Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám, péntek

Dr. Peter Colotka elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) igények 1969-hez viszonyítva 20 százalékkal magasabbak. Ezeket a követeléseket a kitű­zött termelési feladatok, a tar­talékok, valamint a hazai nyersanyag biztosításának le­hetősége szempontéból követ­kezetesen felül kell vizsgálni. Az üzemek külkereskedelmi önállóságának fokozása sok esetben olyan eljáráshoz veze­tett, amely ellentétben áll az egész népgazdaság érdekeivel. Olyan irányzat érvényesül, hogy a lehető legtöbbet szállít­sák külföldre, miközben nem veszik figyelembe a hazai fo­gyasztók szükségleteit. Említ­sük csak meg a textil- és a tokivitelben előforduló esete­ket. A konfekciós üzemek ezért kénytelenek voltak növelni az anyagok behozatalát, vagy pe­dig külföldi partner számára dolgoztak és így nem tudták nagyobb mértékben kielégíteni a hazai piac szükségleteit. A külföldre szállított fa elsősor­ban a cellulózgyáraknak hiány­zott, mivel ezekben csökkent a nyersanyagtartalék. Ezek az esetek megkövetel­ték, hogy határozott intézke­déseket hozzunk a külkereske­delem központi irányításának megerősítésére. Ez a megoldás megfelel mindkét köztársaság gazdasága érdekeinek. Tekintet nélkül arra, hogy cseh vagy szlovák vállalatokról van szó, meg akarjuk akadályozni egyes üzemek ésszerűtlen eljárását. A tervfeladatok teljesítésének feltél ele Az idei terv feladatainak va­jéra váltása során nagy fi­gyelmet fordítunk az olyan fel­adatok biztosítására, melyeket illetően már ma is tudjuk, hogy feszült a helyzetük. Ma nagy árat fizetünk azért, hogy az előző években elha­hanyagolták a legfontosabb ke­let-nyugati vasútvonalat, bele­számítva a kelet-szlovákiai át­rakóállomást. Teljes mértékben egyetértünk azokkal a munká­sokkal, akik azt mondják, hogy a kelet-szlovákiai átrakóállo­máson primitív körülmények között dolgoznak. Az SZSZK kormánya több intézkedést ho­zott, így pl. a tiszacsernyői la­kásépítkezést illetően. Mivel ez a probléma országos jelen­tőségű, a szövetségi kormány is megtárgyalja. A szövetségi kormány még ebben a hónapban megvitatja az Ágcsernyő fej­lesztésének koucepcióját. Habár az 1970. évi szállítási terv biz­tosítja a követelményeket a döntő fontosságú árufajtákat illetően, ennek ellenére szá­molnunk kell azzal, hogy a ta­valyihoz hasonlóan az idén is nagy szervezési munkát igényel majd a feladatok teljesítése. Ez vonatkozik mind a közleke­dést irányító szervekre, mind magukra a szállítókra is. Meg kell szerveznünk a vago­nok jobb kihasználását, és a munkaidőt úgy kell beoszta­nunk, hogy a berakás és kira­kás az egész hét folyamán egyforma ütemű legyen. Egyes üzemek ezt biztosítani tudják, és így ugyanezt kell megköve­telni a többitől is. A vasúti közlekedés kapaci­tásainak hiánya miatt a szállí­tást megfontoltan, céltudatosan és egybehangoltan út kell irá­nyítani másfajta szállítási mó­dokra, beleszámítva az üzemi szállítást is, és fokozottabb mértékben kell kihasználni a dunai folyami hajózást a Szov­jetunióval folytatott kereskede­lemben és tisztázni kell a déli vasútvonal koncepcióját. Egyúttal elő kell készíte­nünk a szlovákiai vasúti közle­kedés további fejlesztésének, korszerűsítésének és újjáépíté­sének távlati megoldását és biztosítanunk kell a szükséges beruházások idejében történő megvalósítását. További rendkívül fontos probléma a tüzelőanyag és energiaszükséglet biztosítása. Nagyon nagy árat fizetünk azért, hogy országos viszony­latban elhanyagoltuk a tüzelő­anyag és az energetikai alap fejlesztését, a szén fejtés ma gyakorlatilag nem kielégítő, nem tudja fedezni a fejlődő termelés, valamint a lakosság szükségleteit, és a helyzetet még súlyosabbá teszik a szállí­tási nehézségek. Az utóbbi he­tekben egészen katasztrofális helyzetek adódtak, és még ezekben a napokban is kritikus a helyzet a szlovákiai ipari vállalatok szénellátása terén. A helyzetet meg kell oldanunk, mivel februárban országos vi­szonylatban is nagyon rossz a mérleg, nem tudjuk fedezni az üzemek és a lakosság szükség­leteit. Lehetőségeinkhez mérten in­tézkedéseket hoztunk a szlová­kiai szénbányákban a fejtés növelésére. Bányászaink megér­tették a helyzetet, rendkívüli műszakokat teljesítenek. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya kölelezettséget vál­lalt, hogy segít a cseh szén­medencék munkaerőellátásá­ban és 1500 dolgozót biztosít részükre. A villanyenergiaellátás terén mutatkozó problémák megoldá­sa céljából rövid lejáratú sza­bályozó intézkedéseket hoztunk és már előkészítjük az elvi koncepciós megoldást is. Szlo­vákia elsősorban azzal járul hozzá az országos energetikai helyzet megoldásához, hogy idejében üzembe helyezzük a második vajáni hőerőművet. Mivel ez az egyik legjelentő­sebb ilyen építkezés a köztár­saságban, és mivel az építke­zés során komoly problémák merültek fel, különösen a ter­vezésben, a szlovák kormány­szervek felkérték a legfelsőbb ellenőrző szerveket az előké­születek késése okainak kivizs­gálására. Az elvi koncepciós megoldá­sok közé tartozik továbbá a 4. novákyi hőerőmű, a bratislavai villanyerőmű és a „Voronež" típusú atomerőmű felépítése. Fontos feladat, hogy rendet teremtsünk az üzemek nyers­anyaggal és anyagokkal való ellátásában. A kivitelezők és az átvevők kapcsolatainak meg­szervezésében nehézségek me­rülnek fel, mivel n kereslet még mindig nagyobb, mint a kínálat. A kivitelezők gyakran arra használják ki egves nyers­anyagok hiányát, hogy a meg­rendelőktől jogtalan előnyöket és illetékeket kapjanak, és csökkentik a kevésbé rentábi­lis termékek gyártását. Az ilyen kapcsolatok önkényes megsér­tése következtében nem hasz­nálják ki egyenletesen a kapa­citásokat, a kitűzött időpontok előtt nagy a hajsza, s ennek következtében csökken a fej­lődés hatékonysága és nehe­zebbé válik gazdaságunk kon­szolidálásának folyamata. Az 1970. évi terv keretében hozott intézkedések ezért közvetlenül szabályozzák a legfontosabb megrendelőknek a kiválasztott alapvető nyersanyagokkal és anyagokkal való ellátását. Ezzel azonban csak részben oldjuk meg a problémát. A ki­vitelezők és az átvevők kapcso­latában a rend és a fegyelem bevezetése nemcsak az állami szervek feladata, hanem első­sorban az integrál csoportosu­lások és üzemek vezető gazda­sági dolgozóinak feladata is. Gyakran az ellátás problémáit nevezik annak okának, hogy egyes üzemek nem teljesítik feladataikat. Nem segítenek rajtuk az ún. objektív okokra való hivatkozások sem, mert egyesek szubjektív hibái más vállalatoknál objektívekké vál­nak. így a felelőtlenség egész láncolata alakul ki. Ezt az el­varászolt kört úgy kell áttörni, hogy minden egyes gazdasági dolgozó teljes mértékben fele­lősséget érez más üzemek szük­ségleteiért, és az üzemek közti kapcsolatokban valóban a szo­cialista erkölcs érvényesül. Az üzemeknek az állami költ­ségvetéssel szembeni kötelessé­geit illetően is meg kell szilár­dítani az állami fegyelmet, és be kell tartani a bérpolitikára vonatkozó intézkedéseket. En­nek elvei a népgazdaság kon­szolidálására irányulnak, kor­látozó politikát követnek, amely megakadályozza az inf­lációs nyomások elterjedését. Támogatjuk a hatékony gazdálkodást — korlátozzuk a gazdaságtalan termelést Pénzügyi politikánkkal támo­gatni fogjuk a hatékony gaz­dálkodást és korlátozni fogjuk a nemhatékony vállalkozáso­kat. Ezek az intézkedések konk­rétan megnyilvánulnak az iparban, az építőiparban és a külkereskedelemben, a közvetlen vállalati adók reformjában, a költségvetési kiadások növeke­désének korlátozásában, vala­mint a szövetségi költségvetés inflációellenes tartalékának biztosításában. Az intézkedések inflációelle­nes jellege, valamint a terv szerepének növelése a gazda­ság irányításában megteremtet­ték a reális feltételeket ahhoz, hogy pénzügyi téren jelentősen enyhítsék a kedvezőtlen irány­zatokat. A dotációs politika az olyan hozzájárulások nyújtásá­ra irányul, melyek a szelektív kedvezményes intézkedéseket alkotják a meghatározott el­sőbbségek biztosításánál, vala­mint a mezőgazdaság, a bá­nyászat, a vízgazdálkodás és az élelmiszeripar rendszeres támo­gatására. A hozzájárulások szi­gorúan névhez szóló volta le­hetővé teszi, hogy tervszerűen és differenciáltan biztosítjuk a fontos társadalmi érdekeket. A Szlovák Szocialista Köz­társaság 1970. évi állami költ­ségvetése elmélyíti* aktív be­folyását a gazdaság terv által előirányzott fejlődésére, pénz­ügyileg biztosítja az állam gaz­dasági politikája terveinek tel­jesítését, és intézkedéseivel je­lentősen hozzájárul a gazdaság stabilizálásához és konszolidá­lásához. A fejlődés megköveteli, hogy az árpolitikában radikális in­tézkedéseket hozzunk. Az ed­digi, nem ellenőrzött ösztönös áremelkedés helyett stabilizálni akarjuk az árszintet. E célt szolgálja az árak emfilésének ideiglenes betiltása. E tilalom ideje alatt az árakat csakis a szövetségi kormány beleegye­zésével változtathatják meg, és csakis olyan rendkívüli esetek­ben, melyeknek megoldása szükségszerűvé válik a társa­dalmi hatékonyság biztosítása szempontjából. Az árak befagyasztása bizto­sítja a kiskereskedelmi árak szintjének stabilizálását, és ez­zel hozzájárul a korona iránti bizalom felújításához, a vásár­lóláz korlátozásához és a bel­földi piac stabilizálásához. Az 1970. évi gazdaságfejlesz­tési terv azt a feladatot tűzi Szlovákia Kommunista Pártja és a Szlovák Szocialista Köztársa­ság kormánya elé, hogy meg­teremtse a politikai és szerve­zési feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók magukévá tegyék a tervet, és a terv teljesítése mindennapi törekvésük és kez­deményezésük tartalmává vál­jon. Igényes, áldozatkész, kezdeményező munkára van szükség telezettségek átvételéről, és á termelési-gazdasági egységek jegyzőkönyveket írnak alá a vállalatokkal. Ezt az eljárást progresszívnak tartjuk, elsősor­ban az irányító és az irányí­tott szerv kétoldalú érdekeltsé­gének biztosításában az állami terv teljesítéséért, és ebben lát­juk annak a biztosítékát, hogy az üzemi tervek összhangban állnak majd a társadalmi ér­dekekkel. Pozitívan értékeljük azt, hogy a nemzeti bizottságok, a válla­latok és a termelési-gazdasági egységek többsége öntudatos állást foglalt az állami terv feladataihoz. Eljárásuk azt bi­zonyítja, hogy megértették mai helyzetünket, tudják, hogy az ez évben rendelkezésünkre álló források nem teszik lehetővé valamennyi jogos követelés tel­jesítését, és hogy a nehéz kö­rülmények között is teljesíte­nünk kell a kitűzött feladato­kat. A jegyzőkönyvekben feltünte­tett feladatok teljesítésének rendszeres ellenőrzése, vala­mint a pénzbüntetések követ­kezetes kirovása valamennyi gazdasági szervben az irányító­munka szerves részévé válik. Az 1970. évi állami terv és megvalósítása a szó szoros ér­telmében a párt konkrét prog­ramját jelenti, s egyúttal pár­tunk, valamint egész állami és gazdasági apparátusunk munká­ja hatékonyságának a próba­köve. Éppen ezért az embere­ket és kapcsolatukat a mi kö­zös törekvésünkhöz aszerint fogjuk megítélni, hogy milyen kezdeményezöen viszonyulnak a terv feladataihoz, milyen áldo­zatkészen dolgoznak majd a terv céljainak valóra váltásáért. Tudjuk, hogy a tervfel.ulatok eredményeiről mindig a dolgo­zók döntöttek mindennapi mun­kájukkal az ellátás és a ter­melés előkészítése, szervezése bonyolult kérdéseinek alkotó megoldásával, és a munkaidő becsületes kihasználásával. Enélkül a legjobb terv is csak megvalósítatlan vágy marad. Ma nagyon fontosnak tartjuk a gazdasági fejlődés ez évi programja teljesítése szempont­jából azt, hogy a kommunisták a párt- és az állami szervek­ben, a szakszervezetekben és az ifjúsági mozgalomban maxi­mális áldozatkészséggel telje­sítsék a CSKP Központi Bizott­sága januári plénumainak ha­tározatait. Törekvésünket a dolgozók kezdeményezésének szervezésé­re és fejlesztésére, olyan érté­kek kialakítására kell összpon­tosítanunk, melyekre társadal­munknak valóban szüksége van, és melyeket nem fagyasztunk be a tartalékokban vagy a befe­jezetlen építkezésekben. Igényesebbeknek kell len­nünk a munka- és a bérfegye­lemmel szemben, és meg kell akadályoznunk, hogy a bérek a létrehozott új értékek és a nagyobb munkatermelékenység ellenértéke nélkül emelkedje­nek. A kivitelezők és az átvevők közti kapcsolatokban országunk egész területén érvényesíteni akarjuk a szerződési fegyelmet és jogilag felelősségre vonjuk a szerződéses kötelezettségek megsértőit elsősorban ott, ahol ez kedvezőtlenül kihat a hazai paic, a lakásépítés és a haté­kony kivitel szükségleteinek a kielégítésére. A párt vezetősége elsősorban azt várja el a kommunistáktól, hogy például szolgálnak az utóbbi évek erkölcsromboló irányzatának a kiküszöbölésé­ben. Harcot kell indítanunk a közömbösség, a megvesztegetés, a gazdasági zsarolás, az embe­rekkel való üzérkedés, az em­berek megkárosítása és a szo­cialista vagyon megkárosítása ellen. Az ilyon és hasonló je­lenségek azért érvényesülhet­tek nálunk, mert az anyagi ér­dekeltség egyoldalú hangsúlyo­zása mellett a gazdasági élet­ben anarchia hatalmasodott el. Az ilyen jelenségekkel szem­ben igazságos szocialista jutal­mazást kell bevezetnünk és ér­vényesíteni kell az erkölcsi té­nyezőket, az emberekhez á kommunista pártot jellemző mó­don kell viszonyulnunk és tá­mogatnunk kell a becsületes dolgozókat. Támogatni fogjuk a szocialista hazafiság, az áldo­zatkész munka megnyilvánulá­sait, a szocialista verseny és á lakóhely, község, illetve üzem szépítésére fordított önkéntes munkát. Röviden mondva: szo r cialista tartalmat kell adni gon­dolkodásmódunknak, tetteink­nek és kapcsolatainknak, és nem szabad többé megenged­nünk, hogy ezt bármilyen mó­don is megsértsék, és olyan módszereket érvényesítsenek, amelyeknek semmi közük sincs a szocialista vállalkozáshoz. Az ötéves terv előkészítéséről Ezen a téren nagy felelősség hárul az irányítás és az igaz­gatás valamennyi szintjén a vezető gazdasági dolgozókra, valamint a párt- és a szakszer­vezeti funkcionáriusokra. Az elmúlt évtől eltérően, ami­kor a kötelező feladatok és li­mitek csak keretet képeztek ä központi gazdasági szervek te­vékenysége számára, a kormány ebben az évben megkövetelte, hogy a minisztériumok ezeket minden egyes gazdasági egy­ség számára feldolgozzák. Ezek a munkák most a befe­jezéshez közelednek. A minisz­tériumok jegyzőkönyveket ír­nak alá a termelési-gazdasági egységekkel e feladatok és kö­Engedjék meg, kedves elvtár­sak, liogy legalább röviden jel­lemezzem, hogy a pártszervek és a Szlovák Szocialista Köz­társaság kormánya miképpen oldja meg az ötéves terv elő­készítését. Gazdaságunk konszolidálása egy évnél hosszabb időszakot igényel. A következő ötéws terv tehát a konszolidálás be­fejezésének a programja lesz, de ugyanakkor meghatározza további fejlődésünk irányát is. Ezt a két alapvelő célt csak úgy oldhatjuk meg hatékonyan, ha hosszabb időre kidolgozzuk az átgondolt távlati tervet, amely összehangolja a terv konkrét feladatait és a gazda­sági politika" intézkedéseit. Meg kell szüntetni azt a már néhány éve tarló állapotot, amikor a gazdaságot lényegé­ben egyéves terv irányítja. Ez megköveteli, hogy olyan ötéves tervet dolgozzunk ki, mely biztosítja a gazdaság to­vábbi gyors fejlődését. Ezt el­sősorban jelentős strukturális gazdasági változásokkal, az új tudományos ismeretek, vala­mint a fejlődés belső és külső tényezőinek kihasználásával biztosíthatjuk úgy, hogy foko­zódjék Szlovákia gazdasági ere­je, és ezzel hozzájárulása a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság fejlődéséhez. Az ötéves terv alapul szolgál majd az évi tervek kidolgozásakor. A gazdaságban kialakult helyzet miatt rendkívül igényes ez a feladat. Megköveteli, hogy alaposan ellenőrizzük és átér­tékeljük a jövő fejlődés feltéte­leit és forrásait. A gazdasági szervek, tudomá­nyos intézmények és vállala­tok szakembereinek részvételé­vel már régebben dolgoznak Szlovákia fejlődése távlati prog­ramjának előkészítésén. Az eddigi munkák legfonto­sabb feladata volt, hogy komp­lex módon, távlatilag ellenőriz­zék gazdasági fejlődésünk fel­tételeit és lehetőségeit. Tisztá­zódtak a legfontosabb gazda­sági problémák, melyekkel szá­molni kell az ötéves terv ösz­szeállításakor. Úgy kell ellen­őrizni a gazdaság reális lehe­tőségeit, hogy meglehessen ha­tározni az ötéves terv konkrét céljait. Az SZLKP Központi Bi­zottságának elnöksége, az SZLKP Központi Bizottságának Gazdasági Bizottsága, a kor­mány és az SZSZK kormányá­nak Gazdasági Tanácsa az el­múlt év folyamán értékelte az eddigi munkákat. Az eddig elvégzett munka eredményei alapul szolgálnak az ötödik ötéves terv kidolgo­zása politikai és gazdasági irányelveinek a meghatározá­sához. A kiosztott alapanyagokkal ezeket is megkapták. Hangsú­lyozni szeretném, hogy tekin­tettel a munkák mai szakaszá­ra, nem döntőek az anyagban közölt számadatok. Ezek lénye­gében a fő kiindulópontok, va­lamint a fejlődés koncepciós konszolidálási és fejlődési irányzata megoldásának a meg­ítéléséhez szolgálnak. Az 1969. évi gazdasági físjfcí­dés olyan volt, hogy az ötöüik ötéves terv első éveiben r'i. id idejű intézkedéseket k:j!l h íi a belföldi piac és a beru'i si építkezések normalizálására és megszilárdítására, a deviza­adósság további növekedésének megakadályozására, és biztosí­tanunk kell a jövedelem gaz­daságilag ésszerű szétosztását (Folytatás az 5. oldalon) 19711 11. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom