Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-06 / 80. szám, hétfő

1970. IV. 1. AZ Cn. januAri férfiak között vezető szerepe volt Josef Smrkovskýnak, a Nemzetgyűlés volt elnökének. Nem véletlen, hogy a Nemzetgyűlés elnöki funkciója körüli tavalyi vitákban C. Císaŕ, a Cseh Nemzeti Tanács akkori elnöke „különös politikusnak, a nép sajátos szószólójának nevezte Smrkovskýt. Smrkovský már régen január előtt ilyen pozícióra törekedett, s ennek érdekében minden eszközt felhasznált, még az olyanokat is, amelyekről azok, akik nagy politikusok vagy diplomaták akarnak lenni, inkább szerényen hallgatnak. Közvéleményünk bizonyára nem felejtette el az 1968 végén a tömegtájékoztatási eszközök által szított kampányt a Kétarcú politikus című nyomtatvány körül. Nagyon sok helyet igényelne, ha most elismételnénk azokat a fenyegetéseket és szidalmakat, melyekkel azokat a tagadhatatlanul bátor egyéneket Illették, akik pártfelelősségük tudatában hiteles dokumentumok alapján bemutatták a népnek Smrkovskýt. A pártszervek, természetesen Smrkovský és barátai kezdeményezésére, nagyon alaposan foglalkoztak e kiadvány problematikájával. Érdekes. sajátságos helyzet alakult ki. Míg „a tömegtájékoztatási eszközök általános kérésére" szigorúan kivizsgálták és bírálták e nyomtatvány kiadását, egyetlenegy olyan szó sem hangzott el, amely elismerte volna vagy cáfolta volna a kiadvány tartalmának valódiságát. Ma már teljes mértékben megértjük e mulasztás okát: nem érett még meg az idő arra, hogy az akkori pártvezetőség tükörbe nézzen. Ugyanis nemcsak Smrkovskýról volt szó, hanem számos további párt- és állami funkcionáriusról. akik avanturizmusukkal és felelőtlenségükkel a legsúlyosabb háború utáni válságba sodorták a pártot és az egész társadalmat. J. Smrkovský tevékenységével szemléltetően rámutathatunk, mi volt elméletien és gyakorlatban a jobboldali opportunizmus és milyen módszerekkel „dolgoztak" "képviselői. A SZEMÉLYES AMBÍCIÓ MINDENEKFÖLÖTT Már említettük, hogy Smrkovský volt a január utáni politika lényegének és céljainak egyik leglelkesebb magyarázója. ö azonban már sokkal előbb belépett a politikai életbe. Az egyoldalú beállítás következtében csaknem egyedül őt tartották az 1945. évi prágai májusi felkelés szervezőjének. Több éven keresztül, egészen 1951-ig tagja volt a legfelsőbb pártszervnek. 1968 januárja után gyakran és szívesen bírálta az ötvenes évek politikai gyakorlatát, de az elfogulatlanság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy ő nemcsak e politika egyik áldozata volt, hanem maga is részt vett kialakításában. Hogy mennyire volt őszinte a január előtti viszonyok bírálatában, azt más tények is magyarázzák. Mint a Novotnýrendszer megbuktatásáért küzdő élharcos sehol sem dicsekedett el azzal, hogy a CSKP Központi Bizottságának januári plénuma előtt felajánlotta szolgálatait A. Novotnýnak. És ezt nem Ingyen tette, ellenszolgáltatásul magas rangú funkciót kért. Azt javasolta Novotnýnak, ragadják meg szilárdan a helyzetet és teremtsenek rendet. J. Smrkovský nem olyan ember, aki kevéssel ls beéri. Rehabilitációja után nem elégedett meg azzal, amikor miniszteri, vagy csupán miniszterhelyettesi funkciót kapott. Sokkal magasabb posztokra pályázott, s ez mindjárt 1968 januárja után meg is nyilvánult. Az elnökjelöltekről folytatott tárgyalások idején az ő neve is feltűnt. Az elnökválasztás után Smrkovský „megelégedett" a Nemzetgyűlés elnökének funkciójával. Jól tudjuk, hogy január után a kádermunka terén azt a jelszót érvényesítették, hogy ..megfelelő embert megfelelő funkcióba". Hogyan érvényesítették ezt a jelszót J. Smrkovský esetében, aki megválasztása előtt hosszú hónapokon keresztül mint képviselő egyetlenegy javaslattal, észrevétellel sem lépett fel? Nyilván más gondjai voltak. Annál intenzivebben lép fel a közvélemény előtt, elsősorban az értelmiségiek és a diákok körében. A január utáni politika magyarázásában elsősorban az ötvenes évek viszonyainak magyarázása, a párt múltjának beszennyezése dominál. Olyan légkört akart teremteni, miszerint ő és néhány más személy az egyedüli biztosítéka a kedvezőtlen múlt rehabilitálásának. Kapcsolatba lép számos értelmiségivel, akik közül többen később a jobboldali, szocialistaellenes politika szószólóivá váltak. «!. Volný, J. Hanzelka, P. Kohout, J. Pavel, J. Pelikán és ségének hiányát még jobban bizonyítják a sajtóra vonatkozó törvény körüli események. A Nemzetgyűlés, egyes képviselők figyelmeztetése ellenére, olyan törvényjavaslatot hagyott jóvá, mely gyakorlatilag megakadályozta az állam bármilyen beavatkozását a tömegtájékoztatási eszközök irányításába. KÉTEZER ÉS EZER SZÓ... A Literárni listy egy nappal a cenzúra megszüntetése után, azaz június 27-én közölte a 2000 szó című Ismert ellenforradalmi felhívást. J. Smrkovský néhány óra és nap leforgása alatt milyen veszély ellen akar harcolni. Szó szerint ezt írja: „Hangsúlyozom, hogy a fő veszélyt azokban az erőkben látóin, akik nem mondtak le arról, hogy restaurálják a január előtti rendszert — a személyi hatalom rendszere által felfegyverzett erőkben ... Azok közé, akikkel közös nevezőre akarok jutni, mivel hiszek abban, hogy céljaink azonosak, tartoznak a 2000 szó szerzője és aláírói... Ezért úgy látom, hogy teljesen becsületes szándék vezérelte a 2000 szó szerzőit." És hogy teljesen nyilvánvaló legyen, Smrkovský cikkében A Janus-arcú férfi J. SMRKOVSKÝNAK A CSKP BÓL VALÓ KIZÁRÁSÁHOZ J. Rumi mindig szívesen látott vendégek voltak nála. Ugyanezek az emberek a sajtó, a rádió és a televízió által olyan légkört akartak teremteni Smrkovský körül, hogy elhitessék, ő január nagy férfia. VESZÉLYES JÁTÉK A SZAVAKKAL 1968 júniusa leleplezte Smrkovský nemcsak két-, hanem sokarcúságát is. A CSKP KözN ponti Bizottsága elnökségének május 7-i ülésén a jobboldali szocialistaellenes és szovjetellenes erők veszélyével kapcsolatban többek között ezt mondta: „... Míg mi demokratizálni akarjuk életünket, mások rendezik soraikat és frontális támadást indítanak pozícióink ellen ... A tömegtájékoztatási eszközök csak azzal foglalkoznak, ml volt a rossz. Kommunistaellenes erők és kommunistaellenes front alakul ki. A közeljövőben már nehézséget fog okozni, hogy gátat vessünk ennek. Elvtársak, ha egy vagy két hónapig folytatódik a mai fejlődés, akkor a frontok teljes mértékben kialakulnak. Erős, aránylag szervezett erővel ke- . rülünk szembe, mely teljesen nyíltan fellép majd a párt ellen, ős akkor mér nemcsak a ml pozícióinkról, hanem a párt pozícióiról, február eredményeiről lesz szó. És ők már nem titkolják, hogy szerintük február okozta a sok szerencsétlenséget. Én igazán nem akarom megérni, hogy ellenforradalom legyen nálunk". Arra a következtetésre Jutott, hogy végső esetben tankokat kellene használni, ha nem lépünk fel Idejében az ellenforradalmi Irányzat ellen. Még azt is beismerte, hogy 1968, tekintettel arra, hogy más szomszédaink is vannak, sokkal tragikusabb lehet, mint 1956 volt Magyarországon. A kiutat abban látja, hogy lényegesen megszilárdítjuk a tömegtájékoztatási eszközöknek az állami és pártirányítását. A tömegtájékoztatási eszközökben nem teheti mindenki azt, amit akar. Ezen a téren az egyedüli ország vagyunk a világon, ahol az Ilyesmi lehetséges — mondotta. Azt mondhatnánk, hogy ez sok szempontból nagyon ls előrelátó, józan szemlélet volt, de mennyiben őszinték Smrkovský szavai? 1968. május 27-én a Kulturní tvorba 26. számában ezt írja: „Múltunk, elsősorban az elmúlt húsz év olyan égető szükségszerűségként lépett életünkbe, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül . . . Tény, hogy társadalmunk egy részének tudatában a negatívumok beárnyékolják a pozitívumokat, á sérelmek és az antihumánus intézkedések túlságosan mély nyomokat hagytak, elnyomnak minden más érzést... Ma arra kell törekedni, hogy újból megszerezzük a teljes bizalmat, mely nélkül nem létezik demokratikus hatalom. Eszerint kell megítélnünk a jobboldali és a baloldali veszélyt. Azt kívánjuk, hogy így lássák a csehszlovákiai kommunisták problémáit a szocialista országokban élő barátaink is". J. Smrkovský szavai őszinteteljesen ellentmondó nézeteket vall a 2000 szóról. " Kodaj tábornok délelőtti interpellációja után — mint ismeretes, Kodaj nyílt ellenforradalmi felhívásnak minősítette a 2000 szót, és figyelmeztetett, hogy ez a cikk konkrét utasításokat ad, hogyan élhetnek viszsza az egész demokratizálási folyamattal — Smrkovský keresztülhaladt a Spanyol-termen, ahol a Nemzetgyűlés ülésezett, feje fölött a 2000 szó szövegét lobogtatta és így szólt: Ez tragédia, ez ellenforradalom! Egy nappal a cenzúra megszüntetése után ..." Ugyanaznap délután a CSKP Központi Bizottsága elnökségének ülésén kijelenti, hogy a 2000 szó felhívás a „fordított februárra". Azt mondta, hogy ez felhívás az anarchiára, a CSKP elleni támadásokra. Amennyiben ezt nem oldjuk meg most, rövidesen a tankok lépnek közbe. A CSKP energikus fellépése, a rend szavatolása nélkül nem biztosíthatjuk helyzetünket és már késő lesz ... Komoly intézkedéseket kell hoznunk. Eszembe Jutott, nem lenne vajon a legjobb, ha hatálytalanítanánk a Nemzetgyűlés tegnapi döntését a sajtótörvény jóváhagyásáról. Ilyen helyzetben szilárdan kezünkben kell tartanunk az államot és valóban uralkodnunk kell..." Ugyanaznap este felé Smrkovský azt javasolja a Nemzetgyűlésben, hívják össze a képviselők pártklubjait, vitassák meg a 2000 szóval kapcsolatos állásfoglalásukat és miután az egész Nemzeti Front állást foglal, tárgyalja meg az egész kérdést a kormány. Estig azonban teljesen szertefoszlott, megváltozott Smrkovský délelőtti radikális magatartása. „Elvtársak, mint ismeretes, a mai sajtóban megjelent valamilyen felhívás, melynek címe 2000 szó..." Már ez a bevezető kijelentése ls sokat elárul, és fölöslegessé teszi a további idézést. Ezért csak röviden: Smrkovský azt mondja a 2000 sző aláíróiról, hogy sokan közülük aláírták a dokumentumot anélkül, hogy tudnák, miről van szó. Véleménye szerint nem az a döntő, hogy kik írták alá, hisz a szerzők 150 más személyt is kiválaszthattak volna. Amennyiben a pártelnökség úgy vélekedik, hogy ez felhívás a pártellenes erők fellépésére, akkor én is ezt a nézetet vallom. Másnap O. Cerník miniszterelnök a Nemzetgyűlésben ismerteti a kormánynak a 20ÖD szóval kapcsolatos álláspontját. A Nemzetgyűlés egyhangúlag tudomásul veszi ezt az óvatosan megfogalmazott állásfoglalást. Ezzel végérvényesen lekerült a napirendről egy kellemetlen interpelláció. Hogy mindez Shakespeare komédiájának, a „Sok hűhó semmiért" címére emlékeztet? Fbben nyilvánult meg éppen Smrkovský mesteri politikai manőverezése. ... AZ HÁROMEZER SZÓ Hogy senki sem kételkedhessen, július 5-én Egyezer szó című cikkében tájékoztatja a közvéleményt álláspontjáról. Ebben a cikkben nyíltan beismeri, igazolni próbálja magát azért, hogy mint a Nemzetgyűlés elnöke kénytelen volt tudomásul venni és napirendre tűzni Kodaj képviselő Interpellációját. Nagyon sajnálja, hogy „egyes újságírók nem vették tudomásul ezt az ügyrendi eljárást és így pl. a Práce teljesen indokolatlanul azt a látszatot akarta kelteni, mintha Smrkovský azonosult volna ezzel az interpellációval". E tények ismeretében szükséges-e még, hogy szemléletesebben magyarázzuk meg, mi is az a jobboldali opportunizmus? J. Smrkovský 1968 augusztusa előtt és után még nagyon sok esetben foglalt el ilyen álláspontotA „SZÓSZÓLÓ" MANDÁTUMOT „KERES" Emlékezzünk csak vissza, milyen hisztériát szítottak az egész közvéleményben amiatt, hogy a választásokban, melyeket igazán senki sem nevezhetett antidemokratikusnak, nem választották meg a Cseh Nemzeti Tanács tagjává J. Hanzelkát és P. Kohoutot, a jobboldali erők képviselőit. Említsük csak meg, hogy J. Smrkovský volt az, aki az augusztusi események előestéjén ahelyett, hogy szocialista törvényeinkkel összhangban határozott beavatkozást követelt volna, arról biztosította a huligánok és a lumpenproletárok tömegét, hogy ők a nemzet lelkiismerete, a jövő politikusai. Jellemző, hogy Smrkovský, aki minden alkalmat megragadott személye népszerűsítésére, valahogy kerülte azt, hogy az üzemekben munkásokkal találkozzék. Ebben a környezetben ugyanis nem volt sok reménye arra, hogy demagógiája sikert arasson. 1968 augusztusában a csehszlovák és a szovjet párt- és állami képviselők által megkötött moszkvai egyezmények alapul szolgáltak ahhoz, hogy megkezdődjön a normalizálás folyamata, mely alapvető feltétele volt a konszolidálásnak. Fhhez szükséges volt, hogy minden egyes kommunista becsületesen arra törekedjék, hogy megértse a moszkvai megállapodást és erejéhez mérten hozzájáruljon megvalósításához. Ez természetesen fokozott mértékben vonatkozott a moszkvai tárgyalások minden egyes részvevőjére. Hogyan értelmezte ezt a felelősségteljes küldetést J. Smrkovský? Ogy, hogy elnökletével a Nemzetgyűlés augusztus 28-án nyilatkozatot fogad el, melyben kitart téves, ellenséges, szovjetellenes álláspontja mellett és támogatja azt, amit az ún. második centrum idézett elő. POLITIKAI KUFARKODAS Kétségtelen, hogy erre az állásfoglalásra nagy befolyással volt az a mód, ahogy J. Smrkovský tájékoztatta a Nemzetgyűlést a moszkvai tárgyalások eredményéről. Néhány órával az egyezmény aláírása után lebecsülte és nevetségessé tette a megállapodás Jelentőségét. J. Smrkovský magyarázata nem arra vallott, hogy Moszkvában két testvéri kommunista párt elnöksége ült össze, hogy a marxizmus—leninizmus alapján következetesen megoldja a súlyos politikai válságot. Az 6 értelmezése szerint a ml küldöttségünk kupecekhez hasonlított, akik minden egyes megtárgyalt kérdésben nyerni akartak. Szó szerint ezt mondta: „Amikor megkezdtük a tárgyalásokat és megismerkedtünk az alapanyagokkal, attól féltünk, hogy még rosszabb lesz az eredmény, mint az, amit sikerült klfukárkodnunk". Hasonló értelemben beszélt a cenzúra bevezetéséről is. Továbbá Így magyarázott: „ ... a bratislavai találkozó, a tiszacsernyől tárgyalás, a Varsói Szerződés és a KGST stb. minden számunkra csak formális kérdés. Ezek csak formális kérdések, annak ellenére, hogy egész szakaszok foglalkoznak vele. Ezeket a szakaszokat könnyű szívvel írtuk alá ... .. Ami a személyes kérdéseket illeti, erről már beszéltem. Ezt olvashatják a prágai utcákban ls..." Az ilyen sajátságos magyarázat után Smrkovský Jóváhagyatta a Nemzetgyűléssel a nyilatkozatot anélkül, hogy a képviselők ismerték volna a moszkvai megállapodás valódi tartalmát. Nem ez volt az első eset, hogy a Szovjetunió és az SZKP iránti viszonyában megnyilvánult Smrkovský opportunizmusa. 1968 tavaszán és nyarán a szovjet közvélemény előtt mondott beszédeiben úgy tünteti f«( magát, mint a szocialistaellenes és a szovjetellenes erők ellen küzdő bátor harcost. Ismerjük a januári fejlődéssel kapcsolatos bíráló megjegyzéseit, melyeket a szovjet sajtó közölt. A Literárni listy tavaszszal, miután Smrkovský visszatért a Szovjetunióból, karikatúrát közölt róla, amelyen a Vörös Hadsereg egyenruhájában látható. Fz lehet a rajzoló túlbuzgósága, de talán inkább egy finom figyelmeztetés, hogy esetleg „elveszthetné a mandátumot". Smrkovskýt azonban nem kellett figyelmeztetni. Színészi játéka jól átgondolt volt, szerepét jól betanulta és Olyan villámgyorsan változtatta, hogy bármelyik operettkomikus is megirigyelhette volna. A Nemzetgyűlésben elmondott beszédei és számos nyilvános beszéde bizonyltja, milyen volt a valóságban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolata. A tiszacsernyői és a bratislavai tárgyalást úgy magyarázta, hogy ezek szükségszerűen fokozzák a nacionalista és a soviniszta hangulatokat és kedélyeket. Azok közé tartozott, akik már régen augusztus előtt olyan légkört alakítottak kl, melyben az emberek féltek szuverenitásunk megsértésétől, beavatkozásról beszéltek és ezzel hozzájárult a szovjetellenes hangulat kialakításához. MINDEN CSALASRA FÉNY DERÜL. Gustáv Husák a Nemzetgyűlés kommunista képviselői pártcsoportjának 1968. október 17-i gyűlésén ezt nagyon nyíltan kifejezte: „Pártunk fennállása óta bizonyos alapelvekre épfl), és mi mindnyájan ismerjük ezeket az elveket. Aki ezeket nem ismeri el, azt nem tarthatjuk elvtársunknak, munkatársunknak. Pártunkban és egész társadalmunkban konszolidálni kell a politikai helyzetet". A CSKP Központi Bizottsága ez évi januári plénumának határozataiból kiindulva tudjuk, hogy e konszolidálás keretében meg kell válnunk azoktól a párttagoktól és pártfunkcionáriusoktól, akik opportunista kétarcúságukkal válságba sodorták a pártot, és nem törekedtek arra, hogy megtaláljuk a kiutat ebből a helyzetből. Éppen ez vonatkozik J. Smrkovskýra. Ezért a legfelsőbb pártszervek alapos pártvizsgálat után úgy döntöttek, hogy J. Smrkovskýt, aki 1968— 1969-es tevékenységével a jobboldali opportunizmus képviselőjévé vált, kizárják a CSKP soraiból. (Rudé právo)