Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

15 sjagdad utcáin gyakran találkozhatunk nyurga termetű, marcona arcú, színes turbánt és bő salavári nadrágos férfiakkal. Kurdok ők, akik a nyolcmilliós Irak lakosságának egyötödét alkotják. Az ország minden részében fellelhetők, ' de leginkább az északi hegyvidéken élnek. Az egységes iraki állam keretében Kurdisztán autonómiáját követelő kurd felkelők és az iraki kormánycsapatok 1961-től 1966-ig véres és kilátástalan háborút vívtak, mely közel kétévi fegyvernyugvás után tavalyelőtt ismét felújult és csak a hetekben szűnt meg a kurd felkelők és az Iraki kormány végleges megállapodásával. A kurdok földjén Mesebeli szép helyek. Égbenyúló utak, szilaj patakok, kristálytiszta források. Hófehér hegycsúcsok, bronzszínű sziklák, lábuknál sötétzöld mohaszőnyeg. Mintha a természet maga védené a mohaszőnyeget a tépázó szelektől, s hogy el ne vigyék, nehezékül szikladarabokat görgetett rájuk. A 12 kilométer hosszú Gali Alt Bek hasadék keskeny sziklafolyosójából kiérve az út elágazik: jobbra Ruwandiz felé, balra Diana irányában, egyenesen pedig egészen az iráni határig, Hadzs Umranba vezet. Jobbra tartunk. Elhagyjuk az utolsó katonai őrszemet is. Ezen a vidéken már nem találkozunk tisztviselővel, de iraki katonával sem, ezt a vidéket már Musztafa Barzani mulla kurd csapatai ellenőrzik. Szembejön velünk egy „villisz". Három fegyveres ül a terepjáróban: Számi, a Kurd Demokrata Párt Központi Bizottságának tagja, továbbá Barzani tábornok személyes megbízottja és a sofőr. Mind fegyveresen, térdükre helyezett géppisztollyal ... A mulla — Nekem egyaránt fáj, akár kurdot, akár arabot ölnek meg. Mindegy, hogy a jobb vagy a bal szemét szúrják-e ki valakinek. Mind egyformák vagyunk. Mondhatjuk, egy a hazánk, egy a sorsunk, egy a hitünk. Nincs okunk egymás gyilkolására ... — aki ezt mondta, zömök, jól megtermett, fekete bajszú férfi, vörös-fehér turbánban (a barzan törzs színei), nyitott szürke köpenyben, mely alatt széles kurd övből elővillan tőrének aranymarkolata. Ö maga az, Musztafa Barzani nulla, a kurdok vezére, akivel egy kisablakú sárkunyhóban beszélgetek. Kis vaskályha melegít, fölötte gázlámpa. A mennyezeten kifeszített vászon egy helyen átázott. Éppen esős időszak volt, s a vászon annyi vizet fogott fel, hogy már feszült a nagy súly alatt. Beszélgetésünk közben belépett egy kurd partizán, s egy edénybe kiürítette a vízfogó tartalmát. Egyes nyugati újságírók legendákat költöttek Barzaniról, mesterkélt titokzatossággal vették körül olyan riporterek is, akik sohasem találkoztak vele, sohasem látták személyesen. A főhadiszálláson azt mondták róla bizalmas emberei, hogy ez mind merő koholmány. Barzani egyáltalán nem különc, egyszerű, normális ember. Azt is írták róla a Nyugaton, hogy „súlyos beteg", és Svájcban kezeltette magát. Barzani nem kelti beteg ember benyomását. Ez a 69 éves, életét sok-sok viszontagság között leélt ember elkápráztat erejével. Barzani tábornokba kurd hazafiak vezetője j középütt! oldatán két fiával, Idrisszel és Maszuddal. JEVGENYIJ PRIMAKOV kurdisztáni riportja AHLAN VA SZAHLAN Hegyi darázsfészkek • Egy emberöltőn át fegyverben • Ellenőrizhetetlen erő • Nem a fegyverek győztek • Egy nép élni akar Meseszép a Gali Ali-bek hasadék, amelyen átvonul a Bagdadot Kirkukkal és Erbillel, a kurdok központjával összekötő egyetlen országút. Kurdisztáni csendélet. Musztafa mulla még gyermek volt, amikor 1905-ben először került börtönbe anyjával együtt. Ekkortájt bátyja töiökellenes felkelést irányított. Fiúként részt vett az 1914—1916-os háborúban. 1931-ben fivére, Ahmed sejk oldalán küzdött és elűzték a bagdadi kormány katonáit a barzan törzs földjéről. A kurdokat akkor csak az angol légierő segítségével sikerült elnyomni. A fogságba esett Musztafa mulla tizenegy évet száműzetésben töltött, majd 1943-ban titkon hazatért és újra kezdte a harcot, melyet győzelem koronázott: Nuri Szaid, az akkori iraki miniszterelnök elfogadta a kurdok feltételeit. Ám két év múlva az angolok segítségével rajtaütött Barzani csapatain. Az 1958-as júliusi forradalom után az ideiglenes iraki alkotmány első ízben utalt rá, hogy Irak az arabok és kurdok állama. 1961-ben azonban a Kaszszem-kormány testvérgyilkos háborút idézett elő, inely a jobboldali baathisták műve volt. Két kisebb fia ül Barzani mellett: az egyik kilenc a másik 12 éves. Együtt élnek bátyjukkal, a 22 éves Maszuddal, a kurd főhadiszállás rádióadójának vezetőjével. A főhadiszállás jó magasan van. Amikor a terepjárón elértük a „pes merga" (akik szembenéznek a halállal — így nevezik magukat a kurdok) utolsó pontját, még előttünk volt a legnehezebb útszakasz. Csak öszvérháton tudtuk megtenni. A keskeny ösvényt? melyet egyik oldalról meredek szikla, a másikról meg szakadék határol, néhány katona több alakulattal szemben is tud tartani. Így élnek a kurdok Nehéz a hegyoldalakhoz tapadó kunyhókban élő kurd lakosság helyzete. Kőfalak, vályogtetők, melyeket nehéz hengerekkel összedöngölnek, hogy az eső szét ne mossa az anyagot. Mesélik, hogy egy öregasszony nem akarta átadni a „pes mergáknak" a háza közelében leesett fel nem robbant bombát, mert tetődöngölő hengerként akarta felhasználni. A falvakban nincs villany. Éjjel apró tűzfények tűnnek fel a hegyoldalban. A kunyhók parányi ablakán kiáradó lámpafény. A hadicselekmények során sok híd tönkrement. A háború nyomai a kunyhók közelében található bomba- és rakétabecsapódások után keletkezett tölcsérekben is láthatók ... Kirkuk közelében, valahányszor arra elhaladtunk, katonák megvizsgálták a bagdadi hadügyminisztériumtól kapott védlevelemet. — Furszan? — kérdezte az őr kísérőmet, Furszan lovascsapatot jelent, így nevezték az arabok a kormánycsapatok oldalán saját népük ellen harcoló maroknyi kurdot, akit Barzani hívei viszont „dzsasok", azaz szamaraknak „becéztek". — Nem, pes merga — hangzott Omar válasza és a katona vigyázzállásba merevedett. — Ahlan va szahlan — válaszolta, ami annyit jelent, légy üdvözölve minálunk ... A béke beköltözik a kurdok földjére, lassan nem fogják egymást furszanokra és dzsasokra osztani. — Sohasem kezdek elsőként lőni. Népem kifáradt a háborúzástól. Tucatjával égtek le kurd falvak. Sokan elpusztultak. De élni akarunk, emberekként akarunk élniI — mondta búcsúzásul Barzani. KÉSZÜLÉK, amelynek segítségévéi „LÁTNAK" a világtalanok Dr. Witold Starkiewlcz professzor, a szczecini szemklinika főorvosa különleges készüléket szerkesztett, amely segítségével a vakok is látnak. Az elektroftalm nevű készülék először is egy fényképezőgépből áll, amelyet a fejen a homlok fölött helyeznek el. A lencse által érzékelt képet fotoellenállásokból készült „mesterséges lencse" veszi fel és alakltja át a homlokra helyezett lemez érzékelőinek segítségével tapintássá. Végső fokon tehát a vak homlokára helyezett tapintó-érzékelő közvetítésével „tapintva látja" a képet. Az elektroftalm segítségével a vakok sötét háttér előtt álló ember, ajtó vagy más tárgy körvonalait ís érzékelik. A kísérletek során bebizonyították, hogy a készülék segítségével a vak nemcsak a fekete háttér elé helyezett fehér tárgyakat képes felismerni, hanem a szabadban is jól „láthat". A kísérletek alkalmával a világtalan jól tudott tájékozódni a fehér homokkal felhintett kanyargós ösvényen is. A szczecini klinikán folytatják a kutatásokat. Céljuk olyan készülék előállítása, amelynek segítségével a színeket ls meg tudnák különböztetni. További céljuk a készülék miniatürizálása oly módon, hogy az optikát szemüvegkeretbe lehessen elhelyezni. A közelmúltban Chicagóban kongresszust rendeztek a vakok „látását" elősegítő szemprotézisekről. A kongresszuson részt vevő tudósok nagy elismeréssel fogadták Starkiewicz professzor módszerét. MÜTAUU Szoldatov és Pjoriskin szovjet vegyészek műtalajt állítottak elő, amely az egyes növényeknek megfelelően különböző tápanyagokkal dúsítható. A műtalaj szemcsés homokra emlékeztet. Minden egyes szemcse 8 százaléka tápanyagokból áll, melyek 10—15 évig elláthatják a növényzetet. A kísérleteknél egy négyzetméter területen 8 kg burgonyát termesztettek. A műtalajt felhasználhatják üvegházakban és termővé tehetik vele a köves talajt is. Ugyancsak felhasználható az északi területeken, a sivatagokban és talán már a közeljövőben — az űrhajókon Is.