Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK Egyéves o Tribúna Olvasóink előtt nem ismeretlen a CSKP KB cseh irodájának hetilapja, a TRIBÚNA. Megjelenésétől kezdve rendszeresen tájékoztatjuk olvasóinkat e fontos sajtóorgánumban megjelenő cikkekről. A múlt héten a Rudé právoban olvashattuk Kulcsár Lajosnak, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság dolgozójának nyilatkozatát, melyben többek közt arra utal, hogy a párttagság gyors és alapos tájékoztatásához kiváló anyagot nyújtottak a Tribúna cikkel. A Tribúna idei 2. számában a szerkesztőség számot ad az olvasóknak a megjelenésétől eltelt egy év alatt megtett útról. A Tribúna megjelenéséről a CSKP KB 1968. augusztus 30-1 plenáris ülése határozott. Megjelenésére azonban még sokáig kellett várni. A CSKP KB akkori elnöksége úgy határozott, hogy csak 3 hónap múlva Indulhat a Tribúna. Sok vita folyt arról is, ki legyen a hetilap kiadója. Majd az újság terjesztése elé is akadályokat gördítettek a „jóakarók". A Postai Hírlapszolgálat prágai igazgatósága például utasította a beosztottjait, hogy ne foglalkozzanak e hetilap terjesztésével. A Pozsonyba irányított lapküldemények napokig vesztegeltek a pályaudvaron, sőt a Tribunacsomagokat kidobálták a vasúti postakocsikból. A hetilap olvasótábora azonban kitartott. „Hü olvasóink erkölcsi, politikai és gyakorlati segítsége nélkül nehezen küzdöttük volna le az akadályokat" — állapítja meg a Tribúna szerkesztősége. A Tribúna olvasóinak — olvashatjuk a cikkben — egy része azt kifogásolja, hogy túl sokat foglalkozunk gazdasági kérdésekkel. Mások azt vetik szemünkre, hogy túlzottan óvatosak vagyunk a jobboldali opportunista erőkkel vívott harcban. Centralizmussal is megvádoltak már bennünket. Azonban a többség rokonszenvez velünk. Mély meggyőződésünk, hogy pártunk számára a fő veszélyt a Jobboldali opportunista erők jelentik, jelenleg főleg a gazdasági életben. De van példa olyan türelmetlen, egyoldalú, érzelmileg túlfűtött nézetekre is. amelyek végeredményben szektás és dogmatikus politikához vezetnének ... Mi segíteni akarjuk a pártot abban, hogy a jobboldali opportunisták elleni harcot sikeresen befejezze, vallják a Tribúna szerkesztői. További sok sikert kívánunk a cseh kommunisták harcos hetilapjának. Vége a kétarcú politikának A RUDÉ PRÄVOBAN Zdenék Horení a

z 1969. januárjának egyik belpolitikai eseményével, a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségének betöltése körüli jobboldali kampánnyal foglalkozik. Emlékeztet a nyugati burzsoá lapok feltűnő érdeklődésére és rokonszenvére Josef Smrkovský iránt, akit állítólag a csehszlovák munkásság még általános sztrájkkal is megvéd magas állami és párttisztségében. Az olvasók megtudhatják, hogy a Práce, a cseh szakszervezeti napllag tulajdonképpen Smrkovský személyi sajtóorgánuma volt. Erre bizonyítékok azok a cikkek, amelyeket a Práce Smrkovský érdekében napról napra közölt. Tavaly januárban több prágai lap dr. Gustáv Husák elvtársat, az SZLKP akkori első titkárát vette célba, aki 1968. december 25-i televíziós beszédében közölte: Szlovákia Kommunista Pártja egyöntetűen azt javasolja, hogy a szövetségi alkotmánytörvény következetes alkalmazása értelmében a Szövetségi Gyülé elnöki tisztségét a szlovák nemzet képviselője töltse be. A Smrkovský személye körül I. 17. felidézett kampánynak természetesen megvolt a maga hátte5

re — frja Z. Horení. — Ennek az akciónak nem Smrkovský volt az egyedüli dirigense, no1970. ha 1968-ban ez a sajátos színezetű figura bizonyára tudatosan tette azt, amit tett mind a köztársasági elnöki tisztségért folyó mesterkedéseiben, mind 1968 decemberében, amikor a Szövetségi Gyűlés elnöki posztjának betöltéséről volt szó. A háttérben álló erők 1968. tavaszán és az év végén is ugyanarra a „versenylóra", azaz Smrkovskýra tettek. De miért foglalkozunk most ezzel az esettel? — teszi fel a kérdést a cikk szerzője. — Josef Smrkovskýt a párt Központi Bizottságából joggal zárták ki. Nyugdíjba ment, félreállt. Kétarcú (vagy inkább többarcú) politikai játékának vége. Ilyen értelemben már nem ellenfél. De a tavalyi politikai válság, amely Smrkovský nevéhez fűződik, nem merülhet a feledés homályába. A Rudé Právo főszerkesztőhelyettese a teljesség kedvéért megírja, miként szegte meg Smrkovský az akkori pártelnökség végrehajtó bizottságának többségi határozatát, amely egyértelműen kimondta, hogy a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztjét szlovák nemzetiségű személy fogja betölteni. A határozat ellenére Smrkovský cikket írt a Rudé právoban, s a Práce ismét feltüzelte a nacionalistaérzelmeket. Smrkovský elhatározta, hogy a funkció érdekében felveszi a harcot a végrehajtó bizottság határozatával szemben. A CSKP KB akkori első titkára a Központi Bizottság decemberi plénumán a Szövetségi Gyűléssel kapcsolatos kérdések megvitatását elhalasztja. Vajon miért? Erre könnyű a válasz: Josef Smrkovský ezzel időt nyer — de az idő már ellene dolgozik. Azóta már bebizonyosodott, milyen módszerekkel akarta saját egyéni érdekeit a párt, az állam és az egész társadalom érdekei elé helyezni — fejezi be cikkét Z. Horení. Rendet a filmgyártásba Figyelemreméltó tényeket közöl a filmgyártás terén uralkodó helyzetről dr. Jirí Purš, a Csehszlovák Filmvállalat főigazgatója a RUDÉ PRÁVONAK adott interjújában. A párt vezető szerepének következetlen érvényre juttatása miatt az elmúlt évtizedben egyes filmalkotók elsősorban arra törekedtek, hogy filmjeikkel a nyugati fesztiválokon arassanak sikert. Egyes jólsikerült filmalkotások ellenére számos filmművész eltávolodott a nemzeti kultúrától, a művészi alkotómunka szocialista elveitől, a párt és az állam kultúrpolitikai célkitűzései tői. Olyan helyzet állt elő, hogy már kezdték lebecsülni a szocialista országok filmművészeivel, nevezetesen a Szovjetunió és az NDK művészeivel való kapcsolatokat, lekicsinylő nézetek alakultak ki, és megkezdődött a hamis illúziókeltés a csehszlovák filmművészet világraszóló jelentőségéről. Ebben jelentős szerepet vállalt a filmes tv-művészek szövetsége (FitesJ, amelynek kebelében egy ambiciózus csoport alakult. Ez a csoport 1968. után magához ragadta a vezető pozíciókat. A Fites és 1968. augusztusától a Csehszlovák Fümvállalat akkori vezetőinek hatása alatt sok vezető beosztású filmszakember a jobboldal! opportunista irányzatot, illetve annak politikai reprezentánsait támogatta. Ennek az irányzatnak „szellemi atyjai" közül még ma is sokan tevékenykednek a filmgyártás terén. MiveJ a filmgyártás valamennyi területén, az alkotómunkában, a filmforgalmazásban és a nemzetközi kapcsolatokban is komoly helyzet állt elő, kénytelenek voltunk változásokat végrehajtani a vezető posztokon. Átszerveztük a barrandovi stúdió dramaturg-rendszerét, s közben szükségszerűen megváltunk azoktól, akik pártellenes és szovjetellenes állásfoglalásukkal diszkreditálták magukat. jsm) Az első három hónap a döntő BESZÉLGETÉS VÁCLAV H Ü LA SZÖVETSÉGI MINISZTERELNÖK-HELYETTESSEL GAZDASÁGI VISZONYAINKRÓL A vitát a tetteknek kell felváltaniuk 0 A megingott piaci egyensúlyról # A bérek csak 2,6 százalékkal fognak emelkedni 9 Többet exportáljunk, hogy kiegyenlíthessük tartozásainkat # Az idén 96 ezer tonna húst importálunk # Mi a tervteljesítés feltétele? Az 1970. évi országos állami terv abból a feltevésből indul ki, hogy ez az év stkeres politikai, gazdasági és társadalmi konszolidálódásunkkal fog lezárulni. „Hiszen maga a tény, hogy ebben az évben kötelező gazdasági terv alapján dolgozunk, már a konszolidálódás jele" — mondotta Václav Hüla mérnök, a CSSZSZK miniszterelnök-helyettese és tervezésügyi minisztere, aki anélkül, hogy idealizálni akarná jelenlegi gazdasági helyzetünket, a múlt év második fele óta több jelenségből némi javulásra következtet. % Számos problémánk közül melyek megoldását tartja ön a legsürgősebbnek? — Az idei népgazdasági terv szerint a legfontosabb a hazai piac stabilizálása, egyensúlyának helyreállítása. Az aránytalanságok ugyanis a gazdasági fejlődésben szemmel láthatóan kedvezőtlen következményeket vonnak maguk után. # Mi az aránytalanságok legfőbb oka? — A népgazdaság irányításában az utóbbi két év folyamán észlelhető hibák nagy része a vállalatok és a lakosság rendkívül megnövekedett bevételeire vezethető vissza. A lakosság jövedelme 46 milliárd koronával, vagyis 30 százalékkal több, mint 1967-ben. Érthető, hogy az ilyen rohamos béremelkedések nem fedezhetők a folyó évi bevételi forrásokból. Ezzel magyarázható az is, hogy a lakosság bevételei és kiadásai közötti egyensúly fenntartása még a kiskereskedelmi árak eléggé lényeges emelésével sem sikerült. Nem csodáljuk tehát, hogy ez az örvendetesnek nem mondható helyzet kedvezőtlenül befolyásolja a közvéleményt s megnehezíti a dolgozók életét, sőt a gazdasági életet is veszélyezteti. A pénz iránti bizalom megrendülése felesleges költekezéshez és ennek folytán az árukészletek kimerítéséhez vezet. Mondanom sem kell, hogy ilyen körülmények között elképzelhetetlen a meglazult munkaerkölcs megszilárdítása és a gazdasági konszolidáció sikeres befejezése. 0 Milyen eszközökkel igyekszik a kormány elérni a helyzet javulását? — A termelés fokozásával és a jobb piaci ellátással. Az idén 5,7 százalékkal több áru kerül a piacra. A terv tartalékokkal is számol, hogy több nyersí A PAD TÉLEN (Anger felv.) anyagot importálhassunk a textilfélékben és cipőkben mutatkozó, nyomasztóan ható hiányok pótlására. További intézkedéseink célja, hogy azok a vallalatok is segítsék a piacot (pl. a gépipari és kohászati üzemek), amelyek hagyományosan nem állítanak elő közszükségleti cikkeket. Kötelezni akarjuk őket arra, hogy valamennyien járuljanak hozzá a piac gazdagításához. Véleményem szerint minden lehetőségünk megvan az üzemek és a munkaerők gazdaságosabb kihasználására, nem beszélve a készletekről, melyeknek az értéke a legutóbbi 10 hónap során 17 milliárd koronával emelkedett. # Mi a további feltétele a hazai piac konszolidálódásának? — Noha a terv az idén nem számol a bérek befagyasztásával, ezentúl emelkedésük üteme nem haladhatja meg a termelékenység emelkedésének ütemét. 1970-ben legfeljebb 2,6 százalékkal emelkedhetnek a bérek. Kivételről csupán bizonyos egészségügyi dolgozók fizetésszabályozásánál lehet szó. Remélem, hogy ez a döntésftfck nem megy a dolgozók munkateljesítményének rovására és hogy megértik: minden körülmények közt helyre kell állítanunk a néjigazdaság egyensúlyát. • Még milyen problémák okoznak gondot a kormánynak? — A beruházási építkezésekkel kapcsolatos nehézségeinkről sok szó esett már. A be nem fejezett építkezések számának a növekedése, a kapacitások túlságosan lassú ütemben történő üzembehelyezése — ez egyik magyarázata az inflációs folyamatnak hazánkban. Ezért kell csökkentenünk a beruházási építkezéseket a lakásépítkezések javára. Intézkedéseink értelmében minden 1,5 millió koronát meghaladó beruházás feltétele a kormány engedélye. Enélkül egyetlen építkezésre sem kerülhet sor, még akkor sem, ha a terv történetesen számol vele. Erre az elhatározásra az utóbbi évek szomorú tapasztalatai alapján jutottunk. Biztosítanunk kell magunkat, hogy az építkezések anyag- és munkaerőhiány tekintetében sem kerülnek zsákutcába és idejében befejezik őket. Legsürgősebb feladataink egyike ezen a téren a be nem fejezett építkezések nyilvántartásának az ellenőrzése és ennek alapján a határozati javaslatban foglalt beruházások terv szerinti üzembehelyezése. Minden elmulasztott nap ugyanis pótolhatatlan károkat okoz, hiszen a korszerű üzemek gyors üzembehelyezése hatékony termelést és tetemes devizamegtakarítást jelent. Meggyőződésem szerint a be ruházási építkezésekkel kapcsolatos problémák megoldhatatlanok strukturális változások és műszaki jellegű terjedelmes rekonstrukciók nélkül. Ezzel a kerdéssel alaposabban azonban majd csak az ötéves tervvel kapcsolatban fogunk foglalkozni. 9 Milyen problémák vannak a külkereskedelemben? — Például ilyenek: A kapitalista országokba jelentős anyagi tartozásaink fejében sok alig kifizetődő árufajtát exportálunk csak azért, hogy ily módon legalább a kamatokat törleszthessük. A szocialista országokkal szemben ís eladósodtunk az utóbbi két év folyamán. Lesz tehát mit tennünk, hogy helyrebillentsük a fizetési mérlegünket. Persze a nehézségek árán is fokoznunk kell a gazdasági ágazatok kifezetődő termékeinek a kivitelét és noha kénytelenek vagyunk takarékoskodni, több reproduktív anyagot kell behoznunk devizáért a kapitalista országokból. Külföldi tartozásainkkal járó bonyodalmainkat súlyosbítják közellátási zavaraink. Különösen a húshiány. Alihoz, hogy legalább a múlt évi színvonalat fenntarthassuk, 96 ezer tonna húst kell importálnunk. Noha ennek több mint a felét a szocialista országoktól vásároljuk, majdnem 1 milliárd devizakoronába kerül majd a kapitalista országokból biztosított hús. Minthogy ezzel a többletkiadással nem számoltunk, legalább részbeni kiegyenlítését a többi ágazat termékeinek hatékonyabb kiviteléve! tervez ziik. Az általános javulást azonban csak a mezőgazdasági termelés fellendítése biztosíthatja. Véleményem szerint azonban a tartalékok mozgósításával, illetve a rend megteremtésével a népgazdaságban sokat tehetünk a 'lakosság igényeinek kielégítése érdekében. Az első számú feltétel az, hogy a munkatermelékenység fedezze a nemzeti jövedelem növekedését. Ez azt jelenti, hogy többet kell dolgoznunk. Ezt mindenki megérti, különösen, ha biztosítjuk az árak stabilitását és kizárjuk a megélhetési költségek emelkedését. • Sokan kifogásolfák a központi tervet. Ügy vélik, hogy visszatérést jelent a régi időkbe, megköti a vállalatok kezét. — Nincs igazuk. A központi terv céltalan, ha azt a vállalatok tervei nem tükrözik. Az ésszerűtlen gazdálkodásra nagyon ráfizet a társadalom, mert a termelés bizonyos irányítást igényel. A legközelebbi 3 hónapot döntőnek tartom a terv sikere tekintetében. Minden az állami tervfeladatok helyes lebontásától,a mmiszétriumok és vállalataik magatartásától függ. Tisztában vagyunk azzal, hogy követelményeink igényesek, de ragaszkodnunk kell kielégítésükhöz. Az idő szalad, s ezért a végtelen vitákat sem engedhetjük meg magunknak ... Igaz, a tervnek fogyatékosságai vannak. A vállalatoktól begyűjtött adatok többségét azonban az ésszerűtlen követelmények folytán fel sem tudtuk használni ... Tény, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a tafcaró ér ... De száz szónak is egy a vége: egyéb lehetőség hiányában a gazdasági hatékonyság érdekében kénytelenek voltunk igényes tervet összeállítani. És amilyen megértéssel viseltetnek majd a gazdasági dolgozók, elsősorban a kommunistuk a felad&toV. teljesítése, népgazdaságunk mielőbbi konszolidálódása iránt, -aszerint fogjuk őket elbírálni. Nem vitás, hogy a józan, gazdaságpolitika lehetőséget nyújt ahhoz, hogy néhány éven belül kikerüljünk a csávából, anélkül, hogv a dolgozók érékein csorba esne. Ez a kilátás cseppet sem megvetendő s ezért — azt hiszem — erdemes vállalni a felelősséget és — 11 áldozatok árán is — harcba -írnllnt a nehézségekkel. KARDOS MARTA