Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-08 / 108. szám, péntek

LEONYID BREZSNYEV ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) munistáinak és dolgozóinak a fasiszta uralom alóli felszaba­dulásuk 25. évfoi tfMja alkal­mából. A politikusok, irodalmárok, történészek és háborús veterá­nok már sokat elmondtak és so­kat megírtak a második világ­háborúról. Ezekben a napokban azonban lélekben újból vissza­térünk a háborús események­hez, az eredményekhez, ezek politikai és szociális jelentősé­géhez. A második világháború nem­csak hadseregek összecsapása, hanem két társadalmi rendszer összetűzése is volt. A nemzetek harcot folytattak az Imperialis­ta világ legagresszívebb erői ellen. A szovjet katonák, a vi­lág első szocialista országának katonái a fasiszta megszállók elleni harcukban védték a Nagy Október eredményeit és esz­méit, szocialista hazájukat, va­lamint a többi nemzet szabad­ságát és függetlenségét. A nemzetek fő támasza a szocializmus A győzelem nagy aldozatokat követelt meg. A háború évei azonban sok tapasztalatot is eredményeztek. Megmutatták, hogy az imperialisták agresszív tervei határtalan szerencsétlen­ségbe sodorhatják az emberisé­get, ha nem lépnek fel ellene mindjárt a legelején. Megmutat­ták az emberiségnek, hogy a szocializmus jelenti a nemzetek fő támaszát az imperialista ag­resszió elleni harcban és csakis a szocializmus tudja megszer­vezni az ellenállást az agresz­szorokkal szemben. Megmutat­ták, hogy a mi korszakunkban a legkövetkezetesebb, legkitar­tóbb szabadságharcosok a kom­munisták. A fasizmus csődje, ami az im­perialista burzsoázia legreak­ciósabb csapatainak vereségét jelentette, meggyengítette az egész kapitalista világrendszert. Számos felszabadított ország dolgozói fejezték ki azt az aka­ratukat, hogy radikálisan meg akarják változtatni a szociális rendszert. 1945. tavasza sok eu­rópai ország számára új törté­nelmi korszak tavaszát jelentet­te. Sok országban a dolgozók kerültek hatalomra és elkezd­ték a szocializmus építését. így alakult ki a szocialista államok közössége. Ez hatalmas fordu­latot jelent az európai orszá­gok történelmében és az egész világ történelmében. Csehszlovákiában a szocializ­mus építésének élére a Klement Gottwald, a csehszlovák és nem­zetközi mozgalom kiváló képvi­selője által vezetett kommunis­ta párt állt. Az új társadalmi rendszer fel­szabadította a szocialista orszá­gok dolgozói millióinak hatal­mas erejét. Egy negyed évszá­zad alatt rengeteg különböző tapasztalatot szereztünk a szo­cializmus alapjainak építésében, a fejlett szocialista társadalom építésében. Kétségtelen, hogy mindez lehetővé teszi, hogy a szocialista országok az elkövet­kező években újabb nagy sike­reket érjenek el. Az imperialisták a háború utá­ni években több ízben kipró­bálták a szocializmus pozíciói­nak szilárdságát különbözei or­szágokban. Ezek a kísérletek mindig kudarccal végződtek és magukat az imperialisták káro­sították meg. !gy lesz ez a jö­vőben is. Nincs a világon olyan erő és nem is lehet olyan erő, mely vereséget mérhetne a szo­cializmusra, mivel a szocializ­mus a nép akarata, alkotása és boldogsága. Ma sokkal nagyobb a szocia­lista társadalom ereje és befo­lyása, mint bármikor ezelőtt. A nemzeti felszabadító és haladó mozgalmak következetes támo­gatása a béke és a nemzetközi biztonság aktív védelme rokon­szenvet kelt az egész világ dol­gozói között a szocialista rend­szerrel szemben, s megerősítik, megacélozzák az imperialista­ellenes harc frontját. Az impe­rialista agresszió áldozatává vált nemzetek aktív támogatá­sával, legyen az Kuba, Vietnam, a közel-keleti országok, vagy más ország, a testvérországok meggyőzően bizonyítják a szo­cialista külpolitika becsületes­ségét és hatékonyságát és azt, hogy ez a politika megfelel az emberiség túlnyomó többsége érdekeinek. A napokban még egy függet­len szuverén állam — Kambod­zsa, lett az Amerikai Egyesült Államok fegyveres agressziójá­nak áldozata. Ojból barbár légi­támadásokat intéztek a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság több községe ellen. így az im­perialisták hibájából egész In­dokínában elterjedt a háború. Ezek a barbár akciók leleplezik az amerikai imperializmus való­di arculatát, mely szégyentele­nül megsérti a nemzetközi szer­ződéseket, megbontja a kis ál­lamok szuverenitását, el akarja pusztítani szabadságukat és füg­getlenségüket, megakadályozza szociális előrehaladásukat. Az amerikai agresszió kiter­jesztése bizonyára az Indokínai nemzetek ellenállásába ütközik. Az egész világ imperialistaelle­nes harcosai, a béke, a demok­rácia és a szocializmus erői szo­lidárisak az indokínai nemzetek­kel. Kétségtelen, hogy az ame­rikai agresszorok új gaztette ugyanolyan gyalázatos ered­ményhez vezet, mint a vietnami nép elleni szennyes háború. Fokozott éberséggel, az agresz­szorok határozott elítélésével és a szocialista világ védelmi ere­jének megszilárdításával vála­szolunk arra a veszélyre, amely az elévült társadalmi rendszer részéről fenyegeti a békét. Ez­zel osztályellenségeinknek is számolniuk kell. Ezért számos kapitalista ország uralkodó kö­reiben egyre többen figyelmez­tetnek arra, milyen veszélyes a feszültségi gócpontok kiterjesz­tése és egyre többen keresik a külpolitika reálisabb útjait. A békére az egész világnak szüksége van Elvtársak! A fasiszta agresszorok felett aratott győzelem a nemzetek nagy győzelmét jelenti. E győ­zelem legméltóbb kicsúcsosodá­sa az európai tartós béke meg­teremtése. Nem ringatózunk pa­cifista illúziókban, de tisztán látjuk, hogy milyen nagy erők támogatják ma kontinensünkön a tartós béke gondolatát. Euró­pában, ahol a lakosság fele szo­cialista országokban él, meg kell teremteni mindenki számá­ra a biztonság légkörét. Ennek feltétele a mai európai határok sérthetetlenségének elismerése és a területi igényekről való lemondás. A szocialista országok szün­telenül arra törekszenek, hogy megjavítsák és kiterjesszék kapcsolataikat az összes euró­pai országgal. Ebből kiindulva azt javasolják, hogy összeuró­pai értekezleten vitassák meg a megoldatlan európai problémá­kat. Azok, akik ezzel a javas­lattal kapcsolatban árnyékot akarnak vetni a szocialista or­szágok céljaira, tévednek, ami­kor azt gondolják, hogy csakis a szocialista országok érdeke e problémák megtárgyalása és megoldása. Az összes európai országnak és az egész világnak szüksége van erre. Európának a béke világré­szévé való átváltoztatása az összes európai állam ügye. E történelmi feladatban fontos szerepet játszik a Német De­mokratikus Köztársaság. A né­met dolgozók szocialista álla­mának megszilárdítása, a nem­zetközi életben betöltött szere­pének további növelése az eu­rópai nemzetek biztonságának fontos tényezője. A Német Szövetségi Köztársa­ság is jelentősen hozzájárulhat az európai béke megszilárdítá­sához. A szocialista államok és az összes békeszerető európai nemzet teljes joggal szilárd biztosítékot követel arra vonat­kozóan, hogy német terület so­hase lehessen már újabb ag­resszió veszélyének forrása. Eb­ben rejlik a történelmi jelentő­ségű potsdami egyezmények ér­telme és szelleme. Ezt az irány­vonalat követjük a most Nyu­gat-Németországgal folytatott tárgyalásokon is. Meggyőződé­sünk, hogy csakis ilyen alapon oldhatjuk meg a valóságban az NSZK és a szocialista országok között fennálló problémákat. A Szovjétunió és a többi szo­cialista ország, valamint bará­taik és szövetségeseik Európá­ban és a világ többi részében semmiféle erőfeszítést nem saj­nálva törekednek arra, hogy el­érjék a nemzetközi kapcsolatok olyan elrendezését, mely lehe­tővé tenné, hogy országaink nemzetei folytathassák a békés építést, és hogy minden nemzet biztos legyen abban, hogy a hol­nap is békés lesz. Elvtársaki A második világháború ese­ményei rendkívüli erővel kie­melték a szabadságszerető nem­zetek szoros együttműködésé­nek jelentőségét létérdekeik megvédésében. A háborúban a fasizmus elleni halálharcban megacélosodott a szovjet és csehszlovák nép harci barátsá­ga. Erről az emelvényről szí­vélyes üdvözletet tolmácsolok csehszlovák harctársainknak, a csehszlovák hadtest volt tagjai­nak — akik a szovjet hadsereg oldalán harcoltak Harkov és Kijev mellett, Duklánál, Ostra­ván és Prágában. — a szlovák és a prágai felkelés hőseinek, az illegális harcosoknak a be­csületes partizánok, iák es a nemzeti ellenállás valamennyi harcosának. Ezek az emberek magukra vállalták a fasizmus elleni harc terhét és többségük az új szocialista Csehszlovákia aktív építője lett. Sok háborús veterán és volt ellenállási harcos itf van ma ebben a teremben. Szívélyesen üdvözlöm önöket, drága bajtár­sak, barátaim. Köszöntjük Gus­táv Husák elvtársat, a CSKP Központi Bizottságának első tit­kárát, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés egyik vezetőjét. Köszönt­jük Ludvík Svoboda tábornokot, a csehszlovák hadtest volt pa­rancsnokát, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság Lenin-bé­kedíjas elnökét. Sok egészséget, erőt és a szocialista Csehszlová­kia javára folytatott munkájuk­ban sok sikert kívánunk önök­nek! A szocializmus győzelme Csehszlovákiában lehetővé tet­te, hogy államaink között való­ban baráti testvéri kapcsolatok alakuljanak ki. Mi kommunis­ták távol állunk attól, hogy le­egyszerűsítsük a szocialista ál­lamok közti barátságot. Tudjuk, hogy a nemzetek tudatában még sokáig élnek a múltbél örökölt soviniszta előítéletek, nemzeti korlátozottság, melyet a kizsák­mányoló osztályok évszázado­kon keresztül terjesztették. A kommunisták a dolgozóknak a proletár internacionalizmus és szocialista szolidaritás szelle­mében történő céltudatos rend­szeres nevelését állítják e bur­zsoá örökséggel szemben. Inter­nacionalizmus nélkül nem létez­het kommunista ideológia. Kö­vetkezetes internacionalizmus nélkül nem győzhet semmilyen szocialista forradalom. A szovjet nép megértéssel követi a CSKP vezetőségének mai politikai irányvonalát Elvtársak! Nagy figyelemmel hallgattuk végig Husák elvtárs kifejező, tartalmilag nagyon gazdag be­szédét, mely részletesen elemez­te a szocialista Csehszlovákia fejlődésének fő eredményeit és a közelmúlt politikai válságá­nak következményeit. Hálásak vagyunk csehszlovák barátainknak azért, hogy oly nagyra értékeli azt az interna­cionalista segítséget, melyet a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország nyújtott Csehszlo­vákiának. Hangsúlyozni akarom, hogy az SZKP Központi Bizottsága, egész pártunk és az egész szov­jet nép teljes megértéssel kö­veti a CSKP vezetőségének mai politikai irányvonalát. Kitűzött céljaik — a párt sorainak esz­mei és szervezeti megszilárdí­tása, a szocialista demokrácia tökéletesítése, a föderatív ren­dezés további fejlesztése és en­nek alapján a csehek és szlo­vákok egységes államának meg­szilárdítása, a társadalmi mun­ka szervezésének megjavítása, a nemzet jólétének növelése a termelés hatékonyságának nö­velése alapján — létfontossá­gúak és e feladatok helyes meg­oldása bizonyára hozzájárul a szocializmus megszilárdításához Csehszlovákiában. A szocialista Csehszlovákia barátai tisztán látják a különb­séget a CSKP Központi Bizottsá­ga 1968 januári ülésének hatá­rozata és a között a fejlődés között, mely eltérítette a pártot és a népet a CSKP XIII. kong­resszusának irányvonalától. A januári határozatok pozitív ol­dalait erősítették meg és konk­retizálták a CSKP Központi Bi­zottságának 1969. évi áprilisi, májusi és szeptemberi ülése, va­lamint az ez évi januári plé­num. Ma már valamennyien megértik azon emberek tettei­nek lényegét, akik ugyan hűsé­get esküdtek a szocialista esz­méknek, de a valóságban meg­hiúsították a szükséges építő­feladatok gyakorlati megoldá­sát, eltávolodtak a szocializ­mustól, a külföldi imperialista körökkel szövetkeztek s ezek akaratát teljesítették. A jobboldal „újítása" a cseh­szlovák nép sikereinek tagadá­sát, a szocialista építés tapasz­talatainak általános bírálatát és azt a törekvést jelentette, hogy elszakítsák, elszigeteljék Cseh­szlovákiát barátaitól és szövet­ségeseitől, felszámolják 1948. februárjának vívmányait és vé­gül felújítsák az országban a burzsoá rendszert. A szocializ­mus ellenségeinek ez a hamis „újítása" politikai káoszban és bonyodalmakban nyilvánult meg és következményeképpen megbomlott az ország gazdasá­gi, társadalmi, politikai életé­nek üteme. Természetes, hogy a csehszlovák nép elhatárolta magát a zengzetes frázisok „hőseitől". A munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmi­ség nem volt hajlandó arra az útra lépni, melyre azok akar­ták rávezetni az országot, akik elvesztették felelősségérzetü­ket a csehszlovák állam sorsá­ért, kapituláltak a szocialista­ellenes ellenforradalmár erők előtt. A nép egészséges erőinek felzárkózásában döntő szerepet játszott a CSKP marxista—leni­nista magva, a kommunisták és pártonkívüliek ezrei, akik hatá­rozottan a szocialista vívmá­nyok védelmére keltek. A nép támogatta a kommunistákat, le­ninistákat, az internacionalis­tákat és a pártot, mely határo­zottan kijelentette, hogy az el­lenforradalom nem tör átl Cseh­szlovákia szocialista ország volt és lesz! A harc még nem ért véget Elvtársak! A harc még termé­szetesen nem ért véget. Az im­perializmus és kiszolgálói nem akarnak beletörődni terveik ku­darcába. Mi tulajdonképpen nem ls feltételezzük azt, hogy osztályellenségeink tapssal fo­gadják a szocialista rendszer megszilárdítását. Minden lehe­tőséget megragadtak és megra­gadnak arra, hogy félrevezes­sék a népet, gyengítsék a szo­cialista államokat és harci szö­vetségünket. A szocializmus el­lenségeinek tudniuk kell, hogy reményeik megvalósíthatatla­nok. Éberségünk fokozásával, szocialista és kommunista fel­adataink tervszerű és követke­zetes megvalósításával, a külön­böző módon álcázott revizionis­ta erőkkel szemben tanúsított határozott ellenállásunkkal vá­laszolunk intrikáíkra. Annak idején itt Prágában Lenin veze­tésével valósult meg az Orosz­országi Szociáldemokrata Mun­káspárt VI. összoroszországi konferenciája. Határozatai a mai napig a marxista—leninista párt megalapításáért folytatott harc elvhűségének példája. A konferencia kikergette a mense­vikeket, megtisztította a párt sorait az opportunistáktól és ez­zel hozzájárult a proletár él­csapat megerősítéséhez, amely a világ első győzelmes szocia­lista forradalmának élén állt. A kommunistáknak nemcsak akkor kell egységesnek len­niük, amikor előkészítik a for­radalmat, nemcsak akkor, ami­kor a régi társadalom elleni harcban vezetik a tömegeket. Az új élet építése alatt is szük­sége van az egysá^r^ A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a szocialista építés sikere első­sorban a marxista—leninista párt felzárkózottságától és attól függ, hogy fel tud-e úgy lépni, mint az azonosan gondolkozó emberek egységes szövetsége. Ez az egység elsősorban a nagy történelmi változások idejében van próbára téve. Engedjék ­meg, hogy új sikereket kívánjak a csehszlovák kommunistáknak a párt sorainak a kommunisták számára egyedül helyes marxiz­mus—leninizmus és proletár internacionalizmus alapján tör­ténő egyesítéséért folytatott harcban. Kétségtelen, hogy az ilyen alapon felzárkózott csehszlovák kommunisták sikeresen megold­ják az előttük álló bonyolult feladatokat, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a dol­gozó értelmiség és az ifjúság közös törekvésére támaszkodva újabb sikereket érnek el a szo­cializmus építésében. Elvtársak! A szovjet párt- és kormány­küldöttség csehszlovákiai láto­gatása ma végéhez közeledik. Hasznos és fontos tárgyaláso­kat folytattunk Husák, Svoboda, Štrougal elvtársakkal és más csehszlovák vezető személyisé­gekkel. A valódi őszinte barát­ság, elvtársiasság légkörében, a kölcsönös tisztelet és bizalom jegyében folytatott tárgyalások még egyszer bizonyították, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja és a két ország kor­mányai között teljes a nézet­azonosság, valamennyi alapvető kérdésben teljesen egyetérte­nek. Több intézkedésről álla­podtunk meg, melyek lehetővé teszik a pártjaink közti kapcso­latok kibővítését, országaink­nak gazdasági, tudományos­műszaki és kulturális téren folytatott együttműködésének megszilárdítását és külpolitikai akcióink szorosabb egybehango­lását. A tárgyalások befejezéséül aláírtuk az új szovjet—cseh­szlovák barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtá­si szerződést. Nagyra értékel­jük e dokumentum jelentősé­gét. Minden egyes cikkelyét át­hatotta az internacionalizmus szelleme és az az akarat, hogy kölcsönösen segíteni akarunk egymásnak, közösen akarjuk megvédeni a szocializmus vív­mányait, a békét, a nemzetek biztonságát és közösen hala­dunk a szociális előrehaladás új győzelmei felé. A szovjet­csehszlovák együttműködés program-dokumentuma bizo­nyítja pártjaink és nemzeteink barátságának szilárdságát és megbonthatatlanságát. Drága Elvtársak! Az önök öröme egyúttal ba­rátaiknak is örömet szerez. Barátaik önökkel együtt értéke­lik a csehszlovák népnek az el­múlt 25 év alatt elért sikereit, becsülik azt a bátorságot, amellyel a csehszlovák kommu­nisták leküzdik az utóbbi évek nehéz helyzetét. A csehszlovák társadalom si­keres konszolidálási folyamata, Csehszlovákia és szocialista szövetségeseink egyre jobban el­mélyülő barátsága méltó válasz a szocializmus ellenségeinek, a szabad szocialista Csehszlová­kia ellenségeinek. Itt a prágai várban ugyanúgy, mint az egész országban megnyilvánult a kommunista eszmék, a testvéri szocialista országok barátságá­nak és egységes akaratának le­győzhetetlen ereje, a szocialista internacionalizmus elveinek ha­tékonysága. Éljen a szocialista Csahszlo­vákia! Éljen Csehszlovákia Koinmu- Ffsp nista Pártja, a csehszlovák nép- fcJlE nek a szocializmusért folytatott harcának kezdeményeznie és szervezője! 1970. Éljen a szovjet és csehszlo- y g vák nép megbonthatatlan barát­sága! ^ Éljen és erősödjék a szocia- M lista államok nagy közössége!

Next

/
Oldalképek
Tartalom