Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám, kedd

Kezdeményezők Sok fontos és keresett árucikk hiányzik az üzleteinkből. Ezt a vásárlók és az irányítászervek egyaránt tudják. A helyzet javítása érdekében — sok más intézkedés mellett — pártunk Központi Bizottsága a múlt év végén levéllel fordult az üzemi pártszervezetekhez és vállalatok vezetőihez. Kéri, segítsenek áthidalni ezt a válságos időszakot, termeljenek többet a hazai piac számára. Nagyon jól tudjuk, e felhívás eredményét lényegesen befnlyásoija, hogy a kommunisták miként állnak a gazdasági kezdeményezés élére. Azokban az üzemekben, ahol a pártbízottság tudatosította ezt a tényt, már az 1970-es év tervének előkészítése során megszülettek az első kezdeményezések a tartalékok feltárására, a termelés növelésére. A kezdeményezők élcsoportjába tartozik a topol'Canyi MIER Bútoripari Vállalat: bánoveei, uhereci, nyitrai, hlohoveci, lévai, füleki és losonci Szemeivel. Már e felsorolás is érzékelteti a vállalat jelentőségét, hiszen az egyik legtöbbet keresett hiánycikket: bútort készítenek. A vállalat üzemeinek pártszervezetei már a múlt évben is felkarolták a termelés növelését szorgalmazó kezdeményezéseket. Tudták, hogy termékeik iránt nő a kereslet, igyekeztek ezt kielégíteni. Persze igyekezetük megvalósítását sok minden befolyásolta. Annak ellenére, hogy az 1968—B9-es évben kedvezőtlenül alakult az ország gazdasági fejlődése, a vállalat teljesítette feladatait. 1968-ban 10,9, a múlt évben 17,3 százalékkal növelték az árutermelést. 1969ben 16,3 százalékkal több árut szállítottak a hazai piacra, mint az előző évben. Figyelemre méltó, hogy náluk az említett két évben gyorsabb ütemben nőtt a munkatermelékenység, mint a bérek. Arrói is szólni kell, hogy a múlt évben hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére vállalták: 10 millió korona értékben készítenek árut a gazdasági irányelvekben meghatározott mennyiségen felül. Vállalásukat hárommillió koronával túlteljesítették. Mindez bizonyítja, a vállalatban a kommunisták a kritikus időszakban is megtartották a dolgozók aktivitását. Az idén az elmúlt évhez viszonyítva 15,9 százalékkal kell növelniük az árutermelést. E feladat teljesítése feltételezi, hogy tovább növelik a munka termelékenységét, csökkentik a termelési költségeket, biztosítják a bérek és a munkatermelékenység növekedésének megszabott arányát, javítják a munkafegyelmet és minden szinten fokozzák a felelősséget. A feladatok teljesítése lényegesen függ attól, sikerül-e megkezdeniük határidőre a termelést a füleki és a hlohoveci új üzemrészlegekben. A kommunisták tudatosították, hogy a terv teljesítését csak a párt- és a szakszervezet aktivitásának növelésével biztosíthatják. A pártszervezetek kezdeményezésére felmérték a helyzetet és a vállalások alapján megállapították: nemcsak a tervfeladatok teljesítését képesek biztosítani, hanem ezen felül még tízmillió korona árut termelnek. Ezzel a vállalásukkal hűen kifejezik állásfoglalásukat; teljes erejükből segítik pártunk politikájának érvényesítését, a kitűzött feladatok teljesítését. Kezdeményezésük követésre méltó. —cs. Egyszerűbb lenne leírni, hogyan zajlott le az évzáró taggyűlés az alsószelí szövetkezetben, de igaz ami igaz, arról aligha lehetne sokat mondani. Szép csendben történt minden. Talán azért, mert az egyszerű falusi emberek életszemlélete szerint nélkülük ís van elég vesződés a világban. De van abban egy jó nagy adag paraszti bölcsesség ls, hogy minek ahhoz hozzászólni, amivel egyetértek. Ugyanis amit Csölle Tibor mérnök elmondott a tagság és a vezetőség erőfeszítéséről, azt ök átélték, azzal nem lehet egyet nem érteni. Ahol hiba volt, arról úgyis szó esett már évközben. Mindemellett a leglényegesebb az, hogy a szövetkezet dolgozói megtalálták számításukat. Idősebbek és fiatalok egyaránt. Háromszázhetvenhárom tag közül kivétel persze mindig akadhat, miért is ne akadna. Már azért ís, mert nem mindenki egyenlő igyekezettel nyúl a munkához. Az elenyésztő csekélység azonban nem billentheti ki a kerékvágásból a szövetkezet szekerét. Az évzáró taggyűlés leírása és a személyi problémák taglalása helyett tehát inkább amellett döntöttem, hogy a szövetkezet gazdálkodásának megismerése érdekében vállalok egy számtanórát Csölle Tibor mérnökkel. Talán mondanom sem kell, hogy az ilyen órákon általában csak az egyik fél az áldozat. Nos, mivel jelen esetben én voltam az egyik fél, hát nekem kellett megbirkóznom a számrengeteggel, ami azért is nehéz, hogy az „előadónak" minden magától értetődő. Nem szeretném az olvasót a számsorok és számoszlopok százezres és milliós tételeinek felsorolásával untatni, belevágok hát a közepébe azzal, hogy az alsószelí szövetkezet a múlt évben mind a tervezett termelést, mind a tervezett bevételt túlteljesítette. Ezt a többtermelést leginkább talán az fejezi ki, hogy az alapbérekre prémium és nyereségrészesedés ZÁRSZÁMADÁSI HELYZETKÉP Pnprikn hon j iinfeliírii 1970. II. 18. A németek és az angolszászok is szeretik a paprikatermelés f Jozef GajdoS, a paprika-molnár alig változott azóta, hogy valami öt évvel ezelőtt utoljára találkoztam vele. A többi piros molnárt is jó színben találtam. — Valóban igaz lenne, hogy aki a paprika-malomban dolgozik, azon nem fog a betegség? Bólintanak. Szentül hiszik, hogy ez így van. És nemcsak, hiszik, bizonyítani ts tudják. Az idei náthaláz járvány Idején például alig fordult elő itt megbetegedés. — Milyen volt az idei szezon? — kérdem Jozef Gajdošt. — Rekordtermés volt a múlt ősszel. Szlovákiában nem kevesebb mint 230 vagon paprika termett. Ügy értem: 230 vagon porrá őrölt száraz paprika. Ez a hazai produkció döntő része, mert Morvaországban és Csehországban csak Jelentéktelen mennyiségben termelik ezt az érdekes és egészséges fűszert. — Csehországban talán nem szeretik? — Nem-e? Az az igazság, hogy a cseh országrészekben fogyasztják a hazai paprikatermés nagy részét. Igaz, ott él a lakosság nagyobbik fele. A főmolnár szavaiból kiderül, hogy világszerte divatos fűszer lett a paprika. A szakmában egész komoly konjunktúra tapasztálható. Ma már olyan országok is várárolnak tőlünk, amelyek lakossága régebben barbárságnak, vagy jobb esetben exotikumnak tartotta a paprikáoal-fűszerezést. Például a skandinávok is. Az északi országok lakossága fűszer helyett egész a közelmúltig inkább édesítette az ételt. Sokat vásárolnak tőlünk és szívesen, akárcsak az angolszász népek és a németek. — Mivel magyarázható ez? Gajdoš szaki huncutul elmosolyodik a bajusza alatt. — Azt mondják azért, mert elszexualizálódott a világ. — Hm. Ön azt gondolja, hogy a paprika — segít? ) A tavalyi rekordtermés után Korszerűsítik a malmot Kifizetődik — Nem tudom biztosan. Akinek már paprikára van szüksége .. . Ugye ért engem? — Hogyne érteném! Egy szó mint száz, alaposan megnőtt az érdeklődés a paprika iránt. Sajnos, exportra mindössze 30 vagonnyival Jut a kétszázharmincból. Tízszerannyit is el tudnánk adni. — Mennyit fogyaszt évente egy átlagos család? — Attól függ, milyen család. Akik a csabai kolbászt kedvelik, egy disznóvágáskor 2—3 kilogrammot is elfogyasztanak. A többit pedig évközben. Ismerek háziasszonyokat, akik egy nagyobb főzet gulyásba 5—8 dekát is beletesznek. Én ügy számolom, hogy a magunkfajta átlagos család fogyasztása évi 2—3 kg lehet. Jozef Gajdoš mindent tud, amit a paprikáról tudni kell. Tudja, hogyan kell termeszteni. A paprikamalomnak a szövetkezeteknél a szaktanácsadó szolgálatot is el kell látnia, így a malom alkalmazottjai szükség esetén a „terepre" is kimennek. A dél-szlovákiai paprikatermelés története — külön fejezet. Volt időszak, amikor sok kisparasztot ez a növény mentett meg a csődtől. Mert paprikára — mindig szükség volt. A harmincas évek elején is, amikor apró parasztgazdaságok ezrei kerültek dobra, a paprika kelendő cikk volt a világpiacon. A kereslet főleg azután lendült fel, hogy Szentgyörgyi Albert professzor felfedezte, a paprika tartalmazza a skorbut ellenszerét. Felfedezéséért Nobel-díjat kapott. A gazdasági válság idején a paprikát szociális növényként kezelték. Termesztése — ma is igen kifizetődő. Igaz, nagyon munkaigényes, de a munka — még átlagos terméskor is — ugyancsak gyümölcsözik. Vannak szövetkezetek — a sopornyal, a patai, a zsltvaudvardi, a sókszelőcei, ahol 50—100 hektáron termelik. Előttem egy zsák paprika. Vajon mekkora területen teremhetett? — Egy hektáron — jó termésnél — 17—18 mázsa száraz anyagot is ad a föld, magyarázza a főmolnár. — Igaz-e, amit az itteni paprikatermelök mondanak, hogy a dél-szlovákiai paprika még a szegedi paprikánál is jobb minőségű? — Véleményem szerint — igaz. A „földkóstolók" ezt be is tudják bizonyítani és azt is megmondják, miért jobb az itteni paprika. Azért, mert itt aránylag későn, csak ebben a században honosodott meg, míg Szeged környékén már évszázadok óta termelik. Nem egy helyen szinte monokultúrás módszerekkel, ami egyoldalúan kiszipolyozza a talajt. Hazánkban akármilyen kifizetődő Ű. paprikatermelés, mégis betartják a vetésforgót. Halkan zümmögnek a gépek, a garat mázsaszámra nyeli a zörgő-szárazra szárított piros gyümölcsöt. Itt minden vékony piros porréteggel — paprikával — van bevonva. Az ül az emberek arcán, a gépeken, a padlón. A munkások szorgalmasan zsákolnak, mert egy jelentős szállítmányt — 175 mázsát — kell előkészíteni exportra. A Német Szövetségi Köztársaságba megy, ahol igen jó véleménnyel vannak a dél-szlovákiai paprikáról. Meglehetősen ósdinak tűnik az újvári malom berendezése. Vajon nem kellene a gépeket újakra cserélni? — teszi fel az ember önkéntelenül a kérdést. Csak később, az épülő konzervgyár egyik vezető dolgozójától tudom meg, hogy a konzervgyárban új paprikamalmot is építenek. Korszerűt, hogy a dél-szlovákiai szövetkezetek termékei jó minőségben kerüljenek a fogyasztó asztalára és hogy több jusson belőle exportra is. TÓTH MIHÁLY (osztalék) címen minden száz koronára még 51,70 koronát fizethettek. Nos, akármennyire is igyekszik az ember, hogy kikerülje az adathalmazokat, mégis meg kell mondani miből született a tagok, illetve az állandó dolgozók megközelítőleg húszezer koronás évi átlagkeresete. Talán érdemes kissé visszapillantani a múltba. A most már huszonegyedik éves szövetkezet nem valami csillogó sikerekkel indult. Például 1957-ben, vagyis Számtanóra nyolc évvel a szövetkezet megalakulása után, amikor az ötszáztizennégy tag még kétezer hektárnyi területen gazdálkodott, összesen 4 millió 74 ezer 956 koronát oszthattak el a tagok között. Hogy az alapokra mennyit kellett adni, akkor azt még hivatalosan határozták meg. (százalékokban- a jövedelemből), ennek ellenére is alig félmillió koronás biztosíték maradt a szövetkezet fejlesztéséhez. De emellett mennyi adósságot tartott nvilván a bank! Az. említett évben 1009 mázsa búzát adott el a szövetkezet. Nem adhatott többet, mert 18,40 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Tavaly nem érték ugyan el az 1967-es rekordot, a 41,85 mázsás hektárhozamot, de így is 5821 mázsát szállítottak a felvásárló üzemnek. 1957-ben a kukorica és a többi növény se fizetett busásan, s ez erősen meglátszott az állattenyésztési termékek árutermelésén. Akkor megközelítőleg annyi tehenet tartottak, mint tavaly, tejeladásuk mégis egyharmada volt a múlt évinek. fis a hús? Ez még több inint háromszorosára növekedett, de ha hektárokra számítjuk át az eladást, akkor három és félszeresére. Időközben ugyanis a határrendezés következtében 1770 hektárosra „zsugorodott" a szövetkezet. S az 1957-es 1558 mázsával szemben tavaly kevés híján 5000 mázsa húst adtak el. Például 1957ben hektáronként alig 80 kilogramm húst adtak piacra, tavaly már több mint 280 kilogrammot. Ha az ember a termelés, ilyen arányú növekedését az elfogadott elvek alapján akarná megmagyarázni, csupán azt kellene mondani, hogy az eredményt a nagyfokú gépesítés, a korszerű termelési technológia alkalmazása, a helyes agrotechnika, az érdem szerinti jutalmazás és a szocialista munkaverseny szülte. Látszólag ebben minden benne van, ami a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság lehetőségei között a többtermelést elősegítette. De e látszólagos lényeg mögött húzódik meg a leglényegesebb, amit úgy neveznek, hogy akarat. Mert akarat nélkül nem lett volna semmi, de semmi, amit így elértek. S ha már az akaratról szólunk, hadd tegyük hozzá, hogy az nem a gépesítéstől, a technológiától síb. függött, hanem az embertől. Azoktól az emberektől, akik foggal — körömmel megtették, amit csak megtehettek, hogy minél több terményt és termékeket adhassanak piacra! Sárkány elvtárs a szövetkezet elnöke nem a nagy szavak embere. Arra, hogy a múlt évben csaknem tizenhárom ezer korona bevétel jutott egy-egy hektárra, egyszerűen azt a magyarázatot adja: — Dolgoztunk. Azt lettük, amit tenni kellett. Nem várhattuk, hogy majd a miniszterek tesznek rendet a házunk táján. Igen, dolgoztak. Ebben ínég nem is lenne semmi különös. De az már inkább érdekes, hogy a gazdaság illetve a termelés fejlesztését szolgáló intézkedéseik rendre megelőzték a határozatokat. Hogy csak egyet említsek a sok közül: tavaly néhány mázsa híján 30 vagon sertéshúst adtak el. Az idén 40 vagon a számításuk. És ezt azért merik mondani, mert például a tavalyi lehetőségeta sertéshús eladásából olyan másfél vagonnyival megrövidítették. De ezek az átmeneti kocáknak befogott sertések az idén megközelítőleg 10 vagon húst jelentenek. Csupán egyszeri malacoztatással. Szóval gondolkodnak, politizálnak, de nem ölhetett kézzel. Mert, ha olyanformán politizálnak, akkor a múlt évben aligha fizethettek volna ki a tagoknak 8 585 000 .koronát. Igaz, hogy ez az összeg a teljes bevételnek alig 37 százaléka, de hát mit lehet tenni. Drága a műtrágya, a vegyszer, a szolgáltatások stb., ezért volt több a múlt évben az anyagfogyasztás, mint a munkákért kifizetett összeg. Na és az adó, meg a biztosítás. Az állami biztosítónak tavaly 816 000 koronát fizettek. A béradó 1070 000 koronát tett ki. A mezőgazdasági (föld- és forgalmi) adók összege 1 891 000 koronát. Adó és biztosítás tehát 3 777 000 korona. És még egy külön összeg — bár távolról sem ilyen tetemes — a balesetbiztosítás. Sokfelé osztódik tehát a sok pénz, amihez a szövetkezet szigorúan csak abból jut, amit megtermelt, illetve értékesített. De, hogy jól osztják el a közös vagyont, arról hadd tegyek bizonyságot a következőkkel. 1968-ban az üzemen belüli akkumulációt a jövedelem 7,5 százaléka képezte. Tavaly erre az alapra már a jövedelem 17,4 százalékát helyezték, s ez pénzben 2 170 000 korona. Az újratermeléshez az a 7,5 százalék is elég volt. A bővített újratermelés azonban újabb beruházásokat követel. S a szorgalommal, hozzáértéssel előteremtett értékből erre a célra még amellett is futotta, hogy az egy állandó dolgozóra jutó jövedelem is növekedett. Nehéz óra volt, amit Csölle Tibor mérnökkel kezdtem, Sárkány József elnökkel folytattam. Nehéz, de tanulságos. HARASZTI GYULA Ez is megoldás Lakásínség, lakáshiány, lakáskérdés — aligha van olyan nap, bogy ne találkoznánk ezzel a problémával, akár közvetve vagy közvetlenül, akár X. Y. magánember vagy N. N. vállalat szempontjából nézzük a dolgot, mindenképpen súlyos probléma. Elsősorban persze a fiataloknak. Nos, ahol a legnagyobb a szükség, ott keresik leginkább a mielőbbi megoldás módját. így alakult meg a Szlovákiai Dolgozó Ifjúság Szövetségének építővállalata, a Satelit. A vállalat egykettőre népszerű lett, érdeklődőkben nem volt hiány. Annál nagyobb volt azonban a hiány az építőanyagban, márpedig egy építkezési vállalat építőanyagok nélkül nem sokra megy. A Satelit ezt is ügyesen megoldotta: együttműködési egyezményt kötött a pozsonyi Könnyű Építőelemeket Gyártó vállalattal, amely még ebben az évben átépíti, illetve korszerűsíti a pozsonyi üzemet és Hollandiában vásárolt, igen magas műszaki színvonalról tanúskodó szabadalom alapján megkezdi a habbeton építőelemek gyártását. A Satelit viszont részben hozzájárul az üzem átépítéséhez és az egyezmény alapján hozzálát saját alkalmazottai családi házainak építéséhez; a kooperáló vállalat ugyancsak még ebben az évben 30 családi ház építését kezdi meg saját alkalmazottai számára. Együttes erővel könnyebben lehet boldogulni, így a két vállalat a munkaerőhiánnyal is megbirkózott: közösen veszik fel a munkásokat építkezéseikhez, és hogy ezek állandó alkalmazottaik legyenek, mindkét cég lakást is biztosít számukra. —áš—