Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

A Csehszlovák Televízió új sorozata Jan Masaryk haláláról CAUSA JAN MASARYK Két évvel ezelőtt a csehszlovák sajtó és televízió sokat fog­lalkozott a tragikus halállal 1948-ban elhunyt lan Masaryk ügyével. Tanúk jelentkeztek, akiknek vallomásai megjelentek a lapok hasábjain és a képernyőn. Újabb kérdőjelek, kér­dések vetődtek fel: vajon valóban öngyilkos lett-e az akkori külügyminiszter, vagy gyilkosság áldozata volt? Jan Masaryk több oknál fogva nagy népszerűségnek ör­vendett. Először is az első köztársaság elnökének fia volt, akinek nagy része volt a független Csehszlovák Köztársaság létrehozásában. Ő maga a fasiszta megszállás éveiben a lon­doni emigráció tagja volt. A felszabadult ország új kormá­nyában ismét tárcát kapott. Halála néhány héttel azután következett be, hogy a párt végérvényesen átvette a hatal­mat az országban. Nem csoda hát, ha a közvélemény nem maradt közömbös az ügy újjá­élesztése során. Ezzel magyarázható, hogy a főügyészség 1968-ban külön csoportot bízott meg Masaryk halálu körülményeinek ismételt kivizsgálá­sával, holott az ügyet húsz évvel ez­előtt már lezárták. Széles körű nyomozás két évtized után A főügyészség nemrég közölte, hogy a Masaryk-ügyben az 1968-ban felújí­tott nyomozás befejeződött s azt „ad acta" tették, vagyis húsz év után másodszor ís lezárták. A Csehszlovák Televízió most Causa Jan Mararyk című sorozatban számol be a nemrég lezárt nyomozás ered­ményeiről. Az 1968-ban jelentkezett ta­núk vallomását, állítását, kijelenté­seit szembesíti a nyomozás eredmé­nyeivel. Szakmájában elismert öt nyomozó hosszú hónapokon át számos személyt hallgatott ki a felmerült, újként fel­tüntetett adatok tisztázására. Áttanul­mányozták a húsz év előtti nyomozás okmányait, újabb szakvéleményeket kértek ki. Mint minden felújított ügyben, eb­ben is kidolgozták a nyomozás pon­tos tervét. Így figyelembe vették a Masaryk tragikus halálával kapcsola­tos eshetőségeket, mégpedig — valóban öngyilkosság történt, — a külügyminisztert meggyilkol­ták, — esetleg tragikus véletlen folytán kiesett az ablakból? A gyilkossággal kapcsolatban is több lehetőséget vettek számba: — Masarykot kidobták az ablakon, — előbb meggyilkolták és azután dobták ki, — erőszakkal arra kényszeritetlék, hogy ugorjon ki. A nyomozás úgy indult, mintha a felsorolt eshetőségek mindegyike le­hetséges volna. Minden kérdést, min­den tételt be kellett bizonyítani vagy meg kellett dönteni a feltárt tények alapján. A koronatanú 1968-ban az ügy új koronatanúja­ként Pavel Straka jelentkezett. A tv­kamerák és újságírók előtt kijelen tette, hogy a kritikus éjszakán a Kül­ügyminisztérium épületében teljesí­tett szolgálatot. A tv mostani adásá­ban ismét megjelent a képernyőn, megismételték akkor elhangzott sza­vait. Kijelentette, hogy azon az éj­szakán az épület közelében erős mo­torzúgást hallott. Sok-sok személy­gépkocsi érkezett és az épület előtti téren megálltak. Később észrevette, hogy szolgálati szobája ajtaját kívül­ről bezárták. Telefonálni akart, de megállapította, hogy a telefonokat ki­kapcsolták ... A nyomozás elsősorban a gépko­csik zajának megállapítására irá­nyult. A Külügyminisztérium épülete előtti tér lakóházainak húsz év előtti lakóit keresték fel, akik közül sokan már Prága más körzeteiben és az or­szág más vidékein laknak. Több mint negyven személyt sikerült kihallgat­ni, akiknek ablaka arra a térre nyílt, ahová azon az éjszakán a gépkocsik­nak Straka vallomása szerint meg kellett volna érkezniük. A negyven személy között akadtak éberen alvók, sőt azon az éjszakán virrasztók is. A gépkocsik érkezését senki sem hal­lotta. Az eredmény: egy állítás negy­vennéggyel szemben. Előkerülnek a húsz év előtti szol­gálatokról pontosan vezetett könyvek. Ennek alapján találják meg a tele­fonközpontban akkor szolgálatot tel­jesítő személyeket. A telefonközpontban este tíz óráig volt szolgálat. Ekkor a terem kulcsát átadták a portásnak. A következő szolgálatos reggel hét órakor vette át a kulcsot a portástól. A központ kikapcsolása az áram kikapcsolásával vagy a biztosíték ki­vételével volt lehetséges. Az áramot saját száraz telepük szolgáltatta. A biztosíték a központban volt. Üzem­zavar esetén mindig telefonon hívták otthonról a szolgálatost. A kritikus éjszakán és reggelén senki semmiféle rendellenességet nem észlelt. Marad még a szolgálatos szobája, amelyben Straka a kritikus éjszakán szolgálatot teljesített. A helyszíni szemle megállapította, hogy a szolgá latos a szobát mindig belülről zárta be. Annál is inkább, mert a bizalmas postát mindig Itt helyezték el zsá­kokban. A kulcsot belülről mindig a zárban hagyták, így kívülről ezt az ajtót akkor sem lehetett bezárni, ha történetesen a szolgálatos az ajtót elfelejtette volna kulcsra zárni, mert a kulcs így is a zárban volt. A fejsebet rejtő csokor titka Két évvel ezelőtt több szemtanú vallomása jelent meg a sajtóban és a tévé képernyőjén. Az egyik azt ál­lította, hogy Masaryk füle mögött ke­rek sebet látott, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy a seb golyótól szár­mazik. Mások súrlódásokat, foltokat véltek látni a holttesten. Ebből arra lehetne következtetni, hogy Masary­kot előbb megölték és utána dobhat­ták ki az ablakon. A vizsgálat megállapította, hogy valamennyi tanú mind más helyen, más formájú sebet, karcolást, véralá­futást vélt felfedezni. Egybehangzó vallomás nem akadt. A legtöbb vita, kétely a fejseb kö­rül támadt. A sajtó közölte a felra­vatalozott Masaryk fényképét, ahol világosan látható, hogy a fül mögöt­ti részt virágcsokor takarja. Ez a tény sok-sok feltételezésre adott okot. íme, ott lőhetett a lövés helye... A nyomozás ennek a ténynek külö­nös figyelmet szentelt. Próbáltak fényt deríteni arra, miért került az a „gya­nús" virágcsokor a halott füle mögé. A képernyőn megjelent Masaryk testőre, aki a miniszter biztonságáért volt felelős, így mindenhová elkísér­te. Elmondta, hogy mielőtt a nyilvá­nosság megtekinthette volna a rava­talt, a Külügyminisztérium munkatár­sai tettek tiszteletet elhunyt főnökük földi maradványainál. Szavai szerint úgy elhalmozták virággal, hogy a holt­test ki se látszott a virágerdőből. Mi­előtt a nyilvánosságot a ravatalhoz engedték volna, el kellett rendezni a virágokat. Masaryk két titkárával egyetértésben úgy egyeztek meg, hogy a nevezetes csokrocskát a fej mellett hagyják. Ez volt hivatott takarni a boncolás következtében a fejen lát­ható vágást. - Ök helyezték úgy oda a csokrocs­kát, hogy a vágást eltakarja . .. Kétségek a boncolási jegyzőkönyv körül A boncolást 1948-ban dr. Hájek pro­fesszor vezette. A boncoláson részt vettek Masaryk titkárai és testőre. Húsz évvel később akadtak, akik kétségbe vonták, hogy a boncolási jegyzőkönyv a teljes igazságot tartal­talmazta. A boncolóteremben dolgozó segéderő (a képernyőn láthattuk és hallhattuk ismét) állítása szerint a gyomor tartalmáról vegyi elemzést nem végeztek, mert „valaki" megtil­totta. Mások a már nem élő szemé­lyekre hivatkozva idéztek emlékeket, és bár nem állítottak semmi biztosat, de sejttették, hogy a boncolás jegy­zőkönyvbe foglalt eredménye kétség­be vonható. A képernyőn láthattuk dr. Teplíček aláírásával a vegyi elemzésről rögzí­tett jegyzőkönyvet, amely szerint a halott gyomrában minimális mennyi­ségű fájdalomcsillapító (amidopirin) nyomait fedezték fel. A vegyi elemzés eredményeit azután a boncolásról ké­szített jegyzőkönyvbe foglalták. A jegyzőkönyveken kívül elismert, megbecsülésnek örvendő szakembe­rek, orvosok is bizonyították, hogy a boncolási jegyzőkönyv tartalma egye­zik a boncolás eredményével. Ebből világosan kitűnik, hogy jan Masaryk halála a földrezuhanás okozta zúzó­dások következtében állt be. Teljesen kizárt, hogy Masarykot előbb megöl­ték volna és csak a holttestét dobták volna ki az ablakon. Mivel a széles körű nyomozás nem talált semmi bizonyítékot arra, ami a gyilkosság gyanúját alátámasztaná, a főügyészség az ügyet lezárta. Miért húsz év után? Mi is adta az ösztönzést Jan Masa­ryk halála körülményeinek két évti­zed utáni kivizsgálására? Miért ren­delt a főügyészség új nyomozást? Az első lépés a nyugatnémet Spie­gel című lapban megjelent írás volt, amelynek nyomán a hazai sajtóban Ivan Sviták (azóta Nyugatra távo­zott) vetette fel a kérdést. Ezután va lóságos sajtókampány indult az ügy körül. Az ügy felújítását tehát kierősza kolták? Részben igen. Ugyanakkor « fő­ügyészség csoportja, amelyet a felül­vizsgálással megbíztak, állítja, hogy a hosszas, sok energiát igénylő nyo mozás húsz év után sem volt hiába­való. Egyrészt azért, mert a megálla­pítás szerint a húsz év előtti nyomo­zás körül akadtak szépséghibák. Egy itthon és külföldön is népszerű po­litikus tragikus haláláról voit szó, amely egyaránt lázban tartotta a ha­zai és a külföldi közvéleményt. Szám­talan találgatás látott napvilágot. Ta­lán ezzel is magyarázható az a nagy igyekezet, amellyel az esetre fényt próbáltak deríteni. Így több szerv folytatta a nyomozást, sokszor pár huzamosan, de kellő összehangoltság nélkül. A mostani nyomozás választ adott sok-sok közben felmerült ta lálgatásra, gyanúra is. Ezen túl a burzsoá propaganda húsz év előtt és most is saját céljai­ra igyekezett felhasználni a Masaryk halála körül felkorbácsolt kedélyeket. A Reuter hírügynökség nemrégi je­lentése szerint Masaryk haláláról most jelentet meg könyvet egy ame­rikai kiadóvállalat, amelynek szerző­je (valamiféle Rómában élő Sterling asszonyság) azt állítja, hogy Masary kot a kádba fojtották. Állítólag hu­szonöt cseh tanút tud felsorakoztatni állítása alátámasztására .. . Szükség volt hát az ügy, főleg a közben felmerült (avagy inkább me6 terségesen élesztgetett) kétségek el­oszlatására. Megköveteli ezt a halott Jan Masaryk iránti kegyelet is. KALÁSZ LASZLĎ ESZPERANTÓ FOLYÓIRAT SZLOVÁKIÁBAN SZOVJET ÉS SZLOVÁK ESZPERANTISTAK EGYÜTTMŰKÖDÉSE E. A. Bokarev professzor, a szovjet eszperantisták nemzet­közi kapcsolatait irányító bi­zottságának elnöke. A Szovjetunióban az eszperan­tónak gazdag hagyománya van. Itt adták ki a világon az első orosz nyelvű eszperantó könyvet. A közelmúltban személyesen is megismerkedhettem a szovjet eszperantómozgalom vezetőivel, lehetőségem nyílt arra, hogy kö­zülük többel elbeszélgessek. Főképp három kérdés érdekelt: • Milyen visszhangra talált a szovjet eszperantisták köré­ben a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága által Slo­vák News címmel kiadott kísér­leti eszperantó folyóirat; • hogyan szervezik a Szov­jetunióban az eszperantómoz­galmat; • milyen lehetőség nyílik ar­ra, hogy a szovjet eszperantis­ta szakemberek együttműködje­nek a Szlovák Tudományos Akadémia mellett működő Szlo­vák Eszperantó Társasággal. Mind a három kérdésre pozitív vá­laszt kaptam. Őszintén meglepett a szovjet eszperantisták magas nyelvi és szaktudása. A Szovjetunióban na­gyon ígéretesen fejlődik az eszperan­tó. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a mozgalom szervezetileg a Külföldi Kulturális Kapcsolatok szovjet Társa­ságainak Szövetségéhez tartozik. Ez a szövetség helyiségeket és pénzt biz­tosít az eszperantlstáknak, eszperantó könyveket, különböző nyomtatványo­kat ad ki. Moszkvában az eszperan­tisták minden vasárnap az Orvosok Házában találkoznak. Rendelkezésük­re áll az egész épület és nemcsak az eszperantista orvosok, hanem a fia­talok, az újságírók is itt találkoznak. Esetenkét kétszáz érdeklődő is meg­hallgatja az itt rendezett előodáso­kat Nagy megtiszteltetést jelentett szá­momra, hogy a Moszkva Szállóban személy esem felkeresett Bokarev ta­nár, a szovjet eszperantisták egyik vezetője és Szalnyikov docens, flzio­lógus, a Moszkvai Eszperantó Klub elnöke. Leningrádban találkoztam egy másik vezetővel is, Sz. Podkaminer hajótervezővel. Több szovjet eszpe­rantista elismert szaktekintély, az ÚFA mellett működő nemzetközi eszperan­tó tudományos szervezetekben vezető funkciót tölt be. Az eszperantó fejlődéséhez nagy­mértékben hozzájárul Akszel Ivano vics Berg akadémikus, aki a gépi for­dítások területén végez kísérleteket. A rövid beszélgetés alatt nem tud­tam megjegyezni valamennyi neves eszperantista nevét. Többet megtu­dunk majd a Ligilo című és más szov­jet eszperantó folyóiratokból, melye­ket eddig nem ismerünk, de ígéretet kaptunk, hogy elküldik nekünk. Köz­lésük szerint a Slovák News nagy visszhangot váltott ki, és az eszperan­tisták között nagy az érdeklődés irán­ta. Számunkra az együttműködés — te­kintettel a szovjet eszperantó magas színvonalára — nagyon előnyös. A Szlovák Eszperantisták Szövetsége és az SZTA mellett működő Szlovák Tár­saság nagyon örül ennek a lehető­ségnek. E kapcsolatok fejlesztése új szakaszt jelenthet a szlovák eszperan­tómozgalomban. Dr. IMRICH HAVAS

Next

/
Oldalképek
Tartalom