Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-29 / 100. szám, szerda

Űjuif erővel támadnak a dél-vietnami szabadságharcosok Ján Marko külügyminiszter Felső-Egyiptomba látogatott Saigon — Keddre virradó éjjel Saigontól észak-nyugatra, Tay Vinh tartományban újult erővel lángoltak fel a harcok a szabadságharcosok és az amerikai megszálló csapatok, illetve a saigoni bábrezsim egységei között. Az amerikaiak kénytelenek voltak bevetni légierejüket, így természetesen a B-52es típusú óriásbombázókat is, amelyek a hazafiak feltételezett állásait és csapatösszevonásait támadták. Amerikai katonai körökből származó értesülések szerint az Egyesült Államok légiereje Dél-Vietnamban egyre fokozottabb mértékben ütközik a partizánok légelhárító ütegeinek ellenállásába. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivőjének jelentése szerint hétfőn és kedden a partizánok 17 nagyarányú támadást hajtottak végre. A keletkezett károkról a szóvivő nem tett említést. A saigoni amerikai katonai parancsnokság kedden újabb öt amerikai repülőgép megsemmisítését ismerte el. A szóban forgó repülőgépeket a dél-vietnami hazafiak tüzérsége lőtte le. Szenátus kontra Nixon New York — Az amerikai szenátus tagjainak többsége ellenzi, hogy az Egyesült Államok bármiképpen is belekeveredjék a kambodzsai konfliktusba — jelentette ki hétfőn este William Fulbright demokrata szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke. A bizottság ülésén részt vett William Rogers külügyminiszter is, aki tájékoztatta a bizottságot a kambodzsai kormány kérelméről, illetve arról, miként járna el az Egyesült Államok kormánya e kérelem teljesítése esetében. Fulbright szenátor annak a véleményének adott kifejezést, hogy Lon Nol tábornok kormánya nem tudna mit kezdeni az Egyesült Államok szállította hadianyaggal, következésképp amerikai tanácsadókra lenne szüksége. Rogers külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában többek között azzal is érvelt, hogy az amerikai segélynyújtás Kambodzsának a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai egységek védelmét is szolgálná. Rogers külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságának üléséről távozva nem volt hajlandó kommentárt fűzni az üléshez. Phnom Penh — A kambodzsai kormány szóvivőjének jelentése szerint egyre súlyosbodnak a harcok a kormánycsapatok és a szabadságharcosok között. A szóvivő szavaiból kitűnik, hogy a kormánycsapatoknak újabb fontos stratégiai jelentőségű állásokat kellett feladniuk. Tokió — Harmincnyolc demokratikus japán szervezet fejezte ki tiltakozását a Kambodzsában élő vietnamiak ellen elkövetett bűntettek miatt. A demokratikus szervezetek ugyanakkor követelik, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül vonja ki csapatait Vietnam, Laosz és Kambodzsa területéről. néhány sorban MIROSLAV ŠULEK, Csehszlovákia bukaresti nagykövete tegnap beszédet mondott a román fővárosban a hazánk felszabadulása alkalmából rendezett sajtóértekezleten. Beszédében a 25 év előtti eseményekkel, Csehszlovákia háború utáni fejlődésével és az 1968. évi helyzettel foglalkozott. BRUNO APITZ, neves német író tegnap ünnepelte 70. születésnapját. Walter Ulbricht és Willi Stoph üdvözlő táviratot küldött a jubilánsnak. LAGOSBAN hivatalosan bejelentették, hogy a nigériai szövetségi kormány hírügynökséKairó — Ján Marko csehszlovák külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson tartózkodik az Egyesült Arab Köztársaságban, tegnap reggel Kairóból Felső-Egyiptomba utazott, ahol megtekinti az országrész történelmi nevezetességeit. A program szerint Ján Marko még tegnap este visszatért az egyiptomi fővárosba. Nasszer-Kadhafi találkozó Kairó — Nasszer elnök keddre virradó éjjel mintegy négyórás megbeszélést folytatott Kadhafival, a Líbiai Forradalmi Tanács elnökével, aki hétfőn váratlanul az egyiptomi fővárosba érkezett. A két államférfi megbeszéléseiről nem adtak ki hivatalos közleményt. Jól értesült körökből származó hírek szerint a magasszintű találkozóra a decemberben Tripoliban aláírt egyezmény alapján került sor. Amman — A Jordán-jolyó völgyének déli részében ismét összecsaptak a jordániai és az izraeli egységek. Az ammani katonai szóvivő szerint a hétfő esti tűzpárbaj során jordániai részről nem voltak veszteségek. A szóvivő hozzátette, hogy az összecsapást az izraeliek provokálták ki. BEVEZETŐ MEGBESZÉLÉSEK NYUGAT-BERLINBEN get létesített. Enahoro tájékoztatásügyi kormánybiztos kijelentette: tekintettel Nigéria jelentőségére, szükséges, hogy az országnak külön hírügynöksége legyen. AZ NDK államosított kiskereskedelme tavaly több mint 20 milliárd márka forgalmat ért el. PERU, Chile és Ecuador megtiltotta, hogy felségvizein nukleáris, illetve más tömegpusztító fegyvereket helyezzenek el vagy használjanak. A három ország ugyanúgy mint Argentína, Brazília, Uruguay, Nicaragua, Paraguay és Salvador 200 mérföldnyire bővítette ki felségvizeinek határát, míg az Egyesült Államok csak 12 mérföldes tengersávot ismer el az egyes országok felségvizeként. Nyugat-Berlinben, a volt szövetségi ellenőrző tanács épületében megkezdődött a NyugatBerlinről folyó négyhatalmi tárgyalás második menete. A megbeszéléseken szovjet részről Abrasszimov, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete, a nyugati hatalmak részéről Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövete, Roger Jackling Nagy-Britannia és Francois Seydoux Franciaország nagykövete vesz részt. A küldöttek kifejtik kormányaik álláspontját, amelyet már az idei első, március 26-i találkozón ismertettek. A négy nagyhatalom képviselőinek keddi értekezletén Francois Seydoux francia nagykövet elnökölt. A nyugati nagykövetek az értekezlet előestéjén rendkívüli találkozón vettek részt, amelyen jelen volt Klaus Schütz nyugat-berlini polgármester is. Nyugat-berlini megfigyelők feltételezik, hogy csupán többszöri bevezető megbeszélés után kerül sor a konkrét kérdések megtárgyalására, és nem tartják kizártnak azt sem, hogy bizonyos időre szakértőket bíznak meg a tárgyalások folytatásával. A négyhatalmi megbeszélések első konkrét eredménye a nyugat-berlini „Allied Travel Of~ fice", utazási iroda tevékenységének ideiglenes beszüntetése volt. Ez az iroda az NDK polgárainak diszkriminálására szolgált a NATO paktum országaiba való utazásaik alkalmával. A nyugati szövetségesek e lépésükkel akarták demonstrálni az európai feszültség enyhítésére irányuló „igyekezetüket". Az utazási iroda ideiglenes bezárása azonban nem változtatta meg az NDK polgárai diszkriminálásának rendszerét, csupán decentralizálta azt a NATO országokba. Befejezte munkáját a BKP KB plénuma Szófia — A bolgár fővárosban kedden folytatta munkáját a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának hétfőn öszszeült plénuma. A Bolgár Kommunista Párt vezető testülete munkájának napirendjén ezúttal a mezőgazdasági termelés koncentrálásának és ipari alapokon történő fejlesztésének kérdései szerepeltek. Todor Zsivkov beszámolója után megkezdődött a vita. Legfrissebb jelentés szerint Todor Zsivkov zárszavával befejeződött a BKP Központi Bizottságának plenáris ülésa. Kedvezőbb légkört az európai problémák megoldásához Szófia — Aldo Moro olasz külügyminiszter tiszteletére rendezett vacsorán pohárköszöntőjében Ivan Basev bolgár külügyminiszter az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása mellett foglalt állást,- és rámutatott, hogy az kedvező nemzetközi légkört teremtene a bonyolult európai problémák, köztük a földközitengeri térség egyes problémáinak megoldásához. Az olasz külügyminiszter szófiai látogatásának keddi programja kifejezetten kulturális jellegű volt. 1970. IV. 29. Május l-e a munkásosztály hagyományos nemzetközi harci napja, a tőke ellen, a munkásság követeléseiért, a szocializmusért vívott harcé. Az idei május l-e előtt felmerül a kérdés mi a helyzet e téren Ausztriában? A Szocialista Párt (SPÖ) felvonulásával az új szocialista párti kormány mellett fog tüntetni, azt akarja, hogy a tömegek Kreiskyt és a szociáldemokrata minisztereket ünnepeljék. Ünnepeljék, de miért? Ünnepeljék a szocializmusért? Erről szó sem lehet, sőt azt mondhatnánk, hogy az ellenkezője igaz. Ismeretes, hogy a Szocialista Párt 1968-ban jóváhagyott gazdasági programja nemcsak a további államosításokról mond le, hanem kifejezetten állást foglal a „magángazdasági szektor, mint a vegyes társadalom egyenjogú alkotó része" mellett, valamint a kapitalizmus racionalizálása és korszerűsítése, a tőke koncentrációja és a konszernek mellett. Már ezért sem csoda, hogy a nagytőke, a nagyiparosok szövetsége, bizalmat előlegez a szocialista párti kormánynak. Az új kormány programnyilatkozata, amelyet Kreisky hétfőn jelentett be a parlamentben, éppen a legidőszerűbb és legégetőbb kérdésekben okozott csalódást. Csak igen általános és homályos megfogalmazású kijelentéseket tartalmaz, amelyeket már ismételten hallhattunk a néppárti kormány és annak pénzügyminisztere részéről. Kreisky ugyan kénytelen volt beismerni, hogy rohamosan emelkednek az árak, de egy szót sem szólt a kormánynyilatkozatban arról, hogy a meglevő törvényeket szigorúan alkalmazni fogják az árdrágítók elMiért fognak tüntetni az osztrák kommunisták len. Ami a bejelentett adóreformot illeti, ebben az évben még mindenképpen megmaradnak azok az adóemelések, amelyek lényegesen megkurtítják a munkások, az alkalmazottak és a nyugdíjasok béreit, fizetését és nyugdíját. Bár a kormánynyilatkozat 1971-re könynyítéseket helyez kilátásba, óvakodik attól, hogy világosan megmondja, milyen formában és milyen méretekben kerül sor e könnyítésekre. E homályos ígéretek ugyancsak a néppárti kormány idejére emlékeztetnek. Ehhrjz nem volt szükség szocialista párti pénzügyminiszterre. Egyébként Androsch, az új pénzügyminiszter azt a jellemző kijelentést tette, hogy „a következő években is szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat". A szocialista párti kormánynak nem jósolnak hosszú életet. Mindkét nagy párt arra spekulál, hogy alkalmas időpontban új választásokat Írasson ki, hogy azután megbízható parlamenti többséget szerezhessen. Mindenesetre Ausztriában most bonyolult a politikai helyzet: a szocialista pártra szavazó néptömegek, — bár a nem demokratikus választási törvény következtében e párt nem rendelkezik a mandátumok többségével —, reményeket fűztek választási sikeréhez és ígéreteinek a teljesítését várják. Amint Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke megállapította: éppen ez mutatja meg, hogy „a kapitalizmus erősödésével egyidejűleg állandóan fokozódik a burzsoázia és a munkásosztály közötti ellentét". Hogyan viselkednek majd azok a munkások és alkalmazottak, akik a szocialista párti kormánytól helyzetük lényeges javulását várják? Joggal állapítja meg a Volksstimme: „Ha a munkásság az elkövetkezendő Időben nem avatkozik be az eddiginél nagyobb mértékben a politikai küzdelembe, nem gyakorol nyomást a munkáltatókra és a kormányra, akkor a legsürgetőbb követelései sem fognak teljesülni. A kommunisták feladata, hogy utat mutassanak. Megmondják a munkásságnak: mivel a szocialista párti kormány a nagytőke parlamenten kívüli osztálypozícióitól függ, (Szövetségi Gazdasági Kamara, Nagyiparos Szövetség), ez különösen szükségessé teszi, hogy a dolgozók megmutassák parlamenten kívüli erejüket, és osztályérdekeiket a szociáldemokrata kormánnyal szemben is megvédelmezzék. A kommunisták ezért fognak tüntetni május 1-én: a dolgozók jogos követeléseinek teljesítéséért, hatékony intézkedésekért, a drágaság ellen, a béradó leszállításáért, a hadsereg létszámának csökkentéséért és a katonai szolgálat idejének hat hónapra csökkentéséért, Igazságos választási rendszerért, a munkások és alkalmazottak beleszólási jogáért az üzemekben. Ugyanakkor síkraszállnak a leszerelés és az európai biztonság megteremtése mellett, amely ugyanakkor Ausztria függetlenségét és semlegességét is biztosítja. Az idei május l-e csaknem egybeesik Ausztria felszabadulásának 25. évfordulójával, Ausztria újjászületésével, a második köztársaság megalakításával. „Ojból hálánkat fejezzük ki a Szovjetuniónak, mert az osztrák nép elsősorban neki köszönheti független országának újjászületését" — hangzik az OKP Központi Bizottságának májusi felhívásában. Erwin Scharf elvtárs, a Központi Bizottság titkára, a következő szavakkal fogalmazta meg az idei május l-e értelmét Ausztriában: „Hazánk munkásai és alkalmazottai nem nyugodhatnak bele, hogy a szociáldemokraták segítő kezet nyújtanak a kizsákmányoló gazdálkodásnak. A modern munkásmozgalom célja nem a tőkés ipari társadalom, hanem a szocializmus!" INDOKÍNAI EGYSÉGFRONT A hét elején felfigyeltető közös közlemény látott napvilágot a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosában. A Norodom Szihanuk vezette kambodzsai, a Laoszi Hazafias Front Pártja, a DNFF és végül az észak-vietnami küldöttség közös állásfoglalásáról van szó az indokínai fejleményekkel összefüggésben. Kétségtelen, hogy a dél-vietnami háború kiterjesztése a szomszédos Laoszra és Kambodzsára, a VDK ellen elkövetett provokációk szűnni nem akaró sora az amerikai imperialista-militarista körök mesterkedésének a következménye. Nem meglepő tehát, ha a szóban forgó közlemény az amerikai imperializmust és annak hazai kiszolgálóit jelöli meg első helyen Indokína népei ellenségeinek a sorában. A közös közlemény rámutat: „... az agresszor cinikusan eltiporja a vietnami, laoszi és a kambodzsai nép függetlenségi harcát". S éppen ez teszi szükségessé az említett országok szolidaritásának megszilárdítását, illetve azt, hogy egységesen lépjenek fel a közös ellenség ellen. Bár Nixon elnök tétovázik, vajon eleget tegyen-e a Kambodzsában államcsínnyel hatalomra jutott Lon Nol kormányzat segélykérésének, s ennek okáért immár harmadszor halasztotta el a nemzetbiztonsági tanács ülését, tény, hogy bizonyos katonai szállítmányok már megérkeztek Phnom Penhbe. Washingtonban a jelen pillanatban lázas tanácskozások folynak. Mint ismeretes, a szenátus Rogers külügyminiszter két és fél órás „magyarázata" ellenére is szembeszegült a Kambodzsának nyújtandó katonai segélynyújtás tervével. Ugyanis nem éppen kis tételről van szó, Fulbright szenátor szerint az első szakaszban „csekély" százmillió dollárról. Nixon elnök viszont most első ízben a gyakorlatban is szeretné érvényesíteni guami doktrínáját, amelynek lényege tömören ennyi: pénzt, fegyvert, szaktanácsadót adunk, a piszkos munkát végezzétek magatok! .. Nos, úgy tűnik, hogy az indokínai bábrezsimek „fáznak" e piszkos munka elvégzésétől. Valószínűleg azért, mert semmilyen néven nevezendő tömegbázisra nem . támaszkodhatnak, és számukra létfontosságú az idegen nagyhatalom katonai jelenléte. A nemzeti felszabadító mozgalmak célkitűzései viszont — bizonyítja ezt a Hanoiban közzétett közös közlemény is — annál világosabban mutatják a járható utat. Függetlenséget, békét, semlegességet követelnek országaik számára, nem kívánják, hogy területükön idegen katonai támaszpontokat létesítsenek, illetve területükről támadást indítsanak egy másik ország ellen. Azon a konferencián, amelyen ez a közös közlemény megszületett a tárgyaló felek természetesen rendkívüli figyelmet szentelnek a kambodzsai helyzetnek, amely, pillanatnyilag a térség elsőszámú problémájává lépett elő. A közlemény hangsúlyozza: teljes támogatásban kell részesíteni a khmer népet, amely fegyverrel a kezében lépett fel az imperialisták agresszív terveinek valóra váltása ellen. Az indokínai népek egységfrontjának kialakítása minden valószínűség szerint komoly fordulópontot jelent a nemzeti felszabadító mozgalmak harcában. Ha tehát az Egyesült Államok bűnös háborúját kiterjeszti egész Indokínára, számolnia kell azzal, hogy Indokína népei egységesen lépnek fel ellene. BALOCH P. IMRE