Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám, szombat

A pártmunka mai feladatai és a kétfrontos harc jelszavának problémái (4) Irta: ĽUDOVÍT P E Z L A R, az SZLKP KB titká # A frakciótevékenység veszélye A normalizálás folyamatában sem becsülhetjük le a frakcíós tevékenység veszélyét, ami azt jelenti, hogy olyan csoportok alakulnak a párt keretében, melyeknek politikai platformja eltér a Központi Bizottság platformjától és sajátos csoportfegyelmet érvényesítenek. A frakciók létezése ellentétben áll a párt programjával, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom hagyományaival. A párt és a munkásmozgalom minden időben küzdött a frakciók ellen. Nem minden csoport frakció; a frakció nem azonosítható a kisebbséggel. A frakció célja, hogy a párton belül szervezetileg és politikailag a Központi Bízottság politikájától, programjától és a pártalapszabályzattól eltérő irányvonalat alakítson ki. A nemzetközi munkásmozgar lom tapasztalatai azt mutatják, hogy a frakciók fékezték erejét és bomlasztóan hatottak rá. A jobboldali erők a párton belül fokozatosan frakciót alakítottak ki. Lényegében tevékenységüket olyan csoportként fejtették ki, melynek saját szervezeti kapcsolatai, saját tájékoztató rendszere, politikai platformja és bizonyos fegyelme volt. Ezt a tényt támasztja alá az úgynevezett második centrum tevékenysége, mely fokozatosan kiépítette apparátusát. 1968 tavaszán az új pártalapszabályzat vitájában olyan követelmények is felmerültek, hogy a „kisebbség jogait" is meg kell határoznia az alapszabályzatnak, ami alapjában a frakciőtevékenység legalizálását jelentette a pártban. A pártban és a pártvezetőségben a jobboldali frakció fontos jellemvonása volt, hogy ki akarta használni a párton kívüli erők / támogatását. Ez azt bizonyítja, hogy a jobboldal nem nagyon hitt saját erejében. Azok a politikai erők segítették volna győzelme kivívásában, melyeket a párt a nehéz osztályharcokban fosztott meg a hatalomtól. Nem véletlen, hogy a jobboldal fokozatosan közeledett a szocialistaellenes erőkhöz, és az augusztusi időszakban csaknem teljesen azonosult velük. Hiába, a politikai folyamatoknak könyörtelen a logikájuk. Az a tény, hogy a párt politikai vezetősége az augusztus előtti Időben nem volt elég erős ahhoz, hogy fellépjen a jobboldali frakció ellen, súlyos következményekkel járt az egész pártra és az egész népre nézve. Ezt a hibát a jobboldali erőknek elsősorban az elnökségben és a Központi Bizottságban kifejtett tevékenysége következtében nemcsak a január utáni vezetőség követte el, hanem az előbbi, a Novotný-féle vezetőség is. A fokozatosan kialakuló jobboldali frakció elleni elvi harc helyett az elvtelen kompromisszumok útján haladt, és a következmények ellen, sikertelenül, adininisztratív-hatalmi beavatkozásokkal lépett fel. A jövőben is fennáll hasonló frakciók keletkezésének a veszélye? Lehetetlenség, hogy politikai életünkből teljesen kizárjuk a frakciós tevékenység veszélyét. A pártvezetőség következetlen politikája következtében és olyan feltételek között, amikor a párt eltér azoktól az alapvető ideológiai és szervezeti elvektől, melyek alapján kialakult és fejlődött, meghatványozódik a frakciók kialakulásának veszélye. A jobboldali politikai frakciók kialakításához hozzájárul a kapl(alista világnak a szocialista Ml országokra és ezen országok •IKIaJ kommunista pártjaira gyakorolt hatása. Abban az esetben, ha 1970. * nem sikerülne végig harcolni mai harcunkat a jobboldali erők III. 14. ellen, ha nem tudnánk eszmeileg és szervezetileg szétzúzni a jobboldali frakciót, kialakulnának a feltételek ahhoz, hogy a jobboldal átcsoportosítsa sorait, szervezetileg újból megerősödjék és alkalmas pillanatban támadhasson. Ez jelenti a jobboldal azon törekvését, hogy „átteleljen", „kivárja a kellő pillanatot". Az a nehéz történelmi próba, melyen pártunk és népünk átesett, új, nagyon értékes tapasztalatot jelent. Reméljük, hogy a drágán megfizetett tapasztalat nem lesz hiábavaló. A pártban fennáll az a veszély is, hogy más frakció, „baloldali" frakció jön létre. A mai feltételek között sem zárható ki a baloldali frakciók kialakulásának veszélye. A mai isineretek alapján leszögezhetjük, hogy eddig nem alakult ki ilyen frakció. Nem zárható ki azonban megalakulásának lehetősége, ha a párt keretében a különböző „baloldali" programmal rendelkező, saját fegyelmet betartó, saját tájékoztatási rendszerrel rendelkező csoportok szervezetileg egyesülnek. Ilyen esetben a pártnak határozottan fel kell lépnie az Ilyen frakciőcsoport és tevékenysége ellen. Az ilyen frakció tevékenysége nem gyorsítaná meg a jobboldal és a jobboldali irányzatok elleni harcot, hanem ellenkezőleg, a párttagok félrevezetéséhez, a szervezeti struktúra megbontásához, a párt politikai tevékenysége fontos kapcsolatainak megszakításához vezetne, lehetetlenné tenné a párt társadalmi vezető szerepének érvényesítését, és végeredményképpen nagy károkat okozna. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a frakciók ellen legjobb orvosság a pártalapszabályzat, a pártélet alapelveinek következetes betartása, a párt szervezeti felépítésének, struktúrájának fejlesztése a lenini elvek alapján, nem pedig a lenini elvek megsértése, az ezektől való elhajlás, vagy pedig az elvek „jobboldali" vagy „baloldali" támadása. % A centrizmus veszélye A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom történelme más veszélyeket is ismer — így a centrlzmust, mint az opportunizmus egyik válfaját, és mint olyan törekvést, hogy eltérjenek a marxizmus forradalmi lényegétől, az elméletben és a gyakorlatban is elhagyják az osztályszempontot és alkalmazkodjanak a politikai ellenfélhez. Abban az esetben, ha politikai vezetőségünk a mai körülmények kőzött kitűzné a két frontos harc jelszavát, szükségszerűen centrizmussal vádolnák és azzal a törekvéssel, hogy mély kompromisszumok, elsősorban a jobboldali erőkkel kötött kompromisszum árán, elvtelenül politikai életünk két szélsősége között akar haladni. Kétségtelen, hogy a kétfrontos harc jelszavát, elsősorban a jobboldali erők használnák ki, melyeket még nem győztünk le. Olyan körülmények között, amikor nincs „baloldali" politikai platform, e jelszó kitűzése lehetővé tenné, hogy mindenkit, aki a jobboldal ellen lép fel, „baloldalinak" vagy „centristának" nevezzenek. A konszolidálási folyamattal kapcsolatos feladatok fejlesztése szemszögéből nem maradna lehetőség az elvi politikai állásfoglaláshoz. A kétfrontos harc jelszava így a mai körülmények között lelassítaná a politikai fejlődés ütemét. A mi körülményeink között is fennáll a centrista állásfoglalás veszélye és ez ellen harcolnunk kell. A centrizmus elvtelen állásfoglalásaival, azzal a törekvéssel, hogy alkalmazkodjon, objektíven a jobboldali erők malmára hajtja a vizet. % A kétfrontos harc jelszava a nemzetközi munkásmozgalomban A kommunista és munkáspártok tanácskozásainak csaknem valamennyi dokumentumában találkozunk a kétfrontos harc jelszavával. A legutóbbi 1969. évi tanácskozás ís foglalkozott azzal a feladattal, hogy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harcot folytasson a jobboldali és a baloldali opportunizmus ellen. Az imperializmus elleni harc mai feladataira, valamint a kommunista és munkáspártok és az imperialistaellenes erők akciőegységére vonatkozó do kumentum kitűzi ezt a feladatot: „... a konkrét helyzetnek megfelelően kell harcolni az elmélet és a politika jobboldali opportunista és baloldali opportunista kiforgatása ellen, a revizionizmus, a dogmatizmus és a baloldali szektás avanturizmus ellen. Ezek az elhajlások rend szerint lebecsülik azon reális erők jelentőségét, amelyeket be lehet és be kell kapcsolni a harcba." Erre a feladatra hivatkoznak azok, akik azt követelik, hogy pártunk a mi viszo nyaink között is érvényesítse e feladat teljesítését. Gyakran megfeledkeznek azonban arról, hogy a dokumentumok elsősorban az „úgynevezett új baloldal" politikai platformjára, a fejlett kapitalista országok kommunista pártjai egyes csoportjainak szektás irányvonalára, valamint a kínai és az albán politikai vezetőség platformja ra vonatkoznak. Nálunk ez az irányzat, mint politikai platform gyakorlatilag nem fordul elő. Ideológiai és politikai hatásuk jelentéktelen. A fejlett kapitalista országokban hatásuk sokkal nagyobb, és elsősorban az úgynevezett „új baloldal" ideológiájában nyilvánul meg. Paradox helyzet, hogy a jobboldal ideológusai nálunk programjuk kidolgozásával átvették az „új baloldal" programjának meghatározását. Elegendő, ha megemlítjük az „egydimenziós" emberre vonatkozó elméletet, és azt a nézetet, hogy a szocializmusban az értelmiségiek so raiból ki kell alakítani az „új ellenzéket". £ Zárszó Csehszlovákia Kommunista Pártja ma többféle veszély ellen harcol. Amint a dokumentumok az 1968 novemberi plénum határozata óta bizonyítják a fő támadás a jobboldal, a jobboldali platform, a párton belüli jobboldali frakció ellen irányul. A normalizálási folyamat eredményét elsősorban e harc sikere feltételezi. A párt egyúttal harcol a politikai folyamatban felmerülő más veszélyek ellen is. A politikai erők közti kapcsolat és a párt előtt álló feladatok ismerete mai színvonalának szempontjából nincs „baloldali" politikai platform. A párt ezért a normalizálási folyamat mai szakaszában nem tűzheti ki a kétfrontos harc jelszavát. Az ilyen eljárás a jobboldali és szocialistaellenes erőknek tenne szolgálatot és fékezné a normalizálási folyamatot. Nem lehet azonban teljesen kizárni annak lehetőségét, hogy a párton belül „baloldali" politikai platform, „baloldali" frakció alakul. A lehetőség mindig fennáll, és ma is létezik. A normalizálási folyamat fejlesztésének sikeres eredménye elsősorban a jobboldali erők elleni harc eredményességétől függ. Ez feltételezi a párt marxista—leninista jellegének és társadalmi vezető szerepének felújítását. 80 évvel ezelőtt született Losoncon Ľ. Kudlák szlovákiai festő művész, a huszadik századi szlovák képzőművészet egyik jeles képviselője. Eredetileg gépészmérnöknek tanult Budapesten és Prágában, majd miután első képzőművészeti próbálkozását napvilágot láttak, a pozsonyi Művészeti Főiskolán E. Fulle tanítványa lett. Művészeti elképzelése és hitvallása révén Kassák Lajoshoz került közel. Alkotásaiban a század eleji képzőművészeti irányzatok, de különösen a dadaizmus nyomai lelhetők fel. Két gyűjteményes kiállítása volt Pozsonyban: 1940-ben és 1956-ban. Tíz évvel ezelőtt, 1960-ban hunyt el. Képünkön C. Kudlák egyik metszete látható. Van anyag vagy nincs anyag? Anyag ... ezt az egyszerű és semmi különöset sem mondó, rendkívül tág fogalmat lassan olyan bűvölettel ejtjük ki, mint a hindu jövendőmondók a varázsszavakat. És mint ahogy a varázsigék sem idézhetnek elő csodákat, így az anyaggal kapcsolatos gordiuszi csomók sem akarnak megoldódni. Pedig meg kell oldódniuk, mert anyag nélkül nincs termelés, termelés nélkül pedig nincs szerszámgép, élelem, szivacskabát, autó, hajó, bútor vagy csupán a lényegre szorítkozva: élet. Amennyi fondorlat, agyafúrt diplomácia és korrupció észlelhető az anyagbeszerzés körül, az túltesz minden határon. Az utóbbi hónapokban beszélgettem vállalati igazgatókkal, főmérnökökkel, anyagbeszerzőkkel és amit az anyagbeszerzés rákfenéjéről mondottak, az valósággal hajmeresztő és hihetetlen. Először ls „be kell épülni", ez magyarul azt jelenti, hogy az ipari nyersanyagok előállításával foglalkozó üzemeknél valamiféle rokont vagy rokonnal a rokonát kell felkutatni, s ha ez nem megy, akkor jönnek a demizsonok, a jó negyven fokos hazai rumok, amelyek azután véget nem érő, alapos agytornát követő tárgyalások után a szuperhiánycikket: az anyagot eredményezik. Érdemes lenne utánanézni, az anyagbeszerzés dicstelen, mindössze egy vagy maximum másfél évtizedre visszanyúló történelmére: kik, mikor, milyen indítóoktól vezéreltetve alakították ki s fejlesztették hangyaszorgalommal a mai, sokszor a pántlikás díszbohőcság színvonalát elérő „magaslatra". Mert nézzük csak közelebbről a dolgokat. Ha van anyag — és mint később kiderül, mindig akad —, miért kell eltitkolni? Egy országban élünk, a szocialista tervgazdálkodás törvényszerűségei alapján a termelt javak valamennyiünket közvetlenül vagy közvetetten érintenek. Aki pedig a zavarosban halászik, és a társadalmi javakból magántőkét — több esetben ugyanis a demizson helyett „pénzt" kérnek az anyagért — szándékozik gyűjteni, arra a törvény szigorával kell lesújtani. Az anyagbeszerzés körüli korrupció, „kenés" és demizsonozás most már odafajult, hogy az illetékes ellenőrző szerveknek szükségszerűen be kell avatkozniuk, mert ha ez így megy tovább, akkor bekövetkezik az a paradox helyzet, hogy drágább lesz a leves, miat a hús, ebben az esetben a nyersanyag, mint a kész gyártmány. A gyártó vállalatok anyagbeszerzői — ez ma már nyílt titok — képletesen szólva a csillagot is lehozzák az égről, hogy nyersanyaghoz jussanak. S honnan veszik a korrupcióhoz szükséges összeget? A saját zsebükből? Aligha. Az államnak járó anyagi eszközökből? Ez is kizártnak látszik. Marad egyedül egy tétel: a terven felül kitermelt és a dolgozók rendkívüli jutalmazáséra fenntartott összeg. Ezt a pénzt pedig más vállalatok dolgozóinak a magánjutalmazására használni — ha erősen ís hangzik, de — bitangság. Bitangság azért, mert a pénzt nem azok kapják, akik becsületesen megdolgoztak érte. Az anyagbeszerzés terén sajnos ma már oda jutottunk, hogy az egyes üzemek igazgatói hivatalos körökben vagy újságíró jelenlétében meg sem merik mondani, melyik üzemből szerzik korrupt alapon az anyagot, mert attól félnek, hogy azoknak a fülükbe jut, és „kegyvesztettek" lesznek, és legközelebb semmilyen anyagot sem kapnak. Ezt hívják bűnpártolásnak, ami ugyancsak büntetendő. — Mit tehetek én —• mondotta az egyik üzemigazgató. — Ha nem tudok ily módon anyagot biztosítani, leáll az üzem, nem teljesítjük a tervet, nem keresnek az emberek. Ez is komoly érv, de a végtelenségig nem alkalmazható gyakorlat. Az üzemek káderpolitikájáért az igazgatón kívül felelős a pártszervezet és a dolgozókat csaknem száz százalékosan tömörítő szakszervezet. Az ipari nyersanyagokat termelő üzemekben ezeknek a szerveknek felül kell vizsgálniuk, kik dolgoznak az eladási osztályon, és hogyan végzik a munkájukat. A legtöbb üzemben egy-két ember dolgozik az ellenőrzési osztályon s ahogy mondani szokás: egy fecske nem csinál nyarat, éppen ezért a nagyobb és főleg a végrehajtó jogkörrel felruházott szerveknek kell foglalkozniuk ezzel a kérdéssel. KOMLÓS! LAJOS