Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-06 / 80. szám, hétfő

Vasil Biľak elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) Nincs ilyen eset. Megrendítő tény az, bogy a kommunistákat és haladó szellemű embereket minősítettek társadalmunk fő ellenségeinek. Lehet-e ezt másnak nevezni, mint ellenforralomnak? A hatalomátvétel után minden ellenállást könyörtelenül felszámoltak volna. Egyesek azt az ellenvetést tehetik, hogy erre nincs bizonyítékunk. Említsük csak azt, amire mindnyájan jól emlékezünk. A magyarországi ellenforradalom csupán három nap alatt a kommunisták és a becsületes polgárok tízezreit volt képes legyilkolni, Indonéziában pedig néhány hónap alatt százezreket pusztított el. Miért higgyük tehát, hogy a ml ellenforradalmunk könyörületesebb lett volna? Hiszen mi volt nálunk a helyzet? A pártot a Központi Bizottságot megbénították, az elnökségben túlsúlyban voltak a jobboldali és revizionista erők, a Nemzetgyűlés, a Nemzeti Front, a Belügyminisztérium élén, a kerületi és járási pártbizottságok többségében a jobboldali opportunisták képviselői voltak, a munkásosztály nem mozdult, a nemzet tájékozatlan volt, a népi milíciára nyomást gyakoroltak, sőt fel akarták oszlatni. A sajtó, a rádió és a televízió mint hatalmi eszköz az opportunistáSií, sőt az antiszocialista és szovjetellenes erők kezében volt. És válaszoljunk most arra a kérdésre: vannak-e ennél még tipikusabb jelei a politikai ellenforradalomnak? És így, akár akarjuk, akár nem, el kell ismernünk, hngy itt ellenforradolom volt. Senki sem tagadhatja a tényt. Mindegyikünk elkövetett valamilyen hibát — a lényeg az, hogy okuljunk belőle 1970. IV. 1. Nem arról van szó, hogy szellemet idézzünk, és ellenforradalmárnak minősítsünk valakit, mert valiamikor rosszul fejezte ki magát, és valahol valamit aláírt. Az igazságot keressük, a tanulságot napjainkra és a jövőre nézve, a magunk számára és mások számára; annak megértését, hogy a szövetséges csapatok bevonulása internacionális segítség volt hazánk szocialista vívmányainak védelmében. 1968-ban a munkásosztály és a dolgozó nép nem okozott csalódást őket csak azok csalták meg, akik már jóval január előtt elhagyták a marxista szocializmus pozícióit és átmentek a revizionizrnus táborába, és ma az antikommunizmus pozícióin állnak. 1968 tapasztalataiból nemcsak a cseh és szlovák kommunisták, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom Is sokat fog tanulni. A válság hosszasan érlelődött, megoldása ugyancsak hosszú Időt Igényel. Mindegyikünk elkövetett valamilyen hibát. Ez emberi dolog. Lenin is megmondta, hogy a kommunista politikus is elkövethet hibákat, de most arról van szó, hogy tudatosítsuk őket, tanuljunk belőlük és ne takargassuk őket. Nem volt azonban joguk tévedni és kételkedni a párt, az állam, a nemzeti bizottságok, a gazdasági és társadalmi szervezetek funkcionáriusainak két alapvető kérdésben, akár kommunisták, akár nem! Először is abban, hogy Csehszlovákiában a kommunista párt vezetésével szocializmust akarunk és fogunk építeni, másodszor pedig abban, hogy ezt a szocializmust a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a legszorosabb szövetségben, együttműködésben és barátságban fogjuk építeni. Aki nem látott világosan egy-két alapvető kérdésben, aki valamilyen pluralista rendszerről álmodozott, amelyben a kommunista párt csak valamilyen partner vlona, és aki a szovjetellenesség útjára lépett, az elvi kérdésekben tévedett, és az ilyen hibákért viseli a felelősséget. Elvtársak! Bratislava felszabadulásának 25. évfordulója pártunkat és népünket a revizionista, antiszocialista és szovjetellenes erők vereségének betetőzésére irányuló bonyolult munka közepette találja. Ebben a küzdelemben arra törekszünk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a marxizmus—leninizmus elvei alapján eszmeileg és szervezetileg megszilárduljon. Az ország politikai és gazdasági konszolidációjára törekszünk. Ezen az úton már elértünk bizonyos sikereket. Néhány nap múlva lesz egy éve annak, hogy megválasztották Csehszlovákia Kommunista Pártjának új vezetőségét. Nem egészen egy év alatt sikerült megállítani a bomlást, az anarchiát a pártban és a népgazdaságban, s a párt és társadalom figyelmét fokozatosan a pozitív célokra és feladatokra Irányítjuk. Ez volt az értelme a CSKP KB Idei januári plénumának ls, amely hosszú idő után a kommunistákat újból a társadalom pozitív gazdasági feladatainak megoldása felé vezeti. A Központi Bizottság semmit sem ígér, hanem a helyzet komolyságára figyelmeztet. Ebből a kiutat annak az abnormális helyzetnek kiküszöbölésében látja, hogy többet fogyasztunk, mint amennyit termelünk. Tőlünk függ, hogyan fogunk élni. Csehszlovákia Kommunista Pártja mint a társadalom vezető ereje teljes felelősséget érez a társadalom további fejlődéséért. Vezető helyzetét a kommunista párt nem önkényesen sajátította ki magának. A történelem ruházta rá e szerepet annak az elvhű politikájának az alapján, amely a dolgozó nép érdekeit és szükségletei tartja szem előtt, és azoknak az áldozatoknak az alapján ls, amelyeket a nemzeti felszabadító harc élén állva hozott meg. Ez a bizalom Csehszlovákia Kommunista Pártja számára kötelezettséget jelentett és jelent. Kötelezettségét maradéktalanul teljesítette az elmúlt 25 év alatt. Annak ellenére, hogy a politikai és gazdasági konszolidáció terén már részleges sikereket értünk el, nem tarthatjuk a harcot befejezettnek. Nagy hiba volna, önelégültségbe esni, és illlúziókban ringatni magunkat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ellenforradalom volt itt, amelyet kizárólag politikai-szervezési módszerekkel küzdünk le. Már nem egyszer megmondottuk, hogy múltbeli politikai állásfoglalásáért senkit sem fogunk megfosztani személyes szabadságától, ha nem sérti meg törvényeinket. De azok számára, akik elvesztették osztályítélőképességüket és uszító hadjáratot szerveztek a becsületes kommunisták ellen, akik gyűlöletet szítottak és keltettek a Szovjetunió ellen, legyen világos: nem tartoznak a CSKPba. Ezek az emberek sohasem voltak kommunisták, csak tévedésből jutottak pártunk tagsági igazolványához. A pártot meg kell tisztítani egészében, meg kell tisztítani minden egyes szervezetét és szervét a jobboldali opportunista és revizionista elemektől, a karrieristáktól, és mindenfajta nyerészkedőktől. Népünk a kommunista párt munkáját elsősorban minden egyes párttag és funkcionárius állásfoglalása és munkája alapján értékeli és fogja értékelni a jövőben is. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig arra törekedett és törekszik, hogy soraiban a legtehetségesebb és legbecsületesebb emberek legyenek, akik vezető funkciók és felelős munkabeosztás ellátására is alkalmasak. Elvtársaki Hazánk felszabadulása 25. évfordulójának ünnepségei keretében új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írunk alá a Szovjetunióval. E szerződés teljesítése, valamint belpolitikai kérdéseink további megoldása biztosítja, hogy gyorsan fogunk előre haladni a társadalmunkban levő fogyatékosságok felszámolása terén. Dicsőség és hála (Folytatás az 1. oldalról) Ünnepi ülés a Hviezdoslav Színházban A csehszlovák és szovjet zászlókkal földíszített Hviezdoslav Színházban — a város fölszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére — ünnepi ülést tartott a Fővárosi Nemzeti Bizottság, az SZLKP városi bizottsága és a Nemzeti Front városi bizottsága. Az ünnepi ülésen megjelent a slavíni koszorúzási ünnepségekről visszaérkezett párt- és kormányküldöttség, melyet Vasil Bilak, a CSKP KB titkára vezetett. Az elnökségi asztal mellett foglalt helyet Sz. V. Cservonyenko, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete, és a volt frontharcosok szovjet bizottságának küldöttsége. Az elnökségben foglalt helyet továbbá A. M. Ma)orov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet fegyveres erők középső hadseregcsoportjának parancsnoka, a baráti Kijev és Krakkó küldöttsége, valamint a prágai, illetve pozsonyi konzuláris képviseletek vezetői. A nézőtéren ültek a szlovák fővárosért életüket áldozó szovjet katonák hozzátartozói, a városi szervek dolgozói és Pozsony eddigi polgármesterei. A szovjet és csehszlovák himnusz elhangzása után Ladislav Martinák főpolgármester üdvözölte a megjelenteket, majd fölkérte dr. Ián Janíkot, az SZLKP KB elnökségének tagját, a városi pártbizottság vezető titkárát, tartsa meg ünnepi beszédét. Ján Janik elvtárs beszéde Janik elvtárs bevezetőképpen hangsúlyozta, hogy 1945. április 4-e városunk történetében forradalmi korszakváltozás volt. A mi kortársaink már több tavaszt értek meg, de 1945 tavasza, amelyet vérrel írtak be városunk történetébe, feledhetetlen, és amikor hálával, valamint tisztelettel emlékezünk szovjet testvéreinkre, gondolatainkban felidézzük 1945 márciusának és áprilisának napjait: a szovjet katonák meggyújtották új életünk fáklyáját. Városunk lakossága lerója kegyeletét a Slavínon a több mint 6000 halott hős előtt, akik életüket áldozták a nagy győzelem útján azért, hogy mások élhessenek. Emlékezünk rájuk, és Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a jelképes emlékműveken kívül életörömöt hirdető nagyszabású müveket építünk szocialista hazánk és városunk fejlődése érdekében. A szovjetek országa, felszabadítóink hazája döntötte el az emberi történelem eddigi legvéresebb háborújának sorsát. Ez a háború hat évig tombolt, 61 ország vett részt benne, és a Szovjetunió közel 20 millió embert veszített, valamint több millió szovjet állampolgár megsebesült. Tudjuk, hogy a szovjet hadsereggel és a többi szövetséges haderővel együtt bátran harcoltak hazánk területén népünk szabadságáért a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest katonái ls. Ezekben a harcokban alapozták meg néphadseregünk új hagyományalt. Ha 1945. április 4-re emlékezünk, nem feledkezhetünk meg néhány, a városunkkal közvetlenül összefüggő eseményről sem. A német fasiszta hadsereg arra törekedve, hogy megállítsa a Vörös Hadsereg győzelmes előnyomulását, Hitler parancsára a város köré védelmi övezetet épített, és a várost, valamint környékét aknamezőkre osztotta fel. Ennek a dunai erődítménynek a teljes megsemmisülést szánták. Menekülését csak annak köszönheti, hogy R. j. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, a második ukrán front parancsnoka megparancsolta: „A hadműveleteket és harcokat úgy kell Irányítani, hogy a lakosság és a műemlékek a legkevesebb kárt szenvedjenek". Negyedszázad választ el bennünket a felszabadulás történelmi nevezetességű napjától. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt városunk és a város lakossága jelentősen megváltozott. A lakosság száma 1945-ben 143 227, 1969-ben pedig 291 124 fő volt. A nők foglalkoztatottsága 37 százalékkal nőtt, és olyan jelentős ipari üzemek épültek, mint a Béke-üzem, a Slovnaft, a Meopta és az Üvegipari gépgyár. 1946-tól 1969-ig 40 027 lakást építettünk, ami bizonyosan tiszteletreméltó szám, de még mindig nem fedezi a szükségletet és ezért a legközelebbi ötéves terv időszakában további 21400 lakást kell felépíteni. Jelentős eredményeket értünk el az iskolahálózat fejlesztése terén is. Csak a főiskolákon 25 414 hallgató tanul, és ami a legfontosabb, felnőtt Itt az új szocialista ember, aki szereti városát és kezdeményező módon járul hozzá a nagy mű építéséhez, hogy Bratislava valóban szocialista nagyváros legyen, amely kiérdemli a „Duna szépe" elnevezést. Engedjék meg, tisztelt Elvtársak — fejezte be beszédét A dolgozók nagygyűlése Az április negyedikei ünnepségek kicsúcsosodása a pozsonyi dolgozók délutáni nagygyűlése volt a Pihenés és Kultúra Parkjában. A résztvevők viharos tapssal üdvözölték Vasil Blíak, elvtárs vezette párt- és kormányküldöttséget, továbbá Sz. V. Cservonyenkót, a Szovjetunió prágai nagykövetét, A. D. Cirlln vezérezredest és G. N. Holosztjakov altengernagyot. A nagygyűlést Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára nyitotta meg, majd a vendégek üdvözlése után fölolvasta dr. Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának levelét. Husák elvtárs a gyűlés résztvevőihez küldött üdvözletében méltatta a fölszabadulás tényének szerepét a szlovák főváros életében. Leszögezte továbbá: Bratislava a szövetségi államformában végre megkapta a neki járő rangot és politikai-társadalmi szerepkört. A szlovák főváros gondjai ezért egész SzlovákiáA JUBILEUMI TŰZIJÁTÉK Janik elvtárs —, hogy Bratislava felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából szerencsét kívánjak önöknek. Biztosithatom a párt- és állami küldöttségünket és mindazokat, akik részt vesznek jubileumi ünnepélyünkön, hogy a bratislavai városi pártszervezet és Szlovákia fővárosa lakosságának döntő többsége nem csökkenő lelkesedéssel fogja gyarapítani mindazt, ami pozitív, amit az elmúlt 25 év eredményezett. Bratislava felszabadítása, a csehszlovák és a testvéri Szovjetunió haderőinek hősi hagyománya megerősíti barátságunkat a világ első szocialista államával, megszilárdítja hadseregünk testvéri kapcsolatait a szovjet fegyveres erőkkel és a Varsói Szerződés többi haderőivel. Az ünnepi szónok után A. D. Cirlln vezérezredes emelkedett szólásra, őszinte, keresetlen szavakkal idézte föl a huszonöt esztendő előtti eseményeket. Szólt a pozsonyiak lelkes és odaadó segítségéről, melyet a Vörös Hadseregnek nyújtottak. Az egykori frontharcos szavait a közönség hosszantartó tapssal fogadta. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet fegyveres erők középső hadseregcsoportjának üdvözlő levelét A. M. Majorov vezérezredes olvasta föl, majd Prága főpolgármestere, L. Cerný beszélt. A baráti Kijev küldöttségének vezetője a szóbeli üdvözleteken kívül Marx és Lenin fejszobrát nyújtotta át J Janiknak. A felszabadulás negyedszázados évfordulója kapcsán a vnb díszpolgárává avatta Ivan Szemjonovics Kuznyecovot, a Szovjetunió volt pozsonyi főkonzulját és Karol Tomaščík írót. Az ünnepi ülés további részében Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke átnyújtotta Ladislav Martináknak a szlovák főváros új szimbólumát, az aranyozott főpolgármesteri díszláncot, majd 7. Janiček, a városi pártbizottság titkára fölolvasta annak a tizenöt személynek és öt kollektívának a nevét, akiket, Illetve melyeket a városi nemzeti bizottság „Pozsony város díjával" tüntetett ki. Az ünnepi ülést záró Internacionálé előtt MikuláS Huba érdemes művész elszavalta Jan Poničannak 1945 boldog tavaszát Idéző versét. fČSTK/ nak a problémáit is jelentik. Az egybegyűltek hosszantartó tapssal és a CSKP éltetésével fogadták az első titkár levelét, majd V. Bilak, a CSKP KB titkára megtartotta ünnepi beszédét. Az ünnepi beszéd után Sz. V. Cservonyenko tolmácsolta a szovjet nép forró üdvözletét és jókívánságait. A nagykövet a többi között leszögezte: a szovjet nép, akárcsak 1945-ben, most is kész minden áldozatra, hogy Csehszlovákia és a szocialista tábor minden államának népe békében, szabadságban építhesse hazáját. A Szovjetunió tevékenyen akar segíteni az ország politikai és gazdasági konszolidációjának időszerű kérdései megoldásában ls. A nagykövet szavai után dr. Ján Janik, a városi pártbizottság vezető titkára fölolvasta a pozsonyi dolgozóknak a szovjet néphez Intézett üdvözlő levelét, melyet a jelenlevők egyhangúlag megszavaztak. A nagygyűlés az Internacionáléval ért véget. A szombati nap további eseményei közül meg kell még említeni a fölszabadulás jubileumi évfordulójára rendezett színpompás tűzijátékot. • • • A háromnapos ünnepségsorozat tegnapi, utolsó napja a Prímáspalota reprezentációs termeiben kezdődött, ahol a szlovák főváros huszonöt éves polgárai találkoztak a vnb tanácsával és a fölszabadítók képviselőivel Ladislav Martinák főpolgármester üdvözlő szaval után a 25 évesek mindegyike egy-egy emlékplakettet kapott, majd a mindig barátságos és mosolygó Cirlln vezérezredes szólt a fiatalokhoz. A két-három órás meleg hangú találkozón a fiatalok elmondták problémáikat a városatyáknak, akik épp oly őszintén és nyíltan beszéltek mindarról, amit Pozsony a közeli és a távoli jövőben nyújtani tud az Ifjú nemzedéknek. A szovjet vendégek délután sétát tettek a belvárosban, míg este ünnepi énekkarversennyel ért véget a fölszabadulás negyedszázados évfordulójának ünnepségsorozata. Jmik—

/