Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1970. február 8. A NAP kel: 7.02, nyugszik: 16.55 órakor. A HOLD kel: 8.05, nyugszik: 20.01 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZOJA nevű kedves olvasóinkat • 1725-ben halt meg NAGY P&TER orosz cár, Oroszország korszerűsítésének és nagyhatalmi fejlődé sének megindítója (szül.: 1672) • 1895-ben született HORLOGIjN CSOjBALSZAN mongol forradalmár államférfi (+1952) • 1915 ben született ZERINVÁRV SZILÁRD tanár, csillagász, természettudományi író, a természettudományok, elsősorban a csillagászat magyarországi népszerűsítője (+1958). Miért kevés? Az utóbbi időben több helyről jelezték, hogy a Vasárnapi Oj Szóból nincs elegendő. Az elárusítóknál több helyen már pénteken a reggeli órákban elfogy. A múlt héten Érsekújvárott jártunk. A járási lap szerkesztőségében egy tudósítói kör megalakításának és a felszabadulási anyag öszszeállításának lehetőségeit tárgyaltuk meg. A kör munkájába szeretnénk bevonni a magyar iskola diákjait is. Az első lépések biztatóak és meggyőződésünk, hogy nemsokára az érsekújvári kör is hallat magáról... Ebből az alkalomból rövid „szemlét" tartottunk az újságárusoknál. A főtéri bódéban tíz óra körül már nem volt Vasárnapi Cj Szó. Helybéli munkatársunk tájékoztatott, hogy már több helyen is keresett, de nem kapott. A főtéri elárusító kétszáz példányt kap. Megállapítása szerint még százat eladna. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a vasárnapi szám már a kora reggeli órákban elkelt. Tudomást szereztünk arról is, hogy egyes elárusítók csak annak adnak vasárnapi újságot, akik azt előjegyeztetik. Egy kézbesítővel véletlenül találkoztunk, aki a múlt heti vasárnapi számból eladásra egyetlen példányt se kapott, holott hetven darabot ő is eladna. Nincs szándékunkban szemrehányást tenni. Ám a Posta Hírlapszolgálat dolgozóitői joggal elvárjuk, hogy a lap iránti igényeket teljes mértékben kielégítsék. Ehhez csupán az szükséges, hogy az érdeklődést nagyobb figyelemmel kísérjék. Valaha azt kifogásoltuk, hogy a terjesztés hiányos. Ma azt kell megállapítanunk, hogy a lap „terjed", de a természetes kereslet sincs mindenütt kielégítve, ami enyhén szólva: furcsa állapot. Nem okolhatjuk azt az elárusítót, aki csak a névsorban előjegyzett vásárlóknak ad vasárnapi számot, ha nem kap elegendő példányszámot, hogy minden igényt kielégíthessen. Csak érthetetlen, hogy miért van erre szükség? Ezúttal kérjük olvasóinkat, munkatársainkat, hogy szíveskedjenek velünk közölni, ha valahol észlelik, hogy kevés a Vasárnapi Oj Sző. Kérjük, tüntessék fel az időpontot és a helyet, ahol nem kaptak újságot. A segítséget előre is köszönjük. A leveleket kérjük alábbi címünkre küldeni: VASÁRNAPI Oj SZÖ, BRATISLAVA, GORKIJ D. 10. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Miért virágozhat nálunk a spekuláció? A Központi Bizottság múlt heti plenáris ülésén elhangzott gazdaságpolitikai beszámolóban Václav Hűla szövetségi miniszterelnök-helyettes többek között azt is megállapította, hogy a keresett árucikkek gyorsan eltűnnek a boltokból, s a fogyasztók az egyes közszükségleti cikkeket sok esetben fárasztó utánajárással és hosszadalmas sorban állással szerzik be. Amint az ellenőrző szervek legutóbbi vizsgálatai kimutatták, ezt a helyzetet még jobban elmérgesíti az árdrágítók, a spekulánsok, a megvesztegetők és a feketézők tevékenysége. Az átmeneti áruhiányból ezek az élősködők aránybányát szeretnének maguknak teremteni — polgártársaik számlájára természetesen. Lapunkban a múlt héten beszámoltunk arról, hogy a cseh ellenőrző szervek milyen eseteket lepleztek le. Ismeretes, hogy az elmúlt hónapokban az ágynemű is a hiánycikkek közé tartozott. A Lomnice nad Lužnicí-i Jednota textilboltjának raktárában azonban nagy mennyiségű ágyneműkészletet és más hiánycikket találtak. Egy prágai cipőüzletben az elárusító nem szolgálta ki a vevőt női harisnyanadrággal, noha a raktárban még hatvan darab volt ebből az árucikkből, örülhet-e például a jóhiszemű brnói vevő annak, hogy az egyik brnói bizományi áruház vezetője az olcsó pénzért vásárolt leértékelt textil minden méterén 40 koronát keresett — természetesen a kedves vevő számlájára, s ezzel a kereskedői szimattal három év alatt 450 000 korona „mellékes jövedelemre" tett szert. A fogyasztóközönség számára nem ismeretlenek a különböző „beszerzési eszközök", a busás borravalók, ajándékok — csak azért, hogy egyes elárusító a rábízott társadalmi vagyont sajátjaként kezeli. Ezek a jelenségek nem általánosíthatók. Belkereskedelmünk dolgozóinak túlnyomó része becsülettel végzi munkáját, s nem lehet őket hibáztatni az áruhiányért. Megnyugtató, hogy vannak olyan üzletvezetők is — ezt a példát ugyancsak a cseh ellenőrző szervek szolgáltatták —, akik a zöldhasú bankót, azaz a borravalót postán visszaküldték a megvesztegetőnek, s a feladószelvényt eljuttatták az ellenőrző hatóságoknak. Tehát nem mindig az elárusító a kihágás kez/deményezője. A megvesztegetés és a feketézés elburjánzására, sajnos, manapság az emberek úgy tekintenek, mint társadalmunk szükségszerű kísérőjelenségére, amely ellen nincs orvosság. Pedig ez a káros jelenség komoly következményeket von maga után a fogyasztók közötti igazságos áruelosztásban, de a bérek és az anyagi érdekeltség ösztönző funkciója megszilárdításának szempontjából is. A vállalatok és az üzemek vezetői nem lépnek fel kellő szigorral a gazdasági kihágásokkal szemben. Amíg 1967-ben a társadalmi vagyon elleni bűncselekmények leleplezése 15 százalékban a gazdasági szervek bejelentése alapján történt, 1969-ben ez a százalékarány 5 százalékra zsugorodott. Vannak olyan esetek is, hogy a gazdasági vezetők a kivizsgáló szerveknek megtagadják a szükséges adatokat, s szándékosan csökkentik a keletkezett kár jelentőségét. A Szövetségi Gyűlés december 18-án törvényt hozott a vétségekről (Tt. 150/1969), amelynek 2. §-a egyértelműen leszögezi, milyen büntetés jár a szocialista vagyon szétlopkodásáért, vagy a fogyasztóközönség megkárosításáért. A törvény Január 1-én lépett életbe. Megszegői egy év szabadságvesztéssel és 10 000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújthatok. A társadalmi vagyon szétlopkodói, a feketézők és az árdrágítók káros tevékenységének feltartóztatására tehát megvan a szigorú törvény. Most arról van szó, hogy ez a törvény ne merüljön feledésbe — s azt indokolt esetekben következetesen alkalmazzák. (sm) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK 73 MILLIÁRD DOLLÁR „Egy olyan Amerikát látok, amelyet megszabadítottunk az éhségtől, valamennyi amerikai családnak olyan lehetőségeket nyújtottunk, amely biztosítja a minimális jövedelmet, óriási haladást értünk el a jobb lakásellátás, gyorsabb közlekedés, alaposabb egészségügyi gondoskodás és a művelődés terén. Egy olyan Amerikát látok, amely ellenőrzi az inflációt és eredményesen harcol a bűnözés ellen. Olyan Amerikát látok, amely nagyszerű eredményt ért el a levegő és a víz szennyeződésének megszüntetéséért vívott harcban, új üdülőrezervációkat létesített és folytatja a világűrkutatást. A legfontosabb azonban, hogy olyan Amerikát Iátok, amely a világ valamennyi népével békében él. Ez nem elérhetetlen álom, e célok elérésére képesek vagyunk." E szépenhangzó, ügyesen megfogalmazott szavak Nixon amerikai elnöknek, az ország helyzetéről készített beszámolójából valók. Nagyszerű tervek, biztató elképzelések, és mindez megvalósítható is lenne, ha az amerikai kormány valóban erre törekedne. Sajnos, az elhangzott szép szavak után terjesztette be Nixon elnök az Egyesült Államok költségvetését, amely az elkövetkező évben több mint 73 milliárd dollárt irányoz elő katonai kiadásokra. Ez a horribilis összeg egyáltalán nem arról tanúskodik, hogy a Nixon kormány le akar mondani „világcsendőr" szerepéről, hogy be akarja fejezni a költséges dél-vietnami háborút, hogy fel akarja számolni külföldi katonai támaszpontjait. Mire fordítják ezeket a milliárdokat? Nixon elnök a béke szólamok mellett azt is bejelentette, hogy ki akarják bővíteni a Safeguard ellenrakéta-rendszert, meg akarják gyorsítani építését, noha tavaly a több hónapos szenátusi vita után csupán 51:49 arányban szavazta meg a szenátus. Erről a döntésről a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Fulbright szenátor azt mondotta, hogy a „terv súlyos hiba". A Mansfield szenátor pedig azt ajánlotta, hogy a rakétahárításra tervezett hatalmas összegeket inkább a megoldatlan szociális problémákra fordítsák. Mert bizony ebből is akad épp elég az Egyesült Államokban. Nixon elnök azonban, úgy látszik, nemigen akar tudomást szerezni róluk. Hiszen január 27-én a kongresszusban megvétózta azt a kérelmet, hogy 19 milliárd 700 ezer dollárt fordítsanak egészségügyi és iskolai kiadásokra. Az elnök szerint a súlyosbodó inflációs nyomás miatt kénytelen elutasítani a kérelmet. Ugyanakkor a Pentagonban már készülnek tervek a költséges atomtengeralattjáró rakéták fejlesztéséről, tökéletesített stratégiai bombázók gyártásáról és új típusú Minuteman-rakéták gyártásáról. Nem is beszélve a bejelentett rakétaelhárító rendszer fejlesztéséről, amelynek távlati költségvetését mintegy 50 milliárd dollárra becsülik. Az utóbbi évek bebizonyították az Egyesült Államok népének is, hogy még az olyan gazdag ország, mint Amerika sem képes egyszerre esztelen fegyverkezést hajszát folytatni és ugyanakkor megoldani a szociális problémákat is. Nixon elnök szemfényvesztő ígéretei a jelenlegi körülmények között nehezen valósulhatnak meg. Az általa felvázolt problémák megoldása csak akkor lenne reális, ha valóban békepolitikára törekedne, megegyezne a Szovjetunióval a stratégiai fegyverek fejlesztésének befagyasztásában és véget vetne a vietnami háborúnak. A kettő egyszerre azonban megvalósíthatatlan. SZŰCS BÉLA London a hid szerepéi akarja játszani Amerika és Európa között. (Jefimov rajza az Izvesztyijában) Ottó Winzer, az NDK külügyminisztere Ján Marko, a CSSZSZK külügyminiszterének meghívására február 2-án Prágába érkezett. Winzer minisztert hétfőn dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára fogadta a CSKP KB prágai épületében, ahol megbeszélést tartott a két állam kölcsönös kapcsolatairól. (Felvétel: Telefoto — CSTK) Dr. Csanádi György, a magyar közlekedési és postaügyt miniszter (jobbról a harmadik), február 3-án fogadta a csehszlovák póstaügyl dolgozók hattagú küldöttségét, melyet K. Hoffman miniszter, a szövetségi postaügyi és távösszeköttetést bizottság elnöke (balról a harmadik) vezetett. (Felvétel: Telefoto — MTI.) A turanyi Drevina vállalatban négytípusú családi faházat gyártanak. A házak 3—4 szobásak. Az idén 50 darabot, jövőre azonban már 500 ilyen házat állít elő a Drevina üzem. Felvételünkön egy kétlakásos házikó építése látható. A lakások háromszobásak lesznek és minden lakáshoz garázs épül. A házacskát kívülről azbesztcementtel vakolják és latex festékkel festik be. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK)