Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-06 / 106. szám, szerda

A fáradhatatlan képviselő TULAJDONKÉPPEN szerencsém volt, amikor otthon találtam a rozsnyói Németh Pált, azaz Pali bácsit — a városban és a környéken így ismerik a legtöbben. Azért beszélhetek szerencséről, mert Németh Pál ritkán található otthon, családja körében. Pedig már nyugdíjas. Am egy képviselőnek — méghozzá parlamenti képviselőnek — rengeteg az elfoglaltsága. Még otthon is lekötik a gondok, hiszen naponta temérdek posta érkezik címére. Ha néhány napra elutazik, máris tornyosulnak az elintézésre váró levelek. Bizony a lakás tele van különféle iratokkal. Igaz, nemsokára több lesz a hely Némethéknél, mivel a fia kiköltözik a szülői házból, ugyanis elkészült ifjabb Némethék lakása. Abban persze nagy szerepe volt Németh Pálnak is, hiszen a kőműves- és festőmunkákból egyaránt tevékenyen kivette részét. A saját házát is egymaga építette. — Segíteni kell a fiataloknak — mondja a dereš hajú képviselő. — A fiatalok válásának gyakran az anyagi nélkülözés az oka, mivel kezdetben még nincs meg mindenük, igényeik pedig nagyok. Persze, az sem helyes, ha a szülők gyermeküknek már kislánykorában megveszik a bútort. így mire a gyerek férjhez megy, a bútor már nem divatos. Szívesen beszél a fiatalokról. Nem ítéli el őket, mint manapság oly sokan, ellenkezőleg: a fiatalok hibáiért a felnőtteket tartja felelőseknek. Rámutat például, hogy sok mester órák hosszat elálldogál a büffékben a fiatalokkal. Helyes neveléssel és irányítással a mai fiatalokat a legmerészebb feladatokkal is meg lehet bízni. Éppen ezért a pártigazolások során — több bizottságban vett részt >— a párttagoktól azt sem felejti el megkérdezni, hogyan akarnak a jövőben dolgozni a fiatalokkal. Az átigazolásokkal kapcsolatban elmondja, hogy többnyire bányászok közt vett részt beszélgetéseken. A bányászok a beszélgetéseken elmondják, hogy ők 1968-ban is megszakítás nélkül dolgoztak. A bányászok közé nagyon szívesen megy Németh Pál, hiszen maga is bányász volt. Nem kevesebb, mint 34 évet töltött a „fekete szakmában" ... Küzdelmes életére így emlékezik vissza: — Édesapám cseléd volt, négyen voltunk testvérek. 1935-ig Csetneken laktunk. Akkor kerültem a bányába. A 20-as években tagja voltam az FPT sportszervezetnek, s mivel politikával foglalkoztunk, négy hónapra börtönbe kerültem. Az ifjúkommunista-igazolványnak már az első köztársaságban tulajdonosa voltam, a kommunista pártba 1948-ban léptem be. Ugyanabban az időben már Rudnán bányászszakszervezeti elnök voltam. Amikor 1948-ban Gottwald vezetésével a párt átvette a hatalmat, az egyórás sztrájkot én vezettem. Egyébként a szakszervezetnek 1935től vagyok tagja. Egyidőben tagja voltam a járási szakszervezeti tanácsnak is. A 60-as években megválasztottak a rozsnyói járási pártbizottság tagjává. Jelenleg a járási pártelnökség tagja vagyok. Az eddig felsoroltakból is kitűnik, milyen sok idejét áldozta Németh elvtárs a társadalomnak, pedig még egyáltalán nem részleteztük képviselőként eltöltött éveit. 1960-tól 1964-ig SZNT-képviselő — a jogi bizottság tagja. 1964-től 1969-ig nemzetgyűlési képviselő — a külügyi bizottság tagja. A föderáció létrehozása után is a külügyi bizottság tagja. Németh Pál mozgékonyságára jellemző, hogy szinte naponta megfordul a járási pártbizottságon. Bárhová megy, úgyszólván mindenütt kérdéssel fordulnak hozzá. Bizalmat éreznek iránta az emberek. Érti a dolgozók nyelvét. Szlovák anyanyelvén kívül beszél magyarul, németül és részben oroszul is. Sőt, cigányul is tud. Ezt a nyelvet V. b. akkor tanulta meg, amikor az építkezéseken dolgozott. Az ap5

ró-cseprő ügyek, melyekkel hozzá fordulnak a választók, gyakran olyanok, hogy a helyi nemzeti bizottságok, illetve a helyi képviselők is elintézhetnék őket. De hút a nép közt élő képviselők sorsa már ilyen. Ugyan ki győzné feljegyezni, mi mindent kell elintéznie. Nem is emlegeti sehol, miben IH7U segített a választóknak. Nem szereti a hangzatosságot. Azért azt sem helyesli, hogy a sajtó többnyire csak egy-egy központi szervekben működő képviselő választókörzeti látogatásával foglalkozik. Szívesen beszél, de feleslegesen mégsem mond semmit. A parlament ülésein is csak akkor szólal fel, ha választói erdekeit, kéréseit tolmácsolja. Nem szereti ismételni azt, amit előtte mások már elmondtak. Ahogy beszélni nem szeret feleslegesen, úgy ígérgetni sem. Kivált olyan esetben, ha nem reális az, amit kérnek. De azért mindig igyekszik segíteni, ha egyetlen mód van rá. Ezért is oly népszerű választói körében. S hogy választói valóban tisztelik, arról akkor győződhetett meg a legjobban, amikor nemrég súlyosan megbetegedett, s naponta számos látogató érkezett betegágyához. — Sokszor már be sem engedhettem minden látogatót, olyan sokan jöttek — jegyzi meg Németh Pál felesége. Betegségéből felépült, bár még ma is kímélnie kellene magát. Németh Pál számára azonban a pihenés, a tétlenség jelentené a legnagyobb betegséget. Azt nem tudná elviselni. Ö állandóan a munkára, a gondokra, a feladatok-ra gondol. A rozsnyói vasútállomás felépítésére, melynek fontosságát már a Nemzetgyűlésben is hangsúlyozta. A szlovák kormány közlekedésügyi miniszterének ígérete szerint meg is kezdik a vasútállomás építését. Ugyancsak szólt már a Nemzetgyűlésben az alsósajói bányaépítés jelentőségéről. Rendkívül fontosnak tartja Rozsnyó új kórháza építésének megkezdését, ami már három éve húzódik. A régi kórház már nem felel meg a mai igényeknek. Meg kellene oldani háromnégyezer asszony alkalmaztatását is a Pelsőc—Rozsnyó—Dobsina környékén. Erre bizonyos lehetőséget kínál a jablonecl buzsutériagyár. A kassai Vdzuchotechna is hajlandó lenne létrehozni egy részleget az említett körzetben, de a megvalósítás igen nehezen megy ... Soká sorsolja a Domicától Szalócáig terjedő körzetek problémáit, megoldásra váró legfontosabb feladatait. Lakása falán bekeretezett oklevelet pillantok meg, melyet a bányászatban eltöltött évekért kapott. Kiderült, hogy számos diplomával, emlékéremmel jutalmazták eddigi érdemeiért; például Rozsnyó városfejlesztéséért, a népi milíciában szerzett érdemeiért. Emlékéremmel tüntették ki az SZLKP Központi Bizottsága is. Tulajdonosa a Vörös Zászló és a Vörös Csillag Érdemrendnek is. Az ilyen elismerésekre, kitüntetésekre pedig csak olyan dolgozók érdemesek, akik teljes odaadással, fáradságot nem ismerve építik társadalmunkat. Németh Pál képviselő ilyen ember. FÜLÖP IMRE Interjú a Zetor-gyárban Néhány héttel ezelőtt — a probléma súlyos volta miatt — a legfelsőbb kormányszervek foglalkoztak az üggyel. A tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdése előtt ugyanis a szövetkezetek, állami gazdaságok jelentős része géphiánnyal küzdött. A kormány a probléma megoldásúba intézkedéseket tett, és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy időközben jelentős javulás állt be. Vajon miként vélekednek a mezőgazdasági gépek hiányáról a Zetor-gyárban? Ott. ahonnan szinte a világ minden részébe exportálnak traktort. A minap Brnóban felkerestük KVETOSLAV WEISS kereskedelmi' igazgatót, a Zetor-gyári „vezérkar" egyik tagját, és a traktorügyben néhány kérdésre kértünk választ tőle. # Ogy véljük, logikátlanul hat, hogy miközben a földkerekség több tucatnyi országába exportáljuk a Zetorokat, a mi mezőgazdasági üzemeink géphiánnyal küzdenek ... — Az utóbbi években kialakult helyzetet én se tartom normálisnak. Viszont az se igaz, hogy az ei őgép-hiányért mi, a traktorgyár vagyunk felelősek. A kérdés sokkal bonyolultabb, mintsem hogy egyetlen mondatta! megmagyarázhatnánk. Azt hiszem, nem lenne érdektelen, ha néhány számmal, statisztikai adattal aat illusztrálnám, hogy az utóbbi tizenöt-húsz év alatt miként alakult a belföldi traktorkereslet. Kérem, itt van egy érdekes összehasonlítás: a hatvanas évek elején a mezőgazdasági üzemek évente 8000 traktoi t vásároltak. Az elmúlt évtized második felében ez a mennyiség gyors ütemben csökkent. Csökkent, miközben mi, Zetor-gyáriak továbbra is szívesen fokoztuk volna a hazai mezőgazdaságnak szállított traktor mennyiségét. 0 Ezt úgy értsük, hogy volt időszak, amikor a gyár értékesítési nehézségekkel küzdött? — így is mondhatnánk. Viszont az így kialakult helyzeten változtatnunk kellett, hiszen a gyár gépeit nem hagyhattuk heverni. Százmilliós tételekiől volt szó, így az értékesítési problémákat a traktorexport fokozásával igyekeztünk megoldalni. Ez nem volt különösebben nehéz feladat, ŕnert a Zetorok hírneve jelentős, és az olyan országok száma sem jelentéktelen, ahol éppen most folyik a mezőgazdaság korszerűsítése. Egy szó mint száz: hatalmasan fellendült a kivitelünk, mégpedig nem utolsósorban éppen azokba az országokba, ahol a gépekért kemény valutával fizetnek. Az mát más lapra tartozik, hogy közben sejtettük: a belföldi gépellátásban nincs minden rendben. 0 Mi okozta a kereslet csökkenését? — A hatvanas évek vége felé megváltozott a mezőgazdasági üzemek irányításának a módja. Régebben — hogy úgy mondjam — direktív módon, felülről döntötték el, melyik szövetkezet mikor és mennyi gépet vásároljon. Hogy én értől a módszerről hogyan vélekedem? Véleményem szeiint a szövetkezetek vezetőségében, tagságában nem fejlesztették eléggé a rendszeres — és önkéntes — géputánpótlás, gépparkfelújítás szükségességének tudatáť. Amit a gépelosztásnál egy-egy gazdaság számára kiutaltak, azt rendszerint átvették, és ezzel az ügy el volt intézve. Később, a hatvanas évek végeségünkre. Tehát nehéz dilemma előtt állunk, ha arról van szó, hogyan lehetne a normális szintre emelni (és a néhány év alatt keletkezett űrt betölteni ] a ml szövetkezeteink számára készített gépek mennyiségét. Akaratlanul is arra kell itt gondolnom, hogy a gazdasági életben minden meggondolatlan lépés megbosszulja magát. Hol vannak ma mái azok a hetek, hónapok amikor még fejtörést okozott a traktorok eladása. Például még 1968 utolsó napjaiban is. Ennek az évnek szilveszterén még azon törtem a fejem, hogyan lehetne a „nyakunkon maradt" 150 Zetort eladni, hogy teljesítsük az évi tervet. . . Ma nap mint nap tucatjával jönnek hozzám a szö vetkezeti elnökök meg a gépesítők: „Traktor kellene" — mondják. És nehezen értik meg, hogy a Zetor-gyár „hociAz üzem nagy szériákban gyártja a traktorokat. A korszerű gépeket mind belföldön, mind külföldön szívesen vásárolják u mezőgazdasági üzemek. Képünkön: a végső minőségi ellenőr zés. (ČSTK felv. j felé, amikor a mezőgazdasági üzemekre bízták a géppark felújítását, hirtelen * csökkent a kereslet. Meg kell mondani, hogy e téren az egyes politikusok okozta hangulatkeltés is közrejátszott. Ma mái világos, hogy a gépvásárlás meggondolatlan csökkenése miatt bizonyos „vákuum" keletkezett. A szövetkezetek nem újították fel megfelelő módon a gépparkot, a meglevő gépek a szokottnál gyorsabb ütemben használódtak el, így ma már a mezőgazdasági üzemek lényegesen több. gép vásárlására kényszerülnének, ha . .. 0 . .. ha volna elég gép. — Igen, pontosan az a helyzet, hogy a belföldi piac számára pillanatnyilag nincs elég traktor, és más mezőgazdasági gép, mert átálltunk az exportla. Napjainkig több tucatnyi országgal igen jó szállítási kapcsolatokat építettünk ki. Ezek leépítése igen kellemetlenül hatna további exporttevékenynesze" alapú éi tékesltéssel nem foglalkozik. # Az idén hány Zetort kapnak a gazdaságok? — Az év elején — az exportfeladatokat is figyelembe véve — 2560 traktor szállítását vállalhattuk. Tudtuk, hogy ez kevés lesz, de a külkereskedelmi szerződések kötöttek bennünket. Úgy látszik, hogy most még további 1000 Zetor kerül a hazai piacra. # És u termelés — nem fokozható? — Fokozhatnánk, ha elegendő dolgozónk lenne. Mint annyi más üzem, mi is munkaerőhiánnyal küzdünk. Reméljük azonban, hogy a mostani nehézségek csak átmeneti jellegűek, és a kérdéseket úgy sikerül megoldanunk, hogy a hazai igényeket is kielégítjük és az expoit-kötelezettségeinknek is eleget teszünk. (T. M.) MOSTA TETTEK KÖVETKEZNEK A napokban került sor a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség alakuló konferenciájára. Ezt a konferenciát a konszolidációs folyamat egyik rendkívül fontos láncszemének tekintjük. Számunkra örvendetes, hogy az egyesítés kezdeményezése éppen itt, Szlovákiában jött létre. Ennek mélyebb oka van. A kommunista ifjúság itt már az első köztársaságban is sokkal aktívabb volt, mint Csehországban. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a fiatalok harcoltak a leglelkesebben, s végül a CSISZ-szervezetbe tömörülve rendkívül nagy aktivitásról tettek tanúbizonyságot. A fiatalok kezdeményezéséből jöttek létre az ifjúsági építkezések, mint például az Ifjúsági Vasút,"az Ifjúsági Falu, a meliorációs és mezőgazdasági brigádok stb., s most a nemeckái iskola építése. Pozitívumként kell elkönyvelni azt a tényt ls, hogy Szlovákia területén sokan tiltakoztak a CSISZ feloszlatása ellen, s az utolsó percig kiálltak az egységes szervezet mellett. Bár a CSISZ feloszlott, a munkás- és parasztfiatalok nem is egy éven belül megszervezték a járási ifjúsági konferenciákat, melyek a szlovákiai egyesítő konferenciát készítették elő. S most, hogy létrejött a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség (SZSZISZ), a tetteken a sor. A jövőben az állam irányítása, a kulcspozíciók betöltése az ifjúságra vár. Ezért senki számára sem lehet közömbös, milyen fiatalok formálódnak itt, kik veszik kezükbe majd a kormánykereket. Dicső forradalmi hagyományainkból kell kiindulniuk, tevékenységüket a marxi —lenini alapokra kell helyezniük, a nemzetköziség szellemében kell dolgozniuk. A párt áprilisi plenáris ülése világosan meghatározta népünk tennivalóját, s ezt az irányvonalat az ifjúság körében az SZSZISZ-nek kell népszerűsítenie. A fiataloknak felelősséget kell vállalniuk a konszolidációs folyamat véghezvitelében, politikánk és gazdasági helyzetünk további fejlődésében. Szervezetüknek kell irányítani ezt a munkát. Bár az utóbbi években a CSISZ-ben számtalan hiányosság merült fel, mégis szükséges, hogy egy alapos elemzés után kihámozzák mindazt a jót, amit a szervezet további munkájában fel lehet használni és lehet rá építeni. A tapasztalatokból tanulva az ifjúsági mozgalomban a munkát színesebbé, érdekesebbé kell tenni; vonatkozik ez főként a pionírszervezetekre. Nem szabad elhanyagolni az ideológiai nevelést sem. A fiataloknak meg kell érteniük, hogy „ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnap." Annak ellenére, hogy a túlcivilizált modern világban az anyagi jólét vágya a szellemiek fölé került, tisztában kell lennünk azzal, hogy emberi kiteljesülésünket nemes ideáljaink megőrzése jelenti. A szervezet létrejött, konkrét munka áll a fiatalok előtt. Eredményeket azonban csak akkor érhetnek el, ha világos és mindenki számúra érthető programmal állnak elő, és ha a szavakat tettek követik. Ebben a munkában fiataljainkat kommunista pártunk és az állami szervek tel) is mértékben támogatják. OZORAI KATALIN