Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK mf tribúna rrr.Tin

i ZmeMkíiwvuu/ Ha mindenki gazda lesz a munkahelyén... i PRAGAI LAPOK Vélemények a tagkönyvcseréröl A párttagság legszélesebb rétegelt érdeklik a tagkönyvcseréről szőlő információk. Figyelemreméltó megállapításokat tartalmaz ezzel kapcsolatban /. Jelinek cikke a TRIBÚNA legutóbbi számában. Felhívják a figyelmet arra, hogy a pártszervezetekben a tagkönyvcserét nem szabad egyének vagy csoportok leszámolási akciójává süllyeszteni. A régi érdemekkel nem lehet kiegyenlíteni a megingást vagy az árulást. Az 1968 januárja utáni időszak az elmúlt 20 évben ismét a helytállás nehéz vizsgáját jelentette a kommunisták számára: kiderült, melyik kommunista milyen fából van faragva. A megtévesztettek fogalmával kapcsolatban J. Jelinek megállapítja: erről nem lehet szó abban az esetben, ha az eszmei zűrzavar a párt szempontjából káros tettekhez vezetett, s így teljesen mindegy, hogy e káros tettekhez milyen magas tisztséget betöltő személy adta meg az ösztönzést... Nem lenne az sem helyes, ha figyelmen kívül hagynánk egyes párttagok passzivitását abban az időben, amikor a párt nagy veszélyben volt, és nem részesítenénk ezt a passzív állásfoglalást éles elvtársi bírálatban. Ez nemcsak nevelő célból, hanem megelőző okokból is fontos. A VEÖERNl PRAHA cikksorozatában tájékoztatja az olvasókat a tagkönyvcsere során előforduló helyzetek megoldásáról. Karel Mazaö, a CSKP KB cseh irodájának munkatársa kifejti, hogy az átigazoló beszélgetések fő célja a párt aktivizálása. A párt a jövőben nem kíván együttműködni a karrieristákkal és a haszonlesőkkel. „Tudatában kell lenni annak is, hogy a párttagokkal folytatott beszélgetések nem lesznek sem bírósági tárgyalások, sem vizsgáló bíró előtti kihallgatások. Nem annak bizonyításáról van sző, hogy ki hol, mikor és mit mondott. A beszélgetéssel megbízott csoportnak a párttagok állásfoglalásának és cselekedeteinek komplex értékelését kell szem előtt tartani. Egyidejűleg azonban minden párttagnak tudatosítania kell, hogy a párttal szemben becsületesnek és őszintének kell lennie. Az is, ki milyennek ítéli meg hibáit és tévedéseit, hozzátartozik a párttag komplex értékeléséhez" — olvashatjuk a Večerní Prahában. A cikkíró hangsúlyozza azt is, hogy a párt a tagkönyvcserét nem tekinti leigazolási akciónak. Az elmúlt két év politikai eseményei valamenynyiünket mérle'gre tettek. A józanul gondolkozó sem kifogásolhatja, hogy a párt megtisztítja sorait azoktól, akik nem tartoznak oda. Akik vétettek a párt ellen, saját magukat zárták ki a párt soraiból — s ezt szervezetileg is szentesíteni kell. Kommentárok a Cseh Belügyminisztérium közleményéhez Több cseh lap részletesen foglalkozik a CSSZK Belügyminisztériumának szerdán közzétett határozatával, amelynek alapján megfosztja állampolgárságától J. Pelikánt, O. Ramboušeket, I. Svitákot és O. Siket, akik azonkívül, hogy illegálisan tartózkodnak külföldön, az ország érdekeivel ellentétes tevékenységet fejtenek ki. A ML AD Ä FRONTA kommentárjában rámutat arra, hogy Ramboušek, akit 1950-ben kémkedésért jogosan ítéltek el, és 1968-ban mint „az ötvenes évek áldozata" a 231-es klub egyik tevékeny szervezője volt, most Chicagóból adja a tanácsokat, hogyan kell átvészelni az Időket idehaza. Sviták ma a „Svédectví" című emigráns folyóirat hasábjain terjeszti nézeteit. Pelikán, aki római nagykövetségünkről dezertált, nyíltan hirdeti, harcolni kell a jelenlegi csehszlovákiai rendszer ellen. Šik pedig a nyugati egyetemeken és hírközlési szervekben támadja szocialista rendszerünket. A ZEMEDÉLSKE NOVINY kommentárjának a címe: „Négyen az ellenség közül." A kommentár többek közt megállapítja, mind a négy személy azok közé az emigránsok közé tartozik, akik tudatosan mentek „a másik partra", tudatosan hagyták el népünket, országunkat és a szocializmust. De az emigránsok között ls van különbség. A második világháború előtt megélhetési okok miatt több cseh és szlovák kényszerült külföldre. Sokan közülük máig is ragaszkodnak hazájukhoz és nemzetükhöz. 1948 után azok hagyták el az országot, akiknek nem tetszett hazánk új útja, s megkezdték a harcot ellenünk. Most pedig csatlakoztak hozzájuk a Svitákok, Pelikánok és hasonlók. De népünk nem vállal közösséget sem a „februári", sem pedig azok legújabb erősítéseként a Nyugatra érkező emigránsokkal. Vitacikk az állami címerről és a magángazdák jövedelméről A cseh kormány napilapja, a NÁRODNÍ VÝBORY 7. számának vitarovatában egy olvasó véleménye jelent meg a készülő államcímerről. /. Duchoň, a cikk írója a ČSTK január 26-1 közleményére reagálva kifogásolja, hogy a kérdést úgy teszik fel, mintha a legfontosabb az lenne: gótikus vagy reneszánsz stílusú lesz-e a címer? „1918-ban oroszlánt és keresztes hegycsúcsokat kaptunk címerünkbe. A hegycsúcsok az oroszlán mellett voltak. Ma föderációban élünk. Tehát a régi címereket egymás mellé teszszük. De lesznek olyan szűkkeblű soviniszták, akik majd nem tudnak dönteni abban, melyik is a megtísztelőbb hely, a jobb vagy a bal oldal, fenn-e vagy lenn? A CSTK híradása szerint abban a hiedelemben ringathatják magukat, hogy az új címer az első köztársaság elrendezését fogja szimbolizálni, mert hát a hírben nincs szó a jelenlegi társadalmi rend jelképeiről. Mintha csak azt mondaná valaki: a társadalmi rend szerek változnak — de az állam marad. 1-Ia már megszoktuk az oroszlán feje fölött a szerény kis csillagot, és a szlovák hegyen fellángoló felkelési lángot, feltételezhető, hogy a világ is megszokta ... Véleményem szerint a világ előtt is büszkén jelentkezhetünk hagyományainkhoz és ideológiánkhoz is" — állapítja meg vitacikkében J. Duchoft. Az idézett hetilapban /. Cernohorskp tollából figyelemre méltó cikk jelent meg, amelyben a píseki járás tapasztalatai alapján foglalkozik a magángazdák előnyeivel a szövetkezetesekkel szemben. Amíg a szövetkezeteknek a társadalom élelmiszerellátásában fontos tervfeladatokat kell teljesíteni, addig „a magángazdák azt termelnek, ami nekik tetszik, és azt kínálnak megvételre az állami szerveknek, ami nekik a legmegfelelőbb. De ugyanakkor azt sem teljesítik, amit vállaltak. Äm a vetőmagot, mezőgazdasági gépeket és a műtrágyát ugyanazon az áron vásárolják, mint az efsz-ek. Ha az illetékesek nem lépnek közbe, addig fog tartani ez az áldatlan helyzet, amíg a piacon nem lesz elegendő áru. Ezenkívül ez a helyzet termékeny talajt biztosit a mezőgazdasági termékekkel való feketézésre és az adócsalásra is. Hasonló a helyzet a sertésvágásokat illetően ís, mert a magángazdák gyakran megfeledkeznek a kötelező beJelentésről" — Írja a cikk szerzője, —sm— AZ UTÓBBI HETEKBEN többször is találkoztam Csóka Ferenccel, a tejfalusi szövetkezet elnökével. Nem dicsekedhetek azzal, hogy valamennyi találkozáskor jó hangulatban találtam az egyébként vendégszeretetéről, barátságosságáról ismert Feri bácsit. Igaz, hol van ő még attól, hogy bácsi legyen. Hiszen száz és jó néhány kilóját olyan fürgén mozgatja, hogy abból ugyan nem lehetne a korára következtetni. Hát még észjárásának frissesége, kifogyhatatlan szellemessége, sokoldalúsága ... így ismertem. Mégis, amikor találkoztam vele, olyan „elkenődött" volt az ábrázata, mint akinek „nem jutott dinnyeföld". Mit és hogyan kérdezzen az ember ilyen esetekben? Azt tartják róla, hogy a legkényesebb kérdésekre sem vág sértődött arcot, de honnan tudhatja azt az ember, hogy ugyanakkor mit érez ott belül, mit gondol, amikor árulkodó jelek nélkül igyekszik tárgyilagosan válaszolni. Szerencsém volt, amikor Lengyel István a szövetkezet közgazdásza az egyik ilyen beszélgetésnél így vette át a szót. — Sajnos, a múlt esztendő gazdasági eredményei a várakozáson alul maradtak. Ez a sajnos csaknem úgy hangzott — az elnök hangulatának aláfestésével — mintha tragédiáról lenne szó. Persze, hogy valóban miről is van szó, azt a kívülálló az elejtett szavakból aligha képes felmérni. Csak sejti, hogy valami valamilyen oknál fogva nincs rendben. Hogy mi nincs rendben? Jó, hogy ezt a kérdést ilyen nyersen nem tettem fel a szövetkezet elnökének. Más ugyanis az, ha ők mondják meg magukra, amit meg kell mondani, és más az, ha valaki belekotnyeleskedik a dologba. De egyszer se higgyük, hogy ha már magukról kell megmondani valót, akkor szépítgetik a dolgot. Nem, ilyenről sző sem lehet, ezt nem engedi meg a parasztbecsület. Persze, azért azt se gondoljuk, hogy a múlt évi gazdálkodás elemzése asztalcsapkodás közepette zajlott le. Egyszerűen csak elemeztek: hol történt, mi történt és miért történt. Ez az eléggé névre szőlő elemzés esetenként keserű pirula volt, máskor csupán elgondolkoztató tanulság. Lehet, hogy legutóbbi ottjártamkor az elnök éppen az egyik tanulságot „emésztette". S ha az adag kissé túlzott, akkor bizony az emésztés nem kellemes érzés. Tejfaluban a múlt évet nem úgy zárták, ahogy szerették volna. És efölött valamennyi szövetkezeti tagnak akad egy kevés ke elgondolkodni valója. Nem, arról szó sincs, hogy a szövetkezet kritikus helyzetbe került, hiszen a tervet a termelés csaknem minden ágában túlteljesítették. Csakhát az a kevés kimaradás Is elég volt ahhoz, hogy a jövedelem a vártnál kevesebbre „sikerült". Már a búza is bosszúságot okozott. Mindössze 32,4 mázsa termett hektáronként. A dunaszerdahelyi járásban ez bizony nem sok. Jő termést ígért ugyan a búza, de az érésre kedvezőtlen idő legalább ö>t mázsát „ellopott" a hektárhozambői. Igaz, hogy tavaszi árpából csak 31 mázsát terveztek és 38,7 mázsa lett a hektárhozam. Kukoricából, évelő takarmányokból, cukorrépából is több termett a tervezettnél. A kertészet csaknem százezer koronával több bevételt adott, mint amennyit vártak. Az állattenyésztésből a bevétel valamivel meghaladta a tervezettet. Sertés- és marhahúsból többet adtak ei, s ráadásul magasabb áron, mint ahogy a tervben szerepelt. A tojás azonban kevesebb volt, mint tervezték, de ez nem befolyásolta lényegesen a szövetkezet jövedelmét, amely végeredményben nem volt kevesebb, mint amenynyire számítani lehetett. A jutalmazásra a tervezett 2 millió 18 ezer koronás érték helyett 2 millió 29 ezer koronát fizethetett a szövetkezet a tagoknak. EZEKNEK AZ ADATOKNAK az ismerete alapján az ember jogosan kérdezhetné, ha gazdasági téren ennyire rendben vannak, akkor miért lógatja az orrát az elnök, a közgazdász meg a többi vezető. Hát lássuk csak, mi bosszantja őket. Űgy tervezték, hogy nyolc hektáron fognak dohányt termeszteni, s ebből 380 ezer korona lesz a bevétel; jó munkalehetőséget, keresetet biztosít jó néhány szövetkezeti tagnak. És ebből nem lett semmi. A dohánybeváltó olyan feltételeket szabott, hogy nem lehetett elfogadni őket. Elúszott tehát egy szép összeg. A repcénél is. Nem sokat, csak 17 mázsát terveztek egy-egy hektárról, de még annyi sem lett, hanem csupán 11,45 mázsa. Ráadásul a frissen leadott 226 mázsából az elszámolásnál mindössze 167,31 mázsát fizettek ki. A tojástermelés is bosszantóan alakult. Arról volt szó, hogy a kisebb termelőktől egy nagyvállalat veszi át a termelést, tehát ők is felszámolhatják a tyúkálományt. De a nagy „tojásgyár" nem készült el, ők pedig már csak későn egészíthették ki az állományt, így a haszon lényegesen kisebb lett. Ám az eddig felsoroltak úgyszólván csak kis bosszúságok ahhoz viszonyítva, amit egy gazdasági tényező okozott. A gazdálkodás fejlettségének egyik leglényegesebb fokmérőNagy gondokon enyhít a fokozott kezdeményezés Előtérben az iskolák és lakások építése • Kölcsön a tanítóknak • Az építőanyaghiány megszüntetéséért A galántai járás dolgozói már régen készülnek hazánk felszabadulásának 25. és a halhatatlan Lenin születésének 100. évfordulójára. Kézségenként szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb kötelezettségvállalásokat tettek az említett évfordulók tiszteletére. A járás lakosai csupán a falvak szépítése terén 3 345 448 óra ledolgozására tettek ígéretet társadalmi munkában, 51 696 660 korona értékben. A szolgáltatások javítása érdekében 23 hnb mellett üzemrészlegeket létesítenek, amelyek tevékenységének értéke több mint 2 800 000 korona lesz. Az említetteken kívül szinte az első helyen az iskola és a lakásépítés meggyorltása szerepel. tokát 1968 utolsó negyedévében kezdték el, és ha minden jól megy, az épületet jövőre átadják rendeltetésének. A járás vezetői a cél érdekében igyekszenek elegendő munkaerőt biztosítani, a nyári szünidő alatt pedig a tanulók is segédkeznek majd. Segít az összefogás A járásban a „Z"-akciót és a „Nép a gyermekeknek" elnevezésű mozgalmat is jól kihasználják. Pereden például átalakítják a tantermeket több mint egymillió korona költséggel, és korszerűsítik a negyedi iskolát is. Királyréven Aj iskola, Pnsztafödémesen, Vezekényben és Vágkirályfán pedig óvodák épülnek. Persze, ezek csak a Ifibb, nagyobb beruházást igényIfi építkezések és javítások. Említést érdemel még az is, hogy a járásban nagy gondot fordítanak a tanítói lakások építésére. A járási Nagy szükség van tt is az iskolákra. A kapacitáshiány — akárcsak országszerte — a galántai fúrásban is gondot, nehézséget okoz. A járás területén á járási építővállalaton kívül a Nyit rai és a Nagyszombati Magasépítő Vállalat Is épít. Az átadási határidő kitolódása ezeknél a vállalatoknál is előfordul. A galántai általános műveltséget nyájtó iskola építésénél sem tartja ineg az építkezési harmonogramot a Nagyszombati Magasépítő Vállalat, pedig az említett iskolára nagy szükség lenne, mivel a magyar tagozat öt, nem megfelelő épUletben kénytelen meghúzódni. Hogy az építkezés fiteme meggyorsuljon, a járási épltfivállalat átveszi a nagyszombatiakkal a Sopornyai Altalános Középiskola építését. A másik nagy, 22 tantermes iskolát Vágsellyén a Nyltrai Magasépítő Vállalat é piti. A munkálaje, hogy egy korona értékű termelésre mennyi a kiadás a gazdaságban. Nos. ha náluk ezreiékben mérhető is a különbség, de van. Egy korona az 1,008 koronához aránylik. És ide tartozik az.a sajnos, amit Lengyel ökonómus mondott. Mert az a színt elenyésző csekélység, az a nyolc ezrednyi különbség mégiscsak a termelési költségek oldalán van. Olyat ugyan már látott a világ, hogy valaki ráfizetésből meggazdagodott. De mindig a mások ráfizetéséből. Persze, távolról sem olyan tragikus a helyzet, mint amilyet az elnök meg a közgazdász csinálnak ebből. Hiszen az a ráfizetett pénz nagyobb részben a faluban maradt Abban természetesen teljesen igazuk van: ahogyan a kertészetben gazdálkodnak, az lehetetlen. A bevétel 55 százalékn munkabérekre fizették ki M lenne a szövetkezettel, ha m len ágazat így gazdálkodna? >iem fejleszteni, hanem csak leépíteni lehetne a gazdálkodást. Igaz ugyan, hogy a múlt év nem > kedvezett különlegesen a kertészetnek, a hosszan tartó esőzés és az azt követő szárazság növelte a kiadásokat, de ami sok, az sok. Az idén már nem fordulhat elő ilyen arányú munkaegységfelhasználás. Természetesen a többi munkaszakaszon sem. Hát ilyen problémák vannak a tejfalusi szövetkezetben. Abban a gazdaságban, amelyikben például 0,98 kg volt a hízómarhák napi súlygyarapodása. Szőlőért, kukoricáért stb., többet bevételeztek a tervezettnél. A tagság a keresettel últalában elégedett. A vezetőség azonban a gazdálkodással nem. És ez egyáltalán nem rossz. Sőt, ez az a mozgató erő, amelynek a hatása már bizonyára ebben az évben is megmutatkozik. Hiszen növekszik a gazdálkodás hatékonyságának ellenőrzése, keresik a lehetőségeket, hogyan használhatják ki intenzívebben a rendelkezésre álló termelési kapacitásokat, és azt sem tévesztik szem elől, hogy a termelés és a munkatermékenység növelésével arányos legyen a tagok keresetének növekedése is. * AZ IS A GAZDASÁGFEJLESZ TÉST szolgálja, hogy a múlt évre az állatvásárlásra betervezett 39 ezer korona helyett több mint százezer koronát merítettek. Abból az idén már jövedelem lesz. Mert takarmány van, munkaerő is van, hogy az állatokat ellássák. Szóval az elnök szerint minden feltétel adva van, hogy az idén a tavalyinál jobban zárják az évet. A sikert mindössze pgy feltételhez köti: legyen mindenki gazda a munkahelyén. HARASZTI GYULA nemzeti bizottság határozata alapján a tanítóknak lakásépítés céljaira 15—20 ezer korona kölcsönt juttatnak. Valószínűleg ez az intézkedés meghozza majd a várt eredményt és jó lenne, ha más járásokban ís — főképp, ahol tanltóhiány mutatkozik — követnék a galántaiak példáját. Jó vagy rossz? Az állami és a szövetkezeti la kásépftkezésen kfvUl itt is sok az egyéni építkező. A múlt évi terv 400 építési engedély kiadásával számolt. A tervet túlteljesítették, 700 építési engedélyt adtak ki. Tavaly 400 családi ház készült el. Az • kérdés, jó vagy rossz, hogy a 400 helyett 700 építési engedélyt adtak ki. Bizonyára nagyban elősegítené a lakásépítés ügyét, ha lenne elegendő építőanyag. Országszerte hiány mutatkozik ezen a téren, és ennek megoldása még egy ideig eltart. Igaz azonban az is, hogy öt községben betonelemeket, kettőben tetfinserepet, Nagymácsédon téglát, Sintaván betonelemeket gyártanak a nemzeti bizottságok mellett működő üzemek. Ami az állami és szövetkezeti lakásokat illeti, az idén mintegy ötszáz építését kezdik el a már említett vállalatok. A határidőben történő átadás biztosítása érdekében a járás vezetősége az építők nek célprémiumot helyezett kilá tásba. Ha majd az első félév után is . mét ellátogatunk a galántai járásba, többet mondhatunk el arról, . milyen sikerrel járt fokozódó igyekezetük, hogyan teljesítik a két nagy évforduló tiszteletére ^ N. J. tett felajánlásokat.