Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-09 / 289. szám, kedd

n e K 14 440 koronát, vagyis több mint nyolcezer koronával nö­vekedett. A járási mezőgazda­sági társulás is tud már né­hány kézzelfogható eredményt felmutatni. Ide tartozik a ba­romfiüzem létrehozása, amely­lyel korszerűsítették, növelték és gazdaságossá tették a to­jás és a baromfihús termelé­sét. A termelés jövőre 1968-hoz viszonyítva a kétszeresére nö­vekedik és 9 mezőgazdasági üzemben összpontosul. Mi fékezi a fejlődést Az eredmények felsorolása mellett azt is meg kell mon­dani, hogy a szóban forgó évek során a mezőgazdasági üzemek 45 főiskolai és 300 szakközépiskolai végzettségű fiatallal gyarapodtak, azonban ennek ellenére a járásban még mindig 73 szövetkezetben nincs főiskolai és 15-ben szak­középiskolai végzettségű szak­ember. Ez kétségtelen, hogy kihatással van a fejlődésre is. Itt érdemes megemlíteni a mé­hi szövetkezetet, amely a szakemberkérdést üzemi ösz­töndíj létesítésével igyekszik megoldani. A fejlődés kerékkötői közé tartozik az a tény is, hogy a kisebb szövetkezetek egyesíté­se ellenére a járásban még mindig tizenhat 300 hektáron aluli, harminchét 300—500 hektáros szövetkezet van. Mindössze 27 szövetkezet gaz­dálkodik 500—700 hektáron. Az úgynevezett „mini szövet­kezetek" fékezői a nagyüzemi termelés kibontakozásának és a szakosításnak. A termelés növelésére az sincs jó hatással, hogy a mezőgaz­dasági termékeket felvásárló üzemek raktárhiánnyal küzde­nek. A járás több körzetében épül gabonasiló, ezekből azon­ban csak jövőre adnak át hár­mat. A gép- és traktorállomás szolgálataiban is sok a kifogá­solni való, és ezeket a jövő­ben okvetlenül javítani kell. Mit hoz a jövő? A járásban még több mint ezer magángazda található. Ezért a járás mezőgazdaságá­nak fejlesztéséről szóló távlati és jövő évi tervekben első he­lyen szerepel ezeknek a szö­vetkezeti tagokká való meg­nyerése, valamint az apró szö­vetkezetek egyesítése. A má­sik kérdéscsoport a földalapot érinti. A folyók szabályozásá­val (Sajó, Túróc, Rima) 2800 hektár főidet tesznek termő­vé. A járás déli részén a me­redek hegyoldalakra szőlőt, gyümölcsfákat telepítenek, s Így 1975-ig 500 hektár szőlővel és 700 hektár gyümölcsössel lesznek gazdagabbak. Ezzel összefügg a borospincék és a gyümölcstárolók építése is. A baromfihús és a tojás ter­melése terén már megoldották a problémákat. Az elkövetkező öt évben a sertéshús termelé­sében akarnak rendet teremte­ni. Ezután a tejtermelés kerül sorra. Ugyanis a tehenenkénti tavalyi évi hozam csak 2202 liter volt. Bár az idei terv 2500 liter fejési átlaggal számol, ez kevésnek mondható. Éppen ezért komplett tejgaz­daságok létesítésével számol­nak. A mezőgazdasági termeléssel lépést kell tartani a feldolgo­zó üzemeknek, illetve az élel­miszert gyártó vállalatoknak is. Még idén hozzáépítenek a ri­maszombati tejüzemhez egy tej­szárító részleget, és így az üzem napi kapacitását 60 000 liter tej feldolgozásával" növe­lik. Átépítés alatt áll aHlso konzervgyár is és kibővítik a dohánygyárat. A tervben szere­pel egy nagy teljesítményű malom építése, valamint egy olyan nagy húsfeldolgozó üzem, amely képes lenne a já­rásban termelt összes hűs­mennyiséget feldolgozni. Az egészet összegezve el­mondhatjuk: a járásban arra törekednek, hogy a mezőgaz­dasági, az élelmiszeripari és a szolgáltatási üzemek egysé­ges agrokomplexumot képez­zenek, és így a következő idő­ben még szebb eredményt ér­jenek el. N 1. Legyen a tájékoztatás alapos, sokrétű AZ INFORMÁCIÓ KÖZLÉS PROBLÉMÁI Sajtónk nemrégen közölte a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének az 1987—70-es pártoktatási évre vonatkozó nyi­latkozatát. E határozatnak az a célja, hogy felújítsa a párt­tagok marxista—leninista szellemben történő eszmei-politikai nevelését, és kiküszöbölje azt az utóbbi években sok párt­szervezetben meghonosodott opportunista gyakorlatot, mely szerint nem fordítottak megfelelő figyelmet a marxista—le­ninista elmélet alapján történő eszmei integrációra. Az ogrokomplexum megteremtésére tö re ke d nek Az ügyész szemével A FEGYELEM megszilárdítá­sáról, a szocialista tulajdonnak az eddiginél fokozatosabb vé­delméről, eltékozlásának, szét­lopkodásának megakadályozá­sáról az utóbbi időben igen sok szó esik. Az említettek is ré­szét képezik országunkban az általános helyzet rendezésének. A törvények megtartása felett járási méretben az ügyészség őrködik. Hogyan látják ők az ezzel kapcsolatos helyzetet? Er­ről beszélgettünk egyebek között dr. Petrás Sándor elvtárssal, a lévai járási ügyészség vezető­jével. — A szocialista tulajdon gaz­dasági életünk alapja — mond­ta bevezetőben Petrás elvtárs. — Védelme minden egyes ál­lampolgár elemi kötelessége. Sajnos, tanúi vagyunk annak, hogy sokan nem tartják magu­kat ehhez. Ahelyett, hogy őriz­nék a közvagyont, inkább szét­lopkodják, saját céljaikra hasz­nálják fel, és ily módon meg­károsítják a társadalmat. Az ügyész szavait szemlélte­tő példákkal illusztrálja. A lévai felvásárlási üzem né­hány alkalmazottja összetévesz­tette a szocialista tulajdont a saját vagyonával. Csáki szalmá­jaként bántak a felvásárolt ga­bonával, és ezzel tetemes kárt okoztak a közösségnek. A lel­kiismeretlen alkalmazottak az utóbbi időben nagy mennyisé­gű gabonát loptak el a válla­lattól. A lopott gabonát az üzem tehergépkocsijain a járás terü­letén kívül eső községekbe, har­minc-negyven kilométer távol­ságra szállították, és ott jó pénzért eladták. Csak a gépkocsivezetők a bű­nösök? — tette fel a kérdést az ügyész, és mindjárt válaszolt is rá. — Természetesen nem­csak ők, hanem azok a vezető dolgozók is, akiknek a hanyag­sága lehetővé tette a bűncse­lekménnyel sorozatos elköve­tését. Bűnös módon elhanyagol­ták az ellenőrzést. A vállalat kapuján kihajtó megrakott te­herkocsikat nem ellenőrizték kellően, hogy mennyi gabonát visznek ki, és azt hova szállít­ják. Ez a hanyagság vezette a bűnözésre a megtévedt alkal­mazottakat. Először csak má­zsás tételekben loptak, később vérszemet kaptak és tonnaszám­ra tulajdonították el a közel­látásra szánt gabonát. A KORSÚ ebben az esetben is csak addig járt a kútra, míg össze nem tőrt. A közbiztonsági szervek leleplezték a büntevé­kenységet és a tettesek ellen megindították az eljárást. Tipikus példája ez a rendsze­res és alapos ellenőrzés elmu­lasztásának. Ez teszi lehetővé a legtöbb gazdasági jellegű bűn­tett elkövetését. Számos gazda­sági szerv vezető dolgozói nem teljesítik lelkiismeretesen ez­irányú kötelességeiket. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol nincs rendszeres és alapos ellenőrzés, ott előbb-utóbb meg­lazul a munkaerkölcs, a fe­gyelem, és ez odáig fajulhat, hogy egyesek nem tudnak el­lenállni a csábító lehetőségnek, meginognak éš a bűn útjára té­vednek. Ezt igazolja az a bünper is, amelyben nemrégen hozott íté­letet a bíróság. Trvalec József, a Zselízi Állami Gazdaság trak­torosa aratáskor a kombájntól szállította a gabonát a gazda­ság magtárába. A közbiztonsági szervek járőre egyszer rajta­kapta, hogy a traktor után kap­csolt pótkocsival harmicnégy mázsa gabonát nem az állami gazdaságba, hanem saját udva­rába szállított. Fényes nappal kísérelte meg a gabona eltu­lajdonítását, és nyilván nem tartott attól sem, hogy a je­lentfis mennyiségű árpa eltű­nését észreveszi valaki. A köz­biztonsági szervek éberségének köszönhető, hogy a társadalmi tulajdon fosztogatását megaka­dályozták. Az elmondottakból azt a ta­nulságot lehet levonni, hogy az ellenőrzés megszigorítása jelentősen csökkenthetné nap­jaink egyik legelterjedtebb és társadalmi szempontból nagy­mértékben veszélyes bűntevé­kenységét, a gazdasági jellegű bűnözést. — SZERETNÉM KIHASZNÁL NI az alkalmat, a sajtó nyilvá­nosságát — mondotta Petrás elvtárs, — hogy figyelmeztes­sek a bűncselekmények elköve­tésének egy további gyakori té­nyezőjére, a meggondolatlan­ságra. Ennek súlyos, sokszor tragikus követelményei vannak. Intő példa igen sok van. Idéz­zünk néhányat tanulságként a lévai járásban megtörtént ese­tek közül. Május végén két jóbarát va­dászni ment a füzesgyarmati határba. Egyikük sem tartotta meg a vadászatnál nélkülözhe­tetlen biztonsági szabályokat. Eltávolodtak egymástól, és ami­kor egyikük gyanús mozgást vett észre a bokor mögött, őzet vélve ott, elsütötte a puskáját. Amikor odament elszörnyedve látta, hogy barátját lőtte agyon. A szerencsétlen ember mintegy kétszázötven méternyire eltá­vozott a közösen megbeszélt helyről. A másik vadász pedig anélkül használta fegyverét, hogy meggyőződött volna, mi­lyen élőlény van a kérdéses he­lyen. A meggondolatlanság miatt elveszett egy fiatal élet, gyerekek siratják apjukat, fele­ség a férjet. Egy közmegbecsü­lésnek örvendő állampolgár pe­dig bíróság elé került, amely két és léi évi szabadságvesz­tésre ítélte. Egy évvel ezelőtt hasonló esat történt járásunkban, de ak­kor a tettest felmentették — jelentette ki a járási ügyészség vezetője. TOVÁBBI tragikus eset ez év augusztusában történt Cseke községben. Kiadós záporeső után a szomszéd portájáról sok víz zúdult Bucsko László, az ál­lami erdészet csoportvezetője udvarára. Hogy elejét vegye az esetleges kárnak, a nevezett egy csákánnyal árkot ásott a víz levezetésére. Eközben né­zeteltérése támadt szomszédasz­szonyával, akivel már hosszabb ideje haragos viszonyban volt. Az ellenségeskedés onnan eredt, hogy a csoportvezető több íz­• ben bírálta szomszédasszonya férjét részegeskedés, rossz mun­kaerkölcse, gyakori munkamu­lasztásai miatt. A nézeteltérés ez alkalommal tettlegességgé fajult, az asszony kővel fejbe hajította szomszédját. A kő fel­hasította Bucsko szemhéját, ar­cát elöntötte a vér. A férfi fel­dühödött, a szomszéd udvarába rontott és üldözőbe vette az asszonyt, aki futott előle, de menekülése közben elesett. A magáról megfeledkezett Bucsko László csákánnyal kétszer fej­be sújtotta szomszédasszonyát, aki kiszenvedett. Bucsko László ekkor döbbent rá, mily jóvátehetetlen dologra ragadtatta magát. Tettét töre ; delmesen bevallotta. A bíróság tekintetbe véve az enyhítő kö­rülményt és a tfádlott kifogás­talan előéletét, kiváló munkaer­kölcsét, az idevonatkozó parag­rafust alkalmazva a törvényben megszabott határon aluli bün­tetést alkalmazott, négy évi sza­badságvesztésre ítélte Bucsko Lászlót. Az ítélet még nem jog­erős. — AZ OKULÁS céljából is­mertetett esetekhez, úgy vélem, nem szükséges kommentár — fejezte be szavait az ügyvéd. GAL LÁSZLÓ A rimaszombati járást orszá­gos viszonylatban az elmara­dott járások közé szoktuk so­rolni. xNincs elegendő ipara, az emberek más járásokban ke­resnek munkalehetőséget, megélhetését. Lakosaink száma emiatt egyre csökken. Viszont ha a mezőgazdaságáról kerü­leti viszonylatban van szó, a termékeny járások közé sorol­ják. Kétségtelen az is,, hogy a járás mezőgazdasága nagyott fejlődött, de még mindig nem tartanak ott, hogy azt mond­hatnák: a célba értünk. Tudják ezt a mezőgazdasági szakem­berek és a járás vezetői is. Éppen ezért már hónapok óta elemzik a mezőgazdasági üze­mek 1960-tól 1968-ig elért fej­lődését, és azt a lehetőséget, hogy 1980-ig milyen további fejlődést érhetnének el. Igye­kezetük célja a termelés nö­velése, szakosítása, az agro­komplexum megteremtése. A múlt mérlege Az 1960-as évhez viszonyít­va a szövetkezetek bruttó be­vétele 1968-ban 338, az álla­mi gazdaságoké 264 százalék­kal növekedett. Míg 1960-ban a szövetkezetek 1 hektár me­zőgazdasági területen 2368 ko­rona értéket tudtak csak ter­melni, addig 1968-ban már 5520 koronát, az állami gazda­ságok pedig hektáronként el­érték az 5587 koronát. Persze ezeket az eredményeket nem hasonlíthatjuk össze valame­lyik csallóközi Járáséval, ahol a mezőgazdasági termelés sok­kal intenzívebb. Csupán azért soroltuk fel, hogy szemlélte­tőbb legyen a nyolc év alatti fejlődés. Az említett idő alatt a já rásban hektáronként 302 liter­rel növelték a tejtermelést, a tehenenkénti évi fejési átla­got pedig 670 literrel. A nyolc év alatt a búza hektárhozama 17,3 mázsával lett nagyobb, és tojásból hektáronként 110 da­rabbal többet termeltek. A hústermelés terén a fejlődés mutatója hektáronként 91,2 kilogramm, a szerves műtrá­gya hektáronkénti felhasználá­sa pedig 47-ről 126,3 kilóra emelkedett. Nemcsak a termelés, hanem a szövetkezeti tagok évi bevé­tele is nagyobb lett. Míg az 1960-as évben egy szövetkeze­ti dolgozó évi bevétele csak 6138 korona volt, addig nyolc évvel később már elérte a Az elvtelen gyakorlat kikü­szöbölése nehéz feladat. Annál is inkább, mert több pártfunk­cionáriusnak az a nézete, hogy a tömegtájékoztatási eszközök gyors fejlődése következtében nem szükséges az alapszerve­zetekben politikai felvilágosító munkát végezni. E hivatásról azonban egyik szervezet sem mondhat le. Az ideológiai-politikai hatás tömegeszközei ma széles kör­ben olyan funkciót töltenek be, melyek eredetileg, így például a kommunista párt megalakítá­sának idejében, kizárólag az ideológiai-politikai tevékenyaég helyi formáit és módszereit il­lették meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyi poli­tikai felvilágosító munka el­avult és szükségtelen. Szociológiai felmérések azt igazolják, hogy a párttagok 68 százaléka a CSKP bel- és kül­politikájára vonatkozó informá­ciót kizárólag a sajtótól, a rá­diótól és a televíziótól kapja. A tagoknak csupán 3,9 százalé­ka nyeri a tájékoztatást más forrásból. A tájékoztatás kulcs­fontosságú formái tehát a tö­megtájékoztatási eszközök, emellett azonban igen fontos szerep hárul a helyi szervekre is. A párton belül az informá­ció nagy részét elsősorban ne­kik kellene szolgáltatniuk. Az elmúlt év tapasztalatai megmutatták, hogy a tömegtá­jékoztatást — e korszerű ha­talmi eszközt — a szocialista társadalom szükséglete érdeké­ben a kommunista pártnak kell irányítania és ellenőriznie. El­lenkező esetben ezt olyan cé­lokra használhatják fel, ame­lyek a szocializmus alapját is veszélyeztetik. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a tömegtájékoztatási esz­közök az utóbbi években dina­mikusan fejlődtek. Csehszlová­kiában 1937-ben például 14, 1957-ben 4, 1967-ben viszont már 3 személyre jutott egy rá­diókészülék. A televíziós készü­lékek számát illetően ez a nö­vekedés még nagyobb. 1957-ben 60, 1967-ben pedig már 5 la­kosra jutott egy televíziós ké­szülék. Ez azt jelenti, hogy köztársaságunkban ma minden A tervrajz fölött... (Németh J. f elv.) egyes család rendelkezik rádió­készülékkel, és minden máso­dik családban a televíziókészü­lék is megtalálható. Annak ellenére, hogy a saj­tót tekintve a titulusok szánia nem emelkedett, a megjelenő lapok egyszeri példányszáma több mint 600 000-re tehető. A könyvkiadásban is növekedés tapasztalható. A tömegtájékoz­tatási eszközök így a műszaki­gazdasági nehézségek és hiá­nyosságok ellenére is a társa­dalom és a párton belüli tá­jékoztatás széles körű alapját képezik. Arra kell ezért töre­kedni, hogy ezeket až eszkö­zöket a lehető legnagyobb mértékben arra használjuk fel, hogy ezek. a szocialista társa­dalmat jól, sokoldalúan és ob­jektíven tájékoztassák. Az alapszervezetekben érvé­nyesülő helyi tájékoztatás azért fontos és nélkülözhetet­len, mert ez lehetővé teszi a párton belüli szervezettség színvonalának a növelését, az ideológiai-politikai információk céltudatos közlését. A tömegtá jékoztatási eszközökhöz viszo­nyítva az ilyen tájékoztatásnak f az az előnye, hogy a taggyűlé- • seken és a pártoktatás kereté­ben biztosíthatjuk minden párt­tag informáltságát és személyi- xi ségének a fejlesztését. Az ideológiai integráció he- ^ lyi eszközei megteremtik a le- £ hetőségét annak is, hogy a Nem nálunk találták fel... Olvasom az újságban, hogyan pont pénteki napon érkezett frank lesznek a szabad napok az Unne hon fővárosába. E z nagy baj volt, pek alatt. Vasárnap lesz szerda, mert a böjti napon nem lehetett január harmadikán jövöre lesz az megrendezni a pápa fogadtatására idei szilveszter, tehát 1969. decem- tervezett lakomát, pedig ismeretes, ber 31 e, vasárnap pedig a két milyen fontos jó benyomást kelte­nappal azelőtti péntek. Ez a mun- ni a befolyásos vendég érkezése­kaidő gazdálkodási naptárreform kor. Szerencsére a pápa nem volt (6 dolog, egyrészt mert egymás- annyira dogmatikus, mint amilyen után rakja szabad napjainkat, más- éhes, s ráadásul szerette, ha jó részt pedig jó vicctéma sokáig. lakomával fogadják. Hivatalos A történelmi hűség kedvéért döntést hozott tehát, hogy az az­azonban meg kell mondanom, napi péntek nem péntek, hanem hogy ez a naptáros zsonglőrmutat- csütörtök. Mivel csalhatatlan volt, vány nem újkeletú, nem mi talál- Így l- lett, s azon a nyolcszáz év tuk fel. 1147-ben 111. Jenő pápa 1 előtti héten két csütörtök volt, s Párizsba utazott, a történetesen j*fen péntek sem. (vil.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom