Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
A kardiológusok nemrégen Milánóban tartott kongreszrzusán egy amerikai professzor ismertette ax infarktus előtti ^ allapot futással történő gyógyításának módszerét, amelyet Los Angeles-i klinikáján dolgozott ki. A betegek gyógykeze- | lése itt helybenjárással történik. A heíybenjárás ütemét és gyorsaságát egy speciális mozgószalag diktálja. A helybenjárás időtartamát és gyorsaságát fokozatosan növelik és így egyre nagyobb lesx a sxivre háruló megterhelés.. Néhány hónao múlva a szalag sebessége eléri a 7 kilométer/órát Ez már valóságos futás. A Los Angeles-i klinikán kiderült, ŕ hogy azok, akik nemrégen jóformán még mozogni sem tudtak, kitűnően elviselik ezt o megterhelést. Siívizomxatuk megerősödik, anyagcseréjük jelentősen javul. Ma már néhány más klinikán is bevezettek Hasonló „fútós-terápiatV az egészségedért!" mozgalom. Wollenberger professzor, a szív NEGYVENÉVESEK, , VJGY aZ aT MOTTÓ: Az emberek az orvostudományiéi egészségük védelmét várják. Ehhez joguk van. Ha azonban maguk nem törődnek egészségükkel, az orvostudomány egészséget nem adhat nekik. A legjobb esetben meghosszabbítja életüket - betegségekkel. Mindenkinek magának kell megőriznie egészségét. Az orvos ebben csupán segítséget nyújthat, többre nem telik erejéből. Nyikolaj Mihajlovics Anioszov professzor ismert szívsebész. Klinikáján eddig közel 6000 szívműtétet hajtottak végre. Ismeri a szívmeghetegedések okait, ezért a megelőzés lelkes liíve. Vallja, hogy a rendszeres fizikai megerőltetés megerősíti a szívizmokat. Elméletét az Izvesztyija című szovjet napilap vasárnapi szániában (Nyegyelja) ismertette. A szívbetegségek terjednek A szívbetegségek és az elhalálozások száma egyre növekszik — állapítja meg Amoszov professzor. — Főképp a szívkoszorúerek megbetegedése, az infarktus egyre gyakoribb. A szívmegbetegedések okai általánosan ismertek: • a küllő fizikai megerőltetés hiánya • a mértéktelen táplálkozás; • az idegfeszültség. A veszély felette nagy. Negyven éven felül minden tizedik férfit az infarktus veszélye fenyegeti. Az orvostudomány ezt a lavinát nem képes megállítani. A gyógyszerek sem gyógyítanak, csupán enyhítik a fájdalmat ós meghosszabbítják — a betegséget, de az infarktust megakadályozni nem tudják. Ugyanakkor minden ember képes elhárítani az infarktus veszélyét. Ehhez mindössze két dolog szükséges Mozgás és mértéktartó táplálkozás Semmiféle szenzáció. Hisz mindenki számára isme retes a mozgás fontossága és a mértéktartó táplálkozás jelentősége. Aki a kelleténél többet eszik, azt több betegség támadja meg. Amoszov professzor arra a kérdésre, hogy az orvosok többsége által javasolt sétát, futást, kerékpározást kielégítő megelőzésnek tartja-e, a következőket válaszolta: — A séta csak úgy lesz hatásos, ha azt gyors ütemben és hosszan végezzük. Naponta legkevesebb két óra séta szükséges óránkénti 5—6 km-es „sebességgel". Az embereknek erre rendszerint nincs idejük. Ezért ajánlják a futást. Mozgalom is indult: Fuss az infarktus elől néven. Csakhogy a mai embernek — főleg a városinak — hol nyílik alkalma futásra? Kissé nevetséges, ha idős, pocakos em^er az utcán fut. Marad az egyetlen megoldás: a reggeli torna 20—30 perc — 800—1000 mozdulat Semmi új a nap alatt. Hisz a rádióban már évek óta állandó műsorszám. Ezzel kapcsolatban Amoszov professzor kijelenti, hogy nem szeretne senkit megsérteni, de az ilyen torna felesleges időrablás. Olyan tornára van szükség, amit mindenki maga végez, és jelentős erőkifejtést igényel. Nem az a lényeg, milyen gyakorlatokat választ, hanem az, menynyi gyakorlatot, milyen ütemben és milyen igyekezettel végez. Az egészséges embernek 20—30 perc alatt 800—1000 mozdulatot kell végeznie gyors ütőmben úgy, hogy lihegjen és beleizzadjon. A szívnek teljes „gőzzel" kell dolgoznia. Sok orvos óva int a megerőltető tornától, hogy a szervezetben ne halmozódjon fel a széndioxid. Amo• Minden tizediket az infarktus veszélye fenyegeti • Futás az infarktus elől # A gyógyulás elsősorban * a betegtől függ — az orvos csak segítséget nyújthat • Könnyebb az egészség megőrzése szov professzor szerint ilyon félelem nem indokolt. Szerinte a széndioxid csak hadd halmozódjon fel, mert ez nem káros, ellenkezőleg: hasznos, hisz elősegíti a vér keringését. A megerőltető mozgás nem káros — szükséges Ha megelőzésről beszélünk, akkor le kell szögeznünk, hogy a megerőltető mozgás negyven éven túl mindenki számára nagyon is szükséges. Csaknem minden betegség megelőzésének egyik feltétele. Fiatalabb korban az ilyon mozgás inkább elmulasztható. A megerőltetést fokozni kell. Kezdjük a teljes adag egyötödével, 20—30 perc alatt 180—200 mozdulattal. Három hónapon belül 800—1000-re kell növelni a mozdulatok számát. Ez 10—12 gyakorlatot jelent, előbb 15—20-szor ismételve. A három hónap folyamán naponta minden gyakorlatot eggyel többször végzünk. A SKBKSZI BEAVATKOZAS MAR AZ UTOI.SÚ PRUBAL KOZÁS. AZ EGYEDllM ÜT: A MECELÚZfeS. Az idősebb és a beteg embereknél ugyancsak szükséges a szív megerőltetése. Csakhogy az ő esetükben már orvosi felügyeletre van szükség. Amoszov professzor hibának tartja, hogy sok orvos rögtön szigorú nyugalmat, kevés mozgást ír elő azoknak, akik szívbántalmakra panaszkodnak. Ezzel csak ártanak a betegnek. Idősebb és beteg embereknél kisebb adaggal (100 —120 gyakorlattal) lehet kezdeni. A gyakorlatok száma, növelésének üteme legyen lassúbb. A teljes meg terhelés, a szívtágulási eseteket kivéve, minden betegségnél ajánlható. De ezt a megterhelést lassabban, lassú fokozással kb. fél éven belül kell elérni. Az az ember, akinek szervezete nincs kitéve állandó, rendszeres fizikai megterhelésnek, nem örvendhet tartós egészségnek. A beteg nem remélhet gyógyulást, ha maga ennek érdekélten az ujját se moz dítja. Az NDK ban szélos körben elterjedi a „Fuss Vezetője A. és a véredényf betegségek neves szakértője. Az alábbiakban közöljük Wollenberger professzornak a Lityeraturnaja Gazeta tudósítójának kérdéseire adott válaszait Az indiánok mérföldeket futnak — szivük ezért egészséges — Sok szociológiai vizsgálat igazolja, hogy az egészséges embernek is nagy szüksége van a futásra és általában a testedzésre. Egy New York-i biztosító társaság megvizsgálta százezer ügyfelét. Kiderült, hogy aszóknál, akik fizikai munkát végeznek vagy sportolnak, csak harmadannyi a halálos kimenetelű szív- és véredény-megbetegedés, mint azoknál, akik kevés mozgással járó életmódot folytatnak. Az egészségügyi Világszervezet adatai szerint az összes halálesetnek körülbelül 30 százalékát a szív- és a véredényrendszer betegségei idézik elő. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika elmaradott vidékeinek lakosai, akik kénytelenek sokat gyalogolni és futni, szinte nem is tudják, hogy mi az infarktus és az érelmeszesedés. A távol eső mexikói hegyvidékeken élő indiánok mérföldeket képesek futni anélkül, hogy megállnának és pihenőt tartanának. Természetes, hogy a szívük kitűnő állapotban van A futás — egészségvédelem — Egyébként nem szabad azt hinnünk, hogy az autó győzelmet aratott a szívünk felett. A civilizáció és az ember egészsége közötti ellentmondást megszünteti a rendszeres testgyakorlás, elsősorban a futás. Ezt egyébként már sok országban megértették. Üj-Zélandban egy neves tréner kezdeményezésére az idős emberek között már évek óta mozgalommá vált a futás, méghozzá ezzel a Jelszóval: „Fussunk az infarktus elöl!" — Az egészségvédelmi célokat szolgáló rendszeres futás nagy lendületet öltött Bulgáriában, Nyugat-Néinetországban, sőt Svájcban és Finnországban is, ahol a futást síeléssel kapcsolják össze. Az Egyesült Államok néhány déli és keleti államában is tömegmozgalommá vált a futás. Mozgalom az NDK-ban — Két évvel ezelőtt társulatot alakítottunk ezzel a jelszóval: „Fuss az egészségedérti" A társulat tagjainak száma rendkívül gyorsan növekszik. A futó emberek csoportja ma már megszokott látvány az NDKban. A mozgalomban résztvevők egészségi állapotát speciális orvosi rendelőkben ellenőrzik. Közölhetem a szkeptikusokkal, hogy a társulat kétéves fennállása alatt egyetlen baleset sem történt. A sport fejlesztéséről szóló állami törvény alapján az NDK-ban nagy számban építenek stadionokat, sportpályákat, parkokat. Ez nagy mértékl>en megkönnyíti társulatunk t®vékenységét. A felesleges testsúlyért évekkel fizetünk A ludósító kérdésére: — Professzor úr, ön is szokott futni? — A. Wollenberger így válaszolt: — Természetesen. Méghozzá rendszeresen, hetenként négyszer 5—10 kilométert. A napokban például 10 kilométert futottam 44 perc alatt. Ha hivatalos útra vagy külföldre megyek, mindig viszek magammal melegítőt és futőcipőt is. A rendszeres futásnak tulaj donítom, hogy nem érzem magam fáradtnak, idősnek, pedig már 57 éves vagyok. Nem betegeskedem, s a munkabírásom kitűnő. Mindenkinek tanácsolom, de különösen az idős embereknek: fussanak rendszere sen. Először „kicsiben" kezdjék, naponta 3—4 percen át egyenletesen, lassú ütemben fussanak. Természete sen előbb kérjék ki az orvos tanácsát. Tudom, hogy az idős emberek számára nem könnyű dolog elkez deni az ilyesmit. Mégis azt tanácsolom, hogy ne halogassák a dolgot, főleg azok, akiknek fölösleges kilóik vannak. Amint egy londoni életbiztosító társaság statisztikája mutatja, „a derékbőségnél minden feletleges hüvelykért két évvel fizetünk az életünkből".
