Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-06 / 80. szám, hétfő

(Folytatás ax 1. oldalról) Ifinféle ún. teoretikusok, történészek, katonai stratégák és más reformátorok a történelmi tények durva kiforgatásának útjára léptek és csökkenteni igyekeztek a Szovjetunió szerepét Csehszlovákia felszabadításában. Bárki bármit is tegyen, a történelemből nem törölheti ki, hogy a Szovjetunió volt az, amely felszabadította népeinket a fasiszta rabszolgaság alól. Ez a megállapítás azonban a legkisebb mértékben Vasil Biľak elvtárs beszéde sem csökkenti hazai és külföldi ellenállásunk jelentőségét és érdemeit. Ebből az ünnepi alkalomból őszintén és szívünk mélyéből tisztelettel, csodálattal és hálával adózunk a dicső szovjet hadseregnek, a szovjet népnek és kommunista pártjának a szabadságért, amelyet elhoztak nemcsak Bratislavának, hanem egész hazánknak is. nagy eszményünknek, a szocializmus felépítésének megvalósításához is. Népünk, a mai nemzedék büszke lehet arra, hogy ezeket az eszményeket éppen ő valósítja meg. Erős, egységes Csehszlovákiát Tegnap Kassán ünnepeltük a kassai kormányprogram kihirdetésének 25. évfordulóját. Kassáról hangzott el köztársaságunk valamennyi részébe a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja elsó csehszlovák kormányának hangja, amely mélyreható demokratikus és szociális változásokat hirdetett meg az ország politikai, gazdasági és knltórális életében és lényeges változásokat rögzit le a nemzetiségi kérdés megoldásában ls, tőként azáltal, hogy az egyenlő az egyenlővel elv alapján határozta meg a csehek és szlovákok viszonyát. Nemzeteink a történelem során nem egyszer meggyőződtek róla, hogy a csehek és a szlovákok minden erőszakos elválasztása mindkét nemzetnek politikai, gazdasági és knltnrális károkat okoz. Meggyőződtünk erről az 1939— 1945-ös súlyos években is. Ezért a szlovák nép a Szlovák Nemzeti Felkelésben nemcsak az ún. szlovák állam valamiféle megjavításáért, hanem az egységes Csehszlovák Köztársaság felújításáért is harcolt. Hosszú ideig kerestük államnnk államjogi elrendezésének formáit. A köztársaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából törvénybe iktattuk a Csehszlovák Köztársaság szövetségi alapon való 'átépítését. Nem titkoljuk, vannak olyanok, akik ezt bírálják, és vannak olyanok Is, akik ellenzik. Számos hibára és fogyatékosságra mutatnak rá, mintha megfeledkeznének arról, hngy a régi államjogi rend modellje nem csekély nehézséget és problémát okozott. Igen, az új államjogi rendezés különböző gyermekbetegségeken megy át, vannak hibái és fogyatékosságai. Egyes kérdéseket még ki kell dolgozni, ahol nyikorog a kerék, meg kell kenni, de az államszövetség megszilárdítása, nem peHazaszeretet és internacionalizmus Ezen a téren nagy feladatok várnak ránk társadalmi életünk valamennyi területén. Sajátos helyet foglal el a nevelés területe. Mindnyájan tudjuk, hogy az utóbbi években jelentősen elhanyagolták a nemzeti büszkeségre, a szocialista hazaszeretetre és az internacionalizmusra való nevelést. A mi feltételeink között az internacionalizmus alapja a nemzeteink között fennálló viszony és nemzeteink viszonya a Szovjetunióhoz. Ezért a nevelésben megfelelően össze kell kapcsolnunk a szocialista hazaszeretetet, a nemzeti büszkeséget és a proletár internacionalizmust. A szocialista internacionalizmusra való nevelés lebecsülése — főként az ifjúság körében — meggyőzött bennünket arról, milyen mérhetetlen károkat képes okozni az emberek cselekedeteiben ős gondolkodásában. Fokozódik a sovinizmus és a korlátolt nacionalizmus, s ez megakadályozza, hogy objektívan lássák más népek eredményeit és sikereit, s tanuljanak azokból saját nemzetük szellemi kincseit gazdagítva. Az 1968as év nemcsak elméletileg, ha-, nem a gyakorlatban is bebizonyította e mély lenini gondolat helyességét a mi feltételeink között is. A múlt hibáibői, de főként az 1968-as év tapasztalataiból mindegyikünknek le kell vonni a tanulságot, és felelősséget kell érezni az ifjú nemzedék neveléséért. E téren nagy felelősség hárul ránk mint szülőkre, az Iskolára, üzemeinkre, ahol új munkásosztály nő fel és nem utolsósorban felelősség hárul művészeinkre, íróinkra, újságíróinkra és az egész kulturális frontra. Világítsuk meg egész népünk, de különösen a fiatal nemzedék előtt azt a tényt, hogy a szocialista társadalmi rendszer gazdagítja a hazaszeretetet — otthon, haza, családi kör, anyanyelv — és a szocialista haza iránti öntudatos érzéssé alakítja át. Mindez lehetővé teszi, hogy az egyén pozitívabban viszonyuljon a társada lomhoz, hazájához és a Szovjetunióhoz és az egész szocialista rendszerhez s általában a haladáshoz. A hazaszeretet és a szocialista Internacionalizmus — ha csak szavakkal valljuk — puszta frázis. A szocialista hazaszeretet alapvető vonása legyen a forradalmi aktivitás, amely a marxizmus—leninizmus alkotó lényegéből és annak a szükséges, ségnek a felismeréséből fakad, hogy a társadalom és a világ átalakítása során mélyreható, progresszív politikai, gazdasági, kulturális és más változásokat kell megvalósítani. Ma konkrétan a mi számunkra ez annyit Jelent, hogy következetesen betartsuk az állampolgári, az állami, a párt- és munkafegyelmet, a népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére törekedjünk, a társadalomnak több szenet, gabonát, húst, jó minőségű és szükséges terméket, több lakást, Iskolát, kórházat adjunk, lelkiismeretesen tanítsunk, gyógyítsunk, értékes eszmei és emberi műveket alkossunk, igyekezzünk elsajátítani a tudomány és a technika legújabb vívmányait. Egyszóval ez azt Jelenti, hogy minél lelkiismeretesebben teljesítsük feladatainkat, minden munkahelyen és ezzel megszilárdítsuk köztársaságunk eszmei, politikai és gazdasági erejét, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunkat, internacionális segítséget nyújtsunk a kolonlalizmus és a neokolonializmus ellen harcoló népeknek. Ez a csehszlovák szocialista hazaszeretet és a proletár Internacionalizmus megnyilvánulása. Ezek az alapelvek közel állnak népünkhöz, érthetők ifjúságunk számára is, amit az elmúlt 25 év is megerősített. Ezek az elvek nemcsak helyesek, hanem ha helyesen érvényesítsük őket, maximális lehetőséget nyújtanak Eredményeink elvitathatatlanok dig annak gyengítése érdekében. A föderáció nehéz időkben született meg. Nemzeteink történetében az 1968-as év mérhetetlenül bonyolult volt. A köztársaság a politikai és gazdasági felbomlás szélén állott. A szocializmus legfontosabb biztosítéka és a csehszlovák államiság integráló ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja — eszmeileg és szervezetileg erősen megrendült. De e kedvezőtlen feltételek ellenére is gyorsan megfogant a föderáció gondalala, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az új államjog! rend lelt az egyik fontos tényezője azon válság leküzdésének, amelybe a pártot és az egész társadalmat a pártban levő jobboldali opportunisták és az antiszocialista erők sodorták. Éppen azért, mert az államszövetség bonyolult bel- és külpolitikai feltételek közepette született meg a különféle fogyatékosságok megítélésénél a legnagyobb tapintattal és felelősségteljesen kell eljárni. Például egyes fogyatékosságokat, amelyek a központból már láthatók, néha még nem lehet megoldani azért, mert azokat a széles tömegeket még nem tudatosítják teljesen. A gyakorlat bebizonyítja, hogy mi az, ami az elméletben jó, és mi az amit roszszul becsöltünk fel. Államszövetségünk mindenfajta értékelésénél és elbírálásánál mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a fő kritérium az erős, egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaság, nemzeteink és nemzetiségeink közös hazája kell, hogy legyen. Az egyes köztársaságok megerősítése a közös Csehszlovák Köztársa

v ság erejét növeli. A politikailag,' eszmeileg, gazdaságilag és katonailag erős Csehszlovák Szocialista Köztársaság mindkét nemzeti köztársaság felvirágzásának, jólétének, boldog életének a biztosítéka és előfeltétele. Az utóbbi években nálunk annyi szó esett a hibákról, a fogyatékosságokról és a torzulásokról, hogy főképp a fiatal nemzedékben olyan elképzelés alakult ki, mintha az elmúlt 25 év alatt semmit sem értünk volna el, semmilyen eredménnyel sem dicsekedhetnénk. Ebből az ünnepi alkalomból sem akarjuk eltitkolni, hogy ezek az esztendők nemcsak a győzelmek, hanem a kudarcok, hibák, sőt tragikus tévedések évei is voltak. Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban ezt sohasem titkolta. Ellenkezőleg, éppen a párt mutatott rá erre. Erről tegnap Slrongal elvtárs is beszélt Kassán. Mindezen negatív jelenség ellenére is tagadhatatlan tény az. hngy köztársaságunk és főképp Szlovákia 1945 óta olyan mérhetetlen haladást tett meg, amilyenre történelmünkben nincs példa. Ml, akik ebben az országban születtünk, tudjuk, mink vnlt, honnan indultunk el és tudjuk, milyen Szlovákia ma. Azon tények mögött, hogy Szlovákiában 1948 óta 324 milliárd koronái ruháztak be a népgazdaság ba, hogy az ipari termelés növekedésének átlagos évi üteme elérte a 12,5 százalékot, hogy Szlovákia ma többet termel, mint az egész lejlett München előtti köztársaság termelt, amely a világ 10 legfejlettebb országa közé tartozott, hogy a lakásoknak több mint a fele a felszabadulás után épült, hogy Szlovákiában több a főiskolai végzettségű ember, mint sok más nagyobb és népesebb államban, és még további tényeklet is felsorolhatnánk — mindezen tények mögött embereink mérhetetlen képességei és áldozatkészsége, Csehszlovákia Kommunista Pártjának szervező munkája, a szocialista rendszer és a szocialista közösséghez való tartozá sunk rejlik. A szocialista átalakulás külön fejezetét képezik falvaink, fis nemcsak külsőleg, hanem új belső formájuk tekintetében is, a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelésre való áttérés tekintetében is. Szövetkezeti parasztságunk a munkásosztály szilárd szövetségese lett, országának megbízható gazdája. Elsősorban ennek a ténynek köszönhetjük azt, hogy az antiv/ocialista erőknek 1993ban nem sikerült megnyerni a falvakat. Amikor világszerte különféle gazdasági csodákat emlegetnek, akkor mindenkinek, aki a múltban ismerte Szlovákiát és objektívan összehasonlítja a mai Szlovákiával, el kell ismernie, hogy szinte csodálatosan megváltozott arculata. Megfiatalodott, egészségessé lett, megszépült. Fiainak nem kell a világba menni, hogy munkát találjanak. Dolgoznak és boldogan élnek otthon, vannak távlataik és van biztos jövőjük, amilyet csak a szocializmus adhat. Embereinknek nem kell a kisebbrendűség érzésétől szenvedniük, amint erről a burzsoá propaganda igyekszik meggyózni bennünket. Vannak ágazatok, amelyekben nemcsak a kis, hanem a nagy államok sem versenyezhetnek világviszonylatban az elsőségért. Egyes területeken — mint például a világűrkutatásban — olyan iparilag fejlett államok, mint japán, Nagy-Britannia, az NSZK, Kanada vagy Olaszország sem, versenyezhet, de a termelés alapvető ágazataiban vagy az életszínvonal tekintetében köztársaságunk bátran összehasonlítható a világ bármelyik országával. Ezekre és még más lényekre ls gyakrabban kellene emlékeztetni az embereket, főképp a fiatalokat, akik nemegyszer oly lekicsinylően beszélnek a szocializmusról. Az elért eredmények arra köteleznek bennünket, hogy a múlt évek tapasztalatait tovább fejlesszük és gazdagítsuk. A leninizmus érvényessége és január bírálói Ezen ünnepélyes alkalommal szólnunk kell egy fontos jubileumról — Lenin születésének 100. évfordulójáról. Az utóbbi két évben Lenin műve körül is kemény harc folyt. Akadtak olyanok, akik anélkül, hogy mélyebben elgondolkodtak volna, azt állították, a leninizmusnak korunk számára már nincs mit mondania. A Csehszlovákia Kommunista Pártjában levő revizionisták és jobboldali opportunisták előráncigálták a Lenin által régen megdöntött elméleteket, és azokat új felfedezésekként tüntették fel az elmélet területén. Valamennyi látszólag elméleti viszálynak világos gyakorlati célja és szándéka volt: megzavarni és megsemmisíteni a lényeget, amelyre a marxista—leninista párt, mint a társadalom vezető ereje épült, megbénítani forradalmunk akcióképességét, gyengíteni az államnak, mint a proletariátus eszközének a funkcióját, szétzilálni a népgazdaságot — és így bebizonyítani, hogy az iparilag fejlett ország számára a szocialista rendázer nem megfelelő — majd különféle reformokkal fokozatosan elérni az elhajlást a szocializmustól, valamint a Szovjetuniótól és az egész szocialista közösségtől. Ezek a törekvések és elméletek nemcsak 1968 Januárja után mutatkoztak meg. Különféle változatokban már jóval január előtt előkészítették és érvényesíteni igyekeztek őket. Meggyengült a párttagok és a pártonkívüliek eszmei nevelése, illúziók alakultak ki a szocializmushoz vezető út könynyűségéről, az állam elhalásáról, az állami és a pártapparátus egybeolvadásának szükségességéről, az osztálytársadalom és ezáltal az osztályharc megszűnéséről ls. Leplezték Leninnek azt a tanát, hogy a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet időszaka nemzeti és nemzetközi méretekben folyó osztályharcok Időszaka lesz. Amint Lenin mondotta, amíg ez a korszak nem ért véget, addig a kizsákmányolók szükségszerűen tovább reménykednek a régi társadalmi rend visszaállításában, és reményük e rend felújítására való kísérletté alakul át. A hazai antiszocialista erők és külföldi kenyéradóik azt a módszert választották, hogy a kommunista pártot belülről bomlasszák. A különféle hibák, tévedések, a Novotný-idôszakmerevsége, a népgazdaságban már megérett problémák meg nem oldása, a rendkívül tapintatlan eljárás a nemzetiségi kérdésben, a csehek és a szlovákok viszonyában, az eszmei egység gyengítése, mindez azoknak az erőknek a malmára hajtotta a vizet, amelyek várva várták a legkisebb megingást is. A pártban és társadalomban levő egészséges erők előtt világos volt, hogy a válságot meg kell oldani. Ezért 1968 januárja elkerülhetetlen és törvényszerű volt és inkább későn, mint túl korán következett be. Ma kétféle bírálók akadnak: egyesek azt állítják, hogy Január puccs volt, és ebben keresendő mindazon hibák oka, melyek pártunkat és dolgoző népünket a katasztrófa szélére sodorták. Mások azt állítják, hogy januárt nem a kommunista párt forradalmi magva csinálta, hanem az értelmiségiek egy csoportja, és hogy alapvető hiba volna, lio?y nem számolt le közvetlenül mindazokkal, akik részt vettek a szocializmus építésében. Csehszlovákia Kommunista Pártját annyira meg akarták reformálni, hogy ne maradjon meg benne semmi, ami marxista, esetleg a kommunista elnevezés. A január értelméről alkotott ilyen nézetek helytelenek és nem igazak. 1968 januárjának értelmét már nemegyszer és egyértelműen megmagyarázta pártunk Központi Bizottsága. Nem a párt gyengítéséről, hanem megszilárdításáról, a szocialista állam megszilárdításáról, a párt és a társadalom építése és élete lenini alapelveinek következetes érvényesítéséről, a párt akcióképessége és internacionális jellege növeléséről volt sző, arról, hogy a párt né topogjon egy helyben, hanem bátran haladjon előre. Elcsapatnak lenni azt jelenti, hogy vezetni kell és nem vonszolódni. Sajnos, ennek voltunk tanúi teljes mértékben a január utáni fejlődés során. Szinte hihetetlen volt, hogy 1968-ban hány olyan teoretikusunk és politikusunk támadt, akik feladatul tűzték ki, hogy ne a búzával, hanem a konkollyal törődjenek, és még érdemül tüntessék fel, hogy gondoskodnak a nép ellátásáról. Kegyetlenül megbosszulta magát az a törekvés, hogy 1988 januárjában minden áron el akartuk érni a Központi Bizottság egységét. Ez az egység nem volt és nem ls lehetett elvi egység, hisz nem eszmei elvek alapján, hanem személyek alapján Jött létre. A kor erős, egyöntetű vezetést követelt meg, de a kompromisszumok hatására a vezetés nem lett egyöntetű, nem lett szilárd, és nem volt világos koncepciója. A párton kívüli antiszocialista erők, a párton belüli revizionisták és a jobboldali opportunisták számára eljött az idő, amelyet Igen jól ki tudtak használni. Visszaéltek a felgyülemlett hibákkal és fogyatékosságokkal a párt és az állami vezetés elvtelen állásfoglalásával, az emberek tudatában és életében megmaradt burzsoá csökevényekkel, amelyek minden nemzetben és minden országban még a szocialista rendszer létrejötte után is igen sokáig hatnak. Ugyanakkor a sajtó, a rádió és a televízió ls elősegítette a lakosság tájékozatlanságát a tények kiforgatásával, a félelem, a bizonytalanság pszichózisának kialakításival és olyan közvélemény létrehozásával, amelyben a becsületes emberek féltek védelmezni a párt politikáját, elhagytak egyes pozíciókat, s ezeket különféle antiszocialista, sőt bűnöző elemek foglalták el. A szocializmus • úgynevezett csehszlovák modelljét végül nem a kommunista, marxista pártok, hanem az antikommunizmus és a burzsoázia ideológusai vallották magukénak. Az ellenforradalom tényét nem lehet tagadni Köztársaságunk földrajzi és gazdasági helyzete folytán a szocialista világrendszernek nem jelentéktelen láncszeme. As imperialisták is jól tudják ezt. Sőt, olyan elméletet fejlesztettek kl, amely szerint Csehszlovákia legyen a híd Kelet és Nyugat között. Szándékaikat a közelmúltban érvényesíteni akarták a Magyar Népköztársaságban és a Népi Lengyelországban Is. 1988-ban úgy vélekedtek, hogy Csehszlovákia a szocialista rendszer leggyengébb láncszeme. Egyes emberek hallani sem akarták és akarják azt a szót, hogy ellenforradalom, nemhogy beismernék. Az ellenforradalom fogalma alatt csupán a lövöldözést és az akasztást értik. Már az 1968. májusi plénumon megmondtuk, hogy az ellenforradalom nem lövöldözéssel és akasztással kezdődik, de rendszerint azzal végződik. Éppúgy, mint a forradalom, az ellenforradalom is lehet véres és vértelen. Ha utunk forradalmi, akkor vannak erők is, amelyek útjába állnak és igyekeznek megakadályozni. Hisz fordulatról, a hatalom megszerzéséről van szó. Ha ez vérontás nélidil sikerül, elfogadhatóbb módszer. Az imperialisták nem felejtik el nekünk, hogy 1948. februárját vértelen úton valósítottuk meg. Sz&ndékuk az volt £s ma is az, hogy fordulatot érjenek el nálunk — február fordítottját. Igaz, hogy ez hosszan tartó, több évre tervezett tevékenység, de végcélja igen hatékony. A káderek fizikai megsemmisítése, mint ahogy Magyarországon és másutt történt ellenszenvet kelt és harcra mozgósítja a becsületes embereket az erőszakosságokat el kii veto elemekkel szemben. Ezzel szemben a káderek mnrális felszámolása, gyalázásnk, a megfélemlítés, ahogy nálunk tették, megfélemlíti a legközelebbi barátokat, testvéreket Is, és az emberek ezreit passzivitásba kergeti. Félelmet kelt és várakozáshoz vezet. Ha pedig botrányokicai, megfélemlítéssel, gyalázással sikerül rek ezreit, passzivitásba kergeti, ni, akkor a siker tökéletes. Sőt, élvezettel mntatták a televízióban is. Gondolkozzunk el azon, milyen módszereket alkalmaztak nálunk. Az az érv, hogy a megtámadott nyilvánosan védekezhetett, naiv, és az, aki megpróbálta, tndja, hogy ez a lehetőség gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Emlékezik-e valaki olyan esetre, hogy azok, akik botrányosan gyalázták a kommunistákat, uszító hadjáratot szerveztek volna a volt fasiszta exponensek ellen is? (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ szó 1970. IV. 1.