladatot — megnyertük a parasztságot a szocializmus ssámára. Az egységes (Folytatás a 4. oldalon|