Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

Az egészségügyi magyar középiskolai oktatás távlatai Dél-Szlovákia egészségügyi gondjai BESZÉLGETÉS dr. VLADIMÍR ZVARA EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTERREL Az egészségügy mindig érzékeny pont a társadalom és az egyén életében. A kezelésre, gyógyításra szoruló beteg reménykedve, segítséget várva fordul az orvoshoz, ápolóhoz. Az emberről való gondoskodás fokáról, a társadalom lehetőségeiről tesz tanúbizonyságot az a tény, milyen segítségben részesül a társadalom arra rászoruló tagja. Szocialista társadalmunk az egészségügyi gondoskodást minden tagja számára egyformán, csaknem ingyen biztosítja. Társadalmi eszközökből óriási összegeket fordítanak a betegségek megelőzésére és gyógyítására. Annál szembeötlőbb, hogy ennek ellenére sem ritkák a panaszok az egészségügyi gondoskodásra. Külön probléma ez a magyarlakta vidékeken, ahol nincs elég magyarul tudó személyzet. E problémákkal kapcsolatban fordult dr. VLADIMÍR ZVARA docenshez, a szlovák szocialista kormány egészségügyi miniszteréhez Zsilka László, lapunk munkatársa. t1 3 • Miniszter elvtárs, az utóbbi Időben több olyan panasz érkezett szerkesztőségünkbe — természetesen Jobbára Dél-Szlovákiából —, hogy kevés az egészségügyi személyzet. Mi a helyzet e téren? Az egészségügyi középkáderek, főképp az ápolónők hiányának okai sokkal bonyolultabbak, mint ez első pillanatra tűnhet. A probléma nem csupán dél-szlovákiai, hanem országos vonatkozású. Sőt, az Egészségügyi Világszervezet kimutatásaiból megállapítható, hogy az ápolónők hiányának felszámolása az egész világon megoldásra vár. E helyen nincs mód valamennyi ezzel összefüggő kérdés kimerítő elemzésére. Ezek egyike a szakképzett egészségügyi személyzet távozása szakmájából. Az egészségügyi iskolát végzettek egy-két év után otthagyják azt a munkát, amelyre szakképzettséget szereztek. Az okok különfélék és nem kimondottan anyagiak, inkább egyéniek, családiak, a három műszak problémája és mások. Könynyű elképzelni o problémák komolyságát, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi középkáderek 90 százaléka nő. Nálunk e személyzet hiánya főleg a munkaidő lerövidítésével párhuzamosan jelentkezett, holott néhány évvel ezelőtt Szlovákiában még nehézségbe ütközött az egészségügyi iskolák diákjainak elhelyezése, mivel több volt belőlük, mint a munkaügyi terv feltételezte. • A hiány mégis talán Dél-Szlovákiában a legszembeötlőbb. Erre vall az a tény is, hogy az egészségügyi középiskolák megnyitását éppen a rimaszombati, a komáromi, a lévai, a dunaszerdahelyi és a galántai járási szervek szorgalmazzák a leginkább. A hiányt bizonyára itt érzik a legjobban ... Egészségügyi személyzetből az ön által felsorolt járásoknál nagyobb hiány mutatkozik Szlovákia fővárosában — Pozsonyban. A főváros vonzóereje következtében azonban folyamatosan feltölti az ápolónők létszámát. Más szemszögből kell nézni Szlovákia más vidékeit. Vannak járások és intézmények, ahol ápolónőből nincs hiány. Ez összefügg azzal a körülménnyel is, hogy jó szociális feltételeket teremtettek számukra. Ahol viszont ilyen irányú fogyatékosságok mutatkoznak, nagyobb a munkaerő-hullámzás. Érthető tehát, hogy a kihelyezés_megszüntetése után az egészségügyi középiskolák végzettjei azokat a munkahelyeket részesítik előnyben, amelyek inkább megfelelnek igényeiknek és várakozásaiknak. Ugyanakkor az iskolák végzettjeinek kihelyezéséről szőlő rendelet hatálytalanítása után nincs semmiféle Jogi norma, amely lehetőséget adna a végzősök befolyásolására vagy elhelyezésére azokra a helyekre, ahol rájuk a legnagyobb szükség lenne. Az egészségügyi személyzet állandósítá. sa tehát kizárólag a szociális feltételek megteremtésétől függ a nemzeti bizottságok részéről. A déli járások igénye egészségügyi iskolák létesítésére nem csupán a jelenlegi hiányból adódik. Összefügg az új egészségügyi intézmények létesítésével, amelyek nagyobb számú egészségügyi személyzetet igényelnek. • Miniszter elvtárs, nem lehetett volna már előbb megoldani a magyar egészségügyi középkáderek problémáját? Az Illetékes szervek foglalkoztak a problémával és határozataikban a megoldást célzó feladatokat is rögzítették. Ide sorolható a Megbízottak Testületének anyaga 1952-ből, az SZLKP KB határozata 1959-ből a magyar nemzetiség problémáinak megoldásáról, majd a későbbi párthatározatok 1961-ből és 1963-ból, amelyek bírálják a kormány tevékenységét többek között azokért a fogyatékosságokért, amelyek a kétnyelvűség feltételeinek biztosításában Dél-Szlovákiában felmerültek. Az egészségügyi iskolák ebben a problémakörben is fontos láncszemet képeznek. Az SZLKP KB ideilőgiai bizottsága 1965-ben újra felveti a magyar egészségügyi káderek oktatásának problémáját... Nem mondható, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma, illetve az SZNT Egészségügyi Megbízotti Hivatala nem foglalakozott volna a nemzetiségi iskolák fejlesztésével még az 1968. október 27-én jóváhagyott, 144. számú, „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetéről" szóló törvény érvénybe lépése előtt. Az egészségügyi intézmények hálózata 1930-ig terjedő távlati fejlődésével kapcsolatban az 1966/67-es tanévben az érsekújvári egészségügyi középiskola mellett magyar tannyelvű tagozat nyílt a nyugat-szlovákiai kerület szükségleteinek a fedezésére. Ezáltal a magyar nyelvű oktatás lehetősége, Rozsnyót is beleszámítva, két iskolára terjedt ki. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy a pénzügyi eszközökkel a nemzeti bizottságok rendelkeznek és így a beruházási egységek ügyvitele is az ő hatáskörükbe tartozott. Az SZNT Egészségügyi Megbízotti Hivatalának jogköre az iskolapolitikában a központi eszmei és szakmai irányításra korlátozódott. A pillanatnyi kedvezőtlen helyzetet nem oldaná meg az osztályok számának növelése, mert az iskolák jelenlegi kapacitása ezt nem teszi lehetővé. Ellenben új, korszerű iskolák és diákotthonok építése szükséges. Ezt a célt szolgálja a 12—16 tantermes egészségügyi középiskola építése is Érsekújvárott, amire 1974ben keriil sor. • Ebben a tanévben az Egészségügyi Minisztérium néhány intézkedést foganatosított, hogy kihelyezett osztályok nyitásával lehetővé tegye a dolgozók továbbtanulását. Feltételezhető, miniszter elvtárs, hogy a már meglevő osztályok és az egy kihelyezett osztály Rimaszombatban (bár a tanulóknak Rozsnyóra kell járniok), elegendő lesz a magyar egészségügyi középkáderek hiányának a felszámolására? A kihelyezett osztályok megnyitása nem távlati, csupán szükségmegoldás. A megoldásnak ezt a formáját a jelenlegi helyzet kényszerltette kl, de kizárólag átmeneti jellegű. Kihelyezett osztályok nyíltak Dunaszerdahelyen, Komáromban (érsekújvári székhellyel), Vágsellyén, Léván (zsellzi székhellyel), Rimaszombatban (rozsnyói székhellyel), Királyhelmecen, Svidníken és Homonnán. A DélSzlovákiában nyílt kihelyezett osztályok 283 hallgatójából 192 hallgató magyar nemzetiségű. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma a magyar tannyelvű oktatást az Oktatásügyi Minisztérium 1963. augusztus 12-én keltezett irányelvei („A magyar, a lengyel és az ukrán tannyelvű II. fokú Iskolák tartalmi értelmezése") értelmében engedélyezte. Az iskolaílgyl osztály dolgozói meglátogattak minden egészségügyi intézményt, ahol kihelyezett osztályok nyíltak, hogy biztosítsák a magyar vagy a kétnyelvű oktatást mindenütt, ahol erre megvannak a feltételek. • Az egészségügyi középiskolák magyar osztályaiban kétnyelvű oktatás folyik. Az Egészségügyi Minisztérium dolgozói szerint a kétnyelvű oktatás gyakorlati célt követ: hogy a hallgatók elsajátítják a szlovák szakkifejezéseket. A pedagógusok azonban a kétnyelvű oktatást nem tekintik a legszerencsésebb megoldásnak. Az iskola feladata, hogy kellő ismeretekkel vértezze fel diákjait, amelyek tartós elsajátítása elsősorban az anyanyelven lehetséges. Az ismeretek elsajátításával párhuzamosan egy másik nyelv tanulása éppen az ismeretek rovására megy ... További érv a tankönyvek hiánya. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon nem lehetséges-e a tankönyvek kérdésének megoldása Magyarországról történő behozatallal, mint azt más szakaszokon is teszik? A kétnyelvű oktatás nem csupán az egészségügyi középiskolák jellegzetessége. A nemzetiségileg vegyes iskolákban az oktatás az Oktatásügyi Minisztérium fentebb idézett irányelvei értelmében folyik, s ezek érvényesek valamennyi II. fokú iskola számára a köztársaság egész területén. Abból kell kiindulni, hogy a kétnyelvű oktatással más célt is követünk és más lehetőségek nyílnak a magyar tannyelvű iskolák végzettjei számára. Egyrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy DélSzlovákiában nem elszigetelt tömbökben él a magyar nemzetiségű lakosság, így hát a magyar nemzetiségű ápolónők szlovák nemzetiségű betegeket is ápolnak. Az ápolónőnek tökéletesen értenie kell az orvos rendelkezéseit, ezek pedig többnyire szlovák vagy cseh nyelven hangzanak el. Az érettségi utáni továbbtanulás az egészségügyi középkáderek továbbképzését szolgáló pozsonyi intézetben ugyancsak lehetetlen a szlovák nyelv aktív tudása nélkül. Az egészségügyi középiskolákbői kikerülő diákok számára lehetőség nyílik az orvosi karon és más főiskolákon folytatni tanulmányaikat, s éppen a kétnyelvű oktatás teszi lehetővé, hogy a középiskolánál magasabb szakképzettséget szerezzenek. Az egészségügyi középkáderek számára a szaklapok szlovák és cseh nyelven jelennek meg. Ezeknek tanulmányozása elengedhetetlenül szükséges a továbbképzés szempontjából. Ami pedig a Magyarországról történő tankönyvbehozatalt illeti, tudomásunk szerint az Oktatásügyi Minisztérium sem folyamodott ehhez a megoldáshoz, mivel azok nincsenek összhangban a mi tanterveinkkel. • Még egy utolsó kérdés, miniszter elvtárs: milyenek az egészségügyi személyzet hiánya felszámolásának távlatai Dél-Szlovákiában? Az egészségügyi személyzet kielégítő létszámának biztosítását egységesen oldjuk meg egész Szlovákia területén. Dél-Szlovákia szükségleteinek kielégítésére az egészségügyi szakközépiskolák biztosítják az egészségügyi dolgozók nevelését, főleg Pozsonyban, Nyltrán, Érsekújvárott, Losoncon, Rozsnyón, Kassán és Nagymihályban. A rozsnyói és az érsekújvári iskolák mellett magyar tannyelvű tagozat létesült. Ilyen iskola nyílik Dunaszerdahelyen is. A járási nemzeti bizottság elnöke ígéretet tett, hogy erre a célra megfelelő helyiségeket és személyi feltételeket biztosít. Biztosltom Dél-Szlovákia lakosságát, hogy az egészségügyi középkáderek problémáját ott ugyanúgy oldjuk meg, mint Szlovákia bármely más területén. Erről tanúskodik az egészségügyi intézmények nagyméretű építése is, amely Dél-Szlovákiában az utóbbi időben megkezdődött.