Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottságának levele az alapszervezetekhez és a párttagokhoz a tagkönyvcseréről MIRŐL ÍRNAK A jjg tribúna fljjgjfl nrr.Tiin

t ImMMíww/ (Folytatás a 3. oldalról) A kommunisták tevékenységének értékelésekor az alapszervezetek az elmúlt két év fejlődésének fontos határköveire támaszkodhatnak. Bizonyára helyes lesz, ha felelevenítjük minden egyes párttag emlékezetében, hogy milyen álláspontot foglalt el a CSKP Központi Bizottsága 1968 májusi plénumának határozataival — amely a jobboldali veszélyt határozta meg fő veszélyként —, a „2000 szó" ellenforradalmi platformmal, az 1968 augusztusi esemé nyekkel és a moszkvai jegyzőkönyvvel kapcsolatban. Termé' szetesen el kell határolnunk magunkat azoktól, akik számára augusztus 21-e és az ezzel kapcsolatos események lényegében egységbontó, pártellenes és szovjetellenes tevékenységük kicsúcsosodását jelentették. Ezek az emberek augusztus előtt és után minden akciónál ott voltak, amely összefüggött a párt és a szocializmus elleni támadásokkal. Ugyancsak helyes lesz, ha megítéljük a kommunistáknak a CSKP Központi Bizottsága 1968 novemberi plénumának határozatával, Smrkovskýnak a Szövetségi Gyűlés elnökének megválasztásáért indított kampánnyal, a januári tüntetésekkel, a márciusi szovjetellenes eseményekkel, a CSKP Központi Bizottsága áprilisi, májusi és sok esetben a novemberi plénumával kapcsolatban elfoglalt állásfoglalását is. 1968—1969 legfontosabb eseményeire vonatkozó állásfoglalás fontos szempont lesz minden egyes párttag fejlődésének értékeléseikor. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy másképp kell eljárni az olyan emberek nézeteinek, állásfoglalásának és tevékenységének megítélése során, akiket becsaptak vagy félrevezettek. Távol áll tőlünk, hogy az embereket aszerint értékeljük, hogyan viselkedtek néhány nap során. Az ember egész magatartását kell értékelni, hogyan viszonyult élete folyamán a szocializmus gondolatához, hogyan segítette a pártot céljai megva lósításában, mennyire kötelezte el magát a párt ügyéért, és milyen felelősség terheli őt. Meg kell ismernünk mai állásfoglalását, azt, hogyan akarja levetkőzni hibáikat és fogyatékosságait. Számolnunk kell azzal is, hogy sok párttag, munkás és szövetkezeti paraszt érzelmileg még nem békélt meig mindennel. Ezekért harcolnunk kell, meg kell őket nyernünk a párt politikája számára. Súlyos hibát követnénk el, ha eltűrnénk, hogy a megbeszélések során nem az ilyen állásfoglalás érvényesüljön. Még nagyobb hiba lenne, ha nem vennénk figyelembe ezen a téren a párttagok jelentős része állásfoglalásának és nézeteinek fokozatos megváltozását, amire a Központi Bizottság tavalyi májusi és szeptemberi ülése után a tájékoztatás megjavításával összefüggésben került sor. Üjból egyértelműen hangsúlyozzuk, hogy az akkori helyzetért a fő felelősség a volt pártvezetőség revizionista szárnyát terheli, amely megengedte, hogy pártunk országunkban egymás után vesztette el pozícióit, és nem tartotta meg a testvérpártoknak, a szocialista országoknak és a Szovjetuniónak tett ígéreteit, és nem teljesítette kötelezettségeit. Mindenkinek, aki támogatja az új pártvezetőség politikáját, támogatásában következetesnek kell lennie. Újból meg kell említenünk, hogy ennek a támogatásnak nemcsak az egyszerű kijelentésében, hanem elsősorban a tettekben és elkötelezettségben kell megnyilvánulnia. A politika elvei nem vonhatók kétségbe. Ezekért akár személyes nehézségek árán is harcolni kell, és áldozatkészséget kell tanúsítani az érvényesítésük érdekében. A kommunisták többek között a gazdaságban nyilváníthatják ki személyes aktivitásukat és áldozatkészségüket. Törekvésük és szervezési tehetségük megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók fejlesszék kezdeményezésüket a népgazdasági terv feladatai teljesítésének érdekében, elsősorban a munkatermelékenység növelésével. E feladat teljesítése terén a fő figyelmet a belső piacnak az alapvető árufajtákkal való ellátására és a külkereskedelem számára gyártott termékek biztosítására kell fordítani. A kommunisták álljanak a szigorú takarékosságért, a termelés magas fokú hatékonyságáért, az üzemek irányításának racionalizálásáért és hatékonyságáért, a felelősség érvényesítésének igé nyességéért, a munkafegyelemért és a fegyelemért folytatott harc élére. A gazdaság területén a jobboldali opportunizmus, amelynek képviselője volt Ota Sik, 1968 januárja után nyílt támadásba ment át a pártnak a gazdaságban betöltött vezető szerepe ellen, és megbontotta a gazdaság tervszerű irányításának rendszerét. Támadása miatt érezhetően meggyengült az állam szerepe a gazdaságban és 1969-re a terv helyett csak gazdasági irányelveket hagytak jóvá. A gazdaság .demokratizálására" vonaLkozó jelszó célja az volt, hogy a szakágazati minisztériumokat és szakigazgatóságokat, valamint a termelési gazdasági egységeket kiemeljék az Irányítási rendszerből. A vállalatra vonatkozó törvényjavaslat, amelyet a szakszervezetek jobboldali erői és a tömegtá)ékoztatási eszközök követeltek, nyílt politikai célt szolgált: a termelési demokráciára vonatkozó demagógia, az ún. üzemi munkástanácsok kialakítása segítségével meg akarták fosztani a pártot a gazdaságban betöltött vezető szerepétől és az állami össznépi tulajdont csoporttulajdonná akarták változtatni. A jobboldal politikai céljai kiharcolásának eszköze volt a bérek és fizetések növelésének demagóg felhasználása. Ezt a növekedést nem támasztotta alá a munkatermelékenység. A má sik oldalon elnézték az árak ösztönös fejlődését. Az ezen a téren elkövetett ká rokat, már hónapok óta igyekszünk helyrehozni. A pártnak az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania a gazdasági tevékenységre, emellett természetesen nem helyettesíthetjük a gazdasági vezetők felelősségét és jogkörét. A jó gazdasági eredmények jelentik a kulcsot a mai politikai problémák megoldásához, megteremtik a gyorsabb politikai és gazdasági konszolidálás feltételeit. Elvtársak! Pártunk fél évszázados fennállása, a szocializmus 25 éves építése bebizonyította, hogy a párt a munkásosztály, í szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség harci szervezete volt és marad. A világos program, a marxizmus—leninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz való hűség, a szociáldemokrata állásfogU ás maradványai és hatása elleni küzdelem, valamint az opportunizmus elleni harc, a tettrekészség és áldozatkészség jellemezte. Az osztályharcban tanúsított rendíthetetlenség és az a következetesség, amellyel a dolgozók érdekeit védte, jogosan nemzeteink élére állította. Ha elgondolkozunk a mai. helyzet és a mai feladatok fölött. nem hagyhatjuk figyelmen PRAGAI kívül ezeket a történelmi tapasztalatokat. Levonhatjuk belőlük a tanulságot, hogy mire kell törekednünk, mit kell megakadályoznunk. mit kell tovább fejlesztenünk, hogy a munkásosztály pártjaként továbbra is teljesíthessük feladatunkat. A csehszlovák kommunisták nehéz időszakot éltek át. amelynek során megalkuvás nélkül bebizonyosodott a kommunista meggyőződés szilárdsága és tisztasága, a gondolatok és eszmék életképessége és a jellemek értéke. Veszteségeket szenvedtünk, mégpedig nemcsak gazdasági téren, hanem elsősorban politikai és erkölcsi téren. Azok után, amit átéltünk, ellenállób baknak kell lennünk az opportunista és szocialistaellenes fertőzéssel szemben, jobban meg kell fontolnunk minden egyes lépésünket és a szocialista haza érdekében kifejtett konkrét tetteinket. Nem akarunk hátrafelé men ni, és nem akarunk egy helyben topogni. Következetesen tökéletesíteni fogjuk a párt, az állami, a társadalmi és a gazdasági apparátus irányítását. Újból tetterős mozgásba lendítjük. Továbbra is keresni fogjuk az utat ahhoz, hogy a dolgozók legszélesebb köre bekapcsolódjék a gazdasági és az állami életünk irányításába. Nem célunk a vak engedelmesség, de az anarchia sem. Arra fogunk törekedni, hogy megszilárdítsuk az állampolgári és a munkafegyelmet, az akcióegységet, és az emberek kezdeményezésének, lelkesedésének, a szocialista demokrácia fejlődésének útjából eltávolítsuk az akadályokat. Egészségesebbé tesszük a helyzetet a pártban a szervezési munka, valamint az ideológia területén is. Felújítjuk a marxizmus—leninizmusnak, mint a legkorszerűbb és leghaladóbb világnézetnek a tekintélyét. Meggyőzzük és megnyerjük az embereket a kommunizmus számára, növeljük a párt erejébe és a szocialista rendszerbe vetett bizalmukat. Erőnk eszméinkben. munkánkban és áldozatkész törekvésünkben rejlik. Saját hibáinkon kívül semmi sem mérhet ránk vereséget. A dicső lenini évforduló évébe léptünk. Magunkévá tesszük Lenin hagyatékát. Ne- felejtsük el, hogy a Szovjetunió, melynek létrejötte összefügg Lenin nevével, több milliós emberri!dozat árán biztosította és biz tosítja nemzeti létezésünket és állami szuverenitásunkat. Egymáshoz tartozunk. A szocialista államok nagy családjához tartozunk. Csakis a szocialista tá bor tagjaként biztosíthatjuk népünk érdekeinek és vágyainak valóra váltását. Országunknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 25. évfordulója ösztönözzön minket arra. hogy újból tettekkel bizonyítsuk be összetartozásunkat a Szovjetunióval. a szocialista országokkal és népgazdaságunkban te remtsük meg a feltételeket szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlődéséhez. A párt központi bizottsága nak meggyőződése, hogy 1970 fontos határkő lesz a párt és egész társadalmunk konszolidálásában. Ezért most Önökhöz fordul, hogy mindnyájan, minden erejükkel járuljanak ehhez hozzá. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A táblák a helyükre kerültek A Večerní Praha január 30-án beszámol olvasóinak a főváros irány- és utcajelző táblarendszerében uralkodó káoszról. A fővárosi nemzeti bizottság vizsgálatai kiderítették, hogy 1968 augusztusában Prága tizenötezer út- és utcajelző táblája közül vagy háromezer eltűnt. A fővárosi nemzeti bizottság felhívására a lakosság 500 utcajelzőtáblát helyezett vissza, kétszázat pedig átadott a nemzeti bizottságoknak. Később a prágai nemzeti bizottság az egész főváros területére kiterjedő út- és utcajel•/.b-, valamint házszámtábla-ellenőrzést végzett. A felmérés alapján 2700 új jelzőtáblát kellett rendelnie, hogy azokat 1969. végére el is helyezzék rendeltetési helyükre. Azonban a megrendelést vállaló üzem nem tudta határidőre elkészíteni a táblákat, s még mindig hatszázzal adós a nemzeti bizottságnak. Prága irány- és útjelző-rendszerének teljes helyreállítását február végére tervezik. A Večerní Praha adatai szerint összesen 4200 új táblára van szükség. S ez — a tíz tonna bádog árán kívül — háromnegyed millió koronába kerül. Marxista—leninista oktatás a Károly Egyetemen A cseh egyetemi ifjúság hetilapja. a Predvoj 4. számában interjút közöl dr. Bedfich Švestka profeszorral, a Károly Egyetem új rektorával. Az interjúból idézzük azt a részt, amelyben Švestka professzor az egyetemi marxista—leninista oktatás megindításáról nyilatkozik: — A marxizmus—leninizmus oktatását a nyári szemeszter órában felújítjuk. A marxizmus—leninizmus tanszékeit megszüntették, pontosabban szólva: maguktól szűntek meg. Ha betekintünk az előadások jegyzékébe, láthatjuk, hogy a marxizmus—leninizmus mint tantárgy eltűnt. Helyette különféle társadalomtudományi tantárgyak: politológia, szociológia, filozófia stb. kerültek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a marxizmus—leninizmus mint az emberi társadalommal foglalkozó tudományos tanítás csődöt mondott, hanem azt bizonyítja, hogy csődöt mondtak azok, akik előbb hithű, sőt dogmatikus marxistáknak adták ki magukat, végül pedig a revizionizmus és az antiszocializmus mocsarába süllyedtek. Ebből le kell vonni a következtetéseket — állapítja meg Švestka professzor — Megalakítjuk az Egyetemi Marxista Intézetet, amelynek tagjai csak azok lehetnek, akik megállták a helyüket. Az intézet feladata lesz, hogy a Károly Egyetem valamennyi karán gondoskodjon a marxista—leninista oktatás megszervezéséről. Meg kell találnunk a marxizmus—leninizmus tanításának új formáit, s erre a tantárgyra úgy kell tekintenünk, mint a CSKP mindennapi politikája megvalósításával kapcsolatban álló tantárgyra. Az eddigi oktatás nagyrészt verbális, skolasztikus jellegű volt, elszakadt a gyakorlati élettől, ami azt eredményezte, hogy a polgári ideológia tért hódithatott az egész egyetemen. Ism) Vlagyimir Lomanij: A csecsemőket nyilván" tartó intézet kötelezettséget vállalt, hogy ebben az évben száz újszülöttel többet regisztrál, mint az elmúlt évben. Amikor elolvastam ezt a hírt az újságban, úgy gondoltam, érdemes lenne nyilvántartásba vétetni az én újszülött lányomat is. Nyomban tudtára adtam ezt mindazoknak, akiknek valami köze volt gyermekemhez. Amikor egy kicsit késve az intézethez értem, legközelebbi hozzátartozóim kis csoporttá felléleqzett és ramvetette magát: — Hol van a gyerek? — suttogta feleségem. — Miféle gyerek? — csodálkoztam el. — Hát a mi gyerekünk. — A mienk? Semmit nem értek. Hisz nagyon jól tudod, hogy az utóbbi időben Szidorkinéknál albérletben laktam, és egy új eszterga szerkesztésén dolgoztam. — Én talán ez alatt iz idő a'att lebzseltem? Nagyon jól tudod, hogy tudományos értekezésemet védtem rqeg — vágta rá feleségem. Lehet, hogy Tányicska a szüleimnél van? 1 /alamennyien feleségem V szüleihez fordultunk. Azok pár pillanatig konokul hallgattak. — Tatarozták a házat, ezért a kislányt elvittük az apja szüleihez — vallották be bűnbánóan. Most valamennyien a szüleimhez fordultunk. — Kivettük a szabadságot — válaszolták szemlesütve, és ezért elvittük a szüleinkhez. Nagyapa és nagymama pillanatok múlva jujveszékelve ismerték be: — Váratlanul mindketten megbetegedtünk, és ezért a Tányicskát odaadtuk ... Most az én feleségem nagyszülei következtek. — Emlékiratainkon dolgoztunk — vallották be —, ezért egy asszonyra bíztuk Tányicskát. Itt van valahol a telefonszáma. — Ide vele! — rikkantottak egyszerre valamennyien> — Tíz percen belül megvolt a telefonszám. Idegesen tárcsáztam a számot és Mária Ivanovna után érdeklődtem. Aztán viszaakasztottam a telefonhallgatót. I /alamennyien körülfóg" tak és úgy bámullak rám, mintha én lennék az isten küldötte, vagy legalább is a Novosztyl hírügynökség riportere. — No, mi van? — Tányicska már egy fél éve iskolába jár — válaszoltam. — Hát mégis csak a világon vanI Valamennyien megkönynyebbülten lélegeztünk fel. így hozzon az anya gyereket a világra — szólt feleségem szemrehányóan. Én köhintettem és szárazon megtoldottam: — Hogy repül az idő SZ. B. fordítása 1971). II. 3.