Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-03 / 78. szám, péntek

LASSAN MINDENÜTT MEGTÖRIK A JÉG — mondottam magamban, amikor a napokban, a Szlovák Nemzeti Tanács nemzetiségi bizottságának ülésén végighallgattam a felszólalásokat. Szokatlannak tűnt a hang, rég hallottam így képviselőket beszélni. Saját magukat mozgósí rótták: gyerünk, cselekedjünk, aogy végre rendes kerékvágás ja tereljük a szekerünket! Jól tudják, mit akarnak: a képviselők aktivizálását! Vagy harmincan lehettek. Ez gondolkodóba ejtett. Mit tehet harminG ember egy országban? És számolni kezdtem. Egy választókörzethez ötven-hatvan község is tartozik. S a községekben ott vannak a „kis parlamentek és a kis kormányok", a nemzeti bizottságok, a helyi képviselők százai. Ha összefognak, sokat tehetnek, sokat érhetnek ell S a jó példa hat a körzet határán túl, és másokat is kezdeményezésre serkent. így már van értelme az önmozgősításnak. Ezt a társadalmi szükséglet is megkívánja, mert mindenkinek helyt kell állnia a iraga helyén. Elsősorban is azoknak, akiket a nép választott, hogy képviseljék őt p^okon a helyeken, ahol a ne• i'-en döntenek országos, területi és helyi kérdésekben. Az elmúlt években nagyon megcsappant a képviselők tekintélye, s ezt kell most helyreállítani. Csak szívós, türelmes munkával érhető el. Amikor a munkakezdeményezés fejlesztéséről beszélünk, elsősorban a gyárak, a mezők dolgozóira gondolunk. Elvárjuk tőlük a kötelesség becsületes teljesítését, és még a „ráadást" is, a tervtúlteljesítést, hogy mielőbb rendbe tegyük gazdaságunkat. A politikai életben, az államigazgatás szakaszán is voltak, és még vannak is visszásságok. Ezen a téren is legalább olyan munkakezdeményezésre lenne szükség, mint amilyennek a gyárakban vagyunk tanúi. Mert tudnunk kell, ha kiirtjuk a politikai életben begyökerezett visszásságokat, tisztábbá teszszük a légkört az alkotó, a teremtő munka számára is. S a képviselők igen sokat tehetnek ebben a tisztulási folyamatban. Átvitt értelemben „kéfrontos" harcot vívhatnak: a választóik körében és a képviseleti szervekben. Ennek szükségességét fejtegették az SZNT nemzetiségi bizottságának ülésén. És helyesen hangsúlyozták: a nemzetiségileg vegyes területeken fokozottabb tömegpolitikai munkára van szükség, mert itt a napi feladatokhoz tartozik a nemzetiségek együttélésének elmélyítése, a súrlódások elkerülése, az internacionalizmus szüntelen ápolása is. A KÉPVISELŐK a legutóbbi párthatározatokról tárgyalva a lényeget keresték: hogyan tehetnék hatékonyabbá a munkájukat? A komáromi Horváth Vince jogosan tette fel a kérdést: ha a nemzeti bizottságok képtelenek megszervezni a beszélgetéseket a választókkal, mit tehet az egyedülálló képviselő? Hiányolta az ellenőrzést. Az eperjesi, ukrán nemzetiségű Peter Dupej nyíltan leszögezte, hogy a határozatokat csak úgy teljesíthetjük, ha olyan ellenőrző rendszert vezetünk be, amely elősegíti a problémák megoldását. Ma az ellenőrzés nem eléggé hatékony. Ezen a téren a felsőbb szerveknek, így az SZNT elnökségének is figyelembe kellene venni a képviselők tapasztalatalt. D é nes Ferenc kijelentette, sok komoly problémát már rég megoldhattunk volna, ha az illetékesek Idejében felfigyelnek a képviselők intő figyelmeztetésére. így volt ez a tiszacsernyői átrakóállomás esetében is. Ö évekkel ezelőtt meghúzta már a vészharangot, de nem történt semmi. Csak most kezdik ígérni az átrakóállomás modernizálását, amikor már nagy a baj. Mindezt megelőzhettük volna. Hasonló eset a kelet-szlovákiai szőlőtermő vidék fejlesztése. Az SZNľ határozata értelmében 700 hektárt kellett volna szőlővel beültetni. És mi történt? Komoly tervek nélkül kezdtek a munkához, és a várt eredmény elmaradt, mert nem keresték ki a legalkalmasabb helyeket. Hol a hiba? Az ellenőrzésben, és abban, hogy a képviselők intő szava nem talált meghallgatásra. Ondrej S ú lety, a Szabadság Párt alelnöke a képviselők fogadónapjainak felújítását sürgette. A régebbi képviselők emlékezhetnek, milyen jó dolog volt ez. „ÉREZTÜK A VÁLASZTOK ELLENŐRZÉSÉT" — mondotta Súlety elvtárs —, és ez kihatott a képviselők tevékenységének fokozására. Vasil K a p i š o v s k ý docens, az

xukránok egyik képviselője felvetette a nemzetiségi kérdést. Érzékeny probléma. Okulásul egy példát hozott fel. A napokban emlékeztek meg a čertižnéi-haburai parasztlázadás harmincötödik évfordulójáról, de egy szóval sem tett senki említést arról, hogy a lázadók ukránok voltak ... A képviselők aktivizálását önmozgósítás sürgető Fábry István, az SZNT nemzetiségi bizottságának elnöke felszólalásában a tekintély és a bizalom kérdésével foglalkozott. Oly egyszerű a kérdés nyitja. Ne feledkezzünk meg a kommunista képviselők forradalmi hagyományairól. Az első köztársaságban a kommunista képviselő szinte házról házra járt, hogy megtudja azt is, mi fő az állampolgár fazekában, és ezért tudta mindig, miért kell verekednie. Erre most is van lehetőség, csak ki kell használni. Senki sem tiltja a képviselőknek, sőt a választók joggal el is várják tőlük, hogy minél gyakrabban járják a választókörzet községeit, s megismerjék a helyi, a területi problémákat. Csakis így ismerhetik meg a valóságot, s ennek értelmében aztán üthetik az asztalt a népképviseleti szervekben. A helyi, a területi problémák egyúttal társadalmi problémák is. A helyi, a területi problémák megoldásával elősegíthetjük az országos problémák megoldását. Csak akarni kell! S aki nem tudja vagy nem akarja ezt megérteni, az inkább adja át a helyét másnak, aki kommunista módra tud verekedni a társadalmi érdekekért, a párt politikájáért. A képviselők önmagukat mozgósítják, keresik a lehetőségeket társadalmi és politikai küldetésük teljesítéséhez. LEVONTÁK A HELYES TANULSÁGOT: ott kell hatniuk, ahol a tömeg él, s innen kell meríteniük a tapasztalatokat az országos ügyek intézéséhez. A másik tanulság: a következetesség. A problémák felvetésével még nem intéződik el semmi. Meg kell találni a módját annak, hogy a képviselők intő szava mindig és mindenütt meghallgatásra találjon. A hibák eltávolításának és a képviselők tekintélye visszaszerzésének egyik jó módszere ez. Megtörtént tehát a képviselők önmozgósítása, most már csak a megvalósulás útját kell egyengetni a közigazgatási szerveknek és a választóknak egyaránt. PETRÖCI BÁLINT Elegendő autóalkatrész A Mladá Boleslav-i Autógyár ebben az évben csaknem 100 Vokál fokozza a Skoda személyautók pótalkatrészeinek gyártását. Ezzel az intézkedéssel — Josef Steinznek, az autógyár igazgatóhelyettesének szavaival élve — sikerül végre enyhíteni az autóalkatrész-hiányon. A kvasinai melléküzem rekonstrukciójának befejezése után 31 millió korona értékben gyártanak majd pótalkatrészeket. Tervbe vették pótsárhányók és pótajtók gyártását is. Megváltozik a helyzet a Skoda MB autók karosszériájának a gyártásában is. A lakkozottakból 1500-at az alapszintiekből pedig 1000 darabot gyártanak. Ezenkívül a Skoda 100 és 110 autók karosszériája is kapható lesz. Ebből mintegy 3000 darab áll majd az igénylők rendelkezésére. A karambolozott antók karosszériájának kiegyengetésére különleges gépet hoztak be Ausztriából. A tények vallomása EPIZÓDOK 1968-BÓL A Pravda mai számában közli A Baknak az 1363-as év néhány eseményére rávilágító írását. A tanulságos cikket saját címünkkel alább rövidítve közöljük. Sokan elgondolkoznak afölött, mi is történt nálunk 1968ban. Ezt az időszakot a nagy ellentmondások jellemezték. A „progresszívek" gyalázták és sértegették azokat, akik vérüket ontották szabadságunkért, viszont a másik oldalon dicsérték azokat, akik sohasem értették meg a szocializmus lényegét. A szocializmus építésének fő ellenségét az SZKP-ban és azokban látták, akik a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus pozícióin álltak. Az „emberarcú szocializmus" hirdetői figyelmen kívül hagyva nemzetiségi érzéseiket, osztályszármazásukat, egységesen harcoltak mindazok ellen, akik számára szent volt a szocializmus megvédése. A kezdeti „kis tévedések" 1968 januárja az előző fejlődés eredménye volt. Annak a törekvésnek a kicsűcsosodását jelentette, hogy a párt tevékenységében felújítjuk a marxista— leninista elveket. Az SZLKP bratislavai városi bizottsága 15. plénumának jegyzőkönyve hangsúlyozza, hogy január a városi bizottságban a pártmunka felélénkülését jelentette. A növekvő aktivitás megnyilvánulása volt a nagyobb részvétel az évzáró gyűléseken és elsősorban az időszerű problémák megoldásához való alkotó hozzáállás. Az 1968 márciusi városi konferencia azonban már jelezte, hogy a pártban és a társadalomban érvényesülni kezdenek a szocialistaellenes, pártellenes nézetek és erők. Ebben szerepet játszott a CSKP Központi Bizottsága is azzal, hogy egyáltalán nem reagált számos politikai és gazdasági kérdésre. Az ilyen erőkre ösztönzőleg hatott pl. Zrak elvtársnak, a városi pártbizottság akkori vezető titkárának az ilyen megállapítása is: „Hogy a párt élcsapat legyen, az nem jelenti azt, hogy „felül legyen" ős „minden más alatta". A pártnak a „középen" kell állnia és minden másnak „körülötte". így tehát a párt nem a munkásosztály szervezett forradalmi élcsapata, hanem a közép pártja. Hogy az ilyen antileninista megállapításának milyen következményei voltak, azt megmutatják azok a későbbi követelések, amelyek szerint a CSKP-nak a többi párttal együtt harcolnia kellene a választők támogatásáért. A „kis tévedések" kategóriájába tartozik az a javaslat is, amely 1968-ban az első városi pártkonferencián hangzott el. Azt javasolták, hogy a CSKP Központi Bizottsága alakítson ki egy független szaktanácsadó szervet, amely tanulmányozná a deformációk szubjektív és objektív okait. Ez már magában is bizalmatlanságot jelent a legfelsőbb pártszervekkel szemben. Ezenkívül ez a látszólag ártalmatlan követelés a második centrum legalizálásának követelését jelenti. Egyúttal azt is követelték, hogy a városi pártalapszervezetekben megvitatott alapvető kérdésekről Horizontálisan, kölcsönösen tájékoztassák egymást. Ez a követelés lehetővé tette a pártalapszabályzatok megsértését és természetesen visszhangra talált a sajtóban. A demokratikus centralizmus elveivel ellentétben áll az az ajánlat is, hogy a progresszív folyamat szolgálatába állítják a bratislavai „agytrösztöt". Valahogy „megfeledkeztek arról", hogy. az SZLKP bratislavai városi szervezete csak a párt egyik terólitl szervezete. Így tehát nyilvánvaló, hogy az ún. „agytröszt" által végzett marxista elméleti kutatásnak a marxizmus—leninizmusból, a párt politikájából kellett volna kiindulnia. A társadalomtudományi kutatások eredménye nem szolgálhatja csupán az egyének vagy egyes csoportok érdekeit. Különösen nem akkor, ha úgy, mint 19ö8-ban egy bizonyos csoport a központ ellenőrzése nélkül rendelkezhetett a tömegtájékoztatási eszközökkel. A bratislavai „progresszivisták" tevékenységének fokozatosan Szlovákia egész területén érvényesült a hatása. Nyilván az „agytröszt" tanácsára Zrak elvtárs befolyásolta az értekezletet, amikor azt követelte," hogy ne szabják meg a választásoknál a szociális összetételt, a korcsoportokat, valamint a nők és a férfink részarányát. A városi pártbizottság plénumába nyolc munkást „is" beválasztottak ... Ezek a „kis tévedések" előkészületet jelentettek arra, hogy a párt a marxista—leninista pozícióból a szociáldemokrácia pozíciójára álljon át. A „kis tévedések" után a gyakorlati opportunizmus következett A szocialistaellenes és szovjetellenes erők befolyása egyre nagyobb lett. Fokozták a párt vezető képviselői, az állami szervek, a biztonsági szervek és a hadsereg gyalázását. A városi pártbizottság vezetője nem tett semmit annak érdekében, hogy közvetlen hatást gyakoroljon a sajtóban, a rádióban és a televízióban, valamint a központi gazdasági szervekben dolgozó kommunisták munkájára. Bratislavában a pártalapszervezetek aktivitása olyan mértékben csökkent, hogy a júniusi taggyűléseken csak a tagok 51,53 százaléka vett részt. Ez természetesen hatással volt a városi rendkívüli pártkonferencia küldötteinek megválasztására — a küldötteknek csak 10 százaléka volt munkás! Ez a rendkívül kedvezőtlen osztályösszetétel természetesen hatással volt magára a konferenciára és annak előkészítésére is. Nem áll módunkban, hogy ebben a cikkben foglalkozzunk az értekezleten elhangzott egyes beszámolókkal és felszólalásokkal, csupáh annyit említünk meg, hogyan jellemezte Strhan elvtárs megnyitó beszédében a tanácskozást: „A bratislavai kommunisták joga, sőt kötelessége, hogy ne csak városi problémákkal foglalkozzanak. Véleményem szerint a konferencia légforjtosabb feladata a XIV. pártkongresszus új főirányvonala kialakításának elősegítése". Ezt a szándékot tükrözték a konferencia fő dokumentumai is. Ezzel durván megsértették a demokratikus centralizmus elvét, kisajátították a Központi Bizottságot, illetve a kongresszust megillető Jogokat. A „kis tévedések" után most már teljes mértékben megsértették a marxista—leninista párt alapelveit. A rendkívüli konferencián sok elvtárs helyes marxista—leninista pozíciókon állva szólalt fel, azonban a konferencia mégis szabad teret biztosított a január utáni fejlődés negatív jelenségére rámutató elvtársak rágalmazásához. Amint az SZLKP városi bizottságának 15. plénuma megállapította, a rendkívüli konferencia elismerte egy ellenzéki párt kialakításának szükségességét, és ami a legmegdöbbentőbb, ellentétben a Központi Bizottság elnökségének álláspontjával pozitívan értékelte a „2000 sző" című reakciós felhívást. 1968 júliusában, amikor az ellenforradalom már csaknem a győzelmét ünnepelte, a rendkívüli konferencia az akkori helyzetről elfogadott állásfoglalásában megállapította, hogy a cseh és a szlovák nemzet történelmében a legnagyobb időszak az 1968 januárja utáni korszak. Megvalósul a korszerű Szlovákia felépítésének vágya, amely a többi országgal együtt a fejlett, haladó európai országok közé sorakozik fel. Azt nem mondták meg nyíltan, hogy milyen euró? pai államokra gondolnak. A városi pártbizottság vezetősége figyelmen kívül hagyta az üzemi pártszervezetek álláspontját és egész tevékenységében a senki által meg nem választott „agytrösztre" támaszkodott. A plénum jegyzőkönyvének megállapítása szerint a dokumentumok azt bizonyítják, hogy a városi pártszervezetek vezetői fokozatosan elszakadtak a termelési szféra kommunistáitól és csaknem kizárólag a felépítmény felé orientálódtak. ÚJ, számukra megfelelő szlovákiai politikai reprezentációt akartak kialakítani. Nincsenek dokumentumok A testvéri országok csapatainak bevonulása után az SZLKP városi bizottságának vezetősége az addigi irányvonal szerint folytatta tevékenységét. Annak ellenére, hogy a városi pártbizottság elnöksége és plénuma permanensen ülésezett, nincs egyetlen jegyzőkönyv sem ezekről. Zrak elvtárs az SZLKP rendkívüli kongresszusának éjszakai ülésén hangsúlyozta: „A papírokat likvidálni kellett". Bebizonyosodott, hogy 1968. augusztus 21-én a kora reggeli óráktól a városi pártbizottságon dolgoztak a Zrak elvtárs köré csoportosult emberek. A tanácskozásokon a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége: Vodsloü és Hrdinová is részt vett. Ezt a küldöttséget az ún. vysoöanyi kongresszuson választották meg. A városi pártbízottságon ebben az időszakban gyakori vendégek voltak Ťažký és Pavlenda, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai. Amint a városi pártbizottság 15. plénuma megállapította, az akkori tanácskozásokat elsősorban Graca, Klinka, Števček, Kočtúch, Pažický, Rozboril, Kosta és mások befolyásolták negatívan. A városi pártbizottság fél illegalitásban dolgozott. Külön központ alakult, amelynek feladata az volt, hogy ideológiai hatást fejtsen ki a tömegtájékoztatási eszközök, elsősorban a rádió által. A Kosta elvtárs által vezetett csoport különböző politikai állásfoglalásokat szövegezett... Hiányzott az elvhűség A városi pártbizottság tevékenységében 1968 szeptembere után sem észlelhető lényeges változás. A vezetőség továbbra sem foglalt el elvi álláspontot, óvatosabban fogalmazta dokumentumait, és bizonyos várakozó álláspontra helyezkedett. Talán az augusztus előtti viszonyok visszatérését várták. A jobboldali opportunisták és a szocialistaellenes erők ezt meg is kísérelték. Ebben az időszakban Strhan és Minárik elvtárs meg mások is, arra törekedtek, hogy leplezzék az ellenforradalmi erők megnyilvánulásait. A városi pártbizottság és különösen egyes vezető funkcionáriusai nem elemezték őszintén marxista és osztályszempontból a helyzetet, és ezért nem is oldhatták meg a január utáni fejlődés negatív következményeit. Ezt bizonyítja a plénum 1988. december 20-i ülése is, amelyen sok kérdésben, így pl. a jobboldali opportunista erők veszélyét illetően nem foglaltak el egyértelmű álláspontot. így természetesen a városi pártbizottság régi vezetősége fékezte a politikai és gazdasági konszolidálást. Ezért kellett távoznia. A városi pártszervezet új vezetősége január pozitív eredményeiből indul ki. A legutóbbi plenáris ülések azt mutatják, hogy a városi pártszervezet hozzá tud járulni a politikai és gazdasági konszolidálás folyamatának meggyorsításához. Természetesen a politikai, szervezési, ideológiai, nevelő és kádermunka területén is sok feladat áll még előtte. 1970. IV. 3.