Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-12 / 292. szám, péntek

TAPASZTALATOK A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBÓL Sok függ a szervezéstől Néhány héttel ezelőtt Prágában öt szocialista ország — Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK és Csehszlovákia — ipargazdasági, szervezési, számítástechnikai és technológiai intézeteinek igazgatói értekezletet tartottak, amelyen megvitatták az együttműködés további lehetőségeit, és tájékoztatták egymást intézeteik eredményeiről. A szocialista országokban ezek a kohó- és gépipar területén dolgozó intézetek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a gépipari termelés korszerűsítéséhez, s ezzel a munkatermelékenység emeléséhez. Az igazgatói értekezleten megérdemelt figyelmet keltett Fekete József mérnöknek, a Magyar Kohó- és Gépipari Minisztérium Ipargazdasági, Szervezési és Számítástechnikai Intézete igazgatójának felszólalása, amelyben világosan és nyíltan feltárta a szakterület problémáit és lehetőségeit. Közismert, hogy a magyar gazdasági élet az új gazdasági reform alkalmazása következtében sok, számunkra is tanulságos tapasztalattal rendelkezik. Arról, hogy az ipargazdaság, vállalatvezetés és szervezés, valamint a számítástechnika terén milyenek a magyar intézet tapasztalatai, prágai szerkesztőnk beszélgetett Fekete József Igazgatóval. • Igazgató elvtárs, milyen feladatok megoldásán dolgozik az Ön irányítása alatt álló intézet? — Intézetünk, amely a maga nemében a legszélesebb skálájú intézmény Magyarországon, sőt a szocialista országok hasonló küldetésű intézményei között is, korszerű irányítási módszerek, munkaszervezési rendszerek kidolgozásával és bevezetésével foglalkozik. A vállalatok számára komplett, a matematikai módszerek alkalmazásán alapuló irányítási rendszereket dolgozunk ki. Ezek gyakorlati és következetes alkalmazása reális alapul szolgálhat a termelés tervezéséhez, az anyaggazdálkodáshoz, és általában az üzemgazdaságban előforduló problémák megoldásához. A 'vállalati szervezés mellett a legfelsőbb gazdasági vezetés számára ipargazdasági, közgazdasági és számítástechnikai elemzéseket dolgozunk ki. Intézetünknek van számítógépállomása, elektronikus adatfeldolgozó bázisa és műszaki üzeme, amely a vállalatok számára nagyon hasznos tevékenységet végezhet. Intézetünkben jelenleg hatszázötven szakember dolgozik, noha az igények alapján már vagy ezer emberre lénne szükségünk. A szakemberhiányon úgy segítünk, hogy széles körű oktatási hálózatot tartunk fenn. Saját szakembereink számára a rendszeres továbbképzés hivatalból kötelező. Széles körű kapcsolataink vannak a műszaki és közgazdasági egyetemek, főiskolák egyes tanszékeivel. Az idén a 27 különböző típusú tanfolyamunkon közel három és fél ezer vállalati szakember képezi magát. A szakmai továbbképzés mellett intézetünk két szakfolyóiratot is kiad. Az egyik a Vállalati vezetés és szervezés, a másik pedig az Ergonómia, amely munkaélettani, munkalélektani és munkaszociológiai kérdésekkel foglalkozik (Az Ergonómia idei 2. számában pl. találhatunk cikkeket a munkaszervezésről, a munkabiztonságról, a zaj pszichológiai összefüggéseiről, az oknyomozó baleset-elhárításról, a baleseti szituáció és a pánikállapót összefüggéseiről stb.). • Meghatározhatná közelebbről e szaktudomány lényegét? — E tudományágnak az a célja, hogy megtalálja a munkahelyszervezés és a munkahelykörnyezet kialakításának gyakorlati megoldásait, amelyekkel alapvetően befolyásolhatja a munka termelékenységét. Hangsúlyozni szeretném, hogy a termelékenység emelésén nem a különféle trükkökkel kimutatott, hanem a termelés igazi, tapasztalható emelését értjük. Hogy a vállalati mikromechanizmusban is helyesen megoldjuk a munkatermelékenység emelését, szükséges, hogy a vállalatok vezetői rendszeresen foglalkozzanak az ergonómiával. • Milyenek az eddigi gyakorlati tevékenységük tapasztalatai? — Intézetünk már sok válla, latban folytatott ergonómiai vizsgálatot, szervezési munkát. Gyakorlati munkamódszereket dolgoztunk ki az egyes munkakörök megfelelő betöltésére. Ha valamely vállalatnak pL nagyobb számú fizikai beosztású munkaerőre van szüksége, velünk vizsgáltatja meg az embereket nemcsak testalkati, hanem egészségi motívumok szempontjából is. Az egyes munkaköröket azután javaslataink alapján töltik be. Ennek a szolgálatnak több előnye van. Segítségével az egyes munkakörökben jelentősen lerövidíthetik a betanítási időt, a vállalatokban pedig nagymértékben csökkenthetik a fluktuációt. Az emberek szempontjából szintén fontos, mert segítjük őket abban, hogy adottságaikhoz mérten a legmegfelelőbb munkahelyet töltsék be. Az ilyen alapos előkészítés következetes alkalmazása végFekete József igazgató. |J. Novák felv.) eredményben milliós gazdasági nyereséget jelenthet a vállalatok számára. • Hogyan értelmezik Önök a szervezést? — A mi munkánkban a szervezés a termelési folyamatok leggazdaságosabb megoldásokkal való megvalósítását jelenti, tehát az ún. vállalati hierarchia megszervezése nem a mi feladatunk. A szervezés nehéz feladat, elsősorban azért, mert ha egy vállalatnál az intézeti szakembergárda végzi a szervezési munkálatokat, rendkívül nagy ellenállással találja magát szemben. A szervezés mindenkinek csak addig tetszik, amíg a pozícióját erősíti és nagyobb hatalmat biztosít neki, de a legtöbb ember ellenállásába ütközik akkor, ha a szervezőgárda az ő munkakörét úgy ítéli meg, hogy arra nincs szükség. Mi azonban sohasem személyeket, érintő munkaköröket szervezünk. Mi munkafolyamatokat dolgozunk ki, -s azok határozzák meg a munkakört, majd a személyek megfelelő beosztását. • Hogyan fogadták a vállalatok az intézet tevékenységét? — Két-három évvel ezelőtt még nem nagyon igényelték segítségünket. Attól tartottak, hogy ha kiszáll egy szervező apparátus, és olyan adatokat tár fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a vállalat teljesítőképessége jóval nagyobb, akkor igényesebb feladattal lehet majd megbízni. Ma, a gazdasági reform következtében a magyar vállalatoknak érdekük, hogy kapacitásukat mennél jobban kihasználják, nagyobb eredményeket és magasabb termelékenységet érjenek el. Egy objektív, a lehetőségeknek megfelelő, s az adott gazdasági, anyagi és személyi feltételekből kiinduló szervezést azonban a vállalatok önmaguk nem tudnak elvégezni — ezért segítségünk iránt nagy az érdeklődés, olyannyira, hogy az igényeket sem mi, sem pedig a hasonló jellegű intézmények sem tudják teljesen kielégíteni. Ezen a téren van tehát nagy jelentősége a nemzetközi együttműködésnek. Intézetünk ma nemcsak a gépipar számára dolgezik. Szolgálatainkat szinte a népgazdaság valamennyi ágazata igénybe veszi. Anyagilag önellátók vagyunk, saját bevételeinkből élünk, saját kockázatunkra dolgozunk, sőt komoly tőkebefektetéseket is eszközlünk. (1967ben az intézet jövedelme húszmillió, 1968-ban pedig negyvenötmillió Ft volt.) Szakmánk olyan terület, amelyen piaci szempontból soha sincs telítődés. Itt mindenkor csak újat lehet adni, olyat, ami a korábbi módszerekhez viszonyítva korszerűbb és eredményesebb. Ezért azok a vállalatok, amelyek egyszer igénybe vették szolgálatainkat, állandó kapcsolatban vannak velünk, szolgálatainkat továbbra is igénylik. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni: vállalatunk csak akkor népszerűsít valamit és csak olyan megoldást ajánl, amelyről meggyőződött, hogy annak alkalmazása a gyakorlatban előnyösebb és korszerűbb! • Említette a nemzetközi együttműködést. Ezen a téren — véleménye szerint — milyen lehetőségek vannak magyar— csehszlovák viszonylatban? — A prágai Gépipari, Technológiai és Gazdasági Kutatóintézet {VŰSTE) jellegénél fogva közel áll a mi intézetünkhöz. Országaink iparának speciális problémái is sokban hasonlóak. Ezért a legszorosabb kapcsolat megteremtése a célunk — és meggyőződésein, hogy e kapcsolatoknak megvannak a reális feltételei. A prágai intézettel még az idén szerződést szeretnénk kötni a gépipari vállalatok szervezését illetően, 1970-ben pedig együttműködnénk a gépipari vállalatok termelési folyamatainak kidolgozásában. SOMOGYI MÁTYÁS Hogyan halad a prágai metró építése (ČSTK) — A fővárosi nemzeti bizottságon tegnap A. Hndera mérnök a metró építkezési munkálataival kapcsolatos eredményeket és nehézségeket ismertette. A munkálatokban a munkaerő- és az anyaghiány folytán bekövetkezett késés különösen a Főpályaudvar és a florenci autóbuszállomás közötti útvonalon okoz zavarokat. A kétvágányos kereszteződés, valamint a középpályaudvar alatti alagút megoldása eléggé igényes feladatnak bizonyult. A jövő évben a fennakadások ellenére újult erővel folytatják az építkezést a C-vonalon, egészen a Kŕči vasútállomásig, úgyhogy a metró próbaüzemeltetése egy rövidebb útszakaszon a számítások szerint már 1971-ben megkezdődik. A CKD Tatra dolgozói addigra Kit válasszunk? Felesleges hosszadalmasan magyarázni, hogy jelenlegi pdlitikai és gazdasági helyzetünkben mit jelentenek a jól működő nemzeti bizottságok. Ezzel kapcsolatban itt nemcsak a nemzeti bizottságok gépezetét értein, hanem valamennyi képviselőjét. Azt is tudjuk, hogy a jelenlegi meghosszabbított választási időszakban hány képviselő csak az ún. „holt lelkek" szerepét játssza, és képviselői küldetését néhány ülésen való passzív részvétellel már befejezettnek tartja. Az ellátás, a tömeges és egyéni lakásépítés, a polgári együttélés, a közoktatás, a kultúra, az egészségügy, a népjólét égetű problémáit nem valószínű, hogy megoldják a kötelességeiket így értelmező képviselők. Pedig még majdnem kétéves funkciós időszak áll a nemzeti bizottságok előtt. Ez volt a fő oka annak, hogy a Szövetségi Gyűlés olyan tőrvényt fogadott el, mely szerint a nemzeti bizottságok leválthatják tisztségükből azokat a képviselőket, akik minden komolyabb ok nélkül régóta nem teljesítik funkciós kötelességeiket, vagy azokat, akik tevékenységükkel ellentétbe kerültek a Nemzeti Front politikájával. Ugyanakkor lehetővé teszi e törvény a nemzeti bizottságoknak, hogy a leváltott emberek helyett tehetséges, szilárd politikai magatartású, készséges embereket válaszszanak be a képviseleti szervekbe. A nemzeti bizottságok ma már fokozatosan hozzáfogtok ahhoz, hogy soraikat új erőkkel bővítsék. Ez politikai szempontból megfontolandó, másrészt pedig igényes eljárás. Itt ugyanis nincs helye az egyének torzított értékelésének, sem a személyi számlák kiegyenlítésének. A legfontosabb, hogy az adott nemzeti bizottságok pártszervei és a nemzeti bizottság szervei abból a szemszögből értékeljék a nemzeti bizottságokat, mennyire végzik rendes munkájukat, s ehhez van-e elegendő képviselőjük. Értékelni kell továbbá politikai és káderszempontokat a jobboldali, ellenzéki és a szocialistaellenes elemektől való. esetleges megtisztítás szempontjából. Ki Tíell cserélni azokat az embereket is, akik nem adják sem-' milyen biztosítékát annak, hogy a meghosszabbított választási időszakban felelősségteljes tisztségüket a kommunista párt irányvonalának szellemében végzik majd. Csakis az ilyen alapos értékelés adhat alapot a további intézkedések sikeréhez. Az egyes képviselők esetében egyéni szempontokból kell eljárni, vajon miből ered esetleges helytelen politikai állásfoglalásuk, vagy a tisztség betöltésében tanúsított paszszivitásuk. Az értékelés nem lehet elszigetelt tevékenység, az embereknek lehetőséget kell adni a felszólalásra, véleményük nyilvánítására. Csak ha már eljutottak ahhoz a döntéshez, hogy a tisztségből való leváltás, vagy a lemondás szükséges az adott nemzeti bizottság további munkája számára, javasolja az NF járási szerve a Imiinek vagy a jnb-nek az ilyen eljárást. Ugyanilyen szempontból kell értékelni azokat, akik a lemondott, vagy leváltott képviselők helyét elfoglalják. Az új képviselők olyan emberek legyenek, akik a polgártársaik bizalmát élvezik, akiknek eddigi munkájuk, szakképzettségük, politikai magatartásuk biztosítók arra, hogy a nemzeti bizottságok szama ra valóban hasznosak lesznek. A nemzeti bizottságok képviselőinek sorát a termelés dolgozóin kivül főleg a szocializmushoz hű értelmiségiek, a nők és az ifjúság körébői választott emberekkel szükséges bővíteni. Figyelembe kell venni az adott területen élő lakosság nemzetiségi összetételét is! Meg kell talán még említeni, hogy a járási nemzeti bizottságokat az adott járás területén működött, volt kerületi nemzeti bizottságok képviselőivel is meg lehet erősíteni. A nemzeti bizottságoknak új emberekkel való megerősítését nem tarthatjuk egyszeri akcióknak, melyet — mondjuk januárig — el kell intézni. Legyen ez a képviseleti szervek területén a rendszeres politikai és kádermunka eszköze és belpolitikai konszolidációnk komoly, felelősségteljes része. MEZŐ JÁNOS Kibővítik a rimaszombati tejfeldolgozó üzemet A közép-szlovákiai tejfeldolgozó üzemek rimaszombati részlegében 1953 óta foglalkoznak szárított tej előállításával. Régebben naponta 6000 liter tejet dolgoztak fel, ma már 24 000 litert. Az üzem 1966-ig csak a belföldi piac részére termelt. Az első külföldi megrendelő Libanon, illetve Románia, majd Görögország volt. Minden évben 10 vagon teljes értékű szárított tejet exportálnak. A kiskereskedelemnek azért nem tudnak szállítani, mert nincs olyan berendezésük, amelynek segítségével kis csomagolásban is forgalomba hozhatnák gyártmányukat. Évek óta szó van arról, hogy kibővítik az üzemet, úgy, hogy n»ponta 200 000 liter tejet tudnának feldolgozni. A terv elkészítésével a Potravinoprojekt megkésett, s így az építkezési munkálatok megkezdésének * határideje is kitolódott. Ezért kérdéses, hogy az új részlegben — amelyre oly nagy szükség van — jövőre megkezdődik-e a termelés. Az új részleg nemcsak a termelés növelését teszi lehetővé, hanem — a kiskereskedelem részére is — a szárított tej csomagolását is. minden bizonnyal elkészítik az erre a célra gyártott, gyorsjáratú villamoskocsikat is. A Krči és a Főpályaudvar közötti útvonalon a próbaüzemeltetésre 1974. január 1-től számíthatunk. A számítások szerint az építkezések a jövő évben 380 millió koronát, 1971-ben pedig ennek az összegnek a kétszeresét emésztik fel. Ugyanakkor 110 lakásegységet, több villaépületet, és Karlínban a városi múzeummal szemben egy háztömböt kell majd lerombolni. Még ebben a hónapban szovjet szakemberek érkeznek Prágába, akiknek a tapasztalatait a mi szakembereink különösen a metró A-útvonalának felépítésével kapcsolatban kívánják igénybe venni. —km— Nagyobb figyelmet a munkabiztonságnak A minap ülést tartott Pozsonyban az Építészeti Dolgozók Szlovákiai Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának egészségvédelmi és munkabiztonsági bizottsága. Értékelte az SZSZK Építésügyi Minisztériuma vállalatainak az 1969—1970-es téli időszakra való felkészültségét, valamint a dolgozók munkabiztonságának és egészségvédelmének a biztosítását. Az ellenőrzésekről szóló jelentésből — melyet V. Krška, a munkabiztonság szövetségi felügyelője terjesztett elő — kitűnik, hogy némely építővállalat nem eléggé készült fel a téli idényre: nem rendelkezik elég tüzelővel, meleg munkaruhával, lábbelivel, kesztyűvel és meleg ételről sem gondoskodott a munkások számára, főleg a félreeső munkahelyeken. Általános hiány meleg munkaöltönyökből Kelet-Szlovákiában mutatkozik, ahol a Rempo nem képes biztosítani a szükséges mennyiséget. Hiány mutatkozik h©ge>sztőálarcokba szükséges üvegekből is. Az említett kérdésekre nagyobb gondot kellene fordítaniuk az építészeti vezérigazgatóságoknak is. A gazdasági vezetéssel és a szakszervezeti szervekkel még sok mindent helyrehozhatnak az illetékes építővállalatoknál, illetve az építkezéseken, s így biztosíthatják azt, hogy a dolgozók a téli hónapokban is fennakadás nélkül végezhessék munkájukat. IGLIUS PÁRÁK