Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám, kedd

Aki az ellenség szolgálatába állt

f nincs helye a pártban J. Pavelt kizárták a CSKP-ból Mindenki, aki figyelemmel kísérte 1968 Januárja utáni politikai helyzetünk fejlődését, tudja, hogy a jobboldali támadások egyik első célpontjai a szocialista államunk hatalmi eszközei voltak. Különösen a biztonsági szerveknek volt nehéz a helyaste. A január utáni folyamat egyik legagilisabb képviselője éppen Josef Pavel, az akkori belügyminiszter volt. Nagyon Jól kihasználta „mártírságát" és „szerényen" közszemlére tette ellenállási érdemeit, továbbá minden alkalmat megragadott ahhoz, hogy demagóg jelszavak leple alatt kimutassa Jobboldaliságát és szovjetellenességét. Az elmúlt év során kommunistáink és egész közvéleményünk egyre több tájékoztatást kapott a „januári férfiak" tevékenységéről, huszárvágásairól, és egyre élesebb bírálat érte Pavelt. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának plénuma 1969. szeptemberi 9-i ülésén úgy döntött, hogy felülvizsgálja tevékenységét. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának plénuma februárban megtárgyalta a vizsgálat eredményét, és azt javasolta, hogy zárják ki Pavelt a CSKP-ből. A plénum javaslata abból indult ki, hogy Pavel több olyan tettet követett el, amelyek összeegyeztethetetlenek a párttagsággal. A CSKP Központi Bizottságának titkársága jóváhagyta Pavel kizárását. J. Pavelt abban az időben nevezték ki belügyminiszterré, amikor egyre veszélyesebb volt a jobboldali opportunista erők tevékenysége. Ez az időszak megkövetelte a gyors konszolidálást, a Belügyminisztérium aktivitását, teljes elkötelezettségét, hogy esetleg felléphessen. Rövidesen megmutatkozott, hogy Pavel nem tudja ilyen értelemben irányítani a Belügyminisztériumot. Tevékenységével előidézte az állambiztonsági szervek szétesését és megbénulását, valamint félrevezette a Belügyminisztérium tagjait. Nem tartotta meg a pártszervek határozatait, megsértette a pártalapszabályzatot, nem ismerte el a párt vezető szerepét, és a rábízott minisztériumban olyan politikát valósított meg, amely ellentétben állt a marxizmus—leninizmus elveivel. Súlyos károkat okozott a káderpolitikában. A Svobodné slovo szerkesztőinek adott interjújában 1968. június 2-án Pavel kijelentette: „Célom az állambiztonsági szervek mielőbbi megtisztítása, hogy olyan apparátust mutathassak be a közvéleménynek, amely csakis a törvények megsértői ellen lép fel, de nem avatkozik be a szocialista társadalom ellentéteibe és a belpolitikai kérdésekbe. Hogyan valósította meg J. Pavel ezt a célját? Széles körű káderintézkedéseket hajtott végre a Belügyminisztériumban. Elsősorban az egyes ügyosztályok vezetőit és helyetteseit váltotta le annak ellenére, hogy többségük gazdag tapasztalatokkal rendelkezett, olyan elvtársakról volt szó, akiknek nem volt semmi közük sem a szocialista törvényesség megsértéséhez. Pavelnek nyilvánvalóan azért volt kifogása ellenük, mert bírálták a január utáni fejlődés különböző szélsőséges megnyilvánulásait. Az érvényes elvekkel ellentétben a káderkérdéseket nem vitatta meg a CSKP illetékes szervével, és a legfontosabb funkciókra olyan embereket neveztek ki, akik opportunista nézeteket hirdettek. A biztonsági politika terén olyan változásokat hajtott végre, melyek teljes mértékben összhangban álltak a jobboldali opportunista erők követeléseivel. Arra törekedett, hogy megbontsa a biztonsági szerveket, hogy ne teljesíthessék a társadalmi szerepüket az ellenség ellen folytatott harcban. Brodský, az ellenforradalom apostola, a K—231 volt vezetője egy plzeni nyilvános gyűlésen 1968 májusában kijelentette: „Beszéltem Pavel miniszterrel, aki nagyon megfelel erre a funkcióra." J. Pavel, az 1968. évi tavaszon minden alkalmat megragadott ahhoz, hogy a közvélemény előtt szerepeljen. Fáradhatatlanul interjúkat osztogatott a Csehszlovák Rádió, a Televízió és a sajtó munkatársainak, majd általuk különböző nyilatkozatokat adott ki, melyeket a Belügyminisztérium valamennyi tagja számára kötelező irányelvnek minősített. Ezekben a nyilatkozatokban egész nyíltan rágalmazta a biztonsági szerveket, felelőtlenül beszélt munkamódszerükről, a rendelkezésükre álló műszaki eszközökről, a titkos munkatársakról, megtiltotta az állambiztonsági szerveknek a volt burzsoá pártok különböző vezetői ellenséges tevékenységének kivizsgálását, és ezzel lehetővé tette zavartalan működésüket, valamint teret nyitott a nyugati kémhálózat tevékenységének. A CSKP belügyminisztériumi főbizottságának 1968. május 5-i ülésén élesen bírálták a nyilvánosságra hozott nyilatkozatait. Erre a bírálatra így reagál: „Tudtam, elsőrendű feladatom, hogy mint belügyminiszter megnyerjem a nyilvánosság bizalmát. Ezért kapcsolatba léptem a tömegtájékoztatási eszközökkel, illetve ezek léptek velem kapcsolatba, miközben arra kényszerítettek, hogy felszólaljak különböző sajtóértekezleteken ..." Pavel azzal félemlítette meg bírálóit, hogy elbocsátja őket, és kiszolgáltatja őket a rádiónak, televíziónak és sajtónak. Azzal, hogy Pavel és segítői 1968-ban „megtisztították" a biztonsági szerveket, másokra akarta hárítani a felelősséget azokért a törvénytelenségekért, amelyeket az ötvenes években ő maga követett el. Közismert, hogy a rehabilitáció egyik leglelkesebb híve Smrkovský mellett Pavel volt. Milyen jogon szorgalmazta ő a biztonsági szervek „megtisztítását"? Hisz ebben az időszakban éppen ő volt a biztonsági szervek legkompromitáltabb képviselője. 1948—1950-ben J. Pavel tagja volt a CSKP Központi Bizottsága mellett működő biztonsági bizottságnak. A bizottság 1950 novemberéig tartott 29 ülése közül Pavel, mint belügyminiszter-helyettes 24-en személyesen részt vett. Január után minden alkalommal bírálta a törvények megsértését az ötvenes években, miközben azt a látszatot akarta kelteni, hogy neki nem volt része az ötvenes évek törvénytelenségeiben. Ezekben az években ő is részt vett a bíróságok törvényellenes befolyásolásában, sok ember elítélésében, a munkatáborok létesítésében stb. J. Pavel 1968 januárja után rendkívüli „progresszivitásával" akarta jóvátenni ezeket a bűneit. 1968. júliusában utasítására mozgósítási csoportot neveztek ki, melynek élén Hromádka alezredes állt, aki az ötvenes években a jáchimovi börtön parancsnoka volt. A csoportnak az volt a feladata, hogy megfigyelje a Varsói Szerződés hadgyakorlatán a szovjet csapatok mozgását, a szövetséges hadseregek mozgását a határaink közelében és tervet dolgozott ki olyan intézkedésekre, amelyek elszigetelték volna a szocialista országok prágai nagykövetségeit. Ezt az intézkedést azzal indokolták, hogy megvédjék a nagyköveteket az esetleges provokációktól. Miért dolgoztak ki azonban hasonló tervet a Csehszlovák Rádió és Televízió védelmére? 1968. augusztus 21-e, a szövetségi csapatok megérkezése után teljesen nyíltan a jobboldali opportunisták, a nacionalizmus és szovjetellenesség platformjára áll át. Ezen a napon „illegalitásba" vonult, hogy különböző lakásokbői irányítsa a biztonsági szerveket, és nem hajlandó tárgyalni a szövetséges hadseregek képviselőivel. Augusztus 22-én az ő utasítására megszüntetik a Szabad Európa adásának zavarását és augusztus 25-én zavarni kezdik a Vltava adását. Az ő utasítására egy rádióadó-központot átadtak a Csehszlovák Rádiónak illegális adások közvetítésére, éppen akkor, amikor Svoboda elnök elrendelte, hogy haladéktalanul meg kell szüntetni az illegális hírközlő eszközök tevékenységét. J. Pavel részt vett az úgynevezett vysočanyi kongresszuson, és mint az újonnan megválasztott Központi Bizottság tagja a tárgyalásokon is jelen volt. Továbbra is nagyon „demokratikus" és „progresszív" munkamódszereket használt. Az ő tudtával kiemelték a Belügyminisztérium levéltárából Salgovič, Klíma és Molnár elvtársak fényképét, átadta ezeket Vokrouhlickýnak, a CSISZ Központi Bizottsága volt elnökének, hogy sokszorosítsák és „áruló" megbélyegzéssel terjesszék Prágában. Pavel gondoskodott hű barátairól. Hozzájárulásával 58 hamisított útlevelet adtak ki. A legtöbb esetben jobboldali „progresszivisták" és családtagjaik számára. így útlevelet kapott J. Smrkovský, Slávik, Šilhan, Pelikán, Hejzlar, Vodsloň, Miková és mások. J. Pavel visszaélt a Központi Bizottság bizalmával, és súlyos bűntetteket követett el népünk ellen. A konszolidálás! folyamatban nem nyújtott segítséget biztonsági szerveink tekintélyének megszilárdításában, sőt ellenkezőleg, ott a nyugtalanság elemeit honosította meg. Nem hozott intézkedéseket a nyugati ügynökségek ellen, nem szervezett intézkedéseket a rendbontók ellen. J. Pavel több ízben megsértette az államtitokra vonatkozó szabályokat, és 1968 augusztusában olyan intézkedéseket hozott, amelyek ellentétben álltak Svoboda elnök, a törvények és a Belügyminisztérium szolgálati rendjével. A volt belügyminiszter tevékenységét kivizsgáló szervek figyelembe vették Pavel érdemeit a kommunista mozgalomban, azonban arra a következtetésre jutottak, hogy átállása a jobboldali, opportunista erőkhöz és az 1968. évi helytelen tevékenysége miatt nem maradhat továbbra a CSKP tagja. VÁMDIALÓGUS Megalakult a Szlovákiai Vámigazgatóság • Évente tizmilliószor: „Van elvámolnivalója?" • Rövidesen új, korszerű vámház épül az Oroszvár—Rajka határátkelőhelyen • Október óta csökkent a jugoszláv csempészek száma Január elsején létesült a Külkereskedelmi Minisztérium irányítása alá tartozó Szlovákiai Vámigazgatóság. Élére Ladislav BÄZL1K személyében tapasztalt, „biztos kezű" szakember került. A pénzügyőrszakmában különösen fontos tulajdonságok ezek, sőt, az eredményes munka elmaradhatatlan tartozékai..» A középkorú, rokonszenves igazgatóval — akinek magatartásában, beszédében nyoma sincs a vámtisztek enyhe szigorának —, tizenharmadik emeleti dolgozószobájában beszélgetünk. A téma adott-, a vámkezelés, a vámerkölcs. — Oj beosztásában mi volt az első teendője? — összeültem a legközelebbi munkatársaimmal és megbeszéltük a legsürgősebb tennivalókat, szétosztottuk egymás között az aktuális feladatokat. — És az első tapasztálatok? — Két hónap még „próbaüzemelésre" is rövid idő, nemhogy tapasztalatgyűjtésre! — Hatáskörük? — Hivatalunk küldetése nem sajátos, nemzeti jellegű, hiszen a vámelőírásoknak, a vámtarifáknak az egész ország területén egységeseknek kell lenniük. Ugyancsak központilag határozzák meg a nemzetközi kapcsolatainkat is, melyek az utóbbi esztendőkben örvendetesen bővülnek. A mi hatáskörünkbe tartozik a gyakorlati vámkezeléssel kapcsolatos jogi kérdések ügyintézése, nálunk van a Szlovákiában előforduló vámkihágásokkal kapcsolatos fellebbezések utolsó foka, mi döntünk különböző szervezési-irányítási kérdésekben. — Ide sorolható ... —... például a szlovákiai vámházak karbantartása s korszerűsítése. Éppen ezen a szakaszon különösen sok a teendőnk, mert az idegenforgalom növekedésével egyenes arányban fokozódnak az utasvizsgálattal kapcsolatos igények is. — A mai pénzügyőrök elve? — A vámkezelést gyorsan," kulturáltan végezni. Mi tagadás: jelenlegi vámházainkban egyelőre a hiányos fölszerelés vagy helyiséghiány miatt nemigen van mód az ilyen munkára. Sok helyütt például a szabad ég alatt, rossz időjárás esetén pedig esőben, éjjel zseblámpa fényénél kell elvégezni az ellenőrzést. — Saját tapasztalat: sok bonyodalmat okoznak az óriási teherautók és a camionok is ... — Valóban. Különösen a nyári csúcsforgalom idején keletkeznek mögöttük hosszú gépkocsisorok. Közűti vámházaink korszerűsítésének egyik legfőbb célja, hogy a jövőben külön sávot építsünk számukra, így jelentősen lerövidítjük a személyautók vámkezelésének időtartamát. Elsőként rövidesen megkezdődik az Oroszvár—Rajka határátkelőhely korszerűsítése, melynek befejezte után négy belső és két külső, úgynevezett camionsávon bonyolítjuk majd le a folyamatos utasellenőrzést. A tervrajzok már készek, csupán néhány vitás kérdést kell még tisztázni, s megkezdődhet az építkezés. Még egy oroszvári újdonság: a nyári főidényben, a párkányi és komáromi átkelőhelyek tehermentesítésére, a vasút is bonyolít majd le itt utasforgalmat. — A vámkezelés időtartama, persze, csak formai dolog. Legalább ennyire fontos a mikéntje is... — Említettem már a „gyorsan, kulturáltan" elvet. Sokszor heves vitát vagy bosszúságot okoz az, hogy a deviza- és vámnyilatkozaton az utas aláírásával igazolva kijelenti: az általa behozott áru nem haladja meg a vámmentesség határát, a szolgálatos vámtiszt pedig magasabb összeget állapít meg. — Ez a vámkthágás klasszikus iskolapéldája... Szlovákiában egyedülálló üzem Szlovákiában a maga nemében egyedülálló új üzem, kerámiai burkolőcsempegyár épül Nagymihályon 220 millió korona költséggel. Jelenleg az utolsó előkészületeket végzik a modern épületanyaggyár üzemeltetésének megkezdésére. Ha semmilyen akadály nem Jön közbe, március 16-án megindul a próbaüzemeltetés. Hazánk felszabadulása napjának tiszteletére vállalták az új üzem dolgozói, hogy ez év május 16-án megkezdik a kerámiai burkolóanyagok gyártását. Ebben az évben közel félmillió négyzetméter burkolóanyagot gyártanak a hazai építkezések részére. Teljes üzemeltetés mellett évente 1,5 millió négyzetméternyi anyagot fognak gyártani mégpedig ennek jelentős részét kivitelre. Az üzemet korszerű gépi berendezéssel szerelték fel, amit a pŕerovi gépgyártól, illetve NDK- és NSZK-beli, lengyel és olasz cégektől szereztek be. Előreláthatólag 1971 elejétől teljes kapacitással üzemel az új épületanyaggyár. —tk— — Igen, de én nem ezért említem. Az ilyen utasok ugyanis többnyire azzal védekeznek, hogy rosszul számították át a külföldön vásárolt áruk ottani és hazai árát. Pénzügyőreink érdekes észrevétele ellenben, hogy ezt a kifogást jobbára épp azok mondják, akik a leggyakrabban utaznak ... Nyilvánvaló a szándék: az illetők minél több áru áthozásán fáradoznak. Ha a vámtiszt nem vesz észre semmit, akkor sikerült a „húzás"; ha viszont észreveszi a cselvetést, akkor a fenti kifogással igyekszenek kibújni a vámilleték kiszabása alól. — Önök talán számon tartják az utasokat? — Pénzügyőrszempontból kétféle utastípus van: alkalmi, szabadságra utazó turista és állandó, szinte hetente utazó „turista" ... A gyakran utazókat egy kis arcmemóriával nem nehéz megjegyezni. Természetesen az ilyen utasok között is vannak becsületesek, akik rokoni látogatásokra vagy udvarolni járnak, de a többségük árucsem* pészéssel foglalkozik. — És az alkalmi utasok? — Jobbára enyhébb vizsgálaton esnek át, hiszen ha ötven cigarettával, fél liter szeszes itallal vagy akár másfél méter ruhaanyaggal többet hoz valaki a megengedettnél, azzal még nem károsítja meg az államot. De ha valaki hetenként húszhuszonöt pulóvert akar átcsempészni, ott már közbe kell lépnünk! — Van ilyen is? — Ilyen szempontból a Pozsony—Bécs útvonal a legizgalmasabb. A vasúti kocsik üléseiben, a szellőztető nyílásokban, a tetőzetben néha több ezer korona értékű áru van elrejtve. Volt eset, hogy valakin huszonegy olaszkabát volt, egy élelmes csempész pedig hatszáz női kendőt kötött a dereka köré..* Előfordult már, hogy valakit á kocsi alvázából húztunk ki félholtan, találtunk már potyautast a mozdonyt követő víztartályban vagy szénnel megrakott tehervagonban. — Ennyire laza lenne mostanában a vámerkölcs? — Ne értsen félre, nem a becsületes utasokról beszélek itt, hiszen velük nincs is semmi baj. Az utasok többsége tiszteli és megtartja a törvényeket. SaJ

i nos, azonban még mindig akadnak, akik a külföldi utazást vagy egy-egy csehszlovákiai utat haszonszerzésre akarják fölhasználni. Különösen sok gondunk, problémánk volt až Ausztriából érkező jugoszláv cigány csempészekkel. — Múlt időben fogalmaz. Ez talán azt jelenti, hogy már megoldódott ez a valóban sokat tárgyalt kérdés? — A szövetségi kormány októberi intézkedése óta jelentő^ sen csökkent a jugoszláv csempészek száma. A dévényújfalusi és a bergi határátkelőhelyeken ezért lényegesen alaposabb, körültekintőbb vámvizsgálatra vart módunk, i — Tavaly hány utast kezeltek a szlovákiai pénzügyőrök? — Kimutatásaink szerint a szlovákiai átkelőhelyeken több mint kilencmillió személy utazott át. örvendetes megállapítás, hogy a múlthoz viszonyítva növekedett a becsületes turisták száma. — Ez idén is bizonyára sok dolguk lesz ... — Csak gyözzükl Előzetes becsléseink szerint, legalább tízmilliőszor érdeklődünk majd elvámolnivaló után ... Másfél órát töltöttem Bázlik Igazgatónál. Közben három interurbán és két városi telefonbeszélgetés zavarta meg párbeszédünket. A titkárnő öt várakozó ügyfelet jelentett be. Két órával később tárgyalásra kellett utaznia Prágába. MIKLÓSI PÉTER