Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-01 / 76. szám, szerda

v FIDÉLIÓ BEETHOVEN OPERÁJA A SZLOVÁK NEMZET! SZÍNHÁZBAN V A bratislavai operaegyüttes Ludwig van Beethoven születése 200. évfordulójának emlékére és a Szlovák Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek méltó befejezéseként műsorára tűzte a Fidéllót — a neves zeneszerző egyetlen operáját. Nem szükséges külön ecsetelni a szabadság, az emberség, a szerelem és hűség e nagyszerű beethoveni kinyllat* kozásának jelentőségét és értékét. Fidélió nagy zenei és tartalmi értékével az operamüvészet kimagasló művel közé tartozik, s minden felújítása az operaszínházak művészeti életében nagy eseményt jelent. A plakátok Fidéllót az említett jubileumok ünnepélyes bemutatójaként hirdették. Ilyen beharangozás után rendkívüli, a két jubileumhoz méltó színpadravitelt, alkotó összjátékot vártunk. A bemutatón látottak és hallottak után azonban enyhén szólva csalódtunk. Kezdjük talán a zenei begyakorlás színvonalával, ami az ilyen kimagasló mű teljes értékének tolmácsolásánál a legfontosabb és ami most talán a legnagyobb csalódást okozta. A technikai fogyatékosságok, hibák hallgatása és szüntelen regisztrálása, főleg a fúvóshangszerek esetében a szó szoros értelmében kínszenvedést jelentett a nézőknek. Tibor Freäo karmester és a hiányos zenekar egyszerűen nem tudott megbirkózni Beethoven partitúrájával, az egész bemutató alatt hiábavaló küzdelmet vívott. És olyan helyzetben, amikor a zenekar a partitúrával technikai szempontból sem tud megküzdeni, szó sem lehet a mű stílusban tökéletes, kifejezésben gazdag tolmácsolásáról. Frešo a partitúrát szinte rezignáltán, csak éppenhogy „letudta", s problémái voltak az ütemekkel, a színpad és a zenekar egyensúlyának megtartásával. Ügy tűnt, hogy Freäo és az egész zenekar erejét felemésztette a Leonóra III. zenekari előjátékának, a rabok kórusának és az utolsó jelenetnek szolid előadása — ami azonban Ilyen gyönyörű zenei anyag mellett mégiscsak kevés. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a kedvezőtlen zenei benyomáshoz hozzájárul a Hviezdoslav Színház rossz akusztikája ls, mely egyáltalán nem alkalmas zenei előadásra, ami ebben az esetben különösen érezhető volt. Sajnos az énekesek teljesítménye sem adott okot a megelégedésre. Margita česányiová hirtelen indlszponáltsága miatt Elena Kittnárová énekelte Leonóra címszerepét. Mindkét bemutatón becsületes, elsősorban az igényes partitúrára összpontosult teljesítményt nyújtott. Kittnárová drámai, a középtónusokban nemesen zengő szopránja biztos volt a veszélyes magas hangoknál is, nem ártott volna azonban a kissé könnyed, színesebb hangvétel. Fidélió alakjának színészi tolmácsolása elég rideg, végig egy kifejezési szinten marad, ami valószínűleg a rendező koncepciójának a következménye. Dr. Gustáv Papp és az alternáló František Livora közül Florestan alakításához Pappnak meg volt minden előfeltétele, ám ebben az esetben nem nyújtotta a szokásos teljesítményét. A legélethűbb szerep kétségtelenül Don Pizarro Juraj Hrubant alakítása volt, aki ezt a szerepet nem csupán hatásos megjelenésével, hanem énekesi és színészi meggyőződéssel ruházta .fel. Többet vártunk viszont a szerepet alternáló, mindig megbízható Juraj Martvoňtól. Az öreg, jóságos Rocco szerepében minden btösületes igyekezet ellenére Ján Kyzlink és Jozef Špaček sem nyújtott jó teljesítményt. Fidélió új színrevitelében csalódást okozott Július Gyermek problematikus, vitatható rendezése, mely a müvet teljesen újszerű felfogásban rendezte. ČESTMÍR PEGHR SZÍNHÁZI PLAKÁTJAI A Szlovák Nemzeti Színház fél évszázados évfordulóját ünneplő rendezvények közé tartozik Pechr falragaszainak a bratislavai Majemík Galériában bemutatott kiállítása. A tanulmányalt Prágában végzett, elismert, kitűnő grafikusunk és plakáttervezőnk már tizenöt éve képzőművésze a Szlovák Nemzeti Színháznak. Ez idő alatt szinte összeforrott a színházzal. Részese lett szellemi légkörének, az előadások rendezői-, s • színészek művészi munkájának. Problémái közvetlen Ismerője. Ez a szoros együttélés termékenyítő hatással van alkotásaira. Másfél évtizedes plakáttermésének, sajátos formanyelvének kialakulásában is jellegzetes, meghatározó nyomokat hagyott. Plakátjai nem csupán beharangozó! egy-egy előadásnak, hanem tartalmilag, formailag bonthatatlan egységben vannak a művel, színpadra Juttatásának bonyolult folyamatával. A Hviezdoslav Színház megnyitó előadásához: a Heródes és Heródláshoz 1955-ben alkotta első plakátját, amely új hangú, eredeti, a hazai falragaszművészetben korszaknyitónak mondható mű. Képzeletbeli portré, erőteljes, szenvedélyes klfejezésű, testi s lelki sajátosságokat idéző alkotás. — Suchoft operájának hősét, SvStoplukot bíborszín palástban, zománcos művű koronával Jeleníti meg. Fejének, arcának megformálása a régi bizánci mozaik művészek fogalmazására emlékeztet, de a ma feszültsége teszi elevenné. Ugyancsak 1959-ből való Gorkij: Éjjeli menedékhelyének • A philadelphiai fliharmónikusok 1974—75-ös évadjukban ünneplik fennállásuk 75. évfordulóját. Az flnnepl műsor középpontjába Pierre Boulez új műve kerül, amelyet erre az alkalomra komponál a zenekarnak. A philadelphialak karmestere, Ormándy és Boulez londonban egyezett meg ebben a tárgyban, ahol Ormándy Beethoven IX. szimfóniáját vezényelte a londoni szimfonikusok hangversenyén, Boulez pedig a Pelléas és Mellsande-ot vezényelte a Covent Garden-ben. az élet megalázó nyomorúságát , éreztető három tragikus figurája. — A Feltámadás Katyusájának szenvedés-formálta arcát döbbenetes kifejező erővel alakította. — R. Hochhuth Helytartója hideg fehér megközelíthetetlenségében szenvtelenül veszi tudomásul az embertelenség tébolyító megnyilatkozásait. Pechr a'kéz mozdulataival is annyit, vagy talán még többet tud mondani, mint az arc vonásaival. Karvaä Antigonéjának szögesdrót gyötörte, kegyelemért esdő, virágszerűen széttárt keze drámai expresszivitással, a fehér és fekete hangsúlyozott ellentétével hat. Turandot titokzatos maszkját, szimbolikus értelmű függőleges fekete, grafikai tengely osztja. Falragaszainak egy másik csoportjába a színek erejét, az árnyalatok finomságát a folyamatos, rajzos vonal könnyed, biztos bája helyettesíti, például a Hattyúk tavában. A Tartuffe plakáton a hullámzó, hajszálfinom fehér vonalak képezik a parókát s az arcot a Molifere nevét feltüntető betűk jelzik. — Az Ember tragédiájának mély bölcseleti tartalmát színes félgömbök metafórásan jelzik. Absztrakt megoldásuk a függőlegesekkel és vízszintesekkel tagolt, árnyalt színezésű Hindemith: Cardillac-ja, és a különböző sűrűségű vonalhálóból szerkesztett Don Carlos plakát. Kifejező eszközeinek dús tárához tartoznak a betűk, melyeknek különböző típusai, sajátos jellegük fejezi ki a kivételest, a tragikust, vagy a hétköznapot (Hamlet, a Vágy villamosa). Pechr művészete gazdag hangszerelésű. Drámai feszültségű, vagy balladás hangú, érzelmi töltésű, olykor derűs iróniájú, stabil- és dinamikus elemeket változatosan alkalmazó alkotásaiban a színház klasszikus és modern, prózai és verses, zenés- és táncos műfajainak, s ezek színpadi megszólaltatásának lényegét tömöríti. Plakátjai nemcsak alkalomszerűek, hanem maradandó értékűek. BARKÁNY JENÖNE Gyermek ls kísértésbe esett — mint minden rendező, aki Fidéllót csiszolni akarja. Az egész művet a még nagyobb gondolati hatásra, időszerűségre irányuló, nézetünk szerint felesleges törekvéstől vezérelve, revíziónak vetette alá; a partitúrát helyenként korrigálta, kihagyta majdnem az összes felmondott dialógusokat, új narrútor-szerepet költött, amivel a szövegkönyvet a zenei játék zsánerszlntjéről Igyekezett az igazi zenedráma színvonalára emelni. Gyermek a komoly elgondolások legteljesebb kifejezésére, mintegy antik nagyságra és nemességre törekedve Fidéllót egy scénikus oratóriumként vitte színre, az utolsó színt egy kantátára változtatva. A rendező Fidélió scénikus oratóriumként felállított^ koncepcióját Šujan jelképes díszletterve valósítja meg. A rendezői koncepció következetlensége miatt a díszlettervnek is kiütköző fogyatékosságai vannak, főleg a szín formatisztaságát, az előadás általános stílusát illetően. Határozottan problematikus a Gyermek által szerkesztett narrátor szerepe, melyet „Altér Ego"-nak nevezett el (a szövegíró Dominik Tatarka, narrátor Viera Strnisková) Fidéliónak ez a második énje, mely az öntudatos cselekvést és logikus gondolkodást képviseli, meggyőzi a két főhőst tettük helyességéről, erkölcsi álhatatosságukról, tisztaságukról. Fidélió és Florestan tettének szóbeli kommentálása teljesen felesleges — a két szerep, valamint az egész opera eszmei irányzata annyira egyértelmű, hogy egészen .jól nélkülözhette volna a kisegítő szókíséretet. Fidélió újszerű bemutatása bizonyára vitát kelt szakmai körökben, a kritikusok és a nézőközönség között egyaránt. Főleg a rendező újszerű felfogásáról folyik majd a vita, melynek életrevalóságáról Gyermek nem győzött meg bennünket. Véleményünk szerint ez a felfogás inkább a hangversenytermek pódiumára való, nem pedig operaszínpadra, ahol nem tudta leküzdeni az opera lényegéből adódó problémákat és akadályokat. A. G. NEM SZERELMI HÁZASSÁG Nem bizony, ez nem a lángoló szerelem szülött^ ez nagyon is a számításra épült. Régi falusi szokás szerint öszszepárosltották őket. Egyszóval érdekházasság. Mégse lett belőle különösebb botrány, nem szöktette meg senki a menyasszonyt, a vőlegény sem keresett másik párt hét batáron túl, beletörődtek sorsukba. Az meg végképp nem zavarta őket, hogy — mint a régi érdekházasságoknál a leggyakrabban — ők is földszomszédok voltak. Igaz, mindmáig nem tisztázódott, hogy kl a menyasszony és ki a vőlegény, kl nősült vagy ki házasodott, de attól függetlenül alapítottak egy családot, melynek neve Béke lett. S a fő, hogy valóban békében élnek, még egyszer sem vágták egymás fejéhez, hogy: váljunk elí No, de az „esküvő" meg a béke születése már régen volt, azóta sokat erősödött a család. Az egy család — Albár és Mad, azaz a Béke. Az 1200 hektáros szövetkezet a dunaszerdahelyi járásban. Jó szövetkezet, a házasság előtti évekhez viszonyítva néhány termelési ágazatban megháromszorozódott a termelés. Ez mindenekelőtt a húsra vonatkozik. Tavaly például egy hektárra számítva 428 kg húst adtak el. Csaknem négyszer annyit, mint tíz évvel korábban. Érdekes, sőt meglepő adatokat mutathatna ki az összehasonlítás, mondjuk tíz évrevlszszamenőleg. Legutóbbi ottjártamkor mégsem erre került sor. Egyszerűen beszélgettünk. Arról, mi a tervük, mi az örömük, mennyi a gondjuk. Nos, a tervet papírra vetették, de nem mindent. Mert azt úgy kell készíteni, hogy a gazdaságot ne érje csalódás, ha egyik-másik szakaszon az Időjárás vagy valami más évközben beleszól a dolgokba. Tehát olyan a terv, hogy a számítás mindenképpen stimmeljen. Mielőtt terveik kerültek volna szóba, elmondták azt, ami gond, ami fáj. A járás sok mindenben segíti őket, de például gépalkatrészekkel nem, az nem tartozik a hatáskörébe. Sokszor filléres alkatrészekről van szó, és az utánajárás közban százakat, ezreket kell elkölteni, néha beutazni a fél országot. Hát ezen valamit segíthetne, aki segíthet, mert végeredményben az derül ki, hogy valahol azért mindig van a keresett alkatrészből, csak éppen ott nem, ahol szükség van rá. Az eredményekről csak szerényen szólnak, de azok önmagukért is beszélnek. Hiszen az egy hektárra jutó bevétel tizenkét korona híján tizennégyezer korona. A Békében a növénytermesztés már évek óta sikeres. Tavaly búzából 42, kukoricából 52, cukorrépából 470, lucernaszénából pedig 70 mázsát termesztettek hektáronként. Aránylag még a maglucerna ls jól fizetett, három mázsa magot adott egy-egy hektár. S mivel takarmányból (sem az abrakból, sem a terimésböl) nem volt hiány, ennek eredménye a korábban említett 428 kg hús minden mezőgazdasági hektárra. Hústermelésükhöz azonban még valami hozzátartozik. Egy kis spekuláció. Egy kilogramm sertéshús 4,2 kg takarmányt emészt fel. A 90—100 kg-os súly eléréséhez legalább 250 napra van szükség, s az egy mázsa húshoz 4,2 mázsa takarmányra. Ugyanennyi baromfihúst 2,8 mázsa takarmányból állítanak elő. És a csirke eladására nem 250, hanem csak 100 napot kell várni. Bizonyára ez az egyik oka, hogy tavaly „csak" 156 kg sertéshús jutott egy-egy hektárra. De alighanem annak is, hogy az állandó dolgozóknak számító tagok havi átlagkeresete elérte a 2300 koronát. Többek kőzött az ls szóba került, hogy az idén már lényegesen jobban számításba veszik a társadalmi igényeket. Erre már tavaly felkészültek. Ezért tudják ebben az évben a szarvasmarhák számát százzal, a sertésekét megközelítőleg négyszázzal növelni. S ha ez húsban és tejben az 1970-es évben még nem is jelent jelentős változást, annál inkább a további években. Hiszen az említett számokból a törzsállomány is gyarapodik, méghozzá nem is kevéssel. Ilyenformán áll a Béke. Nincs kapkodás, nincs idegeskedés. Ha csak azon nem, hogy késik a tavasz. Szinte ugrásra készen állnak, hogy kivonulhassanak a földekre. Mert az a közmondás, hogy: „Ki mint vet, úgy arat" — náluk nem a naptárba, hanem a szívekbe van írva. HARASZTI GYULA Az Óvárosi Piacon... AZ ÍRÓGÉP mellett gőzölög az, amiről írni akarok: egy csésze finom, illatos kávé. Ha csak kiejtjük ezt a szót, már érezzük aromáját és sietve indulunk megfőzni korunk nélkülözhetetlen serkentőjét. De vigyázzunk, mert éppen a főzésben rejlik a Jó kávé titka. Ez, amit én kortyolgatok, tipikusan prágai, tipikusan cseh kávé, úgy készült, ahogyan azt az utóbbi negyed évszázadban megszoktuk: az őrölt kávét leöntjük forró vízzel és készen van. Es ezt nevezzük mi „török" kávénak! Dédanyáink, ha éppen telt nekik ilyen csemegére, másképpen főzték. Hogyan? Erre a kérdésre szabatos választ adnak a „Columbiában", a legújabb prágat kávéházban, amely az Óvárosi Piacon nyílt meg, abban a házban, amelyen át a gótikus Týn-templomba jutunk. Szombaton és vasárnap, (íme a sors — illetőleg a prágai kereskedelem iróniája/, tehát éppen azokon a napokon, amelyeken az ember legjobban vágyódik egy csésze kávéra — a Columbia kovácsolt vasból készült ajtaja zárva van. Hétköznap délelőtt azonban elég kevés a vendég, olyankor lehet békésen elmélkedni a kávéfőzés titkát felől. T1ZENHA.ROM recept szerint készül itt a kávé. Ihat a vendég, bécsit, prágait, citrommal vagy naranccsal ízesítettet és ihat — Borgia-kávét. Ez az utóbbi érdekelt a legjobban. Régi rossz szokásom, hogy étlapon és kirakatban a legdrágább étel, vagy árucikk nyeri meg a tetszésemet. Tehát nem tudok ellenállni a kísértésnek és nagyvonalúan Borgia-kávét rendelek. A főpincér sebesen megfordul, a bárpulthoz siet, aztán sziszegni kezd a presszógép. Itt ugyanis csepegtetik a kávét. A prágai vendéglátóipar alaposan felszerelte üzemeit ilyen gépekkel, de ezeket általában csak vízmelegítésre használják és a forró vizet — a hagyományoknak megfelelően — ráöntik az őrletre. így készül az említett „valódi török kávé". Ennek tudható be, hogy a prágaiak jelentős része még nem ivott egy csésze igazi feketét. AZONBAN elég a bosszankodásból. Inkább örüljünk annak, hogy legalább egy olyan kávéház van, ahol valóban méregerős, igazi kávét adnak a vendégnek, olyat, ami megfelel a kávéház hirdetésének: „A kávé a szellem ihletője". Ez az ihletés Prágában a 18. században kezdődött, amikor egy Jifí Theodat nevű vállalkozó szellemű arab megnyitotta az első kávéházat a Károly utcában, a mai Ravasz Rókához címzett borozó helyiségében. Egyébként Közép-Európában az első kávéház Bécsben nyílt meg. 1683-ban Kara Musztafa seregei körülfogták a várost és a védők összeköttetést kerestek Lotharinglai Károly herceggel, a felmentő sereg vezérével. A futárszolgálatra egy törökül jól beszélő, Kolschitzky nevű, délvidéki szerb vállalkozott. A győzelem után Kolschitzky a tanácstól egy házat és száz aranyat kapott. Ráadásul azt kérte, adják neki azt a néhány száz zsákot, amelyet a török táborban találtak, tele értéktelen zöld babszemekkel, ugyanis jól tudta, hogy a babszem nem egyéb, mint elsőrendű kávé. Kérését teljesítették és nemsokára megnyitotta az első bécsi kávéházat a mai Domgasse 6. számú ház helyén. Közben a főpincér már hozza a feldíszített Borgia-kávét. Vékony narancsszelettel együtt, mert narancslevet kell a kávéba csepegtetni. A kávénak süvege is van: kakaóval behintett tejszínhabból. Hát... nem rossz. A kakaóból jutott egy kevés a kávéba is. Határozottan finom. Legközelebb a többi is sorra kerül, de egyszerre nem lehet mindent megkóstolni, mert megszakadna a szívem és a pénztárcám. CSAK az a baj, hogy kevés a hely. Három asztal körül összesen kilenc hatalmas karosszék, egyszerre tehát csak kilenc ember dúskálhat az élvezetekben. Ha kisebbek lennének a székek, kétszer ennyi vendég is beférne. Egyébként — miért nincs Prágában egyetlen „talponálló" kávézó sem? Hiszen Bécsben, Budapesten, vagy Pozsonyban szinte „menet közben" Ihatunk jó erős kávétI Elég lenne megnyerni e célra az ürességtől kongó prágai eszpresszókati Ezért majd egy prágai lap hasábjain harcolok, tehát ne haragudjanak, hogy lokális problémákkal zavartam Önöket, de egy kis irigység is van bennem. Önök ugyanis most békésen kortyolgatják a Budapestről importált kávéból ugyancsak Budapestről importált kávéfőzőn készült illatos, finom, erős feketét, mi pedig kénytelenek vagyunk megelégedni a „török kávénak" csúfolt fekete lével. LENKA HASKOVA 3D3 1870. IV. 1.