Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám, péntek

Dr. Peter Colotka elvtárs beszéde Magunknak keii biztösíianunk a szükségletek jobb kielégítését Tisztelt Elvtársak! A torrások tervszerű kialakí­tása, azok terjedelme és struk­túrája lehetővé teszik, hogy ál­talában a szükségletek jobb ki­elégítésével számoljunk, mint a múlt évben. Ha azonban komo­lyan akarunk eljárni és nem akarjuk megengedni azt, hogy több kerüljön elosztásra, mint amennyit termelünk, ha nem akarunk kölcsönökből élni, és ha nem akarjuk, hogy elérték­telenedjen a korona, a fogyasz­tás növekedését szabályozó, fel­tételeinknek megfelelő Intézke­déseket kell tennünk. Az utóbbi két év folyamán a lakosság pénzjövedelme és a kiskereskedelmi forgalom éven­te átlag 14 százalékkal növeke­dett. Mivel a termelés nem volt kép s :;:dezni e növekedést, ki­merítettük a tartalékokat, meg­növekedett az állam rövidtar­tamú eladósodása, zavarok for­dultak elő a belföldi piacon an­nak összes negatív következmé­nyéve'. A helyzet megoldásának egyes alternatívái megítélése során a párt- és kormányszervek eluta­sították a kiskereskedelmi árak emelésének lehetőségét. Az árak emelése — első tekintetre a leg­egyszerűbb mód — kedvezőtle­nül érintette volna a lakosság széles rétegeit, pánikot keltett volna és megzavarta volna a szociális biztonság alapjait. Eb­ben a helyzetben a belföldi piac stabilizálásának kulcskérdése az idén az ipari termékek és élelmiszerek fokozott szállítá­sa, s ugyanakkor a lakosság jövedelmének szabályozása. Tudatosítani kell, hogy az is­mert piaci problémáknál nem a hiánycikkek fogyasztásának stagnációjáról van szó. Például a húskészítmények eladása az 1967. évi 119 000 tonnáról 1969­ben 136 000 tonnára emelkedett. Az utóbbi két év alatt a gya­potszövet eladása 14 és fél mil­lió méterről 20 és fél millió méterre, a cipőé 19 és fél mil­lióról 23 millióra, a hűtőszek­rények eladása csak 30 ezerrel, a bútoré 817 millió korona ér­tékről 1 milliárd 140 millió ko­rona értékre, a cementé 310 000 tonnáról 540 000 tonnára emel­kedett. 1969-ben Szlovákiában 22 000 személygépkocsit adtak el, tehát 9000-rel többet, mint 1967-ben. Az ez évi terv kidolgozásá­nál minden lehetőséget szám­bavettünk az árualapok további növekedésének biztosítására.. Megmutatkozott, hogyha reáli­san -akarunk eljárni, a kiske­reskedelmi forgalom 6,7 száza­lékos, vagyis 2,9 milliárd koro­nás emelkedésére számíthatunk. Ez a gyarapodás körülbelül fe­lével haladja meg az 1969. évit. A legnagyobb erőfeszítéssel törekedtünk azon árucikkek el­adásának növelésére, amelyek iránt a legnagyobb a piaci ke­reslet. így a cementszállítás mintegy 40 százalékkal, a sze­mélygépkocsiké 7 százalékkal, a cipőé 5 százalékkal, a textí­liáké több mint 12 százalékkal, a konfekcióé 5,5 százalékkal, a háztartások számára a tüzelő­anyagszállítás 8 százalékka' emelkedik. Nyíltan meg kell mondani, hogy a tervben nem sikerült kielégítően megoldani a választék kérdését. Ezért a kormány figyelmét az említett árucikkek szállításának további növelésére összpontosítja. A párt felhívására számos vállalat már a múlt évben nö­velte a piaci alapokra történő szállításait, és így segített eny­híteni az ellátási nehézségeket. Értékelni kell például az Ora­nia főigazgatóság vállalatai dolgozóinak erőfeszítését, akik az 1969. évi irányelvvel szem­ben 96 millió korona értékű áruval többet termeltek, vala­mint a partizánskej, a bošanyi és a Liptovský Mikuláš-i dolgo­zók igyekezetét, akik 38 mi'.lió koronával több árut adtak piac­ra; továbbá a bútoripari válla­latok dolgozóinak — akik 14 millió korona értékű áruval többet termeltek — és az üveg­ipar dolgozóinak eredményeit, akik 1969-ben csaknem 12 mil­lió korona értékű áruval szál­lítottak többet a piacra. A kommunisták feladata az irányítás valamennyi fokán és magában a termelésben a piaci alapokra történő szállítások nö­velésére és a kiegészítő áruter­melés fejlesztésére törekedni azokban az üzemekben is, ame­lyekben eddig nem gyártanak ilyen termékeket. Erre kell irá­nyítani a felszabadulás 25. év­fordulójának tiszteletére vál­lalt kötelezettségeket is. A vásárlóerő és az áruellátás összhangjának megteremtéséért 1970. II. 6. A belföldi piacon eszközölt konszolidációs intézkedések má­sik célja a lakosság jövedelmé­nek összhangba hozása a vásár­lóerő kielégítésének lehetősé­geivel. Ezért le kellett lassítani a jakosság jövedelmének, első­sorban a béreknek a növekedé­sét. A terv a nominális bérek 2,7 százalékos növekedését téte­lezi fel az utóbbi két év 8—9 százalékos emelkedésével szem­ben. A kormány a tervvel együtt jóváhagyta a bérfejlődést sza­bályozó rendszert, hogy ne is­métlődjék meg az utóbbi évek ösztönös fejlődése. A szabályo­zási rendszer nem jelenti a bé­rek befagyasztását, de megkö­veteli, hogy közvetlenül a vál­lalati kollektívák tényleges munkaered mén veitől függjenek. Lehetőséget ad tollát az anyagi érdekeltség növelésére azokban a vállalatokban, amelyek a bel­ső tartalékok jobb kihasználá­sával növelik a termelést és to­vábbi forrásokat alakítanak ki a népgazdaság szükségleteinek fedezésére. Előnyben részesíti azokat a vállalatokat is, ame­lyek a mozgósítható tartaléko­kat már beleveszik terveikbe, azokkal a vállalatokkal szem­ben, amelyek kisebb feladato­kat tűznek ki, hogy túlteljesít­hessék őket. A kormány egyút­tal a bérfejlődés szabályozása során előnyben részesíti azokat a vállalatokat, amelyek hiány­cikkeket termelnek. Az anyagi érdekeltség szoro­sabb összekapcsolása a munka­és gazdasági eredményekkel megköveteli a teljesítménybérek és más ösztönző bérformák na­gyobb mérvű érvényesítését mindenütt, ahol erre megvan­nak a feltételek, valamint pré­miumok és jutalmak kitűzését olyan konkrét feladatokkal kapcsolatban, amelyek elősegí­tik a termelés hatékonyságának pövelését. Rendet kell teremte­ni a részesedések kifizetése te­rén Is. Ezeknek következetesen a fontos tervfeladatok teljesíté­sétől és az egész évi eredmé­nyek komplett kiértékelésétől kell függniük. Szükséges, hogy a bérek fej­lődése az év kezdetétől az ál­lami gazdasági szervek és a vállalati vezető dolgozók figyel­mének középpontjában álljon. Tudatosítanunk kell, hogy ép­pen a bérterület vált az utóbbi években az infláció legveszé­lyesebb tűzfészkévé, és innen terjedt tovább a munkaerkölcs­re és fegyelemre káros . befo­lyás. A munkával alá nem tá­masztott jövedelmek, amelyek­nek tanúi voltunk az efsz-ek és a nemzeti bizottságok mel­léktermelésében elkövetett spe­kulációkkal kapcsolatban, nem­csak e jövedelmet élvező dol­gozók ezreire hatott demorali­zálóan, hanem a többi dolgo­zóra is. Az ilyen „erkölccsel", amely az „aki bírja, marja" elvből in­dul ki, nem jutnánk messzire. Ne csodálkozzunk, hogy ez az elv nagyon széles és sokrétű alapot öltött a naplopástól kezdve a szocialista vagyon szétlopkodásáig. Ellenőrzési rendszert építünk kí a bérezés szakaszán és bizto­sítani kell azt, hogy ez valóban hatékony eszközzé váljék. De még a legjobb ellenőrzési rendszer sem biztosíthatja a helyzet tartós javulását. Ehhez szükséges, hogy a vállalatok vezetőségében, a pártszerveze­tekben, a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom üzemeiben dolgozó kommunisták vala­mennyien síkra szálljanak a bérfegyelem, a rend és az igaz­ságos díjazás mellett. A tetsze­tős opportunista politika a leg­több kárt éppen a díjazás te­rén okozta, és ezért a javulás érdekében rendszeres politikai munkára van szükség minden munkahelyen. A bérek ellenőrzésének fel­adata nem szorítkozhat csupán a bérelőírások formális betartá­sára. hanem meg kell vizsgálni a szabályozó intézkedések és általában az egész bérrendszer működését, a prémiumrendszer­nek, a béreszközöknek a tény­leges gazdasági eredményeken alapuló kimerítését. Ha úgy tűnik, hogy a jóváha­gyott bérszabályozó intézkedé­sek nem elegendők, a kormány kész rugalmasan fellépni a megengedhetetlen fejlődéssel szemben, és habozás nélkül még szigorúbb szabályozó in­tézkedéseket foganatosítani. Rendet kell teremteni a beruházási építkezésekkel kapcsolatban Ebben az évben ugyancsak erélyes Intézkedéseket kell tennünk a beruházások terén már évek óta tartó visszássá­gok megszüntetése érdekében. Úriási arányú a befejezetlen • építkezések száma, s ez leköti a társadalmi források jelentős részét. A gazdasági irányelvek értelmében 1969 végén a költ­ségvetési árak fennmaradó ösz­szege körülbelül 28 milliárdot tett volna ki, a valóságban azonban ezt az összeget több mint 35 milliárdra becsülhet­jük. Nem segítenek a befejezet­len építkezések számának csök­kentéséről elhangzott nyilatko­zatok, a helyzet okának egé­szen a gyökeréig kell nyúlnunk. Elsősorban teljes határozott­sággal kell fellépnünk az új beruházások iránt támasztott inflációs követelményekkel szemben. Erélyesen le kell vonni a következtetéseket mind­azokkal szemben, akik felelőt­lenül és valótlanul érvelnek az új építkezések iránti igényeik támasztásánál, hatékonyságot mutatnak ki, leértékelik a költ­ségvetési árakat, elferdítik az eszközök megtérülésének ide­jét, s ügyesen úgy tesznek, mintha az építkezés biztosítva lenne a szállítószervezetek ré­széről stb. Erről a helyről igen nyomatékosan felszólítjuk mind­azokat a kommunistákat, akik az építkezéseket előkészítik, ne szorgalmazzák az építkezések megkezdését minden áron. Ez nem hoz semmi hasznot sem a társadalomnak, sem pedig ma­gának a beruházónak. Az újonnan megkezdett épít­kezések ez évi programját úgy akarjuk megállapítani, hogy a következő években ne kerüljön abban a helyzetbe, hogy ismét a termelőhelyek későbbi üzem­behelyezését kelljen megállapí­tanunk. Nem szeretnénk, ha megismétlődnének az olyan ese­tek, mint a strážskéi Chemko, a vágsellyei Duslo, a novákyi polivinilklorid üzem, a lévai gyapotkombinát, a bytčai hen­gercsapágyüzem stb. késedel­mes befejezése. Olyan rendszert kell talál­nunk, amely sújtja a tervező­ket, építőket és gépipari be­rendezést szállítókat, ha fel­adataikat nem teljesítik a meghatározott határidőn belül. Ma számos kivitelező gyak­ran a zavarosban halászik, kötelességeit nem teljesíti, de ugyanakkor a költségvetések utólagos felemelését és pré­miumok megadását kényszerí­ti ki, ami végeredményben a beruházási építkezés megdrá­gulásához vezet. A javuláshoz vezető első lépést már az 1970. évi terv megteszi, amely meghatározta a beruházási eszközök egész terjedelmét tekintet nélkül arra, hogy a beruházásokat saját forrásokból, költségve­tésből vagy hitelből pénze­lik-e. Elsősorban az építőipar kapacitási és anyagi lehetősé­geiből indult ki, valamint ab­ból a követelményből, hogy ezeket a forrásokat elsősorban a befejezetlen építkezések be­fejezésére összpontosítsuk. Ez­zel kapcsolatban kötelező erő­vel kell meghatározni az újon­nan megkezdett építkezések számát is. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs elegendő megbízható dokumentum a be­fejezetlen építkezések terjedel­méről és struktúrájáról, a kor­mány néhány kivétellel ideig­lenesen megtiltotta új építke­zések megkezdését 1970 első negyedében. Építkezések megkezdésének további engedélyezése során következetesen a felülvizsgá­lat eredményeiből fogunk ki­indulni. Minden egyes új épít­kezésnél külön-külön megítélik annak társadalmi indokoltsá­gát, felülvizsgálják az építke­zési szervezet általi átvételét, pénzellátásának biztosítását és az üzemi bizottságokkal kar­öltve a munkaerők biztosítását is. E megszigorítás mellett is a terv elegendő teret biztosít egyes kívánatos strukturális vá 1 toz ta tásokh oz. Az ez évi beruházási terv legjelentősebb vonása, hogy a lakásépítésre összpontosul, amelynek terjedelme 26 száza­lékkal kell, hogy növekedjék. Az építőipari termelés növeke­désének csaknem 85 százalékát a lakásépítés teszi. A lakásépítés növekedése a következő években is folytató­dik. Megköveteli azonban an­nak az idült betegségnek eré­lyes megszüntetését, mint ami­lyen a nem folyamatos építke­zés. Emiatt ugyanis minden évben rohammunkára került sor az év végén. A múlt évben például az évi lakásépítési tervnek csaknem 40 százalékát decemberben teljesítették. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a befejező munkák színvonala alacsony, a kolau­dációs hibák helyrehozása olyan építkezési kapacitásokat köt le, melyekre az új építke­zéseknél lenne szükség. 1970-ben kialakítjuk az alap­vető feltételeket ahhoz, hogy a következő években fokozhas­suk a lakásépítést. Épületelem gyárakat és más építőanyago­kat gyártó üzemeket létesítünk. Ha folytatjuk az új kapacitá­sok kiépítésében tavaly meg­kezdett törekvésünket (így pél­dául téglagyár épült Köbölkú­ton, Dévényfalun, Ondrášován) — a közeljövőben kibővíthet­jük a szükségletekkel össz­hangban az építkezési alapot. Annak érdekében, hogy meg­oldhassuk a lakásépítés távlati feladatait, már ma meg kell oldani a szükséges kapacitá­sok fejlesztésének problémá­ját. Ez a strukturális problé­ma már távlati jellegű, és az elmúlt években nem oldották meg kellőképpen. Állandóan azt hangsúlyozták, hogy Po­zsonyban növelni kell a lakás­építést, akár a kapacitásoknak más területekről való áthelye­zésével, akár pedig a helyi építővállalatok kibővítésével, de ez a mai napig sem veze­tett eredményhez. Az olyan megoldást tarta­ná*>.W célszerűnek, amikor nagy tapasztalatokkal rendelkező építővállalatokból leválasztják az új építővállalat szervezeti magyát és az új vállalatot az­tán ennek alapján építik ki. így megteremtik a feltételeket a vállalat fejlődéséhez, alkal­mazottai számának növelésé­bei. és a feladatok szervezési megoldásához. így akarjuk megoldani Pozsonyban az épít­kezés problémáját és azt a fel­adatot, hogy Szlovákia terüle­étt jobban lássuk el építővál­lalatokkal. Ezzel kapcsolatban ki kell használnunk a magas-tátrai építkezések pozitív tapasztala­tait, mivel itt az építőipari dol­gozók olyan eredményeket ér­tek el, amelyek messze túlha­ladják átlagunkat. A termelési szakaszon a be­ruházási építkezés elsősorban a hazai és a külföldi piac szükségletel szempontjából fon­tos termelés fejlesztésére irá­nyult. Aránylag szűk tere van az új építkezések megkezdésé­nek, de ennek ellenére a terv több jelentős akció megkezdé­sét és folytatását irányozza elő a kevésbé fejlett területek, így Kysuca, Orava és egyes kelet-, illetve dél-szlovák'iai járás fel­lendítésére. A beruházási építkezések te­rületén ez évben elsőrendű fel­adat, hogy minden eszközt a megkezdett építkezések gyors befejezésére összpontosítsunk. A kormány ezért elrendelte, hogy központilag ellenőrizzék 21 fontos kapacitás üzembe helyezését. Ezek közé tartoz­nak a vegyipar bratislavai, se­nicai, vágsellyei és nyitrai új létesítményei, a gépipar pra­kovcei és bytčicai új létesítmé­nyei, a közszükségleti ipar lévai, Lendícke Rovné-i, Nová Bafta-i, füleki és pozsonyi, az élelmiszeripar nyitrai és kas­sai, az építőpiar dévényújfalui és nagymihályi új létesítménye. Hangsúlyozni szeretném, hogy a terv által előirányzott beruházások rendkívül igényes feladatot jelentenek az építő­ipar számára. A beruházások a tavalyi évhez viszonyítva 4,8 százalékkal emelkednek. Az építkezési munkák fokozását a munkatermelékenységnek négy­ötödnyi növelésével kell bizto­sítani. Ez megköveteli, hogy jelentősen jobban használjuk ki a munkaidőt és a gépeket. Még fontosabb feladat, hogy az építőipar kapacitásait a la­kásépítésre irányítsuk és az építőiparban emeljük a befeje­ző munkálatok részarányát. A beruházások új összetétele következtében fokozódik az igény nemcsak a falazóanya­gok, hanem az ipar különböző ágazataiban gyártott különféle szerelési anyagok iránt is. A Szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányának biztosítania kell, hogy az építőanyag-gyár­tásában, a vegyiparban, a gép­iparban, a faiparban, valamint más ágazatokban ls megteremt­sék a feltételeket az építőipar számára szükséges termékek folyamatos szállításához annak érdekében, hogy teljesíthessük «z idei igényes beruházási programot. Hozzá akarunk járuim a külkereskedelem helyzetének megjavításához A külkereskedelemben mu­tatkozó egyensúlyhiány súlyos következményeit is ki kell kü­szöbölnünk. A szlovák gazda­ság is hatékonyan hozzá akar járulni ezen országos problé­ma megoldásához. Feladatunk, hogy megállapítsuk az inflációs megnyilvánulásokat a rövid tartamú eladósodás további fo­kozása és a szocialista orszá­gokkal folytatott kereskerel­münk mérlege szaldójának le­romlása terén. E célok teljesítését a terv és más intézkedések biztosít­ják. A terv a szocialista orszá­gokkal valő kapcsolatainkban meghatározta a kivitel és be­hozatal kötelező feladatait. Po­zitívan értékeljük üzemeink állásfoglalását, amelyek az üze­mi tervekben nagyobb felada­tokat tűznek kí a szocialista országokba irányuló kivitelt Il­letően, mint ahogy ezt a mi­nisztériumok előirányozzák. A kapitalista országokkal folytatott kereskedelmünkben a terv kötelező elsődlegességet biztosít a termelés és a lakos­ság alapvető szükségleteit fe­dező behozatalnak, valamint az új műszaki berendezések importjának. Meg kell mondani, hogy a külkereskedelem ez évi tervé­ben még számos olyan problé­ma marad, amelyeket a leg­közelebbi időszakban meg kell oldani. Elsősorban összhangba kell hoznunk főképup a kapi­talista országokból történő be­hozatal magas követelményeit a reális lehetőségeinkkel. Kü­lönösen nagy az igény az ipa­ri termeléshez szükséges anya­gok behozatala iránt. Ezek az (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom