Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám, csütörtök

Heves tűzpárbaj a Szuezi-csatorna középső részén néhány sorban Teljes nézetazonosság Kairó — Kedden délután he­ves tűzpárbaj folyt le a Szuezi­csatorna középső részén az egyiptomi és izraeli egységek Között — jelentette kedden este a kairói katonai szóvivő. Egy izraeli péncélos osztag Port Tevflk és El Satt körzeté­ben erősíteni próbálta a front­vonalat az egyiptomi nehéztü­zérség azonban meghiúsította az akciót. Harcképtelenné tett három ellenséges harckocsit, lerombolt, illetve felrobbantott számos megerősített állást és hadíanyagraktárt. A lángoló lő­szerraktárak fénye még órák múlva is látható volt a csator­na túlsó partjón — mondotta a szóvivő. A kairói Al Ahram szerdai számában beszámol arról, hogy Nasszer elnök rendelete értel­mében „legfelsőbb polgári vé­delmi tanács" alakul a kormány számos miniszteréből, a fegyve­res erők vezérkari főnökéből és az Arab Szocialista Unió legfel­sőbb végrehajtó tanácsának tagjaiból. Az új szervezet a pol­gári védelem megszervezésével és védelmi intézkedések foga­natosításával foglalkozik. Az arab légiforgalmi társaságok értekezlete Kairó — Táviratilag összehív­ták az arab légiforgalmi társa­ságok képviselőinek rendkívüli értekezletét, hogy megtárgyal­ják, milyen intézkedéseket te­gyenek, mivel a két szombati incidens miatt a londoni repü­lőtér alkalmazottai bojkottálják az arab gépeket. U Thant szerdán Neu> York­ban több ENSZ-delegátussal és saját tanácsadóival tárgyalt a légibiztonsági kérdésekről. A főtitkár kedden tért vissza New Yorkba, megszakítva szabadsá­gát. Az Al Ahram a Swissair gé­pének szerencsétlenségével kap­csolatban szerdán egyebek kö­zött kifejtette: a svájci nyomo­zószervek nem tudtak bizonyí­tékot találni arra, hogy szabo­tázs történt. A különböző nyu­gati hírközlő szervek azonban a légiszerencsétlenséget arabelle­nes gyülöletkampány felkorbá­csolására használták kl. A kairói Al Gumhurija Golda Meirnek azokat a megjegyzéseit kommentálja, amelyekkel bur­koltan megfenyegette az arab országok polgári légitársasá­gait. Eban sajtóértekezlete Bonn — Abba Eban izraeli külügyminiszter kedden a nyu­gatnémet fővárosban megtartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy a bonni politikusokkal folytatott megbeszélésein teljes egyetértés született az „NSZK és Izrael közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének szükséges­ségét illetően." Eban újabb kirohanásokat in­tézett az arab államok kormá­nyai ellen, amelyek — állítása szerint — támogatják a Tel Avivba irányuló légijáratok el­len merényleteket szervező „terroristákat". A bonni külügyminisztérium­ban bejelentették, hogy Scheel nyugatnémet külügyminiszter Eban meghívását elfogadva Iz­raelbe látogat. Utazásának idő­pontját nem közölték. Washingtoni cáfolat Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője cáfolta azokat a je­lentéseket, hogy Nixon elnök elhatározta Phantom-tlpusú har­ci repülőgépek és más fegyve­rek szállítását Izraelnek. Washingtonban ennek ellené­re úgy tudják, hogy Nixon már­cius elején bejelenti az lzraeii kérelem részleges teljesítését. Ez a minimum? Washington — A Pentagon kedden több fronton is meg­kezdte a kampányt annak ér­dekében, hogy az idén újabb hatalmas összegeket kapjon a Safeguard ellenrakéta-rendszer kiépítésére. Laird hadügymniszter a sze­nátus katonai és költségvetési bizottságának együttes zárt ülése előtt fejtette ki követelé­sét, ma)d sebtében sajtókonfe­renciát hívott össze, hogy is­mertesse a programot. Laird elismerte, hogy a rendszer építési költsége máris jóval meghaladja azt az össze­get, amelyet tavaly megjelölt, és jelenleg már csaknem eléri a 20 milliárd dollárt. Az új költségvetési évben a Pentagon másfél milliárd dollárt megha­ladó összeget kér a Safeguard­program kiterjesztésének cél­jaira. A hadügyminiszter azt mondotta, hogy „ez a mini­mum, amit az Egyesült Államok biztonsága érdekében meg kell tenni". A CSEHSZLOVÁK Békebizott­ság küldöttsége Josef Lukáš professzor vezetésével Szófiába érkezett. A Békevédők Bolgár Bizottságának képviselőível a két mozgalom szorosabb együtt­működéséről fognak tárgyalni. CSEHSZLOVÁKIA dolgozó né­pe februári győzelmének 22. évfordulóján baráti találkozóra került sor a magyar munkás­őrségek főparancsnoksága és a budapesti csehszlovák képvise­leti iroda vezetősége között. Az ünnepi vacsorán részt vett František Dvorský, Csehszlová­kia budapesti nagykövete és Papp Árpád, a magyar munkás­őrségek parancsnoka. ADAM MALIK, Indonézia kül­ügyminisztere tegnap Moszkvá­ból Nepálba utazott. Február 21-e óta hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott. JOSZIP BROZ TITO tegnap befejezte az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatá­sát és elutazott Asszuánból, ahol Nasszerral, az EAK elnö­kével tárgyalt. Afrikai útjának következő állomása Líbia. A BRIT honvédelmi miniszté­rium szerdán bejelentette, hogy lényegesen felemelik a brit ka­tonák fizetését. A fizetésemelés a polgári alkalmazottakat is érinti. A SZOVJET VÖRÖSKERESZT elhatározta, hogy ingyenes se­gítséget nyújt Peru lakosságá­nak, melyet nemrégen nagy ár­víz sújtott. NAGY-BRITANNIÁBAN a jö vő héten „The Spokesmun" cí­men új baloldali folyóirat jele­nik meg. A lap megjelenését Bertrand Russell, a nemrég elhunyt nagy angol filozófus és békeharcos ösztönözte. ARGENTÍNÁBAN a patagóniai vízí erőmű 3000 munkása sztrájkba lépett, s ezzel meg­akadályozta Ongania elnök lá­togatását. A munkások azért tiltakoznak, hogy a hatóságok nem hajlandók elismerni jelölt­jeiket az építészeti szakszerve­zeti szövetség vezetőségébe. Feszültség GUAYANA ÉS VENEZUELA HATARAN Georgetown — A napokban függetlenné vált Guayana (volt brit Guayana) fővárosában állí­tólag olyan hírek érkeztek, hogy a venezuelai határnál a két ország diplomáciai kapcso­latait is veszélyeztető inciden­sek zajlottak le: A venezuelai tüzérség polgári településeket bombázott. i Berlin — Gromiko szovjet külügyminiszter ma folytatja kedden megkezdett tárgyalásait a Német Demokratikus Köztár­saság fővárosában. Este Ottó Winzer külügyminiszter foga­dást ad tiszteletére. Bár a tanácskozások termé­szetszerűleg bizalmas jellegűek, mégis néhány, a tartalmukkal nyilvánvalóan összefüggő külső körülményre máris fel lehet hívni a figyelmet. Politikai megfigyelők utalnak arra, hogy a megbeszéléseken többek között bizonyosan szó lesz a Szovjetunió és az NSZK közötti erőszakot kizáró egyez­mény kérdéséről, valamint Willi Stoph miniszterelnök elő­készítés alatt álló összejövete léről Willy Brandt nyugatné­met kancellárral. A megbeszélések első napjá­ról kiadott jelentés kiemeli a teljes egyetértést valamennyi megtárgyalt kérdésben. Külön érdekességet kölcsönöz a berlini tanácskozásoknak a nyugatnémet Bundestag ma kez­dődő külpolitikai vitája, amely — a „német kérdés" címsző alatt — kitér a két német ál­lam kapcsolatainak problémájá­ra is. A berlini tárgyalások részve­vői nyilvánvalóan érdeklődéssel várják, hogy milyen választ ad Brandt kancellár az NDK-val kapcsolatos politikáját bíráló várható ellenzéki támadásokra. Pompidou és Nixon elégedett? New York — A Fehér Ház szóvivőjének közlése szerint az amerikai és a francia elnök február 24-én kétórás megbe­szélést tartott, amelyen a nemzetközi és az európai hely­zetről, az amerikai—szovjet tárgyalásokról, a közel-keleti kérdésről, a Nyugat-Kelet kapcsolatai és a kínai—szovjet viszonyról volt szó. A két elnök kijelentette, hogy az eddigi véleménycseré­vel elégedett. Este Pompidou és Nixon újra találkoztak a Fehér Ház díszbankettjén. A francia elnök időközben beszédet mondott a washingtoni nemzeti sajtóklub ebédjén, ahol ismertette Fran­ciaország közel-keleti politiká­jának főbb vonásait és az eu­rópai kérdésekről is beszélt. A politikai megfigyelők nem találtak új elemeket Pompidou nyilatkozatában, szinte szóról szóra megegyezett korábbi ál­lásfoglalásával, illetve annak az interjúnak a szövegével, melyet a francia elnök látogatása kü­szöbén a „U. S. News and Word Report" című folyóirat­nak adott. A francia politika védelmében — amelyet az Egyesült Államokban hevesen támadnak — az elnök ismét a „Földközi-tengeri térségben ke­letkezett vákuumra" hivatko­zott, melyet szerinte országá­nak kell betöltenie más nyu­gati országok érdekében is. A látogatás első napját a hivatalos fogadtatás és hangsú­lyozott szívélyesség jellemezte a hagyományos barátság han­goztatásával. Pompidou szerdán az ameri­kai kormány tagjaival tárgyalt, és felszólalt a kongresszus két házának együttes ülésén. A francia elnök elsőnek Laird hadügyminiszterrel, majd Dávid Kennedy pénzügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket, dél­ben pedig Rogers külügyminisz­terrel ebédelt. NAPIRENDEN A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS London — Mitja Riblcsics ju­goszláv miniszterelnök és Ha­rold Wilson brit miniszterelnök szerdán délután hivatalos tár­gyalást kezdett a nemzetközi problémákkal kapcsolatban, be­leértve az európai biztonság és a közel keleti helyzet kérdését is. Politikai megfigyelők szerint a megbeszélések fő tárgyát e kérdéseken kívül a gazdasági együttműködés, a műszaki is­meretek kicserélése, a kölcsö­nös kereskedelem és idegenfor­galom alkotta. E. Kennedy a csapatkivonásokról Washington — Edward Ken­nedy szenátor kedden a Demok­rata Párt politikai tanácsadó­testülete előtt elhangzott be­szédében kifejtette azt a véle­ményét, hogy az Egyesült Álla­moknak ki kell vonnia Európá­ban állomásozó 320 000 főnyi fegyveres erőinek zömét. A szenátor szerint Nixon katonai költségvetését a nemzetbizton­ság veszélyeztetése nélkül lé­nyegesen lehetne csökkenteni. A szenátor hangsúlyozta, hogy véleménye szerint nem szükséges az összes csapatot kivonni Európából. EGY MESTERKÉM VISSZAEMLÉKEZÉSEI A század legnagyobb szökése 3. A • * -operáció A legnagyobb méretű „műsza­ki operáció, amely a felsorol­takkal együtt kudarcot vallott, a Gold (arany) fedőnevű, a ber­lini alagúttal kapcsolatos is­mert akció volt, melyet az ame­rikai és angol hírszerző szolgá­lat hosszú időn át készített elő. A C1A és a SIS vezetői 1953 decemberében szigorúan titkos ülést tartottak Londonban. Itt döntötték el, hogy alagutat fúr­nak a szovjet csapatok és az NDK távközlési vonalaihoz. A vállalkozást az amerikaiak fi­nanszírozták, a bonyolult be­rendezést az angolok szállítot­ták. A szovjet csapatok németor­szági csoportja 1956. április 26-án fedezte fel ezt a kémbar­langot. Berlin amerikai szekto­rának határát alkotó Schöne­feldi országút közelében (Alt Glinicke kerület) az amerikai hatóságok lehallgató állomáso­kat létesítettek, s innen hat­száz méteres, a legkorszerűbb műszaki berendezéssel, erősítő és egyéb kémtechnikával ellá­tott alagút vezetett az NDK te­rületén húzódó telefonkábelek­hez. A szovjet kormány megfelelő tiltakozó jegyzékeket juttatott el az ügyben az érintett hatal­makhoz, és a kormánylap le­leplező fotodokumentumokat közölt. A CIA kényszerhelyzet­be került vezetői mi mást te­hettek, nagyképűen hangoztat­ták, hogy ez az operáció volt addig a legeredményesebb. George Blake az „U" osztály vezetőjeként személyesen részt vett a londoni tanácskozásokon és jól értesült minden részletes akcióról. — A legfontosabb az volt, hogy az adatok idejében eljus­sanak Moszkvába. Más okaim is voltak, hogy rendkívüli talál­kozóra hívjam kollégámat, aki a kapcsolatot biztosította Moszk­vával — jegyzi meg Blake. — A kapcsolat felvétele számunk­ra, hivatásos hírszerzők számá­ra mindenkor a legnagyobb ve­szélyt jelenti. Még a legjobban előkészített találkozó is bizo­nyos kockázattal jár... A SIS­ben és a ClA-ban sokan a hír­hedt alagút révén csináltak karriert. A hírszerzők annyi „adat" birtokába jutottak, hogy jeldolgozásukhoz szakértők te­kintélyes apparátusára volt szükség ... Nyugat-Berlinben Blake londoni ténykedése után a SIS nyugat-berlini rezi­dentúrájához kerül. Évekig mű­ködik ott, és a közvetlenül a Szovjetunió elleni munkával foglalkozó ügynökök tekinté­lyes csoportjához tartozik. A SIS igyekszik minden esz­közzel kémanyagot gyűjteni a Szovjetunióról és más szocia­lista országokról, adatokat sze­rezni Itteni állampolgárokról, hogy beszervezhesse őket ké meknek. A SIS „különleges po­litikai operációkban" is részt vesz, amelyek a szocialista or­szágok egysége ellen irányul­nak, provokációkat szervez a nemzetközi kommunista mozga­lom ellen. E céllal 1955-ben például létrehozta az „orosz operatív szekciót". Konkrét példa: A SIS Berlin szovjet övezetének közelében különleges boltot rendezett be, hogy rajta keresztül kapcsola tol teremtsenek szovjet embe­rekkel. Az üzlettulajdonos né met származású angol ügynök volt. Az volt a jeladata, hogy hiánycikkeket, sőt előnyös vá­sárlást, engedményeket kínáljon fel szovjet embereknek, szok­tassa oda őket, aztán a leg­megfelelőbb pillanatban mutas sa be a brit hírszerzés valame lyik megbízottjának, aki majd elvégzi a kiszemeltek további „megdolgozását". Egyszer Blake-re hárult ez a szerep. Nymaként mutatkozott be neki egy szovjet nő, aki azt állította magáról, bogy telefo­nos kisasszony a szovjet csapa­tok törzskaránál. Az ellenőrzés­kor bebizonyosodott, hogy Nyi­na egyáltalán nem Nyina, nem is orosz, hanem Berlinben egy CIA-szolgálatban álló ameri­kainak dolgozik ... Az üzletet — érthető okokból — mint „rájízetéses vállalko­zást" rövidesen be kellett zárni — jegyzi meg csúfondárosan Blake. Egymásban sem bíznak Nagyon érdekes, milyen ak­namunkát folytatnak egymás ellen egyes nyugati országok kémszervezetei. így például az angol hírszerző szolgálat ál­landóan tanulmányozza a fran­cia felderítő és kémelhárító szervezeteket. Nyugat Berlinben a SIS kartotékrendszert állí­tott fel a francia hírszerzők­ről. A SIS párizsi rezidentúrá­ját meg az érdekli, milyen nuk­leáris kutatásokat végeznek a francia intézmények, s hadi szempontból mennyiben függet­lenítheti magát Franciaország. A SIS-nek 1955-ben jól kiépí­tett ügynöksége volt a nyugat­német külügy minisztériumban. A SIS ügynökei lassan meg­szállták az egész bonni állam­apparátust. Sőt, a SIS emberei Nyugat-Németországban próbál­koztak japán diplomaták beszer­vezésével, mivel nyelvi és szo­ciális okok miatt Japánban nem sikerült olyan könnyen behá­lózni lelelós személyiségeket. A SIS ügynökei egyébként az angol közéletet is behálózták, s álcázva kilétüket ázsiai és af­rikai fejlődő országokban, La­tin-Amerikában éfe a Közel-Ke­leten is halásznak a zavaros­ban. Az Izvesztyija munkatársai végül feltették a kérdést Blake­nek: mi a véleménye az ún. Liot s-tervről, amelyet nemrégen a Rudé právo leplezett le, s amelynek létezését bizonyos la­pok és személyek most tagad­ják. — A sajtó e tervnek csak kis részét világította meg. Hozzá­tehetem, hogy nemcsak az ame­rikai hírszerző szolgálat, ha­nem számos más intézmény is részt vett a Liote-operációbaiu A SIS ügynökei az állami te­vékenység számos szférájába beférkőztek, különféle szovjet­ellenes központok vezetői, má­sok meg Anglia „szövetségesei­nél" miniszteri bársonyszékben ülnek, vagy „nemzetközi szer vezetek képviselői", továbbiak a „harmadik világban" tevé­kenykednek. Irreális ítélet Parker főbíró ítélethirdetés­kor úgy „értékelte" Blake te­vékenységét, hogy ezzel a „semmivel telte egyenlővé a lélektani hadviselés számos ope­rációját, a Szovjetunió és a szocialista országok elleni kém­kedést." — 42 évi börtönre szólt az ítélet. Bn azonban az első perc­től fogva tudtam, hogy irreális. Nem engedhettem meg magam nak, hogy annyi időt töltsek el hasztalan egy cellában. Hisz az élet olyan rövid — mondja a Lenin-renddel és a Vörös Zászló harci érdemrenddel ki tüntetett George Blake. — A hírszerző munkája mindenkor kockázattal jár. Tudtam, mire és minek a nevében vállalkoz tam. Mindvégig biztos voltam választásom helyességében. Két feladatot tűztem magam elé: meg kell. őriznem szellemi és fizikai egészségemet, hogy vé­gül megszökhessem és folytat hassam a harcot. Tökéletesítet­tem arab tudásomat, jógáz­tam ... A rácsok mögött is tud­tam, hogy barátaim sohasem f e ledkeznek meg rólam ... (L. L. feldolgozása) 1970. II. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom