Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

» „VISSZAJÖTTEM KELETRE..." Közepes termetű fiatalember. Ha az ember először találkozik vele, kissé zavarba jön, annyira fiatalnak tűnik és csak akkor nyugszik meg, amikor bemutatkozik: — Hajdúk György tanár vagyok. Az elmúlt évben végzett a po­zsonyi Komenský Egyetem böl­csészkarán, és mint magyar­történelem szakos tanár a fővá­rostól nagyon távol eső helyre: Nagykaposra, a helyi mezőgaz­dasági technikumba Jött taníta­ni. Miért választott így, hiszen tudvalevő, hogy Kassától kelet­re nem szívesen helyezkednek el az egyetemi végzettségű ifjú pedagógusok. Első reagálása szabadkozás: — Nincs ebben semmi külön­leges. Itt születtem Nagykapo­son, szüleim is itt élnek. Az egyetem elvégzése után Pozsony környékén is elhelyezkedhettem volna, de én inkább hazajöt­tem. Hogy miért? Talán azért is, mert úgy érzem, a fiatal pe­dagógus elsőrendű kötelessége, hogy képességeihez mérten a szülőhelyén tanítsa a jövő nem zedékét jobban, okosabban él­ni. Nem tudom elhallgatni a kö­vetkező kérdést: — Szép elgon­dolás. És a valóság? ... Elmosolyodik. — Nem annyira fényes, mert csalódások és kétkedések ár­nyékolják. De ez így van rend­jén. Most szinte újra tanulom az egész anyagot, amit az egye­temen tanultunk. Rájöttem ar­ra, hogy nem elég érteni a tan­anyagot, meg ls kell értetni a diákokkal, vonzóvá kell tenni számukra. És itt kezdődik a pe­dagógus igazi feladata. Szá­momra jelenleg a legnagyobb őrömet az jelenti, ha látom, hogy tanítványaim értik szavai­mat és figyelnek rám. A technikum legfontosabb feladata magyar mezőgazdasági szakemberek képzése. Jól fel­szerelt laboratóriumok, tágas helyiségek állnak rendelkezés­re. Sajnos, a lehetőségeihez mérten kevés az érdeklődő! Az idei tanévben is két első osz­tályt nyithattak volna, de a ké­pi mm vák szakos tanárunk és ezért a szlovák órák egy részét én tanítom. Bízom benne, hogy igazgatónknak sikerül rövide­sen képesített tanerőt szerez­nie, mert fontos, hogy növendé­keink a szakismeretek elsajátí­tása mellett szlovákul is meg­tanuljanak. Az újabb kérdés a magánéle­tére vonatkozik. — Olvasok és azokat a lehe­tőségeket használom ki, melye­ket egy kisváros nyújt: tehát mozi, televízió, olykor színházi előadás. Persze ez nem elégít ki. Szeretnék aktívan tevékeny­kedni kulturális téren is. Ügy hiszem, lehetőségem is lesz el­képzeléseim valóra váltására, mert a növendékek között sok tehetséges, értelmes tanuló H A^Q F IJaPk' vés jelentkező miatt csak egy osztály indult. Jő lenne hát, ha a szülők, pedagógusok és a ki­lencéves alapiskolát végzett ta­nulók felfigyelnének erre az is­kolára! Ismét visszakanyarodunk a személyes jellegű kérdésekre. Vajon elégedett-e első munka­helyével? — Igen. Jó közösségben dol­gozom és ez egy kezdő peda­gógusnak sokat jelent. Egyet­len nehézség, hogy nincs szlo­r • } akad, akikkel érdemes foglal­kozni. Végezetül, természetesen a szokványos kérdés sem marad­hat el: — Nem bánta-e meg, hogy eljött Pozsonyból? — Idáig nem. A barátok és a nagyvárosi környezet az első hónapokban kissé hiányoztak, de az új feladatok, az új bará­tok ezt rövidesen feledtették velem — mondja. — Jól érzem magam Nagykaposon, nem kí­vánkozom el innét. Itt szeret­nék élni és tanítani. Az elején azt írtam, hogy a találkozás első pillanatában zavarba jöttem, annyira fiatal­nak tűnt, és még inkább csak diáknak, mintsem tanárnak néztem őt. De a beszélgetés so­rán bár biztosan tudtam: Haj­dúk György tanárral ülök szem­ben, akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó peda­gógus legyen... SZILVÄSSY JÓZSEF JIMMY HENDRIX „Nemcsak énekes, hanem jelenség is" — mondta róla a Beatles­együttes John Lennonja, amikor életében először látta színpadot* szerepelni. — „Csak született művész lehet olyan tehetséges és annyira eredeti mint ő, még akkor is, ha cseppet sem eredeti dalokat énekel. Jiminy Hendrix egyszerűen fantasztikus ..." James Maurice Hendrix 1945. november 27-én született az észak amerikai Scattle város néger gettójában. Szülei szegény emberek, ő maga jóformán az utcán és a legnagyobb nyomorúságban nőtt fel; jó szót csak egy vasárnapi iskola tanítójától kapott, s ez az ember szerettette meg vele a zenét. Egy évvel később már kitűnő gitárosként mutatkozik be, és egyre inkább önállósítva magát a szülői háztól, saját pénzkereset után néz. Előbb utcagyerekekből alakít kórust, és azokkal énekel fillérekért, majd 1961-ben, tizen­hatéves korában, amatőr-együttesekhez csatlakozik. 1963 júliusában lett hivatásos zenész. Ekkor már protest-son­gokat, slágereket, dzsessz-számokat és Mozartot is énekel. Fanatikus zenész. Bár sohasem tanulta szakembertől, kitűnő dzsessz-muzsikus. Mestere a bluesnak és legtöbb műsorának első felében — Ray Charles nyomdokain haladva — „rhytm and blu­es" számokat ad elő. Énekel azonban spirituálékat és gospeleket is. 1968 végén végleg elhagyja az Egyesült Államokat, és Európá­ban telepszik le. Londonban él, ahol két angol fiú: Mitch Mitchel és Noel Redding társaságában lép fel. Triójuk 1967 októberében lett világhírű, amikor a párizsi Olympia mulató szerződtette őket, és az innen rendszeresen sugárzott tv-közvetítések .az Euró- és Intervizió közönségével ís megismertették. Legnépszerűbbek az úgynevezett western dalai és folksongjai — ezek közül a „Hev Joe", egy tempós „cowboy-dal" millión felülj lemezsiker. Jimmy Hendrix előadásmódja rendkívül egyéni: a színpadon, valóságos kultikus szertartást mutat be, nemcsak énekel és gi­táron kíséri magát, hanem táncol, pantomim jeleneteket, kis egy­személyes színjátékokat és jeleneteket ad elő. Előadása a kultikus művészetek nagy összegezése: hamisítat­lan one man show, a szónak abban az értelmében, amely az ős­forrásokra utal, azokra az időkre és azoknak az előadására, akik — mint a legnagyobbak — még minden művészetet egymaguk tudtak, a legmagasabb fokán. Nos, Jimmy Hendrix is ilyen. Sok szempontból egyedülálló és utolérhetetlen ... (fenyves) Gimnázium — Ipolyságon is! Lassan a feléhez közeledik a tanév. Az Ipolysági Általános Középiskolában ez idén már az új középiskolai oktatásra való áttérés keretében gimnáziumi évfolyamot is szerveztek. Sági Tóth Tibor tanártól érdeklődtem az új oktatási rendszer eddigi tapasztalatai fe lől. • Mi lesz a négyéves gimná­zium előnye az eddigi középis­kolákkal szemben? — Egyértelmű választ adni erre ma még nem lehet. A gim­názium tanterve jobb, és új tan­tárgyakat is tartalmaz. • Milyen új tantárgyakról van szó? — Például kötelező a latin nyelv, a felsőbb évfolyamokban az esztétikai nevelés. És újdon­ságszámba menő tantárgy a gépkocsivezetés is. • Az idegen nyelvek oktatá­sa terén milyen a helyzet? — Ez korszerű módszerekkel folyik ugyan, de a tanítási órák száma, szerintem, így is kevés. • És a szlovák nyelv tanítá­sa? 1 — Egyre eredményesebb, bár még további korszerűsítésre, jobb tantervekre és új tanköny­vekre van szükség ahhoz, hogy a magyar diákok igazán jól megtanulhassanak szlovákul. • Milyen a tanulók előmene­tele — a gimnáziumban? — Erre csak diplomatikus választ adhatok: minden idő­ben voltak és lesznek egészen kiváló, közepes és gyengébb diákok. DEÁK TERÉZ A Kősi némely esztendőben már december első napjai­ban beállott. Azok a gye­rekek, akiknek nem vettek Condort meg Halifax-et, azok már novemberben hozzáláttak a fakor­csolya-csináláshoz. Először is két Jó egyenes darab tűzifát válasz­tottam, azután körülnéztem két ócska kés után. Minden háznál van legalább egy olyan levitéz­lett kés, amiről lemaradt, már a nyele fája, végig csorba, rozsdás, nem való már egyébre, a cipő­ről, a csizmáról a sarat hányják le vele. Mondjuk: találtam ott­hon egy kést, egy másikat kodul­tam valamelyik szomszéd háznál. Volt olyan gyerek, aki inkább drótot szerzett a fakorcsolyához, jó erős, vastag drótot. Megvan a fa meg a vas, no most nekilátott az ember, vagyis nekiguggolt a korcsolyának való két fát idomítani. A nagyját bal­tával cselekedtük, hegyesre haso­gatván elől azt a fadarabot, és lehasogatván felül annyit, hogy kicsit lapos legyen az a fadarab. Kétoldalt is behasogattuk a fát, avval valamelyes karcsúsága tá­madt. Most osztán éles bicskával jobban megnyestük körös-körül, a végin pedig üvegcseréppel megsi­mítottuk, ahogy csak tudtuk. Olyan forma lett a két fadarab, mint egy-egy picike csónak. Csak mondom, a derekuk volt jobbról­balról behúzódva. Mikor ez fgy megvolt, elvittem a két fát meg a két nyeletlen kést a kovácsmü­helybe, ott szíves kedvességből az inas tüzes fúróval két helyen lyu­kat fúrt keresztbe a két fadara­bon, ezután meg a két kést az élivel beverte hosszába a fa tal­pába. (Aki a drótot szerette, an­nak megtüzesítették a kovácsmű­helyben a drótját, beleégették a fatalpba hosszába.) Szóval a két késnek a foka lett a korcsolya vasa, amin osztán csúsztunk, ira­modtunk. A fájának azon a két­két lyukán át jó erős spárgát dug­tam, olyan hosszút, hogy bokorra köthettem a csizmámon, egyiket a lábfej közepén, másikat a csiz­mám torkán, miután előbb jő erő­sen a sarkom körül tekertem, fgy osztán megállott a korcsolya a csizmámon, vagyis a csizmám a korcsolyán. Mehetünk a Kösi je­gére. Volt a Kösi-parton úri korcso­lyapálya, azt megfagyasztott víz­ből csinálták. Az a hely nyáron teniszpálya volt. El volt kerítve nyáron hálóval, télen meg drótke­rítéssel. Oda persze mi nem tehet­tük be a korcsolyánkat. Ott kor­csolyáztatták az úri gyerekeket; estefelé kivilágították azt a kor­SZÉP ERNŐ: csolyapályát, akkor jöttek a fia­tal urak meg a kisasszonyok, főt­tek asszonyok is, a fiatalja, de azok nemigen korcsolyáztak, a legtöbb karszékbe ült, olyanba, hogy annak szántalpat csináltak; a gavallér fiatal urak korcsolyás lábbal taszították sebesen azokat a karszékeket. Téli sapkába, fát­tyolosan, térgyökön nagykendővel, két kezük a karmantyúba dugva szánkáztak így a karszékekben a jégen az úri asszonyok, hátra-hát­rafordultak nevetgélve a gavallér­hoz, aki lebuktatott fővel vígan udvarolt. Sokszor hallottam, hogy síkút egyet az úri asszony, kikap­ja két kezét a muffból, megka­paszkodik a szék karjába, azután hátrakiabál: jaj, ne olyan sebe­sen! Szombat este, meg egész va­sárnap a szoboszlai fúvószenekar rotyogott a jégpálya sarkában. Odaállottunk ml, fakorcsolyások a drótos kerítéshez, bámultuk az úri korcsolyázást. De mink is olyan boldogan rep­kedtünk meg esegettünk a Kösi jegén, cseppet se kellett irigyelni azt az úri korcsolyázást. A kis pa­rasztfiúk, a magos téli sapkával a fejükön, a kis bekecsbe, vagy nagykendőbe bugyolálva úgy fes­tettek, mint valami apró szamojé­dok vagy csunguzok. Ment nagyon szépen a fakorcsolyán is a kor­csolyázás, attól függött, ki milyen ügyes gyerek. Én is vittem odáig, hogy tudtam guggon ülve iramod­ni, meg tudtam ívet kanyarítani fél lábon, azt hltták bógnizásnak; érdekes, hogy az mindig csak baj lábbal sikerült. Van sete gyerek, vagyis balkezes, van osztán sete lábas is, akinek különben a jobb keze a jobb keze. Ha az árok vagy a szekérút befagyott tócsáján csúszkáltam, annak is mindig a bal lábommal csúsztam néki. A fakorcsolyának egy tél volt az élete. A fája a sok nedvesség­től megrothadt. A kést másik télen újfába verte a kovácsinas, azaz, hogy későbben magam is beléver­tem a balta fokával. Vagy hat té­len átal csináltam meg a fakor­csolyám. Kis gimnazista koromba is fakorcsolyán nyilallottam a Kö­is jegén a karácsonyi vakációban. Persze minden esztendőbe takaro­sabb, ügyesebb korcsolyát fabri­káltam. Istenem, ha folytatom. Má­ma talán a nemzetközi vásárra is elküldlietném a fakorcsolyámat. TÖRD A FEJED * TÖRD A FEJED * TÖRD A Szárny nélkül is száll, libeg, betakarja a mezőt, betakarja az utat, deres fákat, bokrokat, a magas toronytetőt. Havas a domb, a berek, havasak a gyerekek, kíváncsian meresztgetik szemük a hóemberek, s ízlelgetik a telet. Száll a hó, fúj a szél, sehol virág, falevél. Január, hol a nyár, hol a dalos kismadár? Szomorú most a határ. De ha a nap felragyog, ezüst szikrát vet a hó, lesz belőle tavasz zöldje, fűzbarka meg hóvirág, s újra szép lesz a világ. Dénes György VÍZSZINTES: 1. Hárfa betűi. 5. 1890. január 9-én született világhírű cseh író. 13. Rangjel­zés és minő egynemű betűi. 17. Elhalaszt. 19. Lírikus angolul. 20. A vízszintes első regénye. 22. Az idézett író második re­génye. 25. Helyhat. rag. 26. Hiányos burkus. 28. December­ben ünnepeljük névnapját. 31. Keverve kelt! 34. Hiányosan ér­zem! 36. Vissza: fonetikus szlo­vák bika. 37. Az idézett író har­madik regénye. 41. Ég-e? ke­verve. 42. Időmérő. 43. A víz­szintes 5. negyedik megjelent kötete. 44. Vén betűi. 45. Ri­chard, Gábor, László, Dániel. 47. Mutatószó. 48. Nem áll. 49. LTEY. 50. Alumínium vegyjele. 53. Az ökölvívók küzdenek itt. 57. Ellentétes kötőszó. 58. Az idézett író ötödik regénye. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 5. hatodik regénye. 2. Nem fö­lé. (ék. csere). 3. Az idézett író hetedik regénye. 4. Cudar egy­nemű betűi (visszafelé). 5. Ke­zes mássalhangzói. 6. összeke­vert pár! 7. Szélhárfa. 8. Shakespeare-király. 9. Sötét szlovákul és egy felesleges č. 10. Menyasszony. 11. PYN. 12, Hangtalanul kimar! 13. Hóhér szlovákul (keverve). 14. Leűz. 15. Három magánhangzó. 16. Őrölni való. 18. Ák. 21. Két e között egy magánhangzó. 23. ZSLYB. 24. Igen Moszkvában, és les keverve. 27. Szovjet nép. 28. T-vel építőanyag. 29. Fordí­tott nesz. 30. A főzéshez szük­séges anyagot. 31. Nem belügy. 32. A folyadék is lélegzik. 33. Hiányosan telel. 35. Átcsónaká­zik (vissza!)! 37. Ek! 38. Nem az. 39. Fordított vércsatorna. 40. Tök peremei. 46. Ének. 49. Titokban figyel. 51. Elek! 52. Sértetlen. 54. Fordított szemé­lyes névmás. 55. Nándor, Géza. 56. Hamis. 57. Ba-be szlovákul. Beküldte: Diószegi Lajos, Lelesz KÉT HETE MEGJELENT FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE Hirdessük: Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás. KIK NYERTEK? ­Pásztor Szilvia, Pózba, Göndör Judit, Alsôszeli, Benkovszky Mi­háľy, Holubice, Márkus József, Somorja, Csákány Éva, Ohrady. Leveleiteket, megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: fi j Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorké­ho 10. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom