Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

o Az utóbbi évek egyik legna­gyobb közúti szerencsétlen­sége tavaly ok­tóber elején tö*­tént Bratislava közelében. A két 603-as összeüt­közésének kö­vetkezménye: hat halott és kél súlyos sebesült. O EGY FALU A halottak száma: 920 Világviszonylatban, s ennek megfelelően nálunk is — évről évre nő a gépkocsivezetők szá­ma. Az elmúlt évben a nyu gat-szlová kiai kerületben 28 ezren kaptak hajtási jogosítványt — sajnos ez a tény megmutatkozik a közúti balesetek szaporodásában is. A motorizmus fejlődése — a közlekedés biztonsága szempontjából — egyre nagyobb prob­lémát oko z. Tavaly például a kerület területén 6951 közúti baleset történt, vagyis 1537-el több, mint az előző évben. 332 személy meghalt és 3951 könnyebben vagy súlyosabban megsebe­sült. Az anyagi kár megközelitette a 39 millió koronát . Felmerül a kérdés: Miért szaporodnak a közúti balesetek? Érvénybe léptek ugyan az új köz­A legtöbb közlekedési balesetet a személygépkocsik vezetői okozzák — köztük is a 25 éven aluliak. Ezek az észrevételek rendkívül fontosak, mert rámutat­nak arra, hova kell összpontosítani a közbiztonsági szervek figyelmét! Hej, azok az utak...! Bár sok mindent a gépkocsivezetők rovására lehet írni — szóvá kell tenni az útkarbantartó vállalatok munkáját is. A közúti balesetekhez ugyanis nagyban hozzájárulnák a rossz utak. Az sem jelent megoldást, hogy a rossz útszakaszokon a karbantartó vállalat kiteszi a figyelmeztető táblát a sebesség korlátozásá­ra. Ezért abban az esetben, ha a közúti balesetet a rossz útviszonyok okozzák, szigorúbb intézkedéseket kell foganatosítani az útkarbantartó vállalattal szem­ben. A jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az útkar­bantartó vállalatok nagyobb figyelmet szenteljenek á közlekedés szükségleteinek, mert a közlekedés bizton­sagahoz nagyban hozzájárul a közutak korsz-erűsíté­se. Ezt bizonyítják a külföldi tapasztalatok is: a szé­les, korszerű autóutakon mintegy 40 százalékkal csök­ken a balesetek száma. Gyalogjárók - óvatosabban! Tavaly a gyalogjárók 683 közúti balesetet okoztak Nyolcvankilencen életüket vesztették — ebből 32 gyermek volt. Megrázó adatok ezek, s egy-egy eset külön tragédia. A gépkocsivezetők rendszerint a gyalogosokat okolják — és fordítva. Kölcsönösen egymást vádolják, hogy nem eléggé óvatosak. Hangsúlyozni kell, , hogy a közlekedési szabályok á gyalogjárókra is vonatkoznak. A gyalogosok általá­ban körültekintés nélkül haladnak át az úttesten, s nem ismerik a legszükségesebb szabályokat sem. A közlekedési szabályok kötelező ismerete nálunk ugyanis csupán a gépkocsivezetőkre vonatkozik. A gyalogjárókat semmi sem kötelezi a szabályok is­meretére. Ez a tény is befolyásolja a közlekedési balesetek szaporodását. Éppen azért hangsúlyozzuk: gyalogjárók — óvatosabban! Az utak túlzsúfoltak, s ez a gyalogosoktól több figyelmet és körültekintést' követel. A biztonságosabb közlekedés érdekében szükséges, hogy a gyalogjárók és a gépkocsivezetők nagyobb megértést, figyelmességet tanúsítanak egy­más iránt. Természetesen vonatkozik ez a kerékpáro­sokra is, akik tavaly 319 közúti balesetet okoztak, s közülük ötvenen életüket vesztették. A közúti forgalom egyre sűrűbb, s gyarapszik azoknak a száma is, akik alkoholfogyasztás után tik nek a volán mögé. Az ellenőrzött, közel hatezer gép­kocsivezető közül többszáztól bevontuk a jogosít­ványt. Sok szerencsétlenséget okoz a gépkocsik rossz műszaki állapota ls. lekedési szabályok, korsz erűbbek a figyelmeztető berendezések. Mindez tény - de nem fok ozó­dott a gépkocsivezetők felelősségérzete . Szigorúbbak leszünk! A balesetek fő okai Az első helyen továbbra is a gyorshajtást kell említenünk. Sietünk, s gyakran nem érünk célba. Tavaly például több százan szorultak kórházi keze­lésre. Mások nem ismerik vagy figyelmen kívül hagyják a közlekedési szabályokat — s nem adnak előnyt. Ebből szintén sok baleset származik. A bal­esetek harmadik leggyakoribb okozója — az alkohol. Sőt az egyes járásokban — mint például a komáro­miban és a dunaszerdahelyiben — az alkoholfo­gyasztás okozza a legtöbb szerencsétlenséget. Megkö­zelítőleg hasonló a helyzet az érsekújvári járásban is. Az alkoholfogyasztás 626 balesetet okozott a ke­rületben, 55 szcméiy életé: vesztette ós 537 megsé­rült! Ez az acíat komoly figyelmeztetés a volán mö­gött ülők számára: Az alkohol a legrosszabb „úti­társ"! Megannyi jótíuiács, figyelmeztetés és büntetés el­lenére sem csökken az alkoholfogyasztás. Mit érnek a legjobb előírások, szabályok, ha a felelőtlen gép­kocsivezetők szilvőriummal vagy rummal „edzik" ma­gukat, s ebben támogatják őket a kocsmárosok — a terv teljesítése érdekében —, vagy az ismerősök és a barátok, akik az esetleges szolgálatért alkohollal fizetnek. A lehetőségek kockázata Természetesen a közlekedési balesetek növekedésé­nek, azok tragikus kimenetelének okait nem lehet leszűkíteni az említettekre. Így például már ma fi­gyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az em­ber jelleme és alkalmazkodási képessége nem tart lépést az általa diktált műszaki fejlődéssel. Más szó­val: az ember megtanulta a nagysebességű járművek irányítását, de nem vetkőzte le emberi gyengeségeit. Előzni, győzni akar, — ezért vállalja a kockázatot, megfeledkezik az óvatosságról, képességeiről. Ugyan­is a közlekedési balesetek döntő többségénél — okoz­Zh ezt alkohol vagy figyelmetlenség — erről van szó. A legtöbb közlekedési balesetet a tapasztalt gép­kocsivezetők okozzák. Nem eléggé óvatosak és túlbe­csülik önmagukat. Legyen azonban tapasztalt vagy kezdő gépkocsivezető — rendkívül sok balesetet okoz az előzésre vagy kitérésre vonatkozó szabályok megsértése, valamint a követési távolság be nem tartása. Ezek a szabálysértések önámításból, erejük és a helyzet helytelen felméréséből adódnak. Az a gépkocsivezető ugyanis, aki alkoholt fogyasztott — túlbecsüli saját képességeit. A lassúbb reagálás mel­lett döntő az va tény, hogy a gépkocsivezető azzal a a tudattal ül a volán mögé, hogy „ittas állapotban is képes a gépkocsi vezetésére," vagy éppen azzal hen­ceg, hogy „majd ő megmutatja, hogyan kell vezet­ni". Vagyis az alkohol fokozza a bátorságot, s ez a bá­torság rendszerint „rövid életű". Minden 20. baleset — halálos! Ismeretes, hogy a közúti balesetek mintegy kéthar­mada a városokban és a falvak belterületein történik. A pénteki nap a legveszélyesebb, amikor megindul­nak a hétvégi kirándulások. Ezt követi a hétfő. Az erre vonatkozó adatok egyáltalán nem igazolják, hogy a gépkocsivezetők kipihenik magukat a szabad szombaton és vasárnap! A legkevesebb közúti bal­eset vasárnap fordul elő. A biztonsági szervek na­ponta átlag 19 balesetet regisztráltak, ebből minden huszadik halálos kimenetelű volt. A gépkocsivezetők a reggeli órákban nem tudnak összpontosítani, siet­nek a munkába, ennélfogva többet kockáztatnak. A délutáni órákban viszont a fizikai és szellemi meg­terhelés következtében csökken a figyelműk. A közúti balesetek csökkentése érdekében szigo­rúbban lépünk fel mind a gyalogjárók, mind az autó­sokkal szemben. Természetesen a közúti balesetek csökkentésének kérdése nem csupán a közbiztonsá­gi szervek ügye. Nagyobb körültekintést és felelősé­get igénylünk a vállalatok vezetőitől, a nemzeti bi­zottságok és a tömegszervezetek funkcionáriusai­tól is! Az érdekünk! Hisz az elmúlt három évben — csu­pán a nyugat-szlovákiai kerület útjain — 920 személy vesztette életét — vagyis elpusztult egy egész fa­lu... A holtak vádolnak! Vádolják azokat, akik fegyel­mezetlenül, kalózokként közlekednek ... MARTIN HRÜZ Kártyások versenye A tejfalusi vendéglőben még el sem kezdődött a verseny, de a nagy esemény izgalma már ott vi­rított a jelenlevők arcán. Persze nem mindenkit csupán az extra­verseny izgalma fűtött. Bokor Mik­lós és még néhányan a megmond­hatói, hogy fűtött ott más is. Ö, miután közénk jött és „megtá­maszkodott" egy konyakos pohár­ban, kerekperec ki is jelentette: — Márpedig az első díj az enyém. Máris az enyém, ezt előre megírhatod. Arról már hallottam, hogy a céllövőknél nem azért tiltották el a célzóvíz fogyasztását a verseny előtt, minta attól féltek volna, hogy a versenyző több golyót küld a céltábla mellé, mint a fekete kari­kába. A kártyában azonban merő­ben más a helyzet, - ezt is állít­ják azok, akik átélték vagy lát­ták, hogyan kopasztják meg (ép­pen „célzóviz" segítségével) a bundás bugyellárisú pasasokat. No, persze ezt az extra kártya­versenyt nem olyan céllal szervez­ték, mintha valakit meg akarná­nak kopasztani. Nem ferbliztek, nem huszonegyeztek stb., ahol a játék hevében a tét gyakran a pénztárcától függ. Nem, ők nem hazardíroztak — egyszerűen snapsz­liztak. Itt minden játékos, illet­ve versenyző előre meghatározhat­ta, hogy mennyit óhajt „eljátsza­ni". Ugyanis a versenyzők je­gyet vásárolhattak, még azt sem tetszés" szerint, csak meg­határozott számban. Például a 128 kibocsátott jegyből legtöbbet nyol­cat. Egy-egy jegy árát a kitűzött négy díj értéke határozta meg. A négy díj sorrendben ez volt: Egy nagyobbacska, majd egy kisebb malac, egy kakukkos óra és a ne­gyedik valamilyen készlet. Azt nem láttam. Elérkezett a nagy pillanat Csenkey Laci ott állt o nagy táskával, benne a százhu­szonnyolc jeggyel. Csóka Feri, a helybeli szövetkezet elnöke állt oda, hogy az első fordulóra össze­párosítsák a számokat. A nyilván­tartást Csenkey Tibor vezette a nagykönyvben, nehogy valami né­zeteltérés legyen a párosítást ille­tően. Bár az első forduló még nem jelenthetett különösebb izgalmat, mégis érezhetően forrósodott a hangulat. Mert volt akinek oz öt jegyből csak egy maradt, de olyan is, akinek a háromból három. Va­gyis ennyivel jutott a hatvannégy közé. Hogy el ne felejtsem, olyan verseny ez, mint például a labda­rúgó nemzeti kupa. Tehát kiesé­ses. A második fordulóban még fo­kozódott az izgalom. Komolyan mondom, nem annyira a játéko­sok, mit az ő számukat ötszörö­sen fölülmúló kibicek között. Azaz, bocsánat, itt kibicek nem lehettek, ezt nem tűri meg a versenysza­bály. Aki mindkettő lapját látja, ónnak még pisszennie sem sza­bad Mire a versenypárok száma ti­zenhatra apadt, kissé óvotosabbá vált a játék. Már nem mondták be bizonytalonra a snapszlit, inkább megjátszották a biztosabb csendes hat, rosszabb esetben a még biz­tosabb négy pontot. A harminchat­pontos végig helyett is inkább csak snapszlira hívtak, s ha bejött a tizennyolc pont, hát jó. Leggya­koribb azonban a kettes és a né­gyes leírás volt. Csenkeynek, a főnöknek ekkor már egyetlen jegye sem volt, de Csóka Feri sem mentett át egyet sem a negyeddöntőbe. Ezt azért említem, mert Bokor Miklós bará­tunk még három jeggyel játszott ebben a fordulóban. A nyolc közé pedig két jeggyel került. Ki is je­lentette : — Most meg már azt mondom, hogy nemcsak a süldő, hanem a malac is az enyém lesz. Ha o malac nem is, de a kis süldő valóban oz övé lett. De nem is azon volt itt a hangsúly, hogy lei veszít vagy ki nyer ebben az extraversenyben, hanem azon, hogy a verseny szervezői - ver­senyzőknek és szurkolóknak egy­aránt szereztek egy izgalmasan szórakoztató kellemes vasárnapot. HARASZTI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom