Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP 1970. február 1. A NAP kel: 7,12, nyugszik: 16.44 órakor. A HOLD kel: 2.52, nyugszik: 10.55 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük IGNÁC — TATYÁNA, nevű kedves olvasóinkat • 1885 ben halt meg S. G. THOMAS angol technikus, a róla elnevezett vas-foszfortalanító eljárás feltalálója (szül.: 1850). — • 1910ben halt meg ANTONÍN SLÁVIČEK a cseh impreszszionista tájképfestészet egyik megteremtóje és legjelentősebb alakja (szül.: 1870). — • 1945 ben Zsukov marsall csapatai elérték az Oderát. ACÉL TOLL Ez a címe a kassai magyar ipariskola diáklapjának. Az idén már kilencedik évfolyamával szép hagyományok folytatója. Amint a novemberi számban közölt írásból megtudjuk, a második világháború előtt és részben alatta jelentek meg a KÖZLŐMŰ ma már méltatlanul elfelejtett számai. Az „előd" színvonalát tanúsítja, hogy nagy németországi kiadóvállalatok is szívesen küldték el érte műszaki folyóiratok cserepéldányait. Jóleső érzéssel lapozzuk ezt a durva papíron sokszorosított számot ls. Témaköre széles területet ölel fel: tanulás, kulturális élet, sport, vers-próbálkozások. S természetesen a lap problémái ... Az utolsó lap alján elhelyezett szerény szövegből megismerkedünk a szerkesztő gárda lelkes tagjaival, illetve neveikkel: Gyüre Lajos, Kanócz János a tantestület részéről, továbbá Dusza I., Balázs B., Lázár J., Hagovský L., Bagócsi L., Ferencz O. Kár, hogy a lapban nincs feltüntetve; melyik iskola adja ki. Ha nem az iskolában kaptuk volna ezt a számot, mi ls csak nehezen állapíthatnánk meg... A Vasárnapi Oj Szó megteremtette az első kapcsot az Acéltoll szerkesztőségével. Ez a kis gárda a Kassán alakuló tudósítói kör gerincét alkothatja. Ehhez minden feltétel adva van. Az ipariskola igazgatója, Schulc György elvtárs is támogatja a gondolatot. Meggyőződésünk, hogy rövid időn belül már eredményekről számolhatunk be olvasóinknak, munkatársainknak. Ezt az alkalmat használjuk fel arra is, hogy felkérjük azokat a magyar iskolákat, ahol hasonló diáklap megjelenik vagy kiadását tervezik, szíveskedjenek ezt a Vasárnapi Oj Szó szerkesztőségével közölni. Az Acéltoll szerkesztő gárdájának, olvasóinak pedig a közelgő tízéves jubileum küszöbén kívánunk sok-sok sikert. Kívánjuk, hogy terveik, így a három színnyomású borítólap is, mielőbb valóra váljanak és mihamar üdvözölhessük a Hazai Tükör munkatársainak nagy családjában. FŐVÁROS Bratislava űj főpolgármestere a minap a szó szoros értelmében csillagászati számmal fejezte ki, hogy a távlati tervek szerint a főváros 1980-ig milyen összegű beruházással tudná megoldani a fejlődés okozta problémákat. Ez a szám: 39 milliárd korona. Ladislav Martinák mérnök (elsorolta az egyes tételeket, mi mindenre lenne szükségünk ahhoz, hogy a város, igazi fővárossá — Szlovákia méltó reprezentánsává váljék. Elsőként említette, hogy fokozni kell a lakásépítést. Rögtön hozzátette: nem akármilyen lakásépítést. A jelenlevő építészek jólesően bólintottak, és felsóhajtottak: végre ... Egyikük kis idő múlva ezt a „sóhajtást" is megmagyarázta. A város területén az utóbbi évtizedekben évente átlag háromezer lakást építettek, ami kevésnek bizonyult. Ezt a mennyiséget az elkövetkező ötéves tervben négy-ötezerre kell emelni, ami azt jelenti, hogy a jövő ötéves tervben a városban 22 és félezer lakás épül. Az új negyedek lakói ezt bizonyára így kommentálják: Jó, jó, lakást eddig is építettek. Ezek azonban csak lakások, puszta lakótelepek, ahová a lakosság aludni jár. De csak aludni, mert munka után, ha szórakozni, tanulni, könyvet vásárolni akar, akkor azt mondja: Bemegyek a városba. A panel-lakás tulajdonosok legtöbbje a tervező mérnököket okolja, hogy azok csak ilyen... félig sikerült, félig befejezett lakótelepeket terveztek. A főpolgármester egyik nyilatkozatában a minap megmagyarázta, hogy a dologban nem a tervező mérnökök a ludasok, hanem azok, akik lebecsülték a várost, kétségbe vonták annak tővárosi rangját. A lakásépítésben ez úgy nyilvánult meg, hogy a város területén egy-egy lakásegységre (a közművesítéssel, üzletházak, Iwzépületek, iskolák stb., építésével együtt) csak 150 ezer koronás kiadás eshetett. Ez éppen az országos átlag volt, ami annyit jelent, hogy az egy lakás építésére előirányzott összeg annyi volt (a járulékos beruházásokkal együtt), mint az ország akármelyik kisvárosában. Tehát nem a tervező mérnökön múlott, hogy az új lakótelepek mozi és kórház, meg üzletházak nélkül maradtak. Nem a tervezők jó, vagy rossz indulatán múlott, hogy a lakótelepekre csak aludni járnak haza az emberek, hanem azok rossz indulatán, akik a várost legfeljebb a kerületi székhelyek jogaival ruházták fel. Ma már több mint valószínű, hogy az állami költségvetés — akárcsak Prágában már eddig is — majd 200 ezer koronát irányoz elő .Bratislavában is egy-egy lakás felépítéséhez. Lehetővé válik ezáltal a valóban komplex lakótelepek építése, ahonnan legfeljebb majd csak munkahelyére jár el naponta a lakástulajdonos. Az említett 39 milliárd több mint felét — 60 százalékát — lakásépítésre (ordítják. Az eddiginél lényegesen több állami lakás épül majd, inert csak így válik lehetővé a régi, építészetileg jellegtelen, egészségre ártalmas lakások lebontása, csak így valósítható meg a közlekedési útvonalak rekonstrukciója. Bratislava építésének szerves része a ligetfalusi 150 ezres „bolygó-város" létrehozása. De az igazi fővárossá válás programja több tucatnyi más tennivalót is előír. Korszerűsíteni, egyszerűsíteni fogják a város közlekedését, hidakat és középületeket kell építeni. Ügy kell tevékenykedni, hogy Bratislava Európa többi fővárosának méltó partnerévé váljon. T. M. EGY ÉV A ZÖLD ASZTALNÁL Egy éve már, hogy a párizsi Majestic szállóban megkezdődtek Vietnamról a tárgyalások. A békeszerető emberiség bízott a békés rendezésben, noha azt is tudta, hogy a bonyolult prubléma végleges megoldása időt igényel. Arra azonban nemigen számítottunk, hogy a négyoldalú tanácskozás (élszázadik ülése után a vietnami béke kilátásai még bizonytalanabbak, mint egy évvel ezelőtt. Önkéntelenül is (elvetődik a kérdés, ki juttatta zsákutcába az értekezletet? Semmiképp nem a szabadságáért, függetlenségéért és önrendelkezési jogáért harcoló vietnami nép küldöttsége. A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya az ország szuverenitásáért, a külföldi beavatkozás megszüntetéséért küzd és ettől az alapelvtől nem térhet el. Tulajdonképpen ezeket tartalmazta a DNFF ismert tízpontos békejavaslata is. Ezzel szemben az Egyesült Államok arra törekszik, hogy amit nem sikerült kicsikarni fegyverrel, elérje a zöld asztalnál. Ennek lényege, hogy Dél-Vietnamban megőrizze az amerikabarát bábkormányt, katonai támaszpontjait és az elkövetkező évtizedekben, a neokolonializmus módszereivel uralkodjon ott, ami lehetetlenné tenné a vietnami lakosság többségének vágyát: az ország egyesítését. A párizsi tanácskozásokon tulajdonképpen ez a két alapelv ütközik minduntalan. A VDK e téren nem léphet kompromisszumra. Amerika pedig nem akar engedni hódító célkitűzéseiből. így a párizsi tanácskozások jelentéktelen eszmecserékké váltak, amelyekről a világsajtó csak néhány soros hírekben számol be. Washington vissza is rendelte küldöttségének vezetőjét és újat nem nevezett ki helyette. Ezzel is bizonyos nyomást akar gyakorolni tárgyalópartnereire. Egészen azért nem meri felborítani az értekezletet, mivel otthon így is elég problémát okoznak a kormánynak a vietnami háború ellenzőinek mozgalmai. Nixon elnök, látva az amerikai célnk párizsi kudarcát, egyre gyakrabban emlegeti az amerikai csapatok (okozatos kivonását és a háború „vietnamizálását." A harctereken nem sikerült győzelmet aratni, a párizsi zöld asztalnál sem sikerült kikényszeríteni az amerikai elképzelések eltogadását, most tehát következik a „vietnamizálás", ami nem más, mint a háború folytatása. E taktika ravasz, mivel figyelembe veszi az amerikai közvélemény türelmetlenségét és lélektanilag az amerikai csapatok kivonására épít. A testvérháború fokozását tűzi ki, vagyis „csak az elesettek bőrének színe változik" (ahogy egy nyugati tudósító jellemezte), különben minden marad a régiben. Hogy mennyire porhintés a közvélemény szemébe az egész csapatkivonás, bizonyltja az az amerikai becslés, miszerint még öt-hat éven belül is jelentős egységek maradnak Dél-Vietnamban, ha a dél-vietnami kormány a mostani ütemben veszi át az amerikaiaktól a „rendfenntartást." A „vietnamizálás" tulajdonképpen a legembertelenebb terv, ugyanis azzal számol, hogy a vietnamiak irtsák csak egymást, míg bírják, és ha végleg kimerülnek, Amerika majd úgyis beleszól a békekötésbe. Vietnamban eddig valamennyi amerikai taktikai és stratégiai terv megbukott. A „vietnamizálásra" sem vár más sors. Az amerikai agresszió egyszer úgyis a zöld asztalnál ér véget. Az imperializmus nem tud megbékélni azzal a ténnyel, hogy nem sikerült győzelmet aratnia, még taktikázik, de azért érzi, hogy a kivezető út a tárgyalás lehet. Ezért „nem égeti fel" a párizsi hidat. SZ. B. a d siaham A Szövetségi Gyűlés küldöttségének 14 napos szovjetunióbeli látogatása hivatalos jogadásokkal fejeződött be. Küldöttségünket fogadták: Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Konstantin Katusev. (C6TK - TASZSZJ Walter Ulbricht, a Német Szövetségi Egységpárt Központi Bizottságának elsú titkára, az NDK Államtanácsának elnöke Berlinben fogadta Grecsko marsallt, a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterét. (ČSTK — Zsntralbild) A Párkány melletti Köbölkúton az új téglagyárban megkezdték a próbaüzemeltetést. A gyár azonkívül, hogy berendezése tel' jesen automatizált, még egy egyedülálló érdekességgel is rendelkezik: Építésében minden határidőt betartottak és időbeil adták át rendeltetésének. (Ján Lofaj — ČSTK) E heti karikatúránk AGNEW ÁZSIAI KÖRÚTJA UTÁN „VIETNAMIZÁLÁS" FORMULÁJA. (A Komszomolszkaja Pravda karikatúrája)