Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

E z a sziklás törpesziget, mely ott terül el a San Franciscó-t öböl ben, nevezetesség a maga nemé­ben. Nem őslakói, hanem kény­szervendégei tették azzá, aki­ket súlyos bűntetteik miatt a társadalom hosszú időre kivetett magából. Alcatraz szigetén volt az Egyesült Államok egyik legnagyobb szövetségi börtöne. A vastag falu „szálló" 200-as cellájában rabosko­dott annak idején Al Capone, a hírhedt és rettegett gengsztervezér. A komor épü­let 1934-től 1963-ig töltötte be fegyház­rendeltetését. 1963. március 21-én bezár­ták, miután további „üzemeltetésre" al­kalmatlannak bizonyult. A szigetet öt­millió dollárért áruba bocsátották, de nem akadt rá vevő. Ezért aztán John Har­tot, az Alcatraz fegyház egyik utolsó őrét, aki „öreg bútordarabnak" számított a szigeten, egyetlen lakóként otthagyták, hogy védje alkalmatlan látogatóktól és végezze el a szükséges „karbantartást". Unalmasan teltek az évek, amikor tavaly november 10-én váratlan esemény tör­tént ... 14 FEGYVERES INDIÁN John Hart ezen a napon is szokásos körútját végezte, amikor egy motorcsó­nakból 14 fegyveres indián szállt partra a szigeten. Mit sem törődtek a tilalmi táblákkal és Hart felszólításaira is fittyet De az indiánok tüstént felvilágosítással szolgáltak. — Éppen azért van jogunk. A sziú törzs és valamelyik amerikai elncí Wa­shingtonban kötött egyezsége alapján hal éven át kihasználatlanul hagyott szövet­ségi földterület fog szerint a ml tulajdo­nunkba megy át. Tehát Alcatraz a miénk. A 14 fiatal indián, akiknek vezetője az említett Richard Dakes 27 éves San Fran­ciscó-i diák volt, kiáltvánnyal fordult „a nagy Fehér Atyához és népéhez", köve­telve a szigetet az amerikai indiánok ne vében. A proklamáció mestermü volt a maga nemében. Hangoztatta: „Megvásároljuk Alcatraz szigetét 24 dollár értékű üveg­gyöngyért és vörös posztóért. Preceden­sül szolgál a fehér embernek körülbelül 300 évvel eszközölt hasonló szigetvásár­lása. Tudjuk, hogy 24 dollár kereskedel­mi árucikkekben több, mint amennyiért Manhattan szigetét adták el, de azt is tudjuk, hogy az évek folyamán emelked­tek a telekárak. Ajánlatunk meghaladja azt az acrenkéntl 47 centet, amit a fehér ember fizet mostanában a kaliforniai indiánoknak földjükért." „KIÁSSÁK A CSATABÁRDOT"? Másnap az indiánok visszahajóztak a San Franciscó-i kikötőbe, és Richard Da­próbálták meg érvényesíteni igényüket, de a bíróság keresetüket elutasította. Jesse, az irokéz törzs tagja bejelentet­te, hogy a harcot „Amerika előkertjeibe" helyezik át, és Alcatraz ostroma csak a kezdet volt. Bátor és Bölcs Bagoly, a kommancsok varázslója szerint a kis sziget most az ősi indián kultúra, élet­mód, vallás újjászületésének a jelképe és tiltakozás az amerikai kormány fajel­nyomó politikája ellen. A fehér ember amerikai partraszállása óta az indiánok örökösen harcoltak fenn­maradásukért. El ls véreztek a kimerítő csatározásban. A múlt századi indián lá­zadások kegyetlen leverése folytán az egyes törzsek kihalásra voltak ítélve. A fehér elnyomók uralmának szilárdításá­hoz az is hozzájárult, hogy az indián tör­zsek egymással sem éltek mind békes­ségben. Ogy látszik, a létfenntartási ösztön elő­segíti a törzsi ellenszenv kiküszöbölését és — mint remélik — az egységes indián nemzet kialakulását. „Most tanuljuk meg, hogyan dolgozzunk együtt, az egyik törzs a másikkal. Azelőtt nem került er­re sor, s úgy érezzük, most ezzel szüle­tik meg új nemzetünk" — mondta egy indián asszony. Más kérdés, mennyiben érez a Nixon­kormány erkölcsi felelősséget magában azért, hogy Javítson az indiánok szociális helyzetén, s egyben jóvátegye a fehér atyák egykori bűneit... Már a múlt szá­zadban, 1869-ben Crant elnök bizottságot nevezett ki bizonyos visszásságok kivizs­gálására. Ez a bizottság megállapította: „Kormányunk és az indiánok kapcsola­tainak története — megszegett szerződé­sek és be nem váltott ígéretek szégyen­letes sora. Az indiánok és a határmenti fehér lakosság kapcsolatainak története —- nem más, mint a mi részünkről elkö­vetett erőszakosságok, gyilkosságok, rab­lás és igazságtalanság visszataszító soro­zata, a rézbőrűek részéről pedig az el­lenállás szórványos vad kirobbanásai". „SZABADOK ORSZÁGA" Richard Dakes és társai a hivatalosan 523 921 főt számláló indián lakosságnak olyan életkörülményeket akarnak biztosí­tani, hogy a kihalásra ítélt törzsek új életre keljenek, ápolják kultúrájukat, szokásaikat, mindenki dolgozhasson és megélhessen. A 14 indián úttörő felhívá­Érdekességek ta Meglepetés fr Megostromolták Alcatrazt • indián mintaálla­Biot akarnak Al Capone raboskodásának színhelyén • Washin g­ton kénytelen engedni a nyomásnak • Üj szerződés a „Fehér Atyával"? • Alcatraz — indián tulajdon hánytak. Hart kénytelen volt fogadni a hívatlan vendégeket, s néhány régi bör­töncellát nyitott ki nekik éjszakai szál­lásul. Az indiánok megjelenése azért is fel­tűnő volt, mert a börtön megszüntetése óta Alcatraz hét éven át idegenforgalmi látványosságnak számított, azaz a turis­ták a San Franciscói-öbölből egy távcsö­vön keresztül tíz centért egy percig néz­hették a híres szigeterődöt. A szigetre azonban nem engedtek idegeneket, kor­mányrendelet tiltotta illetéktelenek belé­pését. — Mi '.ndiánok képviselői va­gyunk, — jndták Hartnak a fázó, éhes jövevények — Emlllano az apacsok tör­zséből, Nagy Fej a navajoktől, Éles Nyíl a mohawkoktól, Farkasszem a pueblók­tól, Hosszú Kés az irokézektől, Medvepo­fa a sziúktól, Kígyóbőr a hopiktól, Pézs­mapátkány a szeminoloktól, Vágott Ujj az algonkinoktól, Fényes Víz a sosonok­tól, Varjútalp a jutáktól, Hegyes Orr a chayennektől. Amikor az indiánok megpillantották a kormány tilalmi tábláit, melyek hirdették, hogy: Tilos a belépés! Állami tulajdont", egy magát Richard Dakes-nek nevező egyén kijelentette. — Ezt mi magunkkal visszük. Üj tábla kerül a helyére: „Indián tulajdon". Hart, az őr hasztalan próbálkozott meggyőzni az Indiánokat: — Nincs joguk. Ez szövetségi földte­rület. kes rögtönzött sajtóértekezleten közölte az újságírókkal, hogy a legnagyobb in­dián törzsek képviselőinek csoportja bir­tokába vette Alcatrazt, hogy ilyen drá­mai módon hívja fel a figyelmet Amerika őslakóinak katasztrofális helyzetére. — Mi, indiánok követeljük e sziget jel­képes átadását kárpótlásul azért a sok­sok millió négyzetkilométer kiváló föl­dért, amelyet azok az emberek vettek el tőlünk, akik megtagadták tőlünk, hogy joggal nevezhessük magunkat ameri­kaiaknak. Az amerikai hatóságok megpróbáltak rendőri erővel fellépni a sziget önkényes elfoglalói ellen. Bár az indiánok kényte­lenek voltak engedni a túlerőnek, a kor­mány a világközvélemény érdeklődése miatt kénytelen volt meghátrálni. A vi­láglapok ugyanis szellőztetni kezdték, hogy az egykori vérengzések, majd a mostoha életkörülmények miatt az egy­kori amerikai indián őslakosságból csak 600 ezer maradt meg. Az indiánok átla­gos életkora 44 esztendő. Csak 30 ezren laknak városokban, a többi rezervátumok­ban tengődik. Az indián lakosság fele munkanélküli. LEHET-E JÓVÁTENNI A MÚLTAT? Alcatraz elfoglalására azután került sor, hogy az indiánok először per útján sára százak válaszoltak. Hajókon, tutajo­kon, felfújható gumimatracokon érkeztek Alcatrazra az USA minden részéből. No­vember végén már több mint háromszá­zan népesítették be a börtönszigetet. Az Alcatrazon letelepedett indiánok kapcsolatban állnak az amerikai szak­szervezetekkel, amelyek anyagi támoga­tásban részesítik a szigetlakókat. A kap­csolatot az alcatraziak különmegbízottja, Joseph Morris, a San Franciscó-i kikötő­és raktármunkások szakszervezetének tagja tartja fenn. Az indiánok kitatarozták a régi bör­tönépületeket, lakószobákká alakították a cellákat, egészséges életkörülményeket akarnak teremteni a szigeten. A főépület bejárata fölött fából faragott sas dísze­leg, alatta ez a felirat: „Szabadok orszá­ga". Az indiánok az említett proklamáció szerint Alcatraz szigetén az amerikai bennszülötteket tanulmányozó központot és indián múzeumot kívánnak létesíteni. Létrehoztak egy kisebb gyermekkórházat, egy régi börtön épületében pedig ápoló­képző tanfolyamot szerveztek. A szigetnek rádióadója is van. Minden este megszőlal, és 15 percen át sugározza Jelzését: „Itt a Szabad Alcatraz Rádió". A sötét San Franciscó-i öbölben most Alcatraz fényei villognak. Ilyenkor a sziget az éj sötétjében úszó hajóra hason­lít. Az indiánok több száz tűzrakást gyúj­tottak meg válaszul a partvédelmi ható­ságoknak arra a követelésére, hogy hagy­ják el az „állami tulajdon" területét. — Soha — mondja Richard Dakes. — Ez az első földdarab, ahová jószántunk­ból, a magunk választása szerint mentünk, s nem űztek oda. Nem távozunk innen ... Alcatraz INDIÁN TULAJDON! (L. L. összeállítása) függőleges falon Alekszandr Cserkaszov szov­jet motorkerékpárversenyző, aki egy cirkuszban vállalt ál­lást, sajátos rekordot állított fel. Motorkerékpárjával húsz év alatt 300 ezer kilométert tett meg merőleges falon. Ezt a szá­mát „a bátorság körének" ne­vezte el. Cserkaszov vakmerő­en, de biztonságosan hajt mo­torkerékpárján. Robogás köz­ben testének helyzetét is vál­toztatja, sőt bekötött szemmel hajt. Most új számmal készül meg­lepni a közönséget. „A csilla­gok felél" tesz a neve. Acél­szálakból font óriási gömb bel­sejében egyszerre három mo­torkerékpáros fog robogni — Cserkaszov és két tanítványa, a Sevcsenko fivérek. Kormány nélkül fognak hajtani, közben bukfenceznek. Fényképezőgép feledékenyeknek Az Egyesült Államokban olyan fényképezőgépet hoztak forgalomba, amelyet a betett film megjelölésére szolgáló, be­tűkkel és számokkal ellátott berendezéssel szereltek fel. Ex­ponálás előtt a fényképész a betűkből és a számokból ösz­szeállítja a felvétel napját és helyét. így például a felvétel felső sarkán jól olvasható ada­tot találhat: „Párizs, Plače des Vosges, 1969. 10. 20." Nagy se­gítség ez a fényképgyűjtőknek, különösen azoknak, akiknek bajuk van emlékezőtehetségük­kel. A legdrámaibb élmény Hutchinson, tobberville-í (Ausztrália) farmer, 72 éves korában megtanult repülni, hogy a magasból láthassa bir­tokait. Helikopterjén egy pilla­natig büszkén körözött földjei fölött, de aztán éppen a háza fölött hat méter magasból lezu­hant. Enyhe zúzódással kec­mergett ki háza és helikoptere romjai közül, s hangoztatta, hogy életének legdrámaibb él­ményében volt része. Michele Morgan mit kozmetikus vegyész Michele Morgan, az ismert francia filmsztár négy éven át magánlaboratóriumban több kozmetikai szakemberrel együtt új krémek és szépítőszerek ki­kísérletezésével foglalkozott. „A legszebb szemű nő" most a piacra dobta kozmetikai készít­ményeinek első sorozatát. így tehát a kozmetika a harmadik szakma, amelyben a híres fran­cia színésznő karriert csinál. Színészi pályája mellett ugyan­is már évekkel ezelőtt ttbb di­vatszalon — „boutiques" tulaj­donosaként tűnt fel. Laboratórium a kráterben A Kuril-szigeteken a Golov­nyikov-tűzh&ny6 krátertavában a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának tudósai megkezd­ték a tűzhányó tevékenységé­nek tanulmányozását a víz alatt. A Golovnyikov-tűzhányó a Kuril-szigetek működő tűz­hányói közé tartozik. Érdekességek

Next

/
Oldalképek
Tartalom