Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-06 / 80. szám, hétfő

Ludvík Svoboda elnök Habarovszkban KOZTARSASÁGI ELNÖKÜNK BEFEJEZTE ÖTNAPOS HIVATALOS LÁTOGATÁSÁT JAPÁNBAN Osaka — Ludvík Svoboda köztársasági elnök szombaton délután befejezte ötnapos hiva­talos látogatását Japánban, me­lyet az oszakai világkiállítás csehszlovák napja alkalmából a japán kormány meghívására valósított meg. Ludvík Svobodát, feleségét és lányát, Ján Marko külügymi­niszter, Miroslav Brúžek cseh művelődésügyi miniszter, Mi­roslav Válek szlovák művelő­désügyi miniszter, Ján Pudlák, az elnöki iroda vezetője és má­sok kísérték. Az osakai nemzetközi repü­lőtéren G. Szato, az osakai pre­fektúra kormányzója, a japán külügyminisztérium képviselői, a világkiállítás vezető képvise­lői és más hivatalos személyi­ségek búcsúztak a csehszlovák vendégektől. Jelen volt Rudolf Koíušník, Csehszlovákia tokiói nagykövete, és Takeo Ozaza Ja­pán prágai nagykövete is. Ludvík Svoboda szombat dél­előtt csaknem két órát töltött a világkiállítás szovjet pavilon­jában. Köztársasági elnökünket Borisz Bortszov, a szovjet rész­leg főigazgatója kísérte. Svobo­da elnök megtekintette a szov­jet pavilon valamennyi részét, és ezeket az elismerő szavakat írta be az emlékkönyvbe: A szovjet pavilon megtekintése felejthetetlen élmény volt, mely Lenin születése 100. évforduló­jának évében az egész világ előtt meggyőzően bebizonyította a szovjet nép nagy eredmé­nyeit, o kommunizmus országá­nak gazdasági, tudományos­műszaki és kulturális fejlődé­sét. A szovjet pavilonból Svoboda elnök a Bolgár Népköztársaság pavilonjába ment. Ezután még megtekintette a kubai pavilont, majd a csehszlovák pavilon ét­termében ebédelt. Az ebéd után ellátogatott a legutóbbi világ­kiállítás rendezője, Kanada pa­vilonjába. Az esti órákban interjút adott a japán állami televíziónak: melyet színes adásban közvetí­tettek. Ludvík Svoboda elutazása előtt Osakában kijelentette, hogy a világkiállítás megtekin­tése maradandó emlék. Minden ország bemutatja itt munkája eredményeit és jövőbeli elkép­zeléseit. Az Expo 1970 az embe­ri munka hatalmas bemutatója — mondotta. Ludvík Svobodának és kísére­tének különrepülőgépe a késő esti órákban Habarovszkban szállt le. A feldíszített repülő­téren Mihail Jasznov, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnökhelyettese, Alek­szej Sityikov, a habarovszkí ke­rületi pártbizotság első titkára és más vezető személyiségek üdvözölték a csehszlovák ven­dégeket. , A csehszlovák küldöttség teg­nap délelőtt megtekintette az Amur és Usszuri torkolatánál, a kínai határ közelében fekvő nagymúltú várost. Ludvík Svo­boda virágcsokrot helyezett el a Lenin-emlékműnél és a pol­gárháború elesett hőseinek em­lékművénél. Megtekintette a Le­nin-sportcsarnokot és a fedett jégstadiont, majd a habarovszki múzeumot. Délután az SZKP habarovszki kerületi bizottsága és a kerüle­ti szovjet végrehajtő bizottsága ünnepi ebédet adott Svoboda elnök és kísérete tiszteletére. Az ebéden részt vettek Mihail Jasznov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének el­nökhelyettese, Alekszej Sityi­kov, a habarovszki kerületi pártbizottság első titkára, Alek­szej Csornij, a kerületi szovjet végrehajtó bizottságának elnö­ke, Igor Zemszkov, a Szovjet­unió külügyminisztériumának főtitkára, valamint a távolkele­ti katonai körzet parancsnok­ságának képviselői. Este, köztársasági elnökünk részt vett azon a hangverse­nyen, melyet a távolkeleti ka­tonai körzet művészegyüttese rendezett tiszteletére. Svoboda elvtárs ma elbúcsúzik Haba­rovszktól, és egynapos látoga­tásra Bratszkba, az egyik leg­fiatalabb szibériai városba uta­zik. Katonai díszszemle és ünnepi felvonulás Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) páncélos harci szállítóeszközö­ket és az újfajta rakétafegyve­reket. A sok tízezer budapesti nagy érdeklődéssel nézte végig a több mint egy óráig tartó szemlét. A katonai díszszemle után 60 000 fiatal vonult a díszemel­vény elé. Röviddel 12.00 óra után a sportolók bemutatkozá­sával befejeződött az ünnepség. Az MSZMP Központi Bizott­sága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szom­baton ebédet adott a külföldi küldöttségek tiszteletére. Kádár János és Leonyid Brezsnyev po­hárköszöntőjében rámutatott azokra az eredményekre és si­kerekre, melyeket a magyar nép az elmúlt negyedévszázad alatt ért el. Este az Elnöki Tanács elnök­sége a parlament épületében fogadást adott, amelyen részt vettek az ország vezető képvi­selői, a Budapesten tartózkodó párt- és kormányküldöttségek, valamint más külföldi vendé­gek. A dr. Gustáv Husák vezette csehszlovák párt- és kormány­küldöttség tegnap elutazott Bu­dapestről. A Ferihegyi repülő­téren Kádár János, Losonczi Pál, Fock Jenő és más hivata­los személyiségek búcsúztak a küldöttségtől. Az európai szocialista orszá­gok többi párt- és kormánykül­döttségei is elutaztak a magyar fővárosból. A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség Gustáv Husák elvtárs vezetésével tegnap dél­után megérkezett Bratislavába. A repülőtéren politikai életünk vezető képviselői fogadták a küldöttséget. Rövid megszakítás után a küldöttség folytatta út­ját Prágába. NAGYGYŰLÉS LIPTOVSKY MIKULÁSON (ČSTK) — Liptovský Miku­lášon április 4-én a város fel­szabadulásának 25. évfordulója alkalmából a város és a járás képviselői megkoszorúzták az elesett hősök emlékművét. Majd nagygyűlést rendeztek, amelyen megjelent a párt- és a kormány küldöttsége: Martin Dzúr vezér­ezredes, nemzetvédelmi minisz­ter, dr. Vladimír PiroSík, az SZLKP közép-szlovákiai kerüle­ti bizottságának vezető titkára, Sámuel Kodaj altábornagy, a keleti katonai körzet parancsno­ka, továbbá részt vettek a test­Bővül a csehszlovák— szovjet utasforgalom (ČSTK) — Štefan Horník elvtársnak, a CSSZK kereskede­lemügyi miniszterének és Fran­tišek Barbírek elvtársnak, az SZSZK kereskedelemügyi mi­niszterének meghívására néhány napra hazánkba látogatott Szer­gej Szergejevics Nyikityin elv­társ, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa idegenforgalmi főosztá­lyának elnöke. Nyikityin, Hor­ník és Barbírek elvtársak meg­vitatták a szovjet—csehszlovák utasforgalom jelenlegi helyzetét és további fejlődésének lehető­ségeit. Mindkét fél megelége­déssel állapította meg, hogy a két ország között a kapcsolat ezen a téren is eredményesen bővül, ami jelentősen hozzájá­rul a két ország népe testvéri szövetségének és kölcsönös együttműködésének megszilár­dulásához. vérvárosok küldöttségei, a had­sereg képviselői és a város dol­gozói. Az ünnepi beszédet Mar­tín Dzúr altábornagy tartotta. Hangsúlyozta, hogy a városért vívott harc a hazánk felszaba­dításáért folytatott küzdelmek egyik legnehezebb csatája volt. Statárium Kambodzsában Phnon Penh — Lon Nol tábor­nok kormánya még mindig nem tudta megnyerni a kambodzsai lakosságot — írja Phnom Penh­ből az A P tudósítója. Az új kormány, amely megdöntötte Norodom Szihanuk hatalmát egyre szigorúbb intézkedéseket hoz, hogy biztosítsa az ellenőr­zést a lakosság fölött. A kor­mány tulajdonképpen statáriu­mot hirdetett ki. A legutóbbi hivatalos közlemény szerint ha­tálytalanítanak bizonyos alkot­mány által biztosított jogokat. Hétfőn egy kis faluban 300 ember tüntetett Szihanuk mel­lett. A katonák 30 tüntetőt meg­öltek. Kampong Chamban a ka­tonák szétoszlatták a tüntető­ket, és 27 embert megöltek. A tudósító szerint más helyeken is fegyverrel támadtak a la­kosságra. A dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány külügyminisz­tériumának szóvivője rágalom­nak minősítette azt az állítást, hogy a vietnamiak támogatják az új kambodzsai rendszer el­leni tüntetéseket. A szóvivő szerint az amerikaiak ilyen rá­galmakkal akarják leplezni ag­ressziójukat. néhány Nagytakarítás Van, aki egy tavaszi vasár­napot arra használ fel, hogy hóvirágot szed az erdőben van, aki egy kicsit lustálko­dik, a prágai városatyák pe­dig a tegnapi vasárnapon: ta­karítottak. Nem áprilisi tré­ial Ludvík Cerný főpolgármes­ter vezetéséve) a nemzeti bi­zottság tiibb mint 350 funkcio­náriusa és dolgozója „tavaszi nagytakarítást" végzett az új­városháza körill ós a város történelmi részeiben. |6 mun­kájukat bizonyltja, hogy mint­egy 30 köbméter port és szeny­nyet sepertek össze — per­sze azok helyett, akiknek ez lenne a kötelessége. ELHUNYT JAN SLÁVIČEK (GSTK) — Április 5-én, reggel 6.15 órakor Prágában váratlanul elhunyt jan Sláviček festőművész, nemzeti művész, Klement Gott­wald államdíjas. A 70 éves Jan Sláviček Antonín Sláviček híres cseh festőművész fia volt, már a húszas évektől egyik legjelen­tősebb képzőművészünk. CASTRO, a kubai fegyveres erők minisztere Andrej Grecs­ko marsall meghívására hivata­los baráti látogatásra Moszkvá­ba érkezett. VASÁRNAP a kora reggeli órákban újból bomba robbant Belfastban, és lövöldözésre ke­rült sor. Szombaton a brit rend­fenntartó erők háromszor osz­latták szét a katolikus és pro­testáns tüntetőket. AZ Oj KÍNA hírügynökség je­lentése szerint Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke hi­vatalos látogatásra a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságba érkezett. BRANDT nyugatnémet kancel­lár egyhetes látogatásra az Egyesült Államokba utazott. A PHENJANI RÁDIÚ bejelentet te, hogy az a japán repülőgép, amelyet öt nappal ezelőtt 15 fegyveres diák eltérített útjá­ról, elhagyta a KNDK-t. AZ SZKP Központi Bizottsága üdvözlő táviratot küldött Wal­deck Rochetnak, az FKP főtit­kárának 65. születésnapja alkaU mából. TEGNAP még mindig bizony­talan volt von Spretinek az NSZK guatemalai nagyköveté­nek a sorsa. A guatemalai kor­mány nem fogadta el a felke­lő erők követelését. Közben be­jelentették, hogy bői tönlázadás során életét vesztette egy fo­goly az a 25 fogoly közül, aki­nek szabadonbocsátását köve­telik a nagykövet elrablói. MIRŐL ÍRNAK ^luJJJJL míMiO jgg tribúna t m ii B3LH3 TjmdMÍTwmj cnmmeHnan PRÄGAI LAPOK A pórt nem zárja be kapuit A RUDE PRÁVO csütörtöki számában Jirí Svoboda kom­mentárbán foglalkozik azokkal, akik 1968-ban és 1969-ben a rá­galmazások, a demagógia és a mesterségesen szított szovjetel­lenesség lékörében kiléptek a pártból. „Mondjuk ki nyíltán — írja — közülük sokan meg­könnyítették a beszélgetésekkel megbízott bizottságok munká­ját. De nem titkoljuk azt sem, hogy sokat azok közül, akik önként távoztak a párttagság soraiból, sajnálunk, és sorsuk nem lehet közömbös számunk­ra. Sajnáljuk elsősorban azo­kat a tehetséges fiatalokat és becsületes munkásokat, akik a hamis próféták demagógiájának hatása alá kerültek. Sokan kö­zülük most önmagukban végzik el a beszélgetést. Vannak olya­nok is, akik kérték újrafelvéte­lüket a pártba. Meghányták-ve­tették magukban az elmúlt idő­szak eseményeit, az összefüg­géseket, belátták tévedésüket, s bizalommal vannak pártunk új vezetősége iránt. De a valóban a megtévesztettek között van­nak olyanok is, akik még nem mernek nyíltan állást foglalni, attól félve, hogy az emberek köpönyegforgatóknak tartják majd őket. A pártszervezetek kötelessége, hogy azokban az esetekben, amikor valóban be­csületes emberről van szó, se­gítséget nyújtsanak. A Rudé právo kommentátora azonban arra is rámutat, hogy olyanok . is kérik újrafelvételüket a párt­ba, akiknek nincs rendben a szénájuk, s tulajdonképpen az „áttelelők" csoportjába tartoz­nak. „Aki az áttelelést válasz­totta, az csak teleljen, de ez a telelés hosszabb lesz, mint azo­ké a mamutoké, amelyeket év­ezredek múlva ásnak ki az örök hó- és jégtakaró alól" — Írja J. Svoboda. A múlt elemzéseinek tükrében A MLADÁ FRONTA „A közel­múlt történetének néhány fe­jezete" címmel figyelemre mél­tó cikksorozatot közöl, amely­ben a szerzők rávilágítanak, milyen szerepe volt a jobbolda­li opportunista politikának az ifjúsági szervezet fellazításé­ban, a nacionalizmus és a szov­jetellenesség szitásában. A lap pénteki számában rámutatnak arra, hogy a Jobboldal egyik exponense az ifjúsági szövet­ségben annak elnöke, Zbynék Vokrouhlický volt. „Ez az em­ber — olvashatjuk a Mladá frontában — aki kommunistá­nak, a szovjet komszomolisták testvérének és a Szovjetunió barátjának adta ki magát, a csehszlovák ifjúsághoz intézett személyes üzenetében 1968 au­gusztusában így írt. „Véletek vagyok és maradok, s utolsó leheletemig harcolni fogok a megszállók ellen. A CSISZ KB élén állok, s csak durva erő­szak távolíthat el funkcióm­ból... tettekkel harcoljunk a megszállók kiűzéséért... Lép­ten-nyomon érezzék gyűlöletün­ket ..." Ilyen Jelszavak hangoztatásé­val akarták elérni a jobboldali erők az ifjúság és az egész nemzet ún. formaiságok nélküli egységét. A sovinizmus, a na­cionalizmus és a szovjetellenes­ség alapján élt vissza a fiata­lok legnemesebb érzéseivel. Z. Vokrouhlický az öt szocialista ország Ifjúsági szervezetei el­nökeinek gyalázkodó és sértő levelet küldött, amellyel meg­szüntette a csehszlovák ifjúsági szervezet kapcsolatait a Szov­jetunió, az NDK, Lengyelország és Magyarország, valamint Bul­gária ifjúságával. Le kell leplezni a népvagyon szétlopkodóit A társadalmi tulajdon szét­lopkodása az elmúlt időszak­ban nagy méreteket öltött. Párt- és állami szerveink az utóbbi hónapokban behatóbban foglalkoztak ezzel a problémá­val. A NÁRODNÍ VÝBORY című cseh kormánylapban Jindfich Thon alezredes, a CSSZSZK közbiztonsági főfelügyelője a cseh országrészek tapasztalatait elemezve nyilatkozik erről a káros társadalmi jelenségről. A szocialista vagyon elleni vétségek egyik fő okát a nép­gazdaság és a hazai piac, illet­ve a közellátás jelenlegi hely­zetében látja. Amíg a háború után főleg élelmiszeripari ter­mékek iránt „érdeklődtek" a tettesek, manapság ez az érdek­lődés már kiterjedt a népgazda­ság valamennyi területére. A legtöbb kár a hiánycikkek ese­tében keletkezik. Rendkívüli probléma az építőanyag szét­lopkodásának elburjánzása. Thon alezredes a kiutat a rendőrség és a bírósági szervek hatékonyabb tevékenységén kí­vül abban is látja, hogy a tár­sadalom, azaz az állampolgá­rok túlnyomó többsége hozzájá­rul az ilyen tevékenység lelep­lezéséhez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ott, ahol a la­kosság segíti a rendőrséget, te­hát felhívja a figyelmet a tár­sadalmi tulajdon szétlopkodói­ra, ott eredményesebb is a bűn­üldözés. Azonban a legtöbb he­lyen „betyárbecsületből" vagy „morális meggondolásból" tű­rik, hogy az emberek szeme lát­tára lopkodják szét a nép va­gyonát. A szocialista tulajdon szét­lopkodásának további elburján­zását csak az akadályozhatja meg, ha e vagyon védelmét va­lamennyi felelős vezető és min­den becsületes állampolgár kö­telességének tekinti. (sm) A mumus, csodálkozik Amikor Nagyszombatban fel­szálltam a vonatra, egy 3—4 év körüli kislány nyafogása fo­gadott. A szemben levő ablak­nál ült szüleivel. Rövidesen megértettem, hogy azért nya­fog, mert édesapja nemsokára kiszáll a vonatból — Récsén dolgozik. így Récséhez közeled­ve egyre jobban nyűgösködött a gyerek. A szülők, hogy csillapítsák csemetéjüket, egyre csak azt hajtogatták: nem száll ki apu­ka. Ám Récse előtt a férfi öl­tözni kezdett, majd megcsókol­ta feleségét, a gyereket és el­távozott. A kislány most már üvöltött. — Azt mondtátok, nem száll ki! — Persze, hogy nem — csil­lapította az anyja. — Csak W. C.-re megy. Erre a kislány ismét fülsike­títő hangokat hallatott. Nyilván azért, mert apja odahaza nem szokta megcsókolni családját, mielőtt W. C.-re megy. Ekkor az anya újabb pedagó­giai eszközhöz folyamodott: — Mindjárt visszajön, csak neked ment cukorkáért — mondta. Természetesen ered­ménytelenül. Végül elfogyott a türelme, s így szólt: — Ha nem hallgatsz el azon­nal, elvisz a mumus! A gyerek valóban elhallga­tott, de csak azért, hogy meg­kérdezze, hol van a mumus. Miután nem kapott választ, új­ból rázendített. — Ott a mumusl — súgta az asszony, s rám mutatott. A kislány végigmért, majd megjegyezte: — Az nem mumus, az egy bá­csi. — De mumus! — erősítette meg az asszony, s hogy szavai­nak hitelt szerezzen, hozzátet­te: — Nem látod, milyen cso­dálkozva néz? Biztosan el akar vinnil A kislány most már végleg elhallgatott. Bevallom, az asz­szonynak igaza volt: valőban csodálkoztam — azon, hogy le het így gyereket nevelni. Ifüliip) 1970. IV. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom