Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-06 / 80. szám, hétfő

Vasil Biľak elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) Nincs ilyen eset. Megrendítő tény az, bogy a kommunistákat és ha­ladó szellemű embereket minősí­tettek társadalmunk fő ellensé­geinek. Lehet-e ezt másnak ne­vezni, mint ellenforralomnak? A hatalomátvétel után minden ellenállást könyörtelenül felszá­moltak volna. Egyesek azt az el­lenvetést tehetik, hogy erre nincs bizonyítékunk. Említsük csak azt, amire mindnyájan jól emlékezünk. A magyarországi ellenforradalom csupán három nap alatt a kom­munisták és a becsületes polgárok tízezreit volt képes legyilkolni, Indonéziában pedig néhány hónap alatt százezreket pusztított el. Miért higgyük tehát, hogy a ml ellenforradalmunk könyörülete­sebb lett volna? Hiszen mi volt nálunk a helyzet? A pártot a Központi Bizottságot megbénítot­ták, az elnökségben túlsúlyban voltak a jobboldali és revizionista erők, a Nemzetgyűlés, a Nemzeti Front, a Belügyminisztérium élén, a kerületi és járási pártbizottsá­gok többségében a jobboldali op­portunisták képviselői voltak, a munkásosztály nem mozdult, a nemzet tájékozatlan volt, a népi milíciára nyomást gyakoroltak, sőt fel akarták oszlatni. A sajtó, a rádió és a televízió mint ha­talmi eszköz az opportunistáSií, sőt az antiszocialista és szovjetelle­nes erők kezében volt. És vála­szoljunk most arra a kérdésre: vannak-e ennél még tipikusabb jelei a politikai ellenforradalom­nak? És így, akár akarjuk, akár nem, el kell ismernünk, hngy itt ellenforradolom volt. Senki sem tagadhatja a tényt. Mindegyikünk elkövetett valamilyen hibát — a lényeg az, hogy okuljunk belőle 1970. IV. 1. Nem arról van szó, hogy szellemet idézzünk, és ellen­forradalmárnak minősítsünk va­lakit, mert valiamikor rosszul fejezte ki magát, és valahol valamit aláírt. Az igazságot ke­ressük, a tanulságot napjaink­ra és a jövőre nézve, a magunk számára és mások számára; an­nak megértését, hogy a szövet­séges csapatok bevonulása in­ternacionális segítség volt ha­zánk szocialista vívmányainak védelmében. 1968-ban a munkásosztály és a dolgozó nép nem okozott csa­lódást őket csak azok csalták meg, akik már jóval január előtt elhagyták a marxista szo­cializmus pozícióit és átmentek a revizionizrnus táborába, és ma az antikommunizmus pozí­cióin állnak. 1968 tapasztalataiból nemcsak a cseh és szlovák kommunisták, hanem a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom Is sokat fog tanulni. A válság hosszasan érlelődött, megoldá­sa ugyancsak hosszú Időt Igé­nyel. Mindegyikünk elkövetett valamilyen hibát. Ez emberi do­log. Lenin is megmondta, hogy a kommunista politikus is elkö­vethet hibákat, de most arról van szó, hogy tudatosítsuk őket, tanuljunk belőlük és ne takar­gassuk őket. Nem volt azon­ban joguk tévedni és kétel­kedni a párt, az állam, a nem­zeti bizottságok, a gazdasági és társadalmi szervezetek funk­cionáriusainak két alapvető kérdésben, akár kommunisták, akár nem! Először is abban, hogy Csehszlovákiában a kom­munista párt vezetésével szocia­lizmust akarunk és fogunk épí­teni, másodszor pedig abban, hogy ezt a szocializmust a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal a legszoro­sabb szövetségben, együttműkö­désben és barátságban fogjuk építeni. Aki nem látott világo­san egy-két alapvető kérdésben, aki valamilyen pluralista rend­szerről álmodozott, amelyben a kommunista párt csak valami­lyen partner vlona, és aki a szovjetellenesség útjára lépett, az elvi kérdésekben tévedett, és az ilyen hibákért viseli a felelősséget. Elvtársak! Bratislava felsza­badulásának 25. évfordulója pártunkat és népünket a revi­zionista, antiszocialista és szov­jetellenes erők vereségének be­tetőzésére irányuló bonyolult munka közepette találja. Ebben a küzdelemben arra törekszünk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a marxizmus—leninizmus elvei alapján eszmeileg és szer­vezetileg megszilárduljon. Az ország politikai és gazdasági konszolidációjára törekszünk. Ezen az úton már elértünk bizonyos sikereket. Néhány nap múlva lesz egy éve annak, hogy megválasztották Csehszlovákia Kommunista Pártjának új veze­tőségét. Nem egészen egy év alatt sikerült megállítani a bomlást, az anarchiát a párt­ban és a népgazdaságban, s a párt és társadalom figyelmét fokozatosan a pozitív célokra és feladatokra Irányítjuk. Ez volt az értelme a CSKP KB Idei januári plénumának ls, amely hosszú idő után a kommunistá­kat újból a társadalom pozitív gazdasági feladatainak megol­dása felé vezeti. A Központi Bizottság semmit sem ígér, ha­nem a helyzet komolyságára figyelmeztet. Ebből a kiutat annak az abnormális helyzet­nek kiküszöbölésében látja, hogy többet fogyasztunk, mint amennyit termelünk. Tőlünk függ, hogyan fogunk élni. Csehszlovákia Kommunista Pártja mint a társadalom veze­tő ereje teljes felelősséget érez a társadalom további fej­lődéséért. Vezető helyzetét a kommunista párt nem önkénye­sen sajátította ki magának. A történelem ruházta rá e szere­pet annak az elvhű politikájá­nak az alapján, amely a dol­gozó nép érdekeit és szükség­letei tartja szem előtt, és azok­nak az áldozatoknak az alap­ján ls, amelyeket a nemzeti felszabadító harc élén állva hozott meg. Ez a bizalom Cseh­szlovákia Kommunista Pártja számára kötelezettséget jelen­tett és jelent. Kötelezettségét maradéktalanul teljesítette az elmúlt 25 év alatt. Annak ellenére, hogy a po­litikai és gazdasági konszolidá­ció terén már részleges sike­reket értünk el, nem tarthatjuk a harcot befejezettnek. Nagy hiba volna, önelégültségbe es­ni, és illlúziókban ringatni ma­gunkat. Nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy ellenforra­dalom volt itt, amelyet kizáró­lag politikai-szervezési módsze­rekkel küzdünk le. Már nem egyszer megmondot­tuk, hogy múltbeli politikai ál­lásfoglalásáért senkit sem fo­gunk megfosztani személyes szabadságától, ha nem sérti meg törvényeinket. De azok számára, akik elvesztették osz­tályítélőképességüket és uszító hadjáratot szerveztek a becsü­letes kommunisták ellen, akik gyűlöletet szítottak és keltettek a Szovjetunió ellen, legyen vi­lágos: nem tartoznak a CSKP­ba. Ezek az emberek sohasem voltak kommunisták, csak téve­désből jutottak pártunk tagsági igazolványához. A pártot meg kell tisztítani egészében, meg kell tisztítani minden egyes szervezetét és szervét a jobb­oldali opportunista és revizio­nista elemektől, a karrieristák­tól, és mindenfajta nyerészke­dőktől. Népünk a kommunista párt munkáját elsősorban minden egyes párttag és funkcionárius állásfoglalása és munkája alap­ján értékeli és fogja értékelni a jövőben is. Ezért Csehszlo­vákia Kommunista Pártja min­dig arra törekedett és törek­szik, hogy soraiban a legtehet­ségesebb és legbecsületesebb emberek legyenek, akik vezető funkciók és felelős munkabe­osztás ellátására is alkalmasak. Elvtársaki Hazánk felszaba­dulása 25. évfordulójának ün­nepségei keretében új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írunk alá a Szovjetunióval. E szerződés teljesítése, valamint belpolitikai kérdéseink továb­bi megoldása biztosítja, hogy gyorsan fogunk előre haladni a társadalmunkban levő fogya­tékosságok felszámolása terén. Dicsőség és hála (Folytatás az 1. oldalról) Ünnepi ülés a Hviezdoslav Színházban A csehszlovák és szovjet zászlókkal földíszített Hviez­doslav Színházban — a város fölszabadulása 25. évfordulójá­nak tiszteletére — ünnepi ülést tartott a Fővárosi Nemzeti Bi­zottság, az SZLKP városi bizott­sága és a Nemzeti Front vá­rosi bizottsága. Az ünnepi ülésen megjelent a slavíni koszorúzási ünnepsé­gekről visszaérkezett párt- és kormányküldöttség, melyet Va­sil Bilak, a CSKP KB titkára vezetett. Az elnökségi asztal mellett foglalt helyet Sz. V. Cservonyenko, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete, és a volt frontharcosok szovjet bizottsá­gának küldöttsége. Az elnök­ségben foglalt helyet továbbá A. M. Ma)orov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomá­sozó szovjet fegyveres erők kö­zépső hadseregcsoportjának pa­rancsnoka, a baráti Kijev és Krakkó küldöttsége, valamint a prágai, illetve pozsonyi konzu­láris képviseletek vezetői. A nézőtéren ültek a szlovák fővá­rosért életüket áldozó szovjet katonák hozzátartozói, a városi szervek dolgozói és Pozsony eddigi polgármesterei. A szovjet és csehszlovák him­nusz elhangzása után Ladislav Martinák főpolgármester üdvö­zölte a megjelenteket, majd fölkérte dr. Ián Janíkot, az SZLKP KB elnökségének tag­ját, a városi pártbizottság ve­zető titkárát, tartsa meg ünne­pi beszédét. Ján Janik elvtárs beszéde Janik elvtárs bevezetőképpen hangsúlyozta, hogy 1945. április 4-e városunk történetében for­radalmi korszakváltozás volt. A mi kortársaink már több ta­vaszt értek meg, de 1945 tava­sza, amelyet vérrel írtak be vá­rosunk történetébe, feledhetet­len, és amikor hálával, valamint tisztelettel emlékezünk szovjet testvéreinkre, gondolatainkban felidézzük 1945 márciusának és áprilisának napjait: a szovjet katonák meggyújtották új éle­tünk fáklyáját. Városunk lakossága lerója kegyeletét a Slavínon a több mint 6000 halott hős előtt, akik életüket áldozták a nagy győze­lem útján azért, hogy mások élhessenek. Emlékezünk rájuk, és Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a jelké­pes emlékműveken kívül élet­örömöt hirdető nagyszabású mü­veket építünk szocialista ha­zánk és városunk fejlődése ér­dekében. A szovjetek országa, felsza­badítóink hazája döntötte el az emberi történelem eddigi leg­véresebb háborújának sorsát. Ez a háború hat évig tombolt, 61 ország vett részt benne, és a Szovjetunió közel 20 millió em­bert veszített, valamint több millió szovjet állampolgár meg­sebesült. Tudjuk, hogy a szovjet hadse­reggel és a többi szövetséges haderővel együtt bátran harcol­tak hazánk területén népünk szabadságáért a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest katonái ls. Ezekben a harcokban alapozták meg nép­hadseregünk új hagyományalt. Ha 1945. április 4-re emléke­zünk, nem feledkezhetünk meg néhány, a városunkkal közvet­lenül összefüggő eseményről sem. A német fasiszta hadsereg arra törekedve, hogy megállítsa a Vörös Hadsereg győzelmes előnyomulását, Hitler parancsá­ra a város köré védelmi öveze­tet épített, és a várost, valamint környékét aknamezőkre osztot­ta fel. Ennek a dunai erődít­ménynek a teljes megsemmisü­lést szánták. Menekülését csak annak köszönheti, hogy R. j. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, a második ukrán front parancsnoka megparan­csolta: „A hadműveleteket és harcokat úgy kell Irányítani, hogy a lakosság és a műemlé­kek a legkevesebb kárt szen­vedjenek". Negyedszázad választ el ben­nünket a felszabadulás törté­nelmi nevezetességű napjától. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt városunk és a város lakos­sága jelentősen megváltozott. A lakosság száma 1945-ben 143 227, 1969-ben pedig 291 124 fő volt. A nők foglalkoztatott­sága 37 százalékkal nőtt, és olyan jelentős ipari üzemek épültek, mint a Béke-üzem, a Slovnaft, a Meopta és az Üveg­ipari gépgyár. 1946-tól 1969-ig 40 027 lakást építettünk, ami bi­zonyosan tiszteletreméltó szám, de még mindig nem fedezi a szükségletet és ezért a legkö­zelebbi ötéves terv időszakában további 21400 lakást kell fel­építeni. Jelentős eredményeket értünk el az iskolahálózat fej­lesztése terén is. Csak a főisko­lákon 25 414 hallgató tanul, és ami a legfontosabb, felnőtt Itt az új szocialista ember, aki sze­reti városát és kezdeményező módon járul hozzá a nagy mű építéséhez, hogy Bratislava va­lóban szocialista nagyváros le­gyen, amely kiérdemli a „Duna szépe" elnevezést. Engedjék meg, tisztelt Elv­társak — fejezte be beszédét A dolgozók nagygyűlése Az április negyedikei ünnep­ségek kicsúcsosodása a pozso­nyi dolgozók délutáni nagygyű­lése volt a Pihenés és Kultúra Parkjában. A résztvevők viha­ros tapssal üdvözölték Vasil Blíak, elvtárs vezette párt- és kormányküldöttséget, továbbá Sz. V. Cservonyenkót, a Szov­jetunió prágai nagykövetét, A. D. Cirlln vezérezredest és G. N. Holosztjakov altengernagyot. A nagygyűlést Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára nyi­totta meg, majd a vendégek üd­vözlése után fölolvasta dr. Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának levelét. Husák elvtárs a gyűlés résztvevőihez küldött üdvözletében méltatta a fölszabadulás tényének szerepét a szlovák főváros életében. Le­szögezte továbbá: Bratislava a szövetségi államformában vég­re megkapta a neki járő ran­got és politikai-társadalmi sze­repkört. A szlovák főváros gondjai ezért egész Szlovákiá­A JUBILEUMI TŰZIJÁTÉK Janik elvtárs —, hogy Bratislava felszabadulásának 25. évforduló­ja alkalmából szerencsét kíván­jak önöknek. Biztosithatom a párt- és állami küldöttségünket és mindazokat, akik részt vesz­nek jubileumi ünnepélyünkön, hogy a bratislavai városi párt­szervezet és Szlovákia fővárosa lakosságának döntő többsége nem csökkenő lelkesedéssel fogja gyarapítani mindazt, ami pozitív, amit az elmúlt 25 év eredményezett. Bratislava fel­szabadítása, a csehszlovák és a testvéri Szovjetunió haderőinek hősi hagyománya megerősíti barátságunkat a világ első szo­cialista államával, megszilárdít­ja hadseregünk testvéri kapcso­latait a szovjet fegyveres erők­kel és a Varsói Szerződés többi haderőivel. Az ünnepi szónok után A. D. Cirlln vezérezredes emelkedett szólásra, őszinte, keresetlen szavakkal idézte föl a huszonöt esztendő előtti eseményeket. Szólt a pozsonyiak lelkes és odaadó segítségéről, melyet a Vörös Hadseregnek nyújtottak. Az egykori frontharcos szavait a közönség hosszantartó tapssal fogadta. Az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet fegyveres erők középső hadse­regcsoportjának üdvözlő leve­lét A. M. Majorov vezérezredes olvasta föl, majd Prága főpol­gármestere, L. Cerný beszélt. A baráti Kijev küldöttségének vezetője a szóbeli üdvözleteken kívül Marx és Lenin fejszobrát nyújtotta át J Janiknak. A felszabadulás negyedszáza­dos évfordulója kapcsán a vnb díszpolgárává avatta Ivan Szem­jonovics Kuznyecovot, a Szov­jetunió volt pozsonyi főkonzul­ját és Karol Tomaščík írót. Az ünnepi ülés további részé­ben Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke átnyújtotta La­dislav Martináknak a szlovák főváros új szimbólumát, az ara­nyozott főpolgármesteri díszlán­cot, majd 7. Janiček, a városi pártbizottság titkára fölolvasta annak a tizenöt személynek és öt kollektívának a nevét, aki­ket, Illetve melyeket a városi nemzeti bizottság „Pozsony vá­ros díjával" tüntetett ki. Az ünnepi ülést záró Interna­cionálé előtt MikuláS Huba ér­demes művész elszavalta Jan Poničannak 1945 boldog tava­szát Idéző versét. fČSTK/ nak a problémáit is jelentik. Az egybegyűltek hosszantartó taps­sal és a CSKP éltetésével fo­gadták az első titkár levelét, majd V. Bilak, a CSKP KB tit­kára megtartotta ünnepi beszé­dét. Az ünnepi beszéd után Sz. V. Cservonyenko tolmácsolta a szovjet nép forró üdvözletét és jókívánságait. A nagykövet a többi között leszögezte: a szov­jet nép, akárcsak 1945-ben, most is kész minden áldozatra, hogy Csehszlovákia és a szo­cialista tábor minden államá­nak népe békében, szabadság­ban építhesse hazáját. A Szov­jetunió tevékenyen akar segíte­ni az ország politikai és gaz­dasági konszolidációjának idő­szerű kérdései megoldásában ls. A nagykövet szavai után dr. Ján Janik, a városi pártbizott­ság vezető titkára fölolvasta a pozsonyi dolgozóknak a szov­jet néphez Intézett üdvözlő le­velét, melyet a jelenlevők egy­hangúlag megszavaztak. A nagygyűlés az Internacionálé­val ért véget. A szombati nap további ese­ményei közül meg kell még említeni a fölszabadulás jubi­leumi évfordulójára rendezett színpompás tűzijátékot. • • • A háromnapos ünnepségsoro­zat tegnapi, utolsó napja a Prímáspalota reprezentációs termeiben kezdődött, ahol a szlovák főváros huszonöt éves polgárai találkoztak a vnb ta­nácsával és a fölszabadítók képviselőivel Ladislav Martinák főpolgármester üdvözlő szaval után a 25 évesek mindegyike egy-egy emlékplakettet kapott, majd a mindig barátságos és mosolygó Cirlln vezérezredes szólt a fiatalokhoz. A két-há­rom órás meleg hangú találko­zón a fiatalok elmondták prob­lémáikat a városatyáknak, akik épp oly őszintén és nyíltan be­széltek mindarról, amit Pozsony a közeli és a távoli jövőben nyújtani tud az Ifjú nemzedék­nek. A szovjet vendégek délután sé­tát tettek a belvárosban, míg este ünnepi énekkarversennyel ért véget a fölszabadulás ne­gyedszázados évfordulójának ünnepségsorozata. Jmik— /

Next

/
Oldalképek
Tartalom