Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

VARGA RÓZSA: A romániai és a csehszlovákiai magyar szellemi élet egymás iránti érdeklődése kezdettől fogva nyomonkövethető irodalmi eseményeik és eredményeik kölcsönös számontartásában, művek és művekről szőlő kritikák publikálásában. Egyes emigráns, illetőleg a csehszlovákiai egyetemeken tanuló erdélyi Írók — Kaczár Illés, Szilágyi András, — huzamosabb csehszlovákiai tartózkodása és az itteni irodalmi életbe való aktív bekapcsolódása mellett közvetlenebb kontaktus a két ország progreszszív szellemi mozgalmai között a 20-as évek végén alakult ki, a Bartha Miklós Társaság és a csehszlovákiai Sarló közös budapesti irodalmi rendezvényein, Móricz Zsigmond 1928-as írói jubileumán, majd az 1929-es Adi/-ünnepségeken. A csehszlovákiai magyarság figyelmét az egyetemes magyar kultúrán belül önálló szellemiségét megőrző erdélyi irodalom évszázados tapasztalatai vonzották Románia felé, az erdélyiek viszont a más népekkel való közös együttélés, együttműködés új, demokratikusabb lehetőségeit keresték- Csehszlovákiában. „Bátran mondhatjuk, hogy épp a polgári demokrácia elve és gyakorlata az Csehszlovákiában és a szlovenszkói magyarok nemzetiségi és szellemt életében, ami nemcsak az erdélyieket, de az egész magyarságot a szlovenszkói testvérmagyarság megismerése Jelé vonzza, amikor a nemzetiségi létünk új formáit keressük" — Irta Méliusz József egy párizsi lapnak Irt Csehszlovákiáról szóló riportjában 1938-ban. Konstruktív együttműködés a két ország baloldali írói között a magyar progresszív erők egyetemes koordinálójának, a romániai Korunknak lapjain alakult ki. A Magyar Nap tehát már jól kiépített hagyományokhoz kapcsolódhatott, amikor az erdélyiekhez új összekötő szálakat keresett, amiben nagy segítségére volt a lapnak az akkori csehszlovákiai fiatalabb nemzedék egyik legtehetségesebb szervezőegyénisége, az 1935-ben Romániába kiutasított Balogh Edgár. Balogh Edgár révén lett a Magyar Nap a romániai magyar antifasiszta egységfrontmozgalomnak egyik legfontosabb fóruma, küzdelmeinek legbuzgóbb külországbeli támogatója. Mint már a lap politikai tevékenységének ismertetésénél említettük, a Magyar Napban jelent meg legelőször a MADOSZ és a román Ekés-front szövetségre lépésének deklarációja, a Magyar Párthoz intézett egységfrontjavaslata, s a Magyar Nap volt az a lap, amely minden nehéz helyzetben vállalkozott rá, hogy a baloldali mozgalmakat leszerelni próbáló jobboldali reakció manipulációit leleplezze. A népfrontmozgalom törekvéseinek teret adó erdélyi lapokat általában figyelemmel kísérték és kommentálták, a Brassói Lapokból néha szemelvényeket, Irodalmi vonatkozású közleményeket vettek át. A kolozsvári Korunk a Magyar Napban a legrendszeresebben és legrészletesebben ismertetett folyóiratok közé tartozott. Romániába a Magyar Napot a szerkesztőség rendszeresen, legálisan postán szállíttatta. „A Magyar Nap individuális kapcsolatokat tartott fenn a romániaiakkal; a lapot baloldaliaknak, szerkesztőségeknek mindenüvé megküldte. Alig volt magyar lakta városunk, ahol ne keringtek volna Magyar Nap példányok, amelyek a szimpatizáns és mozgalmi értelmiség körében kézről kézre jártak." Eminensen hatott a lap mind a K. P. érdekeltségű, mind a népfronti polgári radikális és szabadkőműves liberális lapjaink szerkesztőire, publicistáira. A kapcsolatteremtés mindenképp Balogh érdeme. A lapot Gaál Gábor rendszeresen kapta, ez komolyan segítette a csehszlovákiai közleményekre Irányuló kérdései tekintetében — írja Méliusz József visszemlékezve a Magyar Nap erdélyi szereplésére. Balogh Edgár és Méliusz József voltak a Magyar Nap legállandóbb erdélyi munkatársai. Rajtuk kívül a romániai magyar írók közül Tamási Áron néhány novelláját, ill. regényrészletét, Szentimrei Jenő és Szilágyi András néhány írását, Kós Károlynak egy drámarészletét és Franyó Zoltánnak a korabeli román irodalomról szőlő kassai rádióelőadásának ismertetését közölték. Több ismertetés, kritika jelent meg a lapban részben ugyanezen, részben más erdélyi írók, költők műveiről. Művek és kritikák publikálásánál jelentősebb volt az a szerep, amit a Magyar Nap az erdélyi magyar irodalmi élet, az 1936-tól szerveződő irodalmi népfrontmozgalom közvetett és közvetlen támogatásában betöltött. Az antifasiszta egységfrontmozgalom ugyanis a romániai magyarság körében ís egyre inkább a szellemi, irodalmi mozgalmakba terelődött. Az inspirációt a csehszlovákiai Tavasz Parlamentek példája adta, az elhatározó döntő lökést a Márciusi Front 1937. márc. 15-i fellépése. „A csehszlovákiai egységmozgalomnak itt modell szerepe volt. Részt vettem a komáromi Tavaszi Parlamenten — (Id. a cikket a Független Űjságban). Baloghgal erről tárgyalva kettőnk és Gaál Gábor között merült fel az »Erdélyi Tavaszi Parlament« gondolata — ebből lett a Vásárhelyi Találkozó." A Korunk az 1936-os év folyamán cikkek sorában tárgyalta és értékelte a csehszlovákiai Tavaszi Parlamentek eseményeit. Az erdélyi parlament gyakorlati szervezését Balogh Edgár kezdte meg még 1936-ban a MADOSZ ifjúsága és a kommunista ifjúsági mozgalom köreiben, majd 1937 március végén a kolozsvári Független Újság Indított meg egy ankétot, amelyben a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői fejtették ki az egységfrontmozgalomra vonatkozó javaslataikat. Ennek keretében a példaadás és a tanulságlevonás szándékával jelentették meg MÉLIUSZ JÖZSEF fentebb említett beszámolóját a csehszlovákiai Tavaszi Parlamentekről: „A transzilvániai háború utáni nemzedék indokoltan igazodott mindig a szellemében és tájban nyugatabbra fekvő csehszlovákiai nemzedéktársak szellemi irányulásaihoz, hiszen Szlovenszkón a magyar társadalmi szükségek a nemzetiségi helyzetben mindig képletszerűbben és a mi társadalmi törvényeinkhez szabottabban mutatkoztak meg, mint másutt. Első ifjúsági mozgalmainkhoz így vettünk példát tőlük... (A Sarlóról f. A realista magyar szintézisre most újra ők adnák példát Tavaszi Parlamentjükkel, melynek keretei között Csehszlovákia magyar kultúrmunkásai, a polgári centrumtól a balszélig — a magyar népi haladás jegyében találkoznak." A cikk részletesen ismerteti mindkét csehszlovákiai Tavaszi Parlament eseményeit és határozatait. Az a tény, hogy a második komáromi „csonka" Tavaszi Parlamentről a jobboldali pártok és az egyházi fennhatóság alatt álló szervezetek vezetői és sajtójuk emberei távolmaradtak, figyelmeztető jel volt az erdélyiek számára. A jobboldallak tarthattak attól, hogy az esetleg mégis kibontakozó tömegmozgalom vezetését — mint ahogy az Csehszlovákiában részben bekövetkezett — a baloldal ragadja magához, a baloldaliak pedig tudatában voltak annak, hogy jelentős eredményt csak a Magyar Párt politikájának a szélsőjobboldaltól való eltérítése által érhetnek el. A Független Újság szerkesztősége a Tavaszi Parlamentről szóló beszámoló előtt szükségesnek tartotta hosszas bevezetőben hangsúlyozni, hogy azokat céljukban és nem eredményükben tartja követendő példáknak: „A transzilvániai magyar egyházak és a Magyar Párt ellenére, szemben velük arcvonalat alkotni nem lehet ..., amíg Csehszlovákiában az állam-baloldaliság planétáján a kisebbségi életben is a báloldali mozgalmak erősek, nálunk a magyar szellemi élet, ha nem is a jobbszélen, de mindenesetre a középen nyugszik... a mi ankétunknak a célja: Teljességre törekvés és lecsiszolása az ellentéteknek közös jó célok érdekében." Ennek biztosítása céljából az erdélyi parlament összehívását hosszas előkészületek' előzték meg. A segesvári Petőfi-ünnepség, a parlament előkészítő bizottságának megválasztása, majd annak az egész erdélyi magyar társadalomhoz intézett, s minden számbajöhető korabeli magyar lapban leközölt felhívása mind az 1937. okt. 2-án összeült találkozó sikerét készítette elő. Miközben Erdélyben a csehszlovákiai egységfrontpolitika kezdeményezései az összes lehető fórumokon nap mint nap példaként szerepeltek, Csehszlovákiában az indulás elános lendületét 1937 első felében viszonylagos szélcsend követte. A Magyar Nap még a Márciusi Front fellépésére is több mint két hónapos késéssel reagált. A romániai eseményeket azonban állandóan nagy figyelemmel tartották számon. A Független Újság, a Brassói Lapok és a Korunk ankétjára már az első közleményeknél fölfigyeltek, ugyanakkor az azokkal kapcsolatos cikkekben a magyarországi események közt még április elején ls csak a Magyarország fölfedezése sorozat szociográfiai irodalmát tartották szükségesnek fölemlíteni. A népfrontmozgalmak valósággal az árvonulás törvényei szerint hullámzottak végig a három ország magyar lakosságának baloldali tömegein. 1936ban a csehszlovákiaiaké a kezdés érdeme. 1937 tavaszán az akciók szervezésében és intenzitásában a magyarországi Márciusi Front tört az élre, s hosszas és alapos előkészítés után 1937 második felére a romániaiak vették át a vezető szerepet. Azután már ők hatottak vissza mind a magyarországi, mind a csehszlovákiai mozgalom szélesedésére és radikalizálódására. 1937 nyaráig a csehszlovákiai szellemi életben a magyarországi társadalomfeltáró szociográfiai irodalom volt a más országi példa. A Március Front fellépése után már a dunai államok kivívandó szociális és társadalmi demokráciája és azok egységes antifasiszta politikai szövetsége lett a program, majd az erdélyi segesvári magyar—román népmanifesztációk sikerében és az ifjúsági parlament előkészítő bizottságának munkájában pedig már e program szélesedő táborát köszöntik a Magyar Nap hasábjain. 1937. okt. 2-án ült össze Marosvásárhelyen 187 küldött részvételével a Vásárhelyi Találkozó. E parlament egységesen elfogadott demokratikus programjával a magyar népfrontmozgalom egyik legsikeresebb és legjelentősebb eseményévé vált. Eredményeinek nem kis része volt abban, hogy a Márciusi Front vezetői is feladták addigi tartózkodásukat a gyakorlati cselekvéstől és vállalták az akcióegység szervezését az antifasiszta szervezetek lehető legszélesebb körének bevonásával. A Vásárhelyi Találkozó 187 küldötte a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket és nézeteket képviselte a tanácskozáson, s közösen megfogalmazták egy olyan programot, mely nemzetiségi és társadalmi hovatartozástól függetlenül minden haladó törekvés vezérfonalává válhatott. „Mindannyian, jobboldaliak, baloldaliak, szocialisták, kommunisták, katolikusok, magyarpárttak egyetértettek és egyik sem adta fel a világnézetét azzal, hogy leültek a közös asztalhoz megtárgyalni az egész erdélyi magyarságot egyformán érdeklő egyetemes sorskérdéseket" — írja a Találkozóval kapcsolatban a Magyar Nap. A nagy intenzitás és érdeklődés az egységakció iránt Romániában a nemzetiségi sérelmek orvoslásának Igényéből fakadt, a nemzeti követelések programjával érkezők azonban a kommunisták befolyására belátták, hogy a nemzeti elnyomás megszüntetésének feltétele az egyetemes társadalmi felszabadulás. S ennek elismerése lényegében egyet jelentett a munkásosztály, azaz a kommunisták célkitűzéseinek elfogadásával, a . velük való szolidaritás vállalásával. A Vásárhelyi Találkozóról a vezetők üdvözlő levelet küldtek a Magyar Naphoz. A lapban Balogh Edgár számolt be részletesen a parlament vitáiról, eseményeiről, és Ismertették a programot tartalmazó, Tamási Áron szerkesztette Hitvallást is. A Vásárhelyi Találkozót Írók kezdeményezték, ifjúsági vezetők szervezték és írók fogalmazták meg programját. A Hitvallás a demokrácia és néptestvériség jegyében folytatandó kisebbségvédelem princípiumait fogalmazta meg, és nem annak gyakorlati akcióprogramját. Így egy a társadalmi és szociális demokrácia alapján álló etikai tartás eseményének hirdetését jelentette, amelynek lehetett és volt is szerepe a romániai magyar irodalmi kvések ifjúság demokr&tikus gondolkodásmódra való nevelésében, de amely ebben a formájában közvetlen politikai hatótényezővé, történelemformáló erővé nem válhatott. Jelentősége a magyar népfrontmozgalmak történetében abban volt, hogy eredményeivel erősítette a hitet, hogy a legkülönbözőbb politikai és világnézeti csoportok között is megvalósítható az antifasiszta akcióegység. Nem sokkal a Vásárhelyi Találkozó után, 1937 novemberében, az erdélyi magyar népfrontmozgalom reprezentáns alakjai, Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Kacsóh Sándor, Molter Károly, Ligeti Ernő és Sz. Ferenczy Zsizst látogató körutat tettek a szlovákiai magyar városokban. Kassa, Losonc, Rimaszombat és Pozsony voltak a látogatás egyes állomásai. A Magyar Nap sorozatosan közli beszámolóit az erdélyi írók mindenütt nagy áíkereket arató irodalmi estjeiről. A pozsonyi látogatás alkalmából a Magyar Nap nyilatkozatot kért Tamási Árontól és Kacsóh Sándortól a Vásárhelyen létrejött egység titkáról és alapjáról. Tamási válasza: „Az erkölcsi és nemzeti alapon álló népi demokrácia volt az összeegyeztető alap a különböző világnézetek között." Arra a kérdésre, hogy mit ért a népi demokrácia fogalmán, a következőket mondja: „A mai európai demokráciákat nem tartom igazaknak, mivel azok jelenleg passzívak. ... olyan demokráciának vagyok a híve, amely cselekvően tud szembeszállni a népek érdekeit veszélyeztető diktatúrákkal." Tamásiék népfrontmozgalmának alapja tehát lényegében ugyanaz a harmadik utas program, amit ebben az időben a népi írók legtöbbje vallott, amelynek azonban az adott történelmi helyzetben fasizmusellenessége dominált. Meg kell jegyezni ugyanakkor azt is, hogy míg a magyarországi baloldali népi írók a szocialista munkássággal való harci egységfront nyílt vállalásához csak a népfrontmozgalom második szakaszában, 1941 után jutottak el. Erdélyben ez már a Vásárhelyi Találkozón megvalósult. Tamási Magyar Napbeli nyilatkozatában ez a tény külön hangsúlyt kap, s ezzel konkrétabb körülhatárolást kapnak egyébként sokarcúnak tekinthető fogalmai, valamint az a Vásárhelyi Találkozón elhangzott jelszava ls, amit a Magyar Napban is sokat idéztek, s amit csehszlovákiai látogatása alkalmából is az olvasókhoz küldött legfontosabb üzeneteként tolmácsoltak: „Azt keressétek, ami összeköt és nem ami elválaszt." és a romániai magyar egységfront-töre