Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-06 / 106. szám, szerda

Világszerte megemlékeznek felszabadulásunk negyedszázados évfordulójáról Ludvík Svoboda cikke a moszkvai Pravdában nétianY sorban Egyiptomi kommandó-támadás V. 8. Moszkva — Ludvík Svoboda köztársasági elnök, a moszkvai Pravda tegnapi számában cik­ket írt hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából. Hangsúlyozza, hogy a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság szi­lárd láncszeme a szocialista or­szágok közösségének, a Varsói Szerződésnek és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Ludvík Svoboda cikkében ki­emeli, hogy a Szovjetunió győ­zelme a hitleri fasizmus felett rendkívüli és feledhetetlen sze­repet játszott Csehszlovákia né­peinek életében. „Mély tiszte­lettel emlékezünk azokra, akik életüket áldozták hazánk sza­badságáért, arra a 140 000 szov­jet katonára, akik vérükkel ön­tözték földünket" — írja Svo­boda elnök. Köztársasági elnökünk cikké­ben foglalkozik az 1968-as ese­ményekkel is, s megállapítja, hogy az antiszocialista erők likvidálni akarták Csehszlová­kiában a szocialista társadalmi rendet és hazánkat ki akarták szakítani a szocialista országok családjából. Azonban a párt, a társadalom egészséges erői, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország internacionalista se­gítségére támaszkodva, keresz­tülhúzták ezeket a terveket. Cikke befejező részében Lud­vík Svoboda rámutat, hogy ha­zánk dolgozói serényen készül­nek felszabadulásunk évfordu­lójának méltó megünneplésére. Az idei ünnepségek rendkívül jelentősek számunkra nemcsak azért, mert negyedszázados munkánk eredményeit összegez­zük, hanem azért is, mert a na­pokban új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződést írunk alá a Szovjetunióval, s ez alkalomból a legmagasabb szintű párt- és kormányküldöttség érkezik ha­zánkba. Ez a szerződés új kor­szakot nyit kapcsolatainkban, még gyümölcsözőbbé teszi együttműködésünket és ugyan­akkor Csehszlovákia népei szá­mára biztonságot jelent. A „Szelszkaja Zstzny" című szovjet pártlap Alois Indra írá­sát közli hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából. Indra elvtárs cikkében összege­Komment árunk „Szükség szerű és hatékony intézkedésnek" minősíti a Pen­tagon közleménye Nixon elnök döntését, amellyel az Egyésült Államok hivatalos politikájának szintjére emelte a kambodzsai fegyveres beavatkozást. Ne fir­tassuk most, mennyire volt „szükségszerű" ez a lépés, vizs­gálódjunk inkább hatékonysá­gát illetően. Nos, az eddigi ta­pasztalatok és „harci sikerek" nem sok reménnyel kecsegtetik az amerikai hadvezetést. A kambodzsai hazafiak ugyanis sorra kitérnek a komolyabb összecsapások elől, ami az adott helyzetben valószínűleg a leghelyesebb taktikai elképze­lés. A felszabadító erők az or­szág belseje felé irányítják hadmozdulataikat, s egyre-más­ra űzik ki Lon Nol tábornok egységeit a stratégiai fontossá­gú városokból, településekből s foglalják el a hadászati szem­pontból rendkívüli fontosságú hidakat, útvonalakat, átkelőhe­lyeket. Kétségtelen, hogy ez a tak­tika kellemetlenül érintette az amerikai, illetve saigoni had­vezetést. Korszerűen felfegyver­zett egységeik lényegében cél­talanul kóborolnak a határmen­ti tartományokban, egyre mé­lyebben ékelődnek az ország belsejébe, következésképp egy­re nagyobb területet kell ellen­őrzésük alatt tartani, ami vi­szont erejük felaprózásához ve­zet. Az utánpótlás kérdése vi­szont enyhén szólva is proble­matikus. Számolni kell a dél­vietnami szabadságharcosok tá­madásainak fokozódásával is, amelynek megfékezésére eddig sem bizonyult elegendőnek a mintegy félmillió amerikai ka­tona. Arról nem is szólva, hogy a laoszi partizánok szintén je­lentős erőket kötnek le, sőt si­keres akcióikról nap mint nap beszámolnak a hírügynökségi jelentések. zi szocialista társadalomépíté­sünk negyedszázados eredmé­nyeit és megemlékezik a szo­cialistaellenes, jobboldali op­portunista erők kísérletéről is, akik hazánkat le akarták térí­teni a szocializmus útjáról. A „Szovjetszkaja Rosszija" című lap Josef Kempný elvtárs cikkét közli. A cikk szerzője megemlékezik a dicső szovjet hadseregről és a szovjet kato­nákkal együtt harcoló csehszlo­vák katonákról. Kempný elv­társ írásában kiemeli a košicei kormányprogram jelentőségét, amely a szocialista társadalom­építés kiinduló pontja volt. Budapest —- A magyar sajtó részletes tudósításokban számol be a felszabadulási ünnepségek­ről. A Népszabadság megállapít­ja, hogy hazánk fővárosában a legmagasabb szintű szovjet párt­ós kormányküldöttség látogatá­sát a megbonthatatlan barátság megnyilvánulásaként értelme­zik. A Népszava terjedelmes inter­jút közöl J. Pillér elvtárssal. Szófia — A prágai felkelés 25. évfordulójáról emlékezik meg a bolgár sajtó. Mindenek­előtt kiemelik a felkelés stra­tégiai jelentőségét. A Rabotnyi­cseszko Delo cikket közöl, amelyben megemlíti a bolgár állampolgárok szerepét a prágai felkelésben. Bertin — Az NDK fővárosá­ban működő csehszlovák kultu­rális központ felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából csehszlovák filmhetet, kiállítá­sokat, hangversenyeket és elő­adásokat rendez. Varsó — A legnagyobb len­gyel kikötővárosban, Sczecin­ben, hétfőn este ünnepi gyű­lést rendeztek Csehszlovákia felszabadulásának negyedszáza­dos évfordulója alkalmából. A gyűlésen Tvardik elvtárs, Cseh­szlovákia főkonzulja mondott ünnepi beszédet. Bukarest — A Scinteia keddi számában Košicérôl közöl ri­portot, amelyben a szerző ki­emeli a város fejlődésének egyes mozzanatait. Ugyanabban a számában a lap prágai ripor­tot is közöl, amelyben elsősor­ban érdekességről, történelmi emlékekről stb. ír. SZOVJET ÉS CSEHSZLOVÁK sportolók, a német fasiszta meg­szállók elleni veterán harcosok csoportja érkezett a szovjet ál­lamhatárhoz. Gépkocsival meg­tett útjukra V. I. Lenin szüle­tése 100. évfordulójának és Csehszlovákia felszabadítása 25. évfordulójának alkalmából ke­rült sor. A MOSZKVAI PRAVDA, az el­ső kommunista napilap első szá­ma 58 esztendővel ezelőtt, 1912. május 5-én jelent meg. A neve­zetes esemény évfordulóját a sajtó napjaként ünneplik meg a Szovjetunióban. A SZOVJET POLGÁROK 300 tagú küldöttsége Alekszandra Birjukovának, a Szovjet Szak­szervezetek Központi Tanácsa titkárának vezetésével május 5-én indult el Moszkvából Prá­gába, ahol részt vesz Csehszlo­vákia felszabadulása 25. évfor­dulójának ünnepségein. NYUGAT-BERLINBEN kövek­kel és gyúlékony anyagot tar­talmazó üvegekkel felfegyver­zett személyek kedden a kora reggeli órákban megtámadták az amerikai kulturális közpon­tot. A rendőrség néhány gya­nús személyt letartóztatott. A LATIN-AMERIKÁVAL fog­lalkozó gazdasági bizottság hét­főn az ENSZ székházában há­romnapos tanácskozásra ült össze, hogy megvitassa Latin­Amerika gazdasági fejlődésé­nek kérdéseit. A gazdasági bi­zottságnak ez már az ötödik rendkívüli ülése. AZ NDK B A érkezett tegnap­előtt „A győzelem zászlaja alatt" nevű nemzetközi ifjúsági motorostúra mezőnye. A túrán az európai szocialista országok képviselői vesznek részt. SEYMOUR HERSH újságírót, aki elsőként adott hírt a My La-1 polgári lakosság lemészár­lásáról, május 4-én Pulitfcer­díjjal tüntették ki. GUATEMALÁBAN hétfőn két, géppisztollyal felfegyverzett, is­meretlen férfi agyonlőtte az újonnan megválasztott Carlos Arana elnök testőrségének egyik tagját. Csata az izraeli—jordániai fronton Mindez szemmel látható jele annak, hogy az indokínai egy­ségfront kialakulóban van, sőt, mind szorosabbra zárja sorait. Itt jegyezzük meg, hogy Sziha­nuk herceg az indokínai népek áprilisi csúcsértekezletén meg­Nixon felelőssége nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a legutóbbi fejlemények a „legmagasabb csúcsokra lendí­tik a laoszi, vietnami és a khmer nép harci szolidaritását". Kétségtelen, hogy ezzel a té­nyezővel számoltak a Fehér Házban is. Hogy Nixon elnök ennek ellenére az eszkaláció útját választotta, az részben a Pentagon és a vele egy húron pendülő hadipari komplexum hatásának tudható be. Persze, csak részben. A válság elmé­lyülésének további okozója Ni­xon vietnami politikai koncep­ciójának teljes csődje. Az elnök egy esztendeje hirdette meg „vietnamlzácíós" politikáját. Nos, mint megannyi más, ez a „csodaszer" sem vált be a Johnson-hagyaték orvoslására. Nixon tehát zsákutcába Ju­tott, délkelet-ázsiai politikájá­nak ellentmondásai most már párthívei előtt is világossá vál­tak. Különösen kidomborodtak ezek az ellentmondások a kam­bodzsai beavatkozás indoklása­kor. Az amerikai invázió állí­tólag azt a célt szolgálja, hogy felszámolják a dél-vietnami partizánok kambodzsai köz­pontját. Ez a formuláció a konkrét tényállást Igyekszik megkerülni. Azt a látszatot akarja kelteni, hogy az Egye­sült Államok nem a puccs által Kairó — Az egyiptomi tüzér­ség hétfőn este a Szuezi-csator­na térségének középső részén levő izraeli állásokat lőtte — jelentette be a kairól rádióban az egyiptomi hadsereg szóvivő­je. A tüzérségi támadás ember­ben és hadianyagban jelenté­keny károkat okozott az izrae­lieknek. Telitalálat ért több iz­raeli lőszerraktárt. Az izraeli—jordániai fronton a Galileal-tótól délre az A1 Fa­tah osztagai hétfőn vívták az eddigi leghosszabb és legkemé­nyebb ütközeteik egyikét — je­lentette az UPI ammani értesü­lésekre hivatkozva. Ebben az üt­közetben az izraeliak 1500 ejtő­ernyőssel, helikopterekkel, 35 páncélossal és páncélautókkal vonultak fel. A csata vasárnap este kez­dődött és 24 óra elteltével még nem fejeződött be. A jelek szerint kedden reggel is folytatódott még a harc, bár az izraeliek mind újabb és újabb erősítéseket küldenek a hely­színre, veszteségeik igen jelen­tősek. A megerősítésnek szánt ejtőernyősöket szállító helikop­terek magukkal viszik a holt­testeket és a sebesülteket. Az Egyesült Arab Köztársaság hétfőn felkérte U Thant ENSZ­főtitkárt, szólítsa fel az Egye­sült Államokat arra, hogy szün­tesse be Izrael segélyezését és támogatását, amíg ez az ország nem hajlandó elfogadni az ENSZ közel-keleti békehatáro­zatát. Egyiptomi kommandó-egysé­gek tegnap hajnalban partra szálltak a Sinai-félsziget izrae­liek által megszállt partján. A kairói katonai szóvivő közlése szerint az egyiptomi katonák iz­raeli hadállásokat támadtak. A szóvivő szerint több izraeli ka­tonai létesítményt felrobbantot­tak. A két óráig tartó akció után az egységek veszteség nél­kül visszatértek támaszpontjuk­ra. Kairó — Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában teg­nap megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Nasszer elnök és Moussou Traore hadnagy, a Ma­li Köztársaság minszterelnöke között. A mali küldöttség a na­pokban érkezett Kairóba és egy hetet tölt a fővárosban. A két államfő a közel-keleti válságról, a két ország kölcsö­nös kapcsolatairól, valamint a mindkét felet érdeklő kérdések­ről tárgyal. Náci találkozók az NSZK-ban Bonn — Miközben folynak az előkészületek a fasizmus felett aratott győzelem 25. évforduló­jának megünneplésére, a náci hadsereg egységeinek volt tag­jai „összejöveteleket" és „talál­kozókat" tartanak, amelyeknek a célja a Wehrmacht „hagyo­mányainak" ébrentartása. A Wehrmacht 7. páncélos hadosz­tálya volt katonáinak és tiszt­jeinek egyik ilyen „találkozó­jára" Bad Godesbergben került sor. A volt hitlerista táborno­kokkal és harckocsizőkkal együtt a „találkozó" tisztelet­beli vendége volt Speidel, a NATO közép-európai szárazföldi erőinek volt főparancsnoka és a Bundeswehr több képviselője. A militarista és háborús „ha­gyományok megőrzésének" ilyesfajta kísérletei azonban a nyugatnémet demokraták egyre növekvő ellenállásába Útköznek, így sikerült meghiúsítani a Reich elnevezésű SS-hadosztály volt katonáinak és tisztjelnek Hanauba tervezett „összejövete­lét". hatalomra jutott, szorongatott helyzetben lévő és segélyért esdeklő Lon Nol rendszer meg­segítésére sietett. Pedig a fej­lemények éppen ezt a feltétele­zést igazolják, arról nem is szólva, hogy a szóban forgó partlzánközpontnak mindeddig se híre, se hamva. Ugyanakkor az sem vitás, hogy a kambod­zsai államfordulat előkészítése és végrehajtása is a nyílt be­avatkozás feltételeit volt hiva­tott megteremteni. A kambodzsai fegyveres be­avatkozással a vietnami háború tüze lényegében egész Indokí­nára átcsapott. Ennek követ­kezményeiért — szögezi le töb­bek között a TASZSZ nyilatko­zata ls — teljes mértékben az Egyesült Államok felelős. Ebből a felelősségből viszont a legna­gyobb részt személy szerint Ni­xon elnöknek kell vállalnia, aki nemcsak hogy kompromisszu­mot kötött, hanem hovatovább teljesen azonosul a militarista klikkek törekvéseivel. Így az­után egyre valószínűtlenebbé válnak Nixon egykori ígéretei, amelyek felvillantották a viet­nami konfliktus tárgyalásos megoldásának a lehetőségét. Kiderül, hogy a szép ígéretek jól időzített propaganda-célo­kat szolgáltak, s elsősorban az amerikai közvélemény átmeneti megnyugtatásának az eszközei voltak. A „vietnamizáció" tehát újabb fegyveres beavatkozáshoz vezetett, sőt a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni bombatámadások felújítását váltotta kl. Egyszer s minden­korra el kell tehát sajátítanunk a washingtoni diplomáciai vi­rágnyelvet, amelyen a „megelő­ző intézkedés", „az amerikai érdekek védelme", „az Egyesült Államok polgárainak biztonsá­ga" stb. a háborús konfliktusok klrobbantását Jelenti. BALOGH P. IMRE RUDNYÁNSZKY ISTVÁN BUDAPESTI LEVELE ŰJ LAKÁSPOLITIKA MAGYARORSZÁGON Magyarországon a közvéle­ményt élénken foglalkoztatja az új lakáspolitika kialakítása. A párt- és kormányszervek jó­ideje tanulmányozzák, hogyan lehet meggyorsítani a lakás­építkezést, hogyan lehet igaz­ságosabban elosztani a lakáso­kat, hogyan lehet biztosítani a lakások karbantartását és így tovább. Április derekán a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kor­mány együttes ülésen vitatta meg az MSZMP Politikai Bizott­ságának javaslatát, amely a la­kásépítés növelését, a lakásel­osztás és a fenntartás rendjé­nek fejlesztését célozza. Az elő­terjesztést Nyers Rezső, a Köz­ponti Bizottság titkára ismer­tette a KB és a Minisztertanács tagjaival. A javaslat elfogadásá­nál figyelembe vették nemcsak az állami szervek Indítványait, hanem a tömegszervezetek, el­sősorban a szakszervezetek vé­leményét, valamint a megyei párt- és tanácsi szervekkel folytatott országos méretű kon­zultáció tapasztalatait is. Magyarországon hatalmas méretű lakásépítkezés folyik, és közismert, hogy 15 éves la­kásépítési programot hajtanak végre. Az 1960-ban elfogadott program szerint 1975-ig 1 mil­lió lakást kell megépíteni. A felszabadulás óta már több mint 1 millió lakás épült, vagy­is a magyar családok mintegy egyharmada költözhetett új ott­honba. Az elmúlt évtizedben is sok új lakás épült, de bármi­lyen nagyok is az eredmények, a növekvő szükségletekhez és igényekhez képest nem elegen­dőek. Éppen ezért a negyedik ötéves terv során az eddiginél nagyobb arányú lakásépítést kell megvalósítani. A nemrég közzétett adatok szerint tavaly 61845 új lakás épült Magyaror­szágon. A negyedik ötéves terv­ben már évente 80 ezer új la­kást kell építeni. Több lakás kell és gyorsabban — ez a lé­nyeg. A lapok rámutatnak arra: az emberek igazságérzetével talál­kozik az az intézkedés, hogy a lakbéreket a tényleges fenn­tartási költségek alapján, s ezen belül differenciáltan kell megállapítani. A komfort nél­küli lakások bérét nem emelik, a komfortos és úgynevezett összkomfortos lakásoknál vi­szont a béreket úgy szabják meg, hogy azok fedezzék a fenntartási költségeket. Nagyon fontos mozzanat: a párt és a kormány említett határozata ki­mondja, hogy a lakbéremelés­ben érintettek életszínvonalá­nak csökkentését el kell kerül­ni és ezért a lakbéremeléssel egyidőben és azzal azonos ősz­szegü térítést kell adni. Ez a térítés a jövedelmek növekedé­sével arányosan, néhány év alatt szűnik meg. Ezeknek az elveknek az alap­ján most végzik az utolsó si­mításokat azokon a rendelkezé­seken, amelyek majd a részle­tes intézkedéseket és tudnivaló­kat tartalmazzák. Várható, hogy néhány napon belül, május első felében nyilvánosságra hozzák ezeket a rendelkezéseket, ame­lyek azután csak jövőre, 1971. július 1-én lépnek életbe. Mint a Magyar Hírlap Irta, az állam háztulajdonos ugyan, de nem a régi értelemben vett „háziúr". Éppen ezért a lakbér­emelés nem biztosít az állam­nak sem nyereséget, sem amor­tizációt. Egyszerűen arról van szó, hogy a lakások fenntartá­sára, a házak karbantartására biztosítani kell a szükséges összegeket. Az életszínvonal lassú, de állandó, biztos emel­kedésének tendenciáját nem keresztezi az új lakáspolitika. Egészen sajátos módszer az, amely gondoskodik a térítés­ről; egy hosszú, átmeneti sza­kaszban visszatéríti a különbö­zeteket, amelyekkel a lakbérek növekednek. Ebben természete­sen messzemenően érvényesül­nek a szociális szempontok. Nagy érdeklődéssel várja a magyar közvélemény az igazsá­gos lakáselosztás új módszereit és azokat az új lehetőségeket ls, amelyek alapján a lakosság részt vehet a lakásépítésben. Különösen fontos ez azoknak a fiataloknak, akik családot ala­pítanak, s nem holmi „nemzeti ajándékként" várnak a lakásra, hanem maguk is készek részt venni a családi fészekrakásban. De a magánépítkezés nemcsak családi érdek, hanem fontos társadalmi ügy ls. Éppen ezért további segítsége* nyújtanak a magánépítőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom