Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-12 / 292. szám, péntek

MOTORIZMUS - MA ÉS HOLNAP Szerviz nélkül — lehetetlen 9 Zetor a japán rizsföldeken 0 Érdeklődés az új csehszlovák traktor iránt 9 Toyoto — ante portos Elmélkedésünket egy modern anekdotával kezdjük: — Nézd, kisfiam — szól a nagymama nyolcéves unokájához —, nézd, milyen szépen csillog az a töf-töjl Mire a kisunoka: — Nagymama, tudhatnád, hogy az nem töf-töf, hanem egy Fiat 128-as, négyhengeres, vízhűtéses, benzinmotoros személyautó. Teljesítménye hatezer fordulat per perc, ötvenöt lóerős, maximális sebessége százharmincöt kilométer per óra ... A nagymamáknak új meséket kell kitalálniuk. Ezek főhőse már nem Csipkerózsika és nem Hófehérke, hanem az asztronauták, a feltalálók és a — gé pkocsi-tulujdonosok. A gépkocsi — társadalmi tényezővé vált. Az autóipar pedig a legdinamikusabb gazdasági, ágazatok egyike lett. Még hazánkban is, pedig — nemegyszer jogosan — sok bírálat éri a csehszlovák gépkocsigyártást. Viszont az tény, hogy ami a külkereskedelmet illeti, a személygépkocsik, a teherautók, a traktorok, a motorkerékpárok és más közlekedési eszközök eladása, exportja révén milliárdos nagyságrendű devizához jutunk. L969 I. 12 Külkereskedelmi forgalom Vessünk egy pillantást a MOTOKOV — a közlekedési eszközök eladásával foglalkozó külkereskedelmi vállalat — utóbbi néhány évi statisztikájára. A vállalat kirendeltségei a földkerekség mintegy nyolcvan országában 6 milliárd 238 millió korona értékű csehszlovák terméket — zömében személyés tehergépkocsit, valamint traktort — adtak el. 1967-re ez az összeg 20 százalékkal fokozódott. A vállalat forgalma is jelentős dinamikáról tanúskodik: 1966-ban például a forgalom 9 milliárd 904 millió devizakorona volt. Egy évvel később ez a mutatószám már 10 milliárd 725 millió devizakoronát tett ki. Hogy a Skoda személygépkocsi nem szorult ki a világpiacról, azt az is bizonyítja, hogy 1968-ban külföldön 57 ezer személygépkocsit adtunk el. A MOTOKOV statisztikája pedig azt bizonyítja, hogy az elmúlt 19 év alatt nem kevesebb mint 140 000 tehergépkocsit értékesítettünk külföldön. Ami pedig a traktorkivitelt illeti, elmondhatjuk. hogy olyan fejlett országok vásárolnak tőlünk nagy mennyiségű Zetor-traktort, mint például Franciaország. Ide az utóbbi időszakban átlag 3000 traktort szállítottunk évente. Ezenkívül még Görögországba, Angliába és — ez igen érdekes piac! — Japánba exportálunk traktort. A minap az említett külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója importgépkocsi-bemutatót tartott, s így hajnaltól késő estig az újságírók rendelkezésére állt. Amikor a Japánba irányuló Zetor-exportra terelődött a szó. külön figyelmeztetett: — Ennek nagy jövője van. Különösen ha képesek leszünk a speciális japán igények kielégítésére. A távol-keleti országban ma a rizsföldek művelésének gépesítése van napirenden. A rizsföld művelésénél a traktor tengelyig érő sárban — iszapban dolnozi);. A Zetor alvázát, kormányművet, a csapágyak szigeteié >ét stb. az ilyen feltételekhez kell hozzáidomítani. Ha ez sikerül, nemcsak a japán piacot hódítjuk meg, hanem traktorainkkal a többi délkelet-ázsiai országba, rizstermelő országokba is sikerül „betörnünk". Itt meg kell említeni, hogy a tehergépkocsi- és a traktorgyártásban nemegyszer éppen azért sikerült egy-egy piac meghódítása, mert a speciális igények kielégítésére is képesek voltunk. Most a traktorgyárakon a sor, hogy azok is kövessék a teherkocsi-konstruktőrök példáját. Japánban pillanatnyilag már több ezer normál-Zetor fut. A megrendelők elégedettek a gépek minőségével. Reméljük, hogy — a MOTOKOV vezérigazgatója szavaival élve — a „mocsári" Zetor betör a japán piacra és egész Délkelet-Ázsiába. Amióta egyre több szó esik a földkerekség túlnépesedéséről és az emberiséget fenyegető élelmiszerhiányról, a mezőgazdasági gépek szerepe — és eladásuk lehetősége — gyorsan növekszik. Ennek tudatában a brnói traktorgyár egyre tökéletesiti gyártmányait. Már megjelent a piacon a Zetor-Crystal 8011-es gép. Pillanatnyilag a világpiacon a sztárok egyike. A 80 lóerős motorral ellátott traktor úgyszólván minden mezőgazdasági munka elvégzésére alkalmas. Az angol, a francia, a belga és az olasz traktorszalonokon nagy feltűnést keltett, és külkereskedelmi vállalatunk annyi megrendelést kapott, hogy a belföldi piacra a Z-Crystal 8011-esből egyelőre csak korlátozott mennyiség jut. A behozatal: 40 000 személykocsi Az olvasót --• jelentős személykocsi-kereslet lévén az országban — bizonyára igen érdekli, hogy az 57 000 küllőidre eladott kocsi helyett hány személykocsit importálunk. Le kell szögezni, hogy a személygépkocsi-külkereskedelem mérlege — pozitív. Több kocsit adunk el, mint amennyit importálunk. Az idén behozott személykocsik száma: 40 000. Volgákat és Moszkvicsokat a Szovjetunióból, Wartburgot és Trabantot az NDK-ból, Fiat lSOO-ast és 1500ast Lengvelországból, Simca í 301-est, 1501-est, 600 D-st, 850est, 125-öst és Renault 8-ast és 16-ost Franciaországból. Továbbá Ford Cortinával és a svéd SAAB kocsikkal is gazdagítjuk a piacot. Megérkezett Csehszlovákiába a japán kiskocsi — a Toyoto. A MOTOKOV vezérigazgatója a bemulatóra hozott is egyet belőle, a jelenlevő újságírók ki is próbálták a Bratislava környéki országutakon. A kérdés: Érkezik-e belőle jelentősebb mennyiségű a hazai piacra? Érkezik. Hogy mennyi, az attól függ, hogyan sikerül fokoznunk a Japánba irányuló traktorexportot. Pillanatnyilag a gazdasági helyzet nem engedi meg, hogy a kivitel fokozása nélkül növeljük a gépkocsi-behozatalt. Köztudomású, hogy hazánk jelentős mértékben az exportból él. A gépkivitelből származó valuta jórészéből gabonát, húst, gyapotot, vasércet és más nyersanyagot kell vásárolnunk. A motorizmus hazai fejlesztése azonban távolról sem csak azt jelenti, hogy a személykocsik számának a növelésével automatikusan megoldódik a probléma. Már most, amikór a kocsivásárlás még jelentős akadályokba ütközik, világos, hogy megfelelő szervizszolgálat, jól működő üzemanyagellátó-hálózal, rendes pótalkatrész-utánpótlás és még jó féltucatnyi más fontos tényező nélkül a motorizmus csak félgőzzel haladhat előre. Köztudomású, hogy a fejlett országokban a gépkocsigyártással párhuzamosan a szolgáltatásokat is fejlesztik. Például egy meglepő adat: a nyugat-európai országokban minden egymilliós autóipar! beruházás (autógyártó beruházás) hatmilliós járuiékos beruházást von maga után. Éppen azáltal oly dinamikus a gépkocsiipar, hogy jelentős gazdasági fejlődést vált ki. Felépül a gépkocsigyár. Ez mindjárt az acélszíikséglet fokozását vonja maga után. De más iparágakat is fejlődésre késztet: a gumiipart, a vegyipart, az elektrotechnikai ipart. Új javítóüzemek, benzinszivattyúk, raktárak stb. építése válik szükségessé. Kevés a javítóüzem Mi pillanatnyilag legjobban a szervizhiányt érezzük. Olyanynyira, hogy a meglevő állami szervizek már a garanciális javítások elvégzését is csak nehézségekkel tudják biztosítani. — Miért nem építünk? — kérdezik a kocsitulajdonosok. Sajnos, az a helyzet, hogy a hazai építövállalatok egy-egy korszerű autójavítót csak 4—5 év alatt képesek tető alá hozni. Elsősorban ls sok formalitást kell elintézniük. Külföldön a gépkocsijavítókat ma már sorozatban gyártják. Nemcsak a Nyugaton, hanem például Magyarországon is. De az olyan országokban, mint például Nyugat-Németország, már a szó szoros értelmében futószalagon készülnek az autószervizek. A MOTOKOV így importálással oldja meg a probléma egy részét. A magyarok nemsokára elkezdik az első ilyen épület szerelését. Szó volt róla, hogy az ország különböző pontjain 30—40 ilyen szerelő- és javítóműhelyt építtetünk fel. Nem négy-öt év alatt, ahogy ez nálunk szokás, hanem: 6—8 hónap alatt. Egy további égető autós probléma a tankolóhelyek hiánya. Szlovákiában pillanatnyilag mindössze 205 benzinpumpa működik, csak alig egy tucatnyival több, mint a háború előtt. Az idén 24 új, korszerű tankolóhelyet adtak át rendeltetésének, jövőre pedig 30 ilyen készül el. A távlati tervek szerint 1980ig 400-zal növekszik a benzinpumpák száma, így tíz-tizenegy esztendő múlva a helyzet e téren úgy-ahogy konszolidálódik. De mi lesz addig? Ugyanis egyes számítások szerint aránylag rövid időn belül — háromnégy év alatt a gépkocsikereslet kiegyenlítődik a kínálattal. Más szóval: megszűnik a várakozás, a sorszám, eljön az az idő, amikor az ember egyszerűen bemegy a Mototechnába és a megfelelő összeg átadása vagy a kölcsönformalitások elintézése után kocsitulajdonossá válhat. A MOTOKOV vezérigazgatójától — különben kiváló motorista szakember — több újságíró is kérdezte: Véleménye szerint az autópiacon mikor konszolidálódik a helyzet? — Ez több tényezőtől is függ. Mint például az árpolitikától, a hazai és a külföldi gépkocsigyártás alakulásától. Véleményem szerint a hazai piacon évente 250— 300 000 személykocsit lehetne és keltene eladni, fly módon — természetesen ész szerű árpolitika mellett — a legkorszerűbb országok szintjére kerülnénk. Sok még tehát a megoldatlan probléma a gépkocsigyártás és még több a gyakorlati motorizmus fejlesztése terén. Egy valamit azonban már bebizonyítottunk: jó kocsik gyártására képesek vagyunk. Ez technikai fejlettségünkről tanúskodik. De arról is, hogy igényeink reálisak, nem légből kapottak. Tehát: indokoltak. * TÓTH MIHÁ Szepsi külön hivatalt kér Az egyelőre kísérleti jelleggel működő körzeti hivatalok tevékenységét két oknál fogva kell állandóan figyelemmel kísérni: egyrészt azért, hogy a mutatkozó fogyatékosságokat az i illetékesek kiküszöböljék, másrészt azért, hogy ott is okulhassanak, tanulhassanak a hibákból, ahol azok nem fordulnak elő. A fogyatékosságokat a kísérleti időszak alatt kell megszüntetni. A különféle módosítások a rendszer állandósítása után már sokkal nehezebben. vagy egyáltalán nem lesznek végrehajthatók. Azért éppen ezzel kezdtem mondanivalómat, mert a Szepsi Körzeti Hivatalban olyan észrevételre hívták fel a figyelmemet, amely mindenképpen elgondolkoztató. A szepsiek véleménye szerint ugyanis nem volt szerencsés megoldás, hogy a városban csupán egy hivatalt hoztak létre. Szerintük külön hivatalt kellene létesíteni a városi nemzeti bizottság számára. De talán nézzük meg, milyen is a jelenlegi megoldás, illetve a szepsiek mit tartanak helyes elképzelésnek. Először Ondrej Gladišsal, a körzeti hivatal vezetőjével beszélgettünk, aki körvonalazta a város jelenlegi gondjait, terveit. Elmondta, hogy megkezdték egy 36-tantermes iskola építését. A terv szerint 1971ben 18 tantermet adnak át rendeltetésének. Sokkal előrehaladottabb állapotban van az új vendéglő építése, melyhez — miután elkészül — szálloda is épül. Növelni fogják a város mezei téglagyárának kapacitását — évi 50 000 darabról 70 000-re. A városszépítés keretében 2,5 ba-nyi területet füvesítenek. A tervben szerepel még utak portalanítása és az öreg iskola tatarozása. Mintegy 200 nő számára munkalehetőséget biztosítanak a Módna tvorba egy üzemrészlegének felépítésénél. Erre jövőre kerül sor. Mindezt azért mondtuk el, hogy legalább nagy vonalakban ismertessük, milyen konkrét feladatok várnak megoldásra a városban. Ugyanakkor a körzet többi községében is merész célokat fűztek ki. A lervek valóra váltása pedig — minek tagadnánk? — nem kevés utánajárást követel. Ez az utánajárás jelenleg túlnyomórészt a körzeti hivatal dolgozóira vár. A körzetben öt község — Somodi, Bodolö, Jánok, Péder, Makranc, és egy város, Szepsi, a hivatal székhelye — tartozik. — Ráadásul a városnak sok tekintetben másak a problémái, mint a községeknek — mondja O. Gladiš. A hivatal vezetőjének szavait Tóth János mérnök, a városi pártbizottság elnöke — aki egyben a helyi mezőgazdasági technikum igazgatója — is megerősíti: — A városi nemzeti bizottságon már csak két személy dolgozik. A problémák sokasága meghaladja ennek a két embernek az erejét. A körzeti hivatal j>edig nem csupán a város ügyeinek intézésére jött létre. Mi kértük is a járási szerveket, hogy városunknak külön hivatalt engedélyezzenek, de ezt a lakosság kis számára való hivatkozással elutasították. Az eddigi gyakorlat is igazolja, hogy Szepsinek külön hivatalra lenne szüksége. Ezért a városi pártbizottság kéréssel fordult a járási pártbizottsághoz, hogy újból tárgyalják meg ezt a kérdést. Természetesen a vnb tanácsának is ugyanez a véleménye, és szintén kérte a járási szerveket az ügy elintézésére. Elemér Képeš, a körzeti hivatal referense így vélekedik az elmondottakról: — Ha a város problémáinak szentelünk kellő figyelmet, akkor elhanyagoljuk a körzet községeit, vagy fordítva. Pedig itt megszokták a lakosok, hogy mindig minden jól menjen, mivel Szepsi régebben járási székhely volt. Aztán arról beszél, hogy mi mindent végeznek a körzeti hivatal dolgozói a községek számára, mivel csak Szepsiben és Somodiban van fizetett elnök. Azok az elnökök: akik tisztségüket csak a mindennapi munkájuk elvégzése után látták el, nem érnek rá pl. a falu építkezéseihez szükséges anyagok beszerzését biztosítani. A hivatal dolgozóinak pedig elsősorban az állampolgárok ügyeit kell elintézniük. Ezért nagyon csodálkozik a Jnb belügyi osztálya vezetőjének azon kijelentésén, hogy gondolkozni fog a körzeti hivatal dolgozói létszámának csökkentésén. Ezen a kijelentésen annál inkább csodálkozik, mivel várható, hogy a jövőben további ügykör kerül a helyi nemzeti bizottságokra a jnb-ről. Ügy gondoljuk, a szepsiek panasza mindenképen elgondolkoztató, hiszen ők ismerik a legalaposabban a problémát. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a Kassa-vidéki Jnb mérlegelni fogja a szepsiek észrevételeit, és ha kérésüket elfogadhatónak találja, akkor annak eleget is tesz. FÜLÖP IMRE A vitaminok érdekében Hazánk az egy főre eső kalóriafogyasztás tekintetében előkelő helyet foglal el a világstatisztikában. Már nem ennyire kedvező a helyzet, ha a vitaminok fogyasztását veszszük alapul. Egy csehországi felmérés alapján azt mondhatnánk, hogy az arány az egészséges és kulturált, vagyis a vitamindús étrend rovására még növekedni fog. Ugyanis a megállapítás szerint a vitaminok fo alapanyagának, zöldségnek és a gyümölcsnek a termelése iránt egyre csökken az érdeklődés. Bár ez az utóbbi megállapítás Szlovákiára távolról sem vonatkoztatható olyan mértékben, mint a cseh országrészekre, a felmérés néhány következtetése mindenképpen figyelmet érdemel. Többek között az a megállapítás, hogy a zöldségtermesztés szakemberei egyre öregszenek, nyugdíjba kerülnek, az utánpótlás pedig nem arányos a termelés, illetve a szükséglet növekedésével. Továbbá: a zöldségtermesztés a szakmai tudáson túl sok és áldozatos kétkezi munkát is követel, már azért is, mert a zöldségtermesztés gépesítésében és az itt alkalmazható vegyszerek gyártásában távolról sem állunk az élvonalban. A tájfajtákkal kapcsolatban a szakembereknek bizonyára meglennének — vagy meg is vannak — a különvéleményei, de ehelyett inkább előtérbe kerül a kiimatizáit raktározás lehetősége. Mert ez mindmáig minimális, ebból következik a maximális veszteség. A kereskedelem már a felvásárlásnál biztosra megy, a megtermett áru értékesítésének rizikója a termelőre marad. A klimatizációs raktárak lehetőséget teremtenének arra, hogy a termelés csúcsidényében nem menne tönkre annyi áru, illetve nem kellene annyira leszorítani a felvásárlási árakat, de arra is, hogy holt idényben is jó minőségű zöldséggel lássák el a fogyasztókat. Leglényegesebb pontként a felvásárlási ár és a jövedelem közötti különbség állandó növekedése szerepel. Az 1 kg-ra eső realizációs ár például 1965ben még 1,50 korona volt, 1967ben már csak 1,20 korona. Nézzük meg az egy hektárra eső termelési kiadásokat az egyik élenjáró szövetkezetben. A kimutatás szerint 1962—63-hoz hasonlítva 1969-ben 62 százalékkal több volt a kiadás, ugyanakkor a bevétel még a termelés növelése ellenére sem emelkedett. Nem csoda, ha egyes mezőgazdasági üzemek — a piaci szükségletet is figyelmen kívül hagyva — hátat fordítanak ennek a termelési ágazatnak, és inkább kisebb ráfordítással, lényegesen kevesebb rizikóval is nagyobb és biztosabb jövedelemmel kecsegtető ágazatok felé fordulnak. Szerencsére szlovákiai viszonylatban nem annyira aggasztó a helyzet, bár az említett problémák mindegyike az itteni termelöket is érinti. Itt azonban más a helyzet a munkaerővel. Távolról sincs annyi és olyan kereseti lehetőség, mint a fejlett iparosított vidékeken. Ez a minimális lehetőség főképp Dél-Szlovákiára vonatkozik, ahonnan naponta ezrek és ezrek utaznak távoli munkahelyekre. Már akinek van módja utazni. Az asszonyok legtöbbjének nincs. De dolgozni, keresni akarnak. Csak üdvözölhetjük azokat a szövetkezeteket, amelyek az ökonómiai hátrányok ellenére is fenntartják, sőt fejlesztik a legalább idényjellegűen munkát biztosító kertészetet. Persze még itt is lényegesen javulhatna a helyzet, ha az egyéb ágazatokban tapasztalható árfolyamváltozás a zöldség és a gyümölcs felvásárlási árának alakulását sem kerülné el. De ha már a vitaminok érdekében szólunk, tegyük mégis az első helyre a feldolgozó és a raktározó kapacitás gyors növelését. Azt hiszem, hogy ez nem elsősorban a termelők, hanem az ország, a társsadélíKn érdeke. HARASZTI GYULA