Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottságának levele az alapszervezetekhez és a párttagokhoz a tagkönyvcseréről um 1970. II. 3. (Folytatás a 2. oldalról) hogy a párt álljon az olyan kérdések megoldásának élére, melyek döntő fontosságúak voltak a rend és a nyugalom felújítása terén és egyúttal biztosítsák, hogy a pártban és a társadalomban a konszolidálási folyamat megkezdése után nehogy konfliktusok törjenek ki. A moszkvai jegyzőkönyv és a CSKP Központi Bizottsága novemberi határozata teljesítésével szentben elfoglalt elvtelen állásfoglalás és az a törekvés, hogy megőrizzék az ún. „vysočanyi kongresszus" eredményeit, nem tette lehetővé, hogy a pártban és a társadalomban megoldjuk a konszolidálást. Elmélyültek az augusztus előtti időszak negatív irányvonalai, a társadalom pedig újabb válságnak volt kitéve. Alexander DubCeket, a konszolidálási folyamat első számú akadályát végül is le kellett váltani. 1969. áprilisa jelentette az egészséges erők határozott fellépését a párt marxista—leninista jellegének, a párt egységének, aktivitásának és erejének felújításáért. A konszolidálási folyamat első sikerei a marxizmus—leninizmus eszméinek életképességét és elpusztíthatatlanságát bizonyítják. Ezekből az eszmékből ered az az irányvonal, amelynek célja a válságok és a bonyodalmak kiküszöbölése, a társadalom égető problémái megoldását célzó tervszerű irányítómunka megkezdése. Közösen, fokozatosan megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy megszabaduljunk a régi és a közelmúlt csökevényeitől, hogy határozottabban kiléphessünk és a párt alkotó erőit, valamint a többi dolgozót a gazdaság, a tudomány, a kultúra fellendítéséhez és újabb sikerekhez vezethessük. Elvtársak! A jobboldali erők utóbbi két év alatt folytatott politikájának öröksége nagyon súlyos. Minden erőnket a szocialista társadalmat jellemző alapértékek felújítására kell összpontosítanunk, mivel ezeket a jobboldaliak tevékenysége' megzavarta. Ezért a kommunisták és a többi dolgozó figyelmét a tavaly májusban elfogadott konszolidálási program teljesítésére fordítjuk. E program megvalósításában — képletesen mondva — még csak félúton vagyunk. Hogyan szilárdítsuk meg a pártot, hogyan újítsuk fel egységét a marxizmus—leninizmus alapján, hogyan növeljük akcióképességét és forradalmi harciasságát? A párt Központi Bizottságának nézete szerint ezt a célt nagymértékben már a közeljövőben a tagkönyvcserével érhetjük el. Az igazolványcserét öszsze kell kötnünk azzal, hogy minden egyes párttaggal különkülön elbeszélgetünk és tárgyalunk. Nem ez az első eset, hogy a párt ezt a módszert használja a pártigazolványok kicserélésekor. A múlthoz viszonyítva azonban sok új tényező áll fenn, amelyek növelik e feladat fontosságát és igényességét. Az elmúlt két év minden egyes párttag gondolkodásának, állásfoglalásának és tetteinek valódi és igényes próbatétele volt. Ezt az időszakot mindenkinél külön kell lezárni. Mint ismeretes, pártunkban már régen olyan a helyzet, hogy sok tag nein teljesíti alapvető pártkötelességeit. Ezek passzivitása kedvezőtlenül befolyásolja a párton belüli életet, valamint a párt tevékenységét. Természetesen tanulmányozni kell és le kell leplezni az ilyen passzív állásfoglalások okait, és ki kell ezeket küszöbölni. Az alapszervezeteknek is intenzív életet kell élniük. Tevékenységükből ki kell küszöbölni a formalitást, a következetlenséget, az elvtelenséget, valamint a pártbizottságoknak a párttagokkal folytatott munkája alacsony színvonalát. Számos régi párttag passzivitását a pártvezetőségnek az utóbbi 10 év alatt elkövetett hibái váltották ki. Helytelen lenne azonban, ha gépiesen megválnánk az ilyen emberektől, anélkül, hogy mindenkinek, aki becsületes, lehetőséget nyújtanánk, hogy aktív párttag legyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pártban kell tartanunk mindazokat, akik kényelmesek, akik közömbösek a párttal szemben és párttagságukat csak személyi érdekből akarják megtartani. Ezért helyesnek tartjuk, hogy a megbeszélések során a kommunistáknak nemcsak az elmúlt két év alatt folytatott tevékenységét, hanem az ezt megelőző munkájukat is értékelnénk. Főképp azt kell konkrétan meghatároznunk, hogy a kommunisták hogyan teljesítsék majd kötelességeiket, hogyan és mivel járuljanak hozzá a párt ideológiai egysége és akcióképessége megszilárdításához, a többi dolgozóra gyakorolt befolyása növeléséhez, vezető szerepe elmélyítéséhez és az alapszervezetek munkájának lényeges megjavításához. A párttagok küldetése magas fokú áldozatkészséget és lelkesedést követel meg a párt és a munkásosztály ügye iránt. Ezért lehetetlen, hogy olyan emberek maradjanak a pártban, akik a pártigazolvány által személyes kiváltságokhoz akarnak jutni. A karrieristáknak és a haszonlesőknek nincs helyük a pártban. Fellépésükkel csak beszennyezik a párttag tekintélyét, elriasztják a becsületes munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik nem tagjai a kommunista pártnak. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk az elmúlt időszak tapasztalatait. A jobboldali opportunista és revizionista irányzatok szervezőinek és lelkes hirdetőinek jelentős része olyan ember volt, aki tetszetős jelszavakkal, demagóg hízelgéssel leplezték a karrierizmusukat és a beteges becsvágyukat. Figyelemre méltó, hogy abban a törekvésükben, hogy megszerezzék a hatalmat a pártban és az államban, sohasem léptek fel pozitív programmal, reális kilátásokkal. A karrier utáni vágyódásukat csak a múlt bírálatára alapozták. Ezért az ilyen emberektől való elválás megszilárdítja a párt sorait és növeli tekintélyét a dolgozók szemében. Arra törekszünk, hogy a pártban olyan emberek maradjanak és dolgozzanak, akik számára nem lesz nehéz a pártalapszabályzat következetes megtartása és az ebből eredő kötelességek teljesítése. A pártalapszabályzat meghatározza, hogy a párttag köteles következetesen érvényesíteni a párt politikáját és megmagyarázni a széles tömegeknek, megnyerni őket e politika megvalósítására, megszilárdítani a párt és a nép kapcsolatát, részt venni a politikai tömegmunkában, továbbá állandó kapcsolatot kell fenntartaniuk munkahelyükön és a lakóhelyükön a pártonkívüliekkel, figyelemmel kell kísérniük a dolgozók nézeteit, szükségleteit, és ezekre időben kell reagálniuk, harcolniuk kell minden olyan megnyilvánulás ellen, amely megbontja a párt politikájának alapelveit és egységét. Feladatuk aktívan részt venni az alapszervezetek munkájában, részt venni lakhelyükön a pártpolitikai munkában és minden vonatkozásban, teljes mértékben érvényt szerezni a demokratikus centralizmus alapelveinek. A kommunisták feladata, hogy a termelés és termelőerők fejlesztésére törekedjenek, a munkához való kommunista viszony példaképéül szolgáljanak, harcoljanak minden újért és haladóért, a legjobb tapasztalatokat érvényesítsék a gyakorlatban, művelődjenek, elsajátítsák a legújabb műszaki vívmányokat, növeljék szakképzettségüket, legyenek takarékosak, fejlesszék és óvják a szocialista társadalmi tulajdont — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság erejének és felvirágoztatásának alapját. Kötelességük, hogy aktívan részt vegyenek a politikai életben, az állami és a közügyek igazgatásában, irányításában, valamint a gazdasági és a kulturális életünk fejlesztésében, például szolgáljanak a társadalmi kötelességek teljesítésében és segítsék a szocialista társadalmi kapcsolatok fejlesztését és elmélyítését. A párttagok kötelessége a párt ideológiai és szervezeti egységének mint a párt ereje és hatalma alapvető feltételének a megszilárdítása és védelme, törődniük kell azzal is, hogy a szavak és tettek ne térjenek el egymástól. Meg kell védenünk a pártot, hogy soraiba ne kerülhessen be az ellenség, a karrieristák és az olyan emberek, akik gyengítenék a párt tekintélyét; legyenek továbbá politikailag éberek, őrizzék és védjék meg a párt\ és állami titkokat. Kötelességük, hogy elsajátítsák a marxizmus—leninizmus tanításait, növeljék ideológiai színvonalukat, aktívan hozzájáruljanak a kommunista társadalom embereinek neveléséhez, határozottan harcoljanak a burzsoá ideológia megnyilvánulásai, a magántulajdon pszicsológia maradványai, a vallási előítéletek és a múlt más káros hagyományai ellen. A párttagok kötelessége, hogy elsajátítsák és megtartsák a kommunista erkölcs alapelveit, legyenek hűek a kommunizmushoz, a társadalomban a kollektivizmus alapján fejlesszék az új kapcsolatokat, az elvtársi segítségnyújtás és együttműködés kapcsolatát, magánéletükben, családi életükben és a gyermekeik nevelésében szolgáljanak példaképül, legyenek szerények, tgazmondóak és becsületesek a párttal szemben. Kötelességük, hogy érvényesítsék a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiasság gondolatait, megszilárdítsák a csehek és a szlovákok, valamint az országban élő többi nemzetiség egységét, harcoljanak a nacionalizmus és sovinizmus ellen, erősítsék népünk testvéri kapcsolatát a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országának népével, valamennyi ország proletárjával és dolgozójával, legyenek rendíthetetlenek a szocializmus, a kommunizmus, a béke és a nemzetek szabadsága ellenségeivel szemben. A kommunisták kötelessége, hogy érvényesítsék és fejleszszék a pártbírálatot és az önbírálatot, harcoljanak a bírálat elnyomása ellen, felfedjék a hiányosságokat, amelyek megkárosítják a párt- és az állam érdekeit, törekedjenek ezek kiküszöbölésére, és hívják föl ezekre a pártszervek és a Központi Bizottság figyelmét, ne tűrjék el a közömbösséget, harcoljanak a szerénytelenség, a hivalkodás, a nagyképűség, az önhittség és minden olyan törekvés ellen, amely a helyi, a csoport, vagy a személyes érdekeket az egész társadalom érdekei fölé kívánja helyezni. A kádereknek politikai fejlettségük, szaktudásuk, szervezőképességük és gyakorlati tapasztalatuk, valamint erkölcsi és munkatulajdonságaik szerint történő kiválasztása és elhelyezése terén tiszteletben kell tartaniuk a lenini elveket; legyenek rendíthetetlenek ezen elvek megsértőivel szemben, és akadályozzák meg, hogy a dolgozókat személyes és baráti kapcsolatok alapján válasszák ki és helyezzék el, továbbá ne engedjék meg, hogy olyan embereket bízzanak meg felelősségteljes funkciókkal, akik erre nem képesek, akik a munkában nem váltak be és akik politikailag kompromittálták magukat. Kötelességük, hogy megtartsák a párt- és az állami fegyelmet, amely minden egyes párttag számára egyformán kötelező, és következetesen leplezzék le azokat, akik ezt megsértik. A pártnak egy fegyelme van, amely kivétel nélkül — az érdemektől és funkcióktól eltekintve 1— minden egyes kommunista számára érvényes; teljes felelősséggel teljesítsék a rájuk bízott funkciót a párt alapszabályzata és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányával összhangban. Kötelességük, hogy minden erejükkel segítsék a Csehszlovák Szocialista Köztársaság védelmi erejének megszilárdítását és fáradhatatlanul harcoljanak a békéért, valamint a nemzetek közti baráti együtműködésért. Elvtársak! Ezzel kapcsolatban figyelmeztetni akarunk, hogy a megbeszélések során nem elégedhetünk meg az egyszerű nyilatkozattal. Ezzel az egész politikai akció elveszítené értelmét, mivel sok olyan ember maradna a pártban, akik eszmeileg nem értenek egyet vele. Ezért mindenkit igazságosan és nagy igényességgel kell megítélni. A beszélgetések során a legdöntőbb a párttagok utóbbi időszakában foglalt állásfoglalásának és tetteinek értékelése lesz. A Központi Bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy a tagkönyvcsere során szervezetileg ls el kell válnunk azoktól, akik nézeteikben maguk is elváltak a párttól. Milyen emberekről is van szó? 1968 januárja előtt és után olyan egyének tűntek fel a pártban, akik tetteikkel és nézeteikkel a párt ellen léptek fel. Olyan nézeteket terjesztettek környezetükben, amelyek a párt politikája ellen irányultak, gyalázták a párt múltját és a szocializmus építésében szerzett történelmi érdemeit, valamint gyengítették a párt vezető szerepét. Ezek az emberek felléptek az osztályszempont ellen, revideálták a marxizmus—leninizmust, burzsoá és kispolgári ideológiát terjesztettek a pártban. Szövetségeseinkhez, elsősorban a Szovjetunióhoz való kapcsolatukban leplezték nacionalizmusukat, helytelenítették országunk külpolitikai irányzatát, gyalázták és meg akarták bontani politikai, gazdasági és katonai szövetségeseink, valamint a szövetségeseinkkel folytatott együttműködésünket. Annak ellenére, hogy állandóan a nemzethez fordultak, gyakran hiányzott belőlük a nemzeti büszkeség a kapitalista Nyugattal szemben tanúsított viszonyukban. Ebből a szempontból az ilyen emberektől való megtisztulás a párt ideológiai és akcióegysége megszilárdításának eszköze lesz. Természetesen nem egyes beszédekről, egyes hibákról és tévedésekről van szó: Megismétlődő állásfoglalásról és tevékenységről van szó, mely ellentétben van vagy volt a párt politikájával. Konkrét állásfoglalásuknak a megismerése alapján történő megváltoztatását ezért nem tarthatjuk elvtelenségnek, hanem ellenkezőleg, becsületes hozzáállásnak és a hibák helyrehozatala feltételének. A párt mindig az aktivitás növelése, az egyének és kollektív szervek tevékenysége hibái és hiányosságai kiküszöbölése módszerének tartotta az őszinte önbírálatot és a tárgyi bírálatot. Természetesen az egyén beosztásának és műveltségének megfelelően kell megszabni a felelősség mértékét és fokát, valamint a múltbeli magatartás önbírálatának őszinteségét. Nem szabad megengednünk, hogy alakoskodás révén egyes embereknek továbbra is pártigazolványuk legyen. Mindig érvényes volt és ma még inkább érvényes, hogy nemcsak a párt íeielős a tagjaiért, hanem ellenkezőleg, minden egyes tag felelős a pártért. Kölcsönös felelősségéről van szó, melynek abban kell megnyilvánulnia, hogy ki és mit tesz konkrétan a pártért és a szocializmusért. Az igazolványcsere jó alkalom arra, hogy a párttagok és az alapszervezetek mélyen elgondolkozzanak afölött, milyen volt,-.milyen és milyennek kellene lennie hozzájárulásuknak a párt és vezető szerepe megszilárdításához a társadalomban. Fel kell hívni minden egyes kommunista figyelmét arra, mit követel a párt tagjaitól, mire kötelezi magát mindenki, akinek pártigazolványa van, vagy aki pártigazolványt akar. Önként, saját meggyőződésből léptünk a pártba, önként fogadtunk el a tagsággal járó kötelezettségeket. A párttagság lenini feltételei megszabják, hogy csakis az lehet a kommunista párt tagja, aki elismeri programját, meg tartja alapszabályzatát, teljesíti a párthatározatokat, dolgozik valamelyik pártszervezetben és fizeti a pártilletéket. A párttagság feltételezi, hogy szilárdan és mélyen higgyünk a párt programjában kitűzött célok helyességében — annak helyességében, hogy célunk a szocialista társadalom felépítése, melyben teljes mértékben érvényesül a „mindenki képességei, mindenki munkája szerint" elv. Ha meg akarjuk valósítani a pártnak ezt a legközelebbi feladatát, akkor minden egyes párttagnak a marxista—leninista elvekből kiinduló pártprogram helyességébe vetett saját mély meggyőződése alapján aktívan hozzá kell járulnia ezek teljesítéséhez. A gyakorlati életben ez azt feltételezi, hogy érvényre kell juttatnunk az egységes, öntudatos fegyelmet, mint a párt ideológiai egysége és akcióképessége alapfeltételét. Ezzel szorosan összefügg, hogy teljes mértékben el kell ismernünk a szocialista társadalom felépítésének marxistaleninista elveit. A társadalom szocialista és kommunista fejlődése egész történelmi időszakában vezető szerepet játszik a munkásosztály, amely társadalmi helyzetével egyedül tudja kiharcolni az összes osztály és szociális csoport érdekeit. A szocializmus építésével összefüggő döntő fontosságú kérdések megoldásának alapvető kritériuma, hogy nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi viszonylatban is az osztályszempontot érvényesítsük. A munkásosztály csak akkor teljesítheti ezt a feladatot, ha élén a forradalmi élcsapat a kommunista párt áll, amely a szocialista társadalomban a társadalmi-politikai szervezet legmagasabb formáját jelenti. A kommunista párt vezetésével a Nemzeti Frontban egyesülnek az önkéntes társadalmi szervezetek. A Nemzett Front a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozói szövetségének politikai kifejezője. A párt felépítése és tevékenysége lenini elveinek, elsősorban a demokratikus centralizmusnak, a kollektív vezetésnek, a bírálatnak és önbírálatnak, a párton belüli demokrácia sokoldalú fejlesztésének valamennyi párttag által való önkéntes elismerése és érvényesítése a biztosítéka annak, hogy pártunk tovább fejlessze marxista—leninista jellegét és teljesítse társadalmi küldetését. Kommunista pártunk marxista—leninista jellegét továbbá meghatározza a nemzetközi kommunista mozgalomhoz tartozása, és a többi szocialista országgal, elsősorban a Szovjetunióval, a világ első szocialista országával való szövetsége. A párttagságnak más motívuma nem lehet, mint a párt és a szocialista társadalom felépítésének alapvető marxistaleninista elveibe vetett mélységes meggyőződés. Az, aki ezt nem ismeri el, aki nem veti alá magát a pártfegyelemnek, az nem lehet a kommunista pártunk tagja. Pártunk mai helyzetében az említett elvek következetes és elvhű magatartása alapozza meg a párt ideológiai és akcióegységének, valamint a szocialista társadalomban elfoglalt vezető szerepének felújítását. Egyesek már 1968 januárja előtt sem tartották meg, és most sem tartják meg ezeket az elveket. Nézeteikkel, állásfoglalásukkal és tetteikkel megbontják a pártszervezetek eszmei egységét és akcióképességét. Más párttagok — röviddel 1968 januárja után — támadásokat kezdeményeztek a párt és a szocializmus ellen, gyalázták a Szovjetunióval való szövetségünket. (Folytatás a i. oldalon)