Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-11 / 291. szám, csütörtök

SZÜLŐ K, NEVELŐK FÓRUMA A közösségi szellem kialakítása Az ember társas lénjv ebből következik, hogy életében nagy jelentősége van a társadalmi környezethez fűződő kapcsola­tainak. A nevelés legfontosabb feladata a közösség, a közös­ségi szellem és a közösségi ér­zelmek kialakítása, formálása, s az ennek érdekében végzett közös tevékenység megszerve­zése. E feladatok fontosságát társadalmunk jellege indokol­ja. A közösség' nevelés segít a társadalmi és az egyéni érde­kek közötti ellentétek feloldá­sában. A közösségi nevelés kérdé­seivel először N. K. Krupszkája, később pedig még behatóbban A. S Makarenko foglalkozott. Makarenko nevelői ténykedésé­ből számos olyan következte­tést vont le, melyek még ma is érvényesek. Közismert azonban, hogy tapasztalatai — tekintve, hogy sajátos körülmények kö­zött szerezte meg őket — nem vihetők át némi módosítások nélkül iskoláink gyakorlatába. Ennek ellenére feltétlenül el kell ismerni Makarenko zsenia­litását, mert csodálatot kivál­tott gyakorlatában szinte telje­sen azokat a módszereket al­kalmazta, amelyeket a legújabb felmérések eredményei alapján ajánlanak a szakemberek. A közösség fogalma nem használható mindeji szociális csoportra. Csak olyan esetben Indokolt e megjelölés, amikor a csoportra a következő voná­sok jellemzők: A csoport a na­gyobb közösség, a társadalom szükségleteinek megfelelő kö­zös célok eléréséért munkálko­dik. E tevékenység folyamatos és a haladás jegyében fogant. A közösségre jellemző a belső szervezettség. Tevékenységét önirányító szerv igazgatja. A közösségben kölcsönös kapcso­latrendszer alakul ki. Ezzel párhuzamosan formálódik a közvélemény, s tagjaira a kö­zösségi vonások jellemzők. E jellemvonások közül a legfon­tosabbak: egymás kölcsönös tisztelete, a segítőkészség, az egymás iránt érzett felelősség, a fejlett kritika és önkritika. A tagok képesek és készek alá­rendelni magukat társaiknak, ugyanakkor azonban mint veze­tők is megállják a helyüket. A közösség minden tagjára jel­lemző a fejlett becsületérzés, és készek a közösség becsületét minden körülmények között megvédeni. Az igazi szocialista kollektíva nem zárkózik el a társadalom többi közösségétől, hanem a szocialista egyesülés elve alapján kapcsolódik azok­hoz. Így fokozza egységét és erejét. <\ továbbiakban a diákközös­ségek, illetve közösségi szellem kialakításának a feltételeivel foglalkozunk. A közösségi szellem kialakí­tása Időigényes feladat, nem oldható meg egyjk napról a másikra. Jó közösségi szellem csak olyan tanulói csoportok­ban alakulhat ki, melyekre a felsorolt jegyek jellemzők, to­vábbá, amelyekben már kiala­kult a fejlett kommunikációs hálózat. A csoportokon belül a tagok bizonyos dolgokat közöl­nek egymással azért, hogy be­folyásolják egymást. Az idő­szerű tudattartalmak közlése rendszerint a nyelv vagy más eszközök segítségével történik. A fejlett kommunikációs hálózat kialakulásának az a feltétele, hogy a közösség (osztály 1 tag­jai rendszeresen közöljék egy­mással, tanáraikkal (osztályfő­nökükkel) gondolataikat, kér­déseket stb. tegyenek fel. A kommunikációba be kell vonni a szülőket is. Ennek megvaló­sítása az osztályfőnök feladata. Nem helyes, ha a közlések tar­talmát leszűkítik bizonyos „meg­engedett" közlési tartalmakra. A közösség — és ennek ke­retében a közösségi szellem — kialakításában nagy jetentősége van. a múltban lejátszódó kö­•Mn zös élményeknek, s az azok [Küj alapján kialakult közös emlék­nek, a csoporttradíciónak, a td69 hagyománynak. De nemcsak az „együttes él­<11. 11. mény" átélése a fontos, hanem annak emlékezetben tartása és 5 időnkénti felelevenítése is. Erre számos nagvon jól belvált mód­szert ismerünk (pl. napló veze­tése, anyaggyűjtés a króniká­hoz, ünnepélyek, évfordulók, rajzok, felvételek, kiállítások rendezése stb.). A közösség ha­gyományainak az ápolása és to­vábbfejlesztése fokozza a gyer­mekekben a nemzeti hagyomá­nyok és a múlt iránt érzett vonzódást. A közös emlékek ébrentartá­sa és a hagyományok ápolása a jelenben megvalósított közös akciók segítségével történik. Ezeknek az akcióknak ezen kí­vül az a szerepe hogy a legdi­namikusabban befolyásolják a csoportszellem és a közösség kialakulását. Lehetnek társas inunknnkciók és a társas érzel­mi szükségletek kielégítését szolgáló közös tevékenységek (pl szinlíáz- és üzemlátogatá­sok. tanulmányi kirándulások, tanulmányi versenyek, vetélke­dők stb.) és a csoport minden tagját érdeklő szórakozási jelle­gű akciók. A közösséget és a közösségi szellemet formálják és erősítik a jövő felé mutató közös fel­adatok, célok és tervek is. A múlt közös emlékei, hagyomá­nyai, a jelen élményei, a jövő céljai és a tervek dinamizáló kölcsönhatásukkal fejlesztik a közösséget. A célok, a tervek tudatosításakor szigorúan ügyel­ni kell arra, hogy azok ne vál­janak tartalmatlan szólamokká, kampányszerű programmá. Ezért a tudatosításnak mindig valami új elemet kell tartal­maznia. A közösségi szellem egyik legalapvetőbb vonása az, hogy a közösség mindet^ tagjá­nak világosan kell látnia és tu­datosítania, hogy a társadalom szempontjából milyen feladata van annak az iskolának, amely­nek a tanulója, mit jelent az adott iskolatípusjjan szerzett bi­zonyítvány. mire jogosítja őt fel az iskolatípus elvégzése, s milyen érvényesülési lehetősé­gekkel számolhat az életben. E tekintetben a közösség elsősor­ban a fejlett közvélemény hangjával és a fejlett önérté­kelés kialakításával járulhat hozzá a közösségi — és azon belül az egyéni — célok, ter­vek reális megfogalmazásához és tudatosításához. A jó közösség kialakításában fontos szerepe van a közössé­gen belüli funkcióknak és a hozzájuk kapcsolódó szerepkö­rök kialakulásának. A közösség fejlettségi szintjét bizonyítja az, ha ezek a szerepkörök, funk­ciók az adott közösség reális szükségleteinek a betöltését szolgálják és a közösségben a munkamegosztás alapján a funkcióval járó feladatokat si­mán, noszogatás nélkül telje­sítik a megbízottak. Minél differenciáltabb a munkameg­osztás és minél zökkenőmen­tesebb a szerepkörökkel járó feladatok teljesítése, annál fej­lettebb az adott közösség. Jó közösség megfelelő vita­színvonal nélkül szinte elkép­zelhetetlen. A viták során ala­kul kl a közvélemény, a cso­portban uralkodó értekrend­szer, a meggyőződés stb. A vi­ta szabályainak, törvényeinek a betartása, Sz önismeret, a kriti­kai szellem, az érvelés színvo­nala, mások véleményének a meghallgatása, a megtárgyalt kérdések komolysága vagy for­mális jellege bizonyíthatja a jó közösségi szellem fejlettségi szintjét és képet adhat arról is. mennyire fejlődött ki a nyil­vánossági igény. Mindezeknek a kialakulására nagy hatással van a csoportban alkalmazott vezetési stílus. A nevelésben minden fokon a demokratikus vezetési stílus és megfelelő lég­kör kialakítása a legcélszerűbb. Ebben az esetben egyensúly jön létre a rend és az egyéni szabadság között, a vezetés — intenzitását tekintve — közép­úton halad és teret biztosít az egyéni kezdeményezésnek is. Az elmondottakban — a probléma bonyolult volta miatt — csak arra szorítkoztunk, hogy vázoljuk a közösség és ezen belül a közösségi szellem kialakításának néhány feltéte­lét. Ezek ismerete nélkül azon­ban nehéz lenne eredményes munkát végezni akár az iskolá­ban, akár más intézményben kí­vánjuk kialakítani a közösségi szellemet. K. D. Lenin prágai látogatásaival mór számos szerző foglalkozott, de mind a mai napig sem mondhatjuk, hogy e témát maradéktalanul feldolgozták volna. Megkíséreljük röviden összefoglalni mindazt, amit ezzel kapcsolatban sikerült megállapítani. Az első látogatás Mielőtt még az egyszer le­velezését nyil­vánosságra hoz­ták, úgy vélték, hogy Lenin csak kétszer látoga­tott el Prágába: 1901 tavaszán és 1912 január­jában, a bolsevikok prágai kon­ferenciájának" időszakában. Ez a konferencia nagy fordulatot je­lentett az orosz szocialisták munkájában, ezután kezdett Oroszországban kifejezetten ér­vényesülni a marxizmus. A párt élére fiatal emberek kerültek, akik később jelentős szerepet játszottak az 1917-es forradal­mi esztendőben, majd a szovjet állam építése során vezető he­lyekre kerültek. Miroslav Ivanov Lenin Prá­gában című könyvében próbál­ta első ízben bizonyítani, hogy Lenin már korábban, 1900 őszén volt Prágában. Bizonyíté­kai meggyőzőek és hasonló kö­vetkeztetésre jutottak azok is, akik ezzel a tematikával ké­sőbb foglalkoztak. Tehát Lenin első prágai látogatása 1900. szeptember 7-e és 19-e közé esik. Miért, éppen akkor? Mit je­lentett ez a látogatás és milyen következményei voltak? Lenin háromévi száműzetése az 1900-as év kezdetén ért vé­get. Az volt a véleménye, hogy az oroszországi szocialista moz­galomnak használna, ha saját folyóirata lenne. Otthon a cári rendőrség szeme előtt ez lehe­tetlen volt, ezért Lenin külföld­re utazott. Lipcsében megálla­podott barátaival, hogy a lap neve Szikra lesz. Ezzel kapcsolatban érkezett Lenin első ízben 1900 szeptem­berében Prágába. Antonín Né­mec jelentős szociáldemokrata funkcionárius ajánlott egy meg­bízható embert, aki mindenben segítségére volt Ez František Modráček volt, a Szociáldemok­rata Párt nyomdászszervezeté­nek dolgozója. Az első találko­zóra, amelyen Lenin a Meyer nevet használta, Modráček így emlékezik vissza: ,,1900 nyarán a Právo lidu • szerkesztősége egy orosz elv­társat küldött hozzám, aki — mint később kiderült — a Mey­er álnevet használta Ezzel az elvtárssal sok mindenről be­szélgettünk, és úgy volt, hogy nálam tölti az éjszakát is. Én azonban Vršovicén laktam, a Kollár és Neruda utca sarkán, lakásom pedig olyan kicsi volt, hogy még egy szalmazsákot sem adhattam neki, ezért nem éjszakázott nálam ..." Nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hol történt a találkozás és azt sem tudjuk, hogy Lenin akkor mennyi ideig tartózkodott Prágában. Modráčekkel történt találko­zása után Lenin az Oroszor­szágba küldött leveleiben több­ször írt arról, hogy Prágában telepedett le. Leírta a város szépségét és közölte címét is: Franz Modracek, Smecky 27. Prag ... Mindez azonban csal< megté­vesztés volt, a hosszabb prá­gai letelepedéséről szóló hírrel a cári rendőrséget akarta félre­vezetni, mert tudta, hogy leve­leit felbontják így akarta el­terelni a figyelmet valódi — müncheni — tartózkodási he­lyéről. Az Oroszországból érkezett postai küldeményeket Modrá­ček Münchenbe továbbította „Meyer úrnak". „Meyer úr" vi­szont Modráček címére küldte az Oroszországba továbbítandó leveleket, amelyekre Modráček osztrák bélyeget ragasztott és az orosz rendőrség azt hihette, hogy a cár ellensége Prágában él. Azonban nemcsak levelek és kisebb csomagok érkeztek a prágai .„átrakódéra", hanem il­legális röpiratokkal telt 35 kg­os küldeménvek is . . A második látogatás Lenin második prágai látoga­tásáról csak kevés adat áll ren­delkezésükre. Bizonyos, hogy erre 1901. február 28-a és már­cius 3-a között került sor. Fel­tételezhető, hogy Lenin még a megérkezése napján eltávozott. Mi volt e látogatás oka? Az egyik az, hogy a prágai „tran­zit" akadozott, a másik pedig, hogy márciusban kellett talál­koznia Nagyezsda Krupszkájá­val Tehát az útlevéllel kapcso­latos formalitások elintézése végett Münchenből Bécsbe kel­lett utaznia és ebből az alka­lomból Prágát is meglátogatta. Ekkor ismerkedett meg Anto­nín Svécenývel, a szociáldemok­szálló áraival, de ugyanilyen árcsoportba tartozó szálloda több is volt. Az akkori tulajdo­nos fia, apja elbeszélése alap­ján erősítette meg a tényt. Apja ugyan nem tudta ki a vendége, de fiával később a prágai rendőrségen dolgozó is­merőse közölte. A rendőri irat­tárban azonban nem sikerült felfedezni a meggyőző bizonyí­tékot. Nagyon valószínű, hogy Lenin LENIN Prágában rata nyomdászegyesület vezető­jével. E látogatás eredménye­ként Lenin közölte anyjával Modráček új címét, dhová szin­tén érkeztek ettől az időpont­tól kezdve küldemények. A má­sik (Smečky 27) a nyomdász­egyesület címe volt. Április második felében az egyesület a Myslíkov utca 1959 alá költö­zött. A prágai vámőrök 1901 végén elfogadták a Szikra kilencedik számát tartalmazó csomagot, és ezzel a prágai tranzit megbé­nult. A harmadik — utolsó — látogatás Lenin harmadik "prágai láto­gatása tartott a legtovább. Ak­kor „a bolsevikok prágai kon­ferenciáját" vezette, amelyről már említést tettünk. 1911 no­vemberében Lenin elküldte munkatársát, Pjatnyickit, Anto­nín Nemechez, a Szociáldemok­rata Párt vezetőjéhez a követ­kező levéllel: Párizs, 1911. november 1. Tisztelt elvtárs! Nagyon lekötelezne, ha ta­náccsal és tettekkel segítene a kővetkező ügyben. Pártunk szervezési tanácsa konferenciát akar összehívni, természetesen külföldön. Nem lehetne ezt a konferenciát Prágában szervez­ni? Számunka legfontosabb, hogy ezt az ügyet szigorúan konspirativ alapon szervezhes­sük. Senki, semmilyen szervezet nem tudhat róla ... Nagyon kérem tisztelt elvtárs, hogyha van némi lehetősége, segítsen és közölje annak az elvtársnak a címét, aki — be­leegyezése esetén — ezt az ügyet gyakorlatilag megvalósít­hatja. Az lenne a legjobb, ha az illető elvtárs értene oroszul... Pártos üdvözlettel Nyikolaj Lenin Némec a levél olvasása után nemcsak megígérte a segítsé­get, hanem a szavát is tartotta. Pjatnyicki látogatása után öt héttel már megjelentek Prágá­ban a konferencia első küldöt­tei. A konferencia kezdetének és főleg Lenin Prágába érkezé­sének időpontját illetően a kö­zelmúltból származó források adatai eltérők. A konferencia 1912. január 18-án vagy ,19-én kezdte meg a tanácskozásait és 1912. január 30-án ért véget. Le­nin valószínűleg a konferencia kezdete előtt három-négy nappal érkezett Prágába. Mi az, ami Lenin ekkori tar­tózkodásával kapcsolatos ko­rábbi állításokból kétséges? Pékiául J. P. Onufrijevnek az az állítása, miszerint Lenin a küldöttekkel megnézte a Nem­zeti Színházban vendégszereplő orosz énekesek Onyegin előadá­sát. B. Vyšín a prágai Lenin Múzeum külső munkatársa, a Nemzeti Színház 1912 januári programjának és Lenin prágai látogatása egyes időpontjainak tanulmányozása alapján megál­lapította, hogy az említett elő­adást a küldöttek láthatták, de nem Lenin társaságában, mivel ő akkor már elhagyta hazánk területét. Százszázalékosan bizonyított téijy, hogy Lenin a Myška-szál­lóban lakott. Lenin látogatásá­ról Emanuel Škatula írt a Prá­vo liduban 1912-ben, és e cikk alapján öt évvel később M. Iva­nov arra a következtetésre ju­tott, hogy Lenin a Myška-szálló­ban, majd a žižkovi Tatra-szál­lóban lakott. Bebizonyosodott, hogy a Škatula cikkében feltün­tetett szobaár egyezik a Myška­a Cseh Szociáldemokrata Párt vezetőivel a Náplavní utca 8-as és a Žitná utca 36-os vagy 38-as számú házában (Hakl fodrász­nál, akinek jő kapcsolatai vol­tak Jáchym Havlenáva), a kon­ferencia előkészítőjével) talál­kozott. Lenin többször hosszú sétát is tett Prágában és meg­csodálta a város műemlékeit. Bizonyosan elkísérte a már em­lített Havlena, aki müveit em­ber és munkásmozgalmunk ve­zető dolgozója volt. Máskor K. Taugsíg vagy J. P. Onufrijev, Lenin lakótársa volt a kísérői Emlékirataiban beszél arról, milyen kiválóan ismerte Lenin a prágai műemlékeket. A kísérők visszaemlékezései­ből tudjuk, hogy Lenin járt á Károly hídon, a várban, a Kam­pán és Petrinen. Teljesen bizo­nyított Lenin látogatása a Bel­veder-szállóban, ahol a prágaf konferencia küldötteivel beszél­getett. Prágai tartózkodása alatt Ide­je nagyrészét a Hybern utcai Népházban (ma Lenin Múzeum) töltötte. A Népház hátsó részé­ben levő kisteremben vezette a konferencia tanácskozásait és itt vett részt a búcsúvacsorán, amelyen jelen voltak a mi mun­kásmozgalmunk tényezői is. J. P. Onufrijev tudósít arról, hogy Lenin nem volt megelé­gedve a Belveder-szállőval, mert félt az árulástól. Ezért a küldötteket illegális lakásokban helyezték el. Lenin Onufrijevet választotta lakótársul és egy cseh munkásnál laktak. Az ut­ca és a szállásadó nevére nem tudott visszaemlékezni, és ezért Miroslav Ivanovnak minden erőfeszítése ellenére sem sike­rült Leninnek ezt a prágai la­kását kinyomoznia. TOVÁBBI NYOMOK Ivanov könyvét alapos kuta­tás előzte meg, amelybe a Ve­černí Praha is bekapcsolódott, de úgy látszott, hogy újat már nem lehet felfedezni. És mé­gis... 1965-ben levél érkezett a prá­gai Lenin Múzeumba és később megtalálták a levél íróját is. Azt állította, hogy 1912-ben Prágában beszélt Leninnel, aki akkor a Gyatlov álnevet hasz­nálta. Azonban a múzeum dolgozói, akik Lenin életével és munkás­ságával foglalkoznak, ezt az ál­nevét nem ismerték. Miloš Jan­dának sikerült megállapítani, hogy az a bizonyos Gyatlov egy tanár, aki 1912-ben főiskolai hallgató volt Prágában és nála találkoztak a bolsevista eszme hívei. Krupszkája címjegyzéké­ben megtalálta Gyatlov címét is. Ez a címjegyzék tartalmaz­ta azok nevét, akikkel Krupsz­kája kapcsolatban állt, tehát akik Leninnek is barátai, vagy ismerősei voltak. így állapítot­ták meg, hogy Lenin harmadik prágai látogatása alatt egy ideig Gyatlovnál tartózkodott. Ezt Gyatlov utódai is megerősí­tették. Majd 1967-ben Ševčenko, Gyatlov Moszkvában élő barátja is igazolta. Végül a pontosság kedvéért közölni kell, hogy Gyatlov a Reznická utca 14-ben lakott. Lenin 1912. január 30-án uta­zott el Prágából. Dr. Václav Va­cek, a munkásmozgalom akko­ri dolgozója, a későbbi polgár­mester, — aki a vonatjegyeket szerezte meg a küldötteknek — nem tudta, hogy a Ferenc Jó­zsef pályaudvarról Drezda feK utazó küldött kicsoda. Csak évek múlva ismerte fel a kül­döttben Lenint. VLADIMÍR MATES

Next

/
Oldalképek
Tartalom