Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám, péntek

Dr. Peter Colotka elvtárs beszéde 1970. II. 6. (Folytatás a 4. oldalról) az üzemi szféra, a lakosság és a társadalom között. Ezek a tények, valamint, az ötödik ötéves terv előkészítése alapanyagaiból eredő új isme­retek megkövetelik, hogy az összmegoldáson kívül az egyes részleges problémákat is meg­oldjuk és meghatározzuk a to­vábbi eljárást. E munka során megtartjuk äzt az elvet, hogy Szlovákiának mint az integrált csehszlovák gazdaság szerves részének fej­lődése a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság gazdasági poli­tikájának általános stratégiájá­ra, a gazdaságilag előnyös és ésszerű integráció kibővítésére, valamint Csehszlovákiának a nemzetközi munkamegosztás­ban való szélesebb körű bekap­csolódására fog támaszkodni. Ez a munkamegosztás elsősor­ban a Szovjetunióval valósul meg, s ezen a téren Szlovákiá­nak különösen kedvezőek a le­hetőségei. Az irányelvek, valamint az ötéves terv javaslatának előké­szítése feltételezi, hogy kölcsö­nösen összehangoljuk a két nemzeti köztársaság érdekeit az egész csehszlovák föderáció le­hetőségeivel és szükségleteivel. A csehszlovák gazdaságon be­lül és a szocialista országokkal szembeni kapcsolatban is ki kell küszöbölni az integráció­ellenes irányzatokat. A csehszlovák gazdaság fej­lesztésének kidolgozott koncep­ciója abból indul ki, hogy a" további fejlődés üteme a kon­szolidáció egyik megnyilvánu­lása lesz, és ezért ezt az üte­met nagyobb kilengések nélkül távlatilag is biztosítani kell. Ez a koncepció lehetővé teszi az életszínvonal állandó emel­kedését, a gazdaságilag fejlett országok előnyének behozását, és egyúttal a két nemzeti köz­társaság gazdasági színvonalá­nak fokozatos kiegyenlítését. A két köztársaság gazdasági es szociális különbségeinek to­vábbi kiegyenlítése továbbra is a CSKP nemzetiségi politikájá­nak elválaszthatatlan része, az országos gazdasági politika alapvető vonása lesz. A cseh­szlovák népgazdaság fejleszté­se 5. ötéves terve irányelveinek előkészítéséhez beterjesztett politikai, gazdasági intézkedé­sek javaslata arra számít, hogy Szlovákiában évente átlagosan gyorsabban emelkedik a nem­zeti jövedelem. A szövetségi szervek és a CSKP Központi Bizottsága szint­jén a közeljövőben döntést kell hozni az építkezés alapvető koncepciójáról. Ezek a tervek döntő befolyással lesznek a gazdaság jövő fejlődésére és strukturális átszervezésére. Itt elsősorban a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Slovnaft petrokémiai részlege további kiépítésére, a gépkocsipark fejlesztésére stb. gondolok. Az irányelvek kidolgozásában árra kell törekednünk, hogy Szlovákia további gazdasági fejlődésében teljes mértékben kihasználják a szlovákiai forrá­sokat. Elsősorban az ipar nyers­anyag-ágazataiban eddig felépí­tett és megkezdett termelési ka­pacitásokról, a földalap jobb kihasználásának lehetőségéről, a fiatal nemzedéknek a munka­folyamatba való hatékonyabb bekapcsolódásáról, valamint a népgazdaságban dolgozó szak­emberek szakképzettségének jobb kihasználásáról van szó. Elsősorban ebben látjuk a ter­melés, a műszaki színvonal, va­lamint a termelés és a munka szervezése struktúrájában ter­vezett minőségi változások leg­jelentősebb tényezőit. Szlovákiában az elmúlt évek­ben a termelésben kialakult a tudományos, a kutató-, a terve­ző- és a technológiai munkahe­lyek aránylag széles alapja. Fontos feladat, hogy kihasz­náljuk a fejlett szocialista tár­sadalom fejlesztésének e jelen­tős forrását. Szlovákia gazdasági színvo­nalának eddigi és jövőbeni nö­vekedése szorosan összefügg a szocialista országokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködéssel. Kihasználva ezeket a tényező­ket, a következő ötéves terv időszakban továbbra is gyors ütemben akarjuk fejleszteni az ipart, és ennek keretében első­sorban a feldolgozóipart és a végtermékeket gyártó ágazato­kat. Támogatni akarjuk az olyan ágazatok fejlődését, me­lyek lehetővé teszik a gazda­ság műszaki színvonalának lé­nyeges emelését, valamint biz­tosítják a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés, vala­mint más ágazatok és a la­kosság szükségleteit. Ugyanak­kor kibővítjük a célszerű ra­cionális munkamegosztást Cseh­szlovákia keretében és a szo­cialista országokkal is. A mezőgazdaság fejlesztésé­ben a legfontosabb feladat az, hogy az alapvető élelmiszerek fogyasztásának növekedését a mezőgazdasági termelés növe­kedése fedezze. Ennek érdeké­ben a beruházásokat olyan te­rületeken fektetik be, ahol a legtöbb hasznot hozzák. A Szlovák Szocialista Köztár­saság kormánya ellenőrizni fog­ja, hogy a mezőgazdaság ter­vezett fejlesztésével összhang­ban növekedjen az olyan ter­mékek gyártása és szállítása, melyek hozzájárulnak a mező­gazdasági termelés növelésé­hez. Itt elsősorban a műtrágyá­ra és más mezőgazdasági vegy­szerre, a mezőgazdasági gépek­re és berendezésekre, a pótal­katrészekre, az építőanyagokra stb. gondolok. A dolgozók életszínvonala to­vábbi emelése szempontjából a legfontosabb feladat a lakás­építés problémájának gyors megoldása. Ezzel függ össze azon ágazatok fejlesztésének biztosítása, melyek ehhez meg­teremtik a feltételeket. Az ötéves terv által előirány­zott feladatok teljesítésének alapvető feltétele, hogy döntő mértékben növeljük a társadal­mi munkatermelékenységet. Ma, amikor a munkaerőforrá­sok jelentősen korlátozottak és a beruházási építkezésekkel a nem termelési szféra komoly szükségleteit akarjuk megolda­ni, a munkatermelékenység nö­velése lesz a nemzeti jövede­lem kialakításának legfonto­sabb forrása. Az ötéves terv nagyon nagy jelentőségű a gazdaság konszo­lidálásának folyamatában, va­lamint a gazdaság további fej­lődésében, és ezért fokozott gondot kell fordítani előkészí­tésére és a jó szervezésre, ami megköveteli a szakemberek széles körének aktív munkáját. A következő ötéves terv irány­elvei előkészítésének idősza­kát, valamint az irányelvek ki­dolgozásának időszakát a mi­nisztériumok termelési-gazda­sági szakembereinek nagy ak­tivitása kell, hogy jellemezze. Alkalom nyílik arra is, hogy a tudományos kutatóintézetek és a főiskolák dolgozói is hozzá­járuljanak az ötéves terv ki­dolgozásához, és így hatéko­nyan összekapcsolják elméleti ismereteiket a gazdasági gya­korlat szükségleteivel. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének fejlesztéséről Elvtársak! A CSKP Központi Bizottságá­nak plénuma jelentős határo­zatokat fogadott el a népgaz­daság tervszerű irányítási rend­szere fejlesztéséről. Gazdaságunk konszolidálása és további fejlődése szempont­jából nagyon fontos lesz, hogy az ötéves terv céljaival és ter­velvei egyidőben előkészítsék-e tervek és célok teljesítésének feltételeit. Az egyik legfonto­sabb feltétel a tervszerű irá­nyítás szilárd rendszerének a kialakítása lesz. Ez a rendszer a társadalom érdekeinek való­ra váltását kell, hogy szolgál­ja. A terv leggondosabban meg­határozott feladatait sem telje­síthetik, ha az irányítási rend­szer nem válik be. Az utóbbi két év fejleményei ezt bizo­nyítják. Ezért nagyon fontos, hogy a párt nyílt állást foglal­jon a gazdasági reform eddigi lefolyásához, elemezze jó olda­lait és fogyatékosságait, és eb­ből vonja le a következtetése­ket. A párt már az 1950-es évek végén látta, hogy tökéletesíte­ni kell a tervszerű irányítás rendszerét. Az első kísérletet 1958—59-ben tették meg. Ak­kori ismereteink és tapasztala­taink színvonalához mérten ez nagyon progresszív kísérlet volt, és kedvezően hatott első­sorban a gazdasági szférához tartozó vállalatok kezdeménye­zésére. Sajnos, nem tudta megállítani a gazdaság haté­konyságában mutatkozó kedve­zőtlen irányzatot, nem tudta kiküszöbölni a gazdasági fejlő­déshez való szubjektivista hoz­záállást. Ez kedvezőtlenül be­folyásolta a harmadik ötéves terv előkészítését. A terv irreá­lis céljait nem tudták teljesíte­ni, s gazdasági életünket már 1964 óta évi tervekkel irányí­tották. A csehszlovák gazdaság az 1960-as évek elején a pangás időszakán ment keresztül, ami még fokozta az egyensúly hiá­nyát. A nemzeti jövedelem csak minimálisan emelkedett, de a lakosság bevétele jelentősen növekedett. A gazdasági fejlő­dés kedvezőtlen jelenségei azt eredményezték, hogy intenzív törekvést fejtettek ki az irá­nyítás megjavítására. A párt már 1962-ben a XII. pártkong­resszuson hangsúlyozta, hogy tökéletesíteni kell a tervszerű irányítási rendszert, és a CSKP Központi Bizottságának plénu­ma 1965 januárjában jóváhagy­ta gazdaságunk új irányítási rendszerének alapelveit. Az új irányítási rendszer megvalósításának első éveiben, különösen 1966—1967-ben az új rendszer kedvezően befolyá­solta a gazdaságot. A vállala­tok nagyobb figyelmet szentel­tek tevékenységük gazdasági oldalának. Az anyagi érdekelt­ség elősegítette, hogy az üze­mekben feltárták a rejtett tar­talékokat, fokozódott az Igé­nyesség a termékek minőségi és műszaki színvonalával szem­ben. A belföldi és a külföldi piacon Is ígéretteljesen kez­dett megnyilvánulni a vállalko­zás és a kezdeményezés. A fej­lődést továbbra ls a hatékony­ság hiánya jellemezte. Ez azt eredményezte, hogy gyorsab­ban akarták kiküszöbölni a gazdaság fogyatékosságait és a XIII. pártkongresszus elfo­gadta a népgazdaság új irányí­tási rendszere gyorsabb ütemű bevezetésének irányelvét. Miért élhettek vissza a gazdasági reformmal? A gazdasági nehézségek gyors leküzdésére kifejtett jo­gos törekvés mellett ebben az időben több átgondolatlan el­hamarkodott lépést tettek az irányításban és érvényesültek a jobboldali opportunista el­képzelések a szocialista gazda­ság Irányításáról. Az árátépl­tést gyorsan, kipróbálatlanul, téves módon hajtották végre. Ennek következtében arányta­lanul emelkedtek a nagykeres­kedelmi árak és aránytalanul emelkedett a jövedelem az üzemi szférában. A propagan­da támogatta a gazdasági ro­mantikát és a jobboldali néze­teket s így olyan légkör ala­kult kl, amely hozzájárult a gazdasági reform helyes elved­nek deformálásához. Hiba volt az is, hogy az új irányítási lósítását, és nem léptek fel elég határozottan az olyan né­zetek propagálása ellen, me­lyek ellentétben álltak a szo­cialista gazdaságirányítás mar­xista elveivel. Gyengült a párt és az állam befolyása a káder­politikára. A sikertelenség másik ko­moly oka az volt, hogy már a gazdasági reform koncepciójá­ba is hibák csúszták. Túlérté­kelték az áru-pénzkapcsolatok lehetőségét, valamint a piac mechanizmusának hatását, és ennek következtében lebecsül­ték a népgazdasági terv jelen­tőségét, továbbá csökkent a központi állami tervek befo­lyása a gazdasági fejlődésre. Ezáltal többek között veszé­lyeztetve volt Szlovákia fejlő­dése is, mivel a gazdasági ki­egyenlítést csakis a népgazda­sági terv által, a legfelsőbb szervek céltudatos törekvésével lehet megvalósítani. A piac ösztönös befolyása mindig ked­vezőtlenül hat a gyengébb te­rület fejlődésére és ahhoz ve­zet, hogy elmélyül a különbség az ország fejlett és kevésbé fejlett területeinek gazdasági színvonala között. A gazdasági eszközöket is megfontolatlanul vezették be, és hatásuk nem volt egységes. Ennek következtében az össz­bevételt úgy osztották szét, hogy az üzemek nyertek, az államot viszont megkárosítot­ták. És egyre többet fordítot­tak a bérekre. Nem nyílt lehe­tőség arra sem, hogy az elfo­gadott elvek szellemében a nyereségbefizetés rossz rend­szere következtében kialakult kedvezőtlen fejlődés ellen fel­lépjenek. A gazdasági reform sikerte­lenségét az pecsételte meg, hogy az új irányítani rendszer egyre jobban eltávolodott a gazdasági realitástól, a népr gazdasági tárgyi problémáinak megoldásától, és öncélúvá vált. Az irányítási rendszer ún„, célmegoldása már mesterséges szerkezet volt, amely teljesen, eltávolodott a gazdaság szük : ségleteitől. A gazdasági reform fokozatosan eltávolodott a párt eredeti terveitől és a jóváha­gyott elvektől, és így kedvező alkalom alakult ki ahhoz, hogy visszaéljenek vele. A legjobban ez akkor nyilvánult meg, ami­kor 1968-ban és 1969 elején vitát indítottak a szocialista vállalatokra vonatkozó törvény­javaslatról. Itt már a szocialista társadalmi tulajdon alapjait veszélyeztették. Olyan elképze­lések merültek fel, hogy gya­korlatilag felszámolják a nép­gazdasági tervet, és a jobbol­dali erők az üzemi tanácsok által új hatalmi struktúrát akartak kialakítani, amely gyengítette volna a párt vezető szerepét. A népgazdaság irá­nyítása és problémáinak meg­oldása helyett csak politizáltak. Drágán fizettünk ezekért a ta­pasztalatokért. Saját kárunkon tanultuk meg, milyen rossz kö­vetkezménye van a gazdaság Irányításában a következetlen­ségnek, a termelőeszközök társadalmi tulajdona figyelmen kívül hagyásának, a szocialista állam szerepe lebecsülésének" és a tervezés meggyengítésé­nek. Meggyőződtünk arról, hogy a párt vezető szerepének gyengítése az egész szocialista társadalmat veszélyezteti és megakadályozza, hogy a nép­gazdaság irányítási rendszerét egybehangoljuk a társadalom szükségleteivel. A kiút a deformációk kiküszöbölése A kiutat abban kell keres­nünk, hogy kiküszöböljük a gazdasági reformba bekerült deformációkat. Visszautasítjuk a gazdaságirányítás olyan mód­jait, amelyek idegenek a szocia­lizmustól és a gazdasági refor­mot gazdaságunk konkrét hely­zete szerint fejlesszük, szoros összefüggésben az ötéves terv céljaival és feladataival. Nem szabad, hogy türelmetlenek le­gyünk és elhamarkodjuk a dol­got. Nem gondolhatjuk azt, hogy elegendő néhány törvény elfogadása és néhány határo­zat valóra váltása, és ezzel megvalósítottuk a gazdasági reformot. Az ötéves terv elő­készítésével és megvalósításá­val összhangban lépésről lépés­re tökéletesíteni kell a terv­szerű irányítást. A májusi plénum határozatai alapján ezen a területen vég­zett eddigi munka lehetővé tette, hogy ma meghatározhas­suk a munka további szakaszá­nak alapirányzatát. A beter­jesztett alapanyag részletesen elemzi ezeket a kérdéseket, és ezért a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének csak alapgondolataival akarok fog­lalkozni. A kiinduló pont az, hogy a központi tervszerű irányítást össze kell kapcsolnunk az üze­mek és a munkakollektivák kezdeményezésével. Ez lehető­vé teszi a szocialista irányítás előnyeinek teljes kihasználását és respektálja a termelőeszkö­zök társadalmi tulajdonát, a demokratikus centralizmus el­veit, valamint a szocialista tár­sadalomban érvényesülő objek-. tív gazdasági törvényszerűsé­geket. A szocialista társadalomban csak olyan rendszer létezhet, amelyben érvényesül a központ irányító szerepe és felelőssége a gazdaság fejlődéséért. Ugyan­akkor teret kell biztosítani az irányítás alacsonyabb láncsze­meinek a kezdeményezésre és érdekeltségre annak érdekében, hogy elérjük a társadalom cél­jait és megjavítsuk a társa­dalmi eredményeket. A tapasztalatok bebizonyí- , tották annak a marxista—leni­nista elvnek a helyességét, mely szerint az irányítás rend­szerét és módszerét alá kell vetni a gazdaság fejlődése tár­gyi céljainak. A verseny nem lehet öncélú. Kialakításánál fi­gyelembe kell venni a konkrét helyzetet. Fontos, hogy komp­lex módon viszonyuljunk a kölcsönösen összefüggő, egysé­get alkotó rendszer kialakításá­hoz, amelyben a terv és a gaz­dasági politika különböző esz­közei nem állnak ellentétben, hanem valamennyi a kitűzött cél elérését szolgálja. Az egységes népgazdasági terv jelentősége rendszer bevezetése során fi­gyelmen kívül hagyták Szlová­kia fejlődésének sajátos köve­telményeit. A hiányosságok kö­vetkeztében a gazdasági reform annak ellenére, hogy a cseh­szlovák gazdaság szükségletei­ből Indult ki és célja a kedve­zőtlen fejlődési Irányzatok ki­küszöbölése volt, sikertelenség­gel végződött. A gazdasági reform sikerte­lenségének egyik fő oka a No­votný-féle pártvezetés követ­kezetlensége volt az elfogadott elvek valóra váltásában. Nem érvényesítették kellőképpen a CSKP Központi Bizottságának plénuma által 1965 januárban jóváhagyott elveket. A vezető pártszervek nem akadályozták meg az Irányításról alkotott helytelen elképzelések megva­A tökéletesített irányítási rendszer támaszpontja az álla­mi népgazdasági terv lesz. A terv szolgál alapul a politikai és állami szervek egybehangolt céltudatos döntéseihez, a gaz­dasági szervezési intézkedések jóváhagyásához, az irányítás eszközeinek érvényesítéséhez, miközben figyelembe veszi az értékkapcsolatok objektivitását és a gazdasági eszközök funk­cióját. A szövetség állami népgaz dasági terve kötelező lesz a föderáció szervei, valamint a két köztársaság szervei számá­ra. Ezzel megszilárdul integrá­ló funkciója és ennek megfelel majd a szövetségi tervek össze­tétele ls. A szövetségi terv köztársaságok szerinti megosz­tása biztosítja a nemzeti köz­társaságok és az elmaradt te­rületek gazdasági kiegyenlíté­sének folyamaiét, miközben" állandóan növeljük az országos hatékonyságot A terv tartal­mát, valamint kötelező jellegét tekintve, forrásul szolgál min­den gazdasági szervezet szá­mára, és megalapozza a terv­ben előirányzott feladatok tel­jesítéséhoz szükséges kezdemé­nyezés fejlesztését. Az egységes népgazdasági terv ilyen értelmezése megkö­veteli, hogy kialakításában ak­tívan részt vegyenek a szövet­ségi szervek, és a nemzeti köztársaságok szervei. A terv a gazdasági szerveze­tek viszonyában döntő és irá­nyító szerepet tölt be. ami azt jelenti, hogy a kitűzött célok szempontjából döntő fontossá­gú területeken meghatározza a kötelező feladatokat. A terv másik funkciója, hogy biztosít­ja a feltételeket a gazdasági (Folytatás a % oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom