Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-09 / 289. szám, kedd

Illllllll illlllllll Gondoltunk-e erre? Néhány szó a körzeti hivatalokról és a kis faluk hnb­elnökeiről A körzeti hivatalok leg­főbb célja: az állami köz­igazgatást közelebb vinni a lakossághoz, meggyorsítani a lakosság ügyeinek elinté­zését. Ha visszatekintünk az el­miílt néhány hónapra és fi­gyelembe vesszük a lakos­ság véleményét, megállapít­hatjuk, hogy a körzeti hiva­talok ennek a küldetésük­nek eleget tesznek, összeha­sonlíthatatlanul gyorsabban, rövidebb idő alatt intézik el a lakosság ügyeit, kérel­meit, mint amikor a körzeti hivatalok által most vezetett agendát a felsőbb szervek intézték. S ha az állami köz­igazgatás lakosságához va­ló közelebbvitelét szó sze­rint értelmezzük, itt is meg­nyugtató megállapításra ju­tunk. Hiszen a körzeti hiva­talok dolgozói többségükben sokéves, tapasztalt hnb­funkcionáriusok, akiknek munkáját még az is elősegí­ti, hogy az előző működési területeken szerzett ismere­teket és tapasztalatokat elő­nyösen felhasználhatják. A polgárság szemszögéből néz­ve nem lebecsülendő tény, hogy az ügyfelek sok időt s egyben anyagiakat is taka-. rítanak meg. De bizonyít­sunk: ha a lévai járás Ipoly­födámes községéből valaki a járási székhelyre akart jutni, oda-vissza kb. 110 ki­lométert kellett utaznia au­tóbusszal (esetenként két­szer is átszállni), az útikölt­ség kb. 35 korona, de egy munkanapot is kihagyott, ami a népgazdaság szem­pontjából is komoly veszte­ség. Ha az ügyet egyszerre nem sikerült elintéznie, kezdhette a kálváriát elöl­ről. A körzeti hivatalok megalakításával ez meg­szűnt, hiszen az adott ügyet helyben elintézheti, míg a körzeti hivatal hatáskörébe tartozó községek lakosságá­nak csak néhány kilométert kell utazniuk. Ezek alapján úgy gondolom, a körzeti hi­vatalok létjogosultsága indo­kolt, de. . . ... Köztudott, hogy a hnb-k körzeti hivatalainak megala­kításával a kisebb községek­ben nem lesznek fizetett hnb-elnökök (a nagyobb községekben megmaradnak). Itt vetődik fel a kérdés: Mi lesz a kis falukkal? Ki biz­tosítja majd a „Z"-akcióban és a községfejlesztésben ed­dig elért szép eredmények folytatását ezekben a hely­ségekben? Jól tudjuk, hogy a községek életében milyen fontos szerepet játszanak a hnb-elnökök. Előkészítik, szervezik a különböző akció­kat, irányitják az egyes bi­zottságok munkáját, egyszó­val, gondoskodnak arról, hogy községük az adott le­hetőségek között minél töb­bet fejlődjön. Ez igényes munka, sok felelősséggel és olyan problémákkal, melyek megoldásához kellő tapasz­talatra van szükség. Fel­vetődik a további kérdés: Si­kerül-e olyan egyént kivá­lasztani és az elnöki funk­cióra jelölni, aki ezen köve­telményeknek eleget tud tenni, amikor funkcióját tár­sadalmi munkában, foglal­kozása mellett látja el. Lesz-e ideje arra a tanács többi tagjával együtt, hogy társadalmi munkában, a „Z ­akció vagy a községfejlesz­tés keretében biztosítsa és megszervezze a kultúrház, más középületek vagy gya­logjárdák építését, parkok, játszóterek, sportpályák lé­tesítését? Az évente megis­métlődő ünnepélyekről, az előre nem látható akciókról nem is szólva. Ogy gondo­lom, hogy az ilyen funkció betöltéséhez egész emberre van szükség, aki rendelke­zik elég idővel, tapasztala­tokkal ahhoz, hogy az ilyen igényes feladatokat követ­kezetesen és maradéktalanul megoldja. Nem valószínű, hogy a társadalmi munká­ban működő hnb-elnök mun­kahelyéről hazatérve ás a községekben nélkülözhetet­len ház körüli teendőket el­végezve, minden esetben ta­lál elég időt ahhoz, hogy az elnöki funkcióval kapcsola­tos feladatokat rendszere­sen, teljes megelégedésre és minden fogyatékosság nél­kül elvégezze. Tehát az utol­s'ó kérdés: Föbeosztású vagy társadalmi munkában műkö­dő elnököt? GRADZIEL KAROLY Jó szomszédok vagyunk ÉLJÜNK A LEHETŐSÉGEKKEL EGYÜTTMŰKÖDÉSI A nem­zetközi tárgyalásokról kiadott közleményekben, a sajtó, rádió és televízió híradásaiban, poli­tikusok nyilatkozataiban hány­szor hangzott el vagy került papírra ez a szó! Ez a kifejezés szép, emberi fogalmat tartal­maz, hiszen az együttműködés legalábbis a szocialista orszá­gok kapcsolatában — nemes, az ember és a nemzetek boldo­gulását, felemelkedését célozza. Interjúnkban két szomszédos állam — Csehszlovákia és Ma­gyarország — gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműkö­déséről tájékoztatjuk olvasóin­kat. Prágai szerkesztőnk kér­déseire Karel Guldan, a cseh­szlovák—magyar gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködési vegyes bizottság titkára válaszolt. • Az elmúlt két évtized ta­pasztalatai bizonyítják, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztése terén még mindig sok a tenni­való. Az utóbbi időben cseh­szlovák és magyar vezető sze­mélyiségek is hangoztatták, hogy országaink között még sok a kihasználatlan együttmű­ködési lehetőség. Visszapillant­va az elmúlt évekre, hogyan látjuk a csehszlovák—magyar gazdasági együttműködés ala­kulását? — A második világháborút követő években országaink gaz­dasági együttműködése nem volt jelentős. A későbbi idő­szakban gazdasági kapcsolata­ink fejlődése meggyorsult, fő­leg az árucsere terén. A hatva­nas évek közepe táján azonban árucsere-forgalmunk pangani kezd. A forgalom összértéke ezekben az években alig válto­zik. A megakadást a kölcsönös nyersanyagszállítás fokozásá­nak korlátozása, valamint a ko­hászati kooperáció csökkenése okozta. Ennek ellenére mindkét részről intenzíven kutattuk, vizsgáltuk az árucsere-forgalom újabb fellendítésének lehetősé­geit. Együttműködésünkben a feldolgozó ipar . termékeinek belső cseréjére, a gépipar és a vegyipar terén a termelés sza­kosítására és a kooperációra, később pedig a beruházási po­litika célszerűbb egybehangolá­sára orientálódtunk. Az árucsere-forgalomban je­lentkező pangást 1968—69-ben pártban öntudatos fegyelem alakuljon ki, ámi létfontosságú a kommunista párt céljai tel­jesítése érdekében. A pártfe­gyelmet nem gépies engede 1­niességként kell értelmezni, ha­nem úgy, mint a megvalósítan­dó irányelvek öntudatos elsa­játítását. A fegyelem nem bont­ja meg a személyiséget, csupán az önként, esetleg a felelőtlen fellobbanást korlátozza. Az ideológiai integráció helyi eszközei azért is hatékonyak, mert lehetővé teszik a tisztu­lási folyamatot. A közvetlen párbeszéd, a nyílt vélemény­csere egyrészt ahhoz vezet, hogy nagyobb türelmességet és figyelmet tanúsítsunk a part­ner nézetével és érveivel szem­ben, másrészt pedig ahhoz, hogy növeljük a saját érveink pontosságát és meggyőző ere­jét. A pártoktatás és a pártgyűlé­sek előkészítése területén az elmúlt időszakban megnyilvá­nuló hiányosságok nagy mér­tékben csökkentették a pártta­gokra tett hatást. A szocioló­giai felmérések során megkér­dezett párttagok 52,9 százaléka azt mondta, hogy alapszerveze­tük nem úgy tartja a taggyűlé­seket, ahogy azt a CSKP alap­szabályzata megköveteli. Az el­múlt években fokozatosan csökkent a pártoktatás egyes csopôrtjainak és hallgatóinak a száma is. Tavaly a párttagok­nak csak 10—15 százaléka vett részt a pártoktatásban. A párt­ban ezáltal olyan helyzet ala­kult ki, amely a jobboldali op­portunista erők malmára haj­totta a vizet. Az ideológiai-po­litikai nevelés tömeg és helyi eszközei kapcsolatának a ki­alakításakor egyebek között ezért ls abból az alapelvből kell kiindulni, hogy ezek az eszközök nem zárják ki egy­mást, ellenkezőleg, specifikus tulajdonságaik révén a kommu­nista és a szocialista társada­lom ideológiája integrációjának az egységes rendszerét alkot­ják. A tájékoztatási eszközök fej­lődése megköveteli a magas tartalmi és tudományos szintet, a rugalmasságot, nem utolsó sorban a tájékoztatást végző káderek következetes felkészí­tését és magas szintű tárgyi tudását. Fontos az is, hogy a helyi tájékoztatás által ismer­tetett anyag ne legyen megké­sett, és ne azt az alapinformá­ciót ismételje, amelyről a tö­megtájékoztatási eszközökből már mindenki értesült. Rugal­masan és nem formálisan ál­lást kell foglalni az egyéni né­zetekhez, alapos és sokoldalú tá­jékoztatást kell nyújtani azok­ról a specifikus kérdésekről, amelyek a párttagokat érdek­lik. A helyi jelentőségű infor­mációk terjesztésében a helyi tájékoztatási eszközök semmi­vel sem helyettesíthetők. Mivel a tömegtájékoztatási eszközök a közönség széles kö­rére hatnak, több millió em­bert befolyásolnak, arra kell ügyelni, hogy ezek híranyaga tárgyilagos és igaz legyen. A szubjektív vagy a valóságnak meg nem felelő információ, amely egyoldalúan és nem tel­jesen tükrözi a jelenségeket és folyamatokat, elveszti értékét, nem fokozza a rendszer szi­lárdságát, ellenkezőleg — ahogy erről a múlt évben meg­győződhettünk — elmélyíti a visszásságokat, növeli a bizony­talanságot. Az érintett problémák azt bi­zonyítják, hogy a tömegtájé­koztatási eszközök fejlődése következtében a társadalomban végbement folyamatok ismerete alapján szükséges fejleszteni a pártoktatást és a párttagok marxista—leninista nevelését. Egy pillanatra sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez a munka is csak akkor lesz ered­ményes, ha az tudományos igé­nyű, és a legjobb módszereket alkalmazza. A párt ideológiai munkája és hatásos osztálybefolyása nélkül lehetetlen kiküszöbölni a jobb­oldali opportunista és a szo­cialistaellenes nézeteket, és le­hetetlen a kommunista pártot a marxizmus—leninizmus elvei alapján egyesíteni. A párt ak­cióképességének a növelése és vezető szerepének a megszilár­dítása érdekében különböző szinten és dimenzióban újból és újból elemezni kell a kom­munista pártban és ezzel egy­időben a szocialista társada­lomban is végbement ideológiai és politikai folyamatokat. Eh­hez egyrészt a helyi, másrészt a tömegtájékoztatási eszközök alapos munkája és segítsége is szükséges. ins) sikerült megszüntetni, s a for­galom összértéke azóta ismét emelkedő irányzatú. (Árucsere­forgalmunk összértéke 1962-ben 238, 1964-ben 274, 1967-ben 275, 1968-ban 306 millió rubel volt. 1969-ben pedig előreláthatólag 335—340 millió rubel lesz.) Fel­tételezhető, hogy 1970-ben az árucsere szintje nem lesz ala­csonyabb az idei színvonalnál. Kormányaink 1961. január 21­én megállapodtak abban, hogy a gazdasági és műszaki-tudo­mányos politika koordinálására vegyes bizottságot alakítanak. A bizottság élén részünkről Mi­roslav Hruškovič, a szövetségi kormány elnökhelyettese, ma­gyar részről dr. Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes áll. A vegyes bizottság ülésszakai programjának középpontjában a gazdasági együttműködés elmé­lyítésének lehetőségei, külke­reskedelmi kérdések, népgaz­dasági tervek koordinálása, va­lamint az ipari együttműködés, a szakosítás és a kooperáció kérdései állnak. A vegyes bi­zottság most tartja Prágában 7. ülésszakát. A vegyes bizottságban többek közt foglalkozunk építőipari problémákkal is. Az építőipar mindkét országban az ún. szűk keresztmetszetű ágazatok közé tartozik. Jelenleg megbeszélé­seket folytatunk a könnyű épí­tőelemek gyártási módjairól. A csehszlovák—magyar határ mentén élő lakosság szempont­jából igen nagy jelentőségű a határmenti árucsere-forgalom­ról kötött egyezmény. A bizott­ságban határozzuk meg a határ­vizek kölcsönös szabályozásá­nak módjait. A szállítási állan­dó bizottság pedig a vasúti és a közúti átkelőhelyek és a ha­tárhidak közös karbantartásá­ról, egyes vasúti szakaszok vil­lamosításáról, korszerűsítéséről gondoskodik. Az együttműködés operatív lehetőségeit bizonyítja például a tiszacsernői átrakóál­lomáson feltorlódott áru átraká­sában nyújtott magyar segítség. • Milyen ágazatokat érint az együttműködés, hol vannak még lehetőségek? — A csehszlovák—magyar gazdasági kapcsolatok legalap­vetőbb tétele a gépipari termé­kek. Nagy lehetőségek vannak a textil-, a konfekció-, valamint a bőr-, a cipő- és a bútoripar te­rén. Szakembereink tárgyaláso­kat folytatnak az autóipar te­rén való együttműködés kérdé­sében is. Tanulmányozzuk komplett nagyberuházások ma­gyarországi elhelyezésének le­hetőségeit is. A vegyiparban többek közt megvizsgáljuk a petrokémia terén való együtt­működés kilátásait. Ismeretes, hogy a két ország kőolajszükségletének nagyobb részét a szocialista államokból importálja. Előreláthatólag sor kerül közép-keleti kőolaj beho­zatalára is. Ezzel kapcsolatban Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia között már megbe­széléseket tartottak, mégpedig a Bakar— Bratislava közti kő­olajvezeték építésének ügyé­ben. Ez jelentős beruházásokat igénylő vállalkozás — s való­színűleg 1970-ben létrejön a megállapodás a kőolajvezeték kihasználására vonatkozóan. Hangsúlyozni szeretném az alumíniumipar lehetőségeit az együttműködésben. Ismeretes, hogy Magyarországnak jelentős bauxitlelőhelyei vannak. Ne­künk érdekünk, hogy Magyar­országról importáljunk bauxi­tot és alumíniumipari terméke­ket. Ezért szükséges lenne, ha ezen a téren is tüzetesen meg­vizsgálnánk az együttműködés lehetőségeit. • Mi a helyzet az ipari sza­kosítás és kooperáció terén? — Ipari téren együttműködé­sünk egyik fő célja a szakosí­tási és kooperációs szerződések megkötése. Megállapodtunk a gyenge- és erősáramú elektro­technika, valamint a megmun­káló-gépgyártás terén való ta­pasztalatcserében. Az egészség­ügyi-technikai berendezések gyártásában a termelési prog­ramok megosztása mellett a táv­lati gyártási terveket is koor­dináljuk. Néhány esetben, annak elle­nére, hogy a szakosítás és kooperáció műszaki feltételei­ben már megegyeztünk, szerző­dés megkötésére nem került sor, mert egyes gazdasági kér­désekben nézeteink eltérőek. Ezekkel a gazdasági problé­mákkal a vegyes bizottságban is foglalkozunk, azzal a céllal, hogy megoldásuk után folytat­hassuk a konkrét együttműkö­dést. • A távlati együttműködés szorosan összefügg a népgaz­dasági tervek koordinálásával? — Igen. Tervkoordinációs tárgyalásokat már 1968-ban és az idén is folytattunk. A két ország tervhivatalainak megbe­szélései adják meg az alapot az 1971—1975-ös időszakra szó­ló hosszú lejáratú kereskedel­mi szerződéshez. A tervkoordi­nációs megbeszéléseket 1970 kö­zepére befejezzük — akkorra el kell döntenünk, milyen áru­csoportok fogják képezni az árucsere alapját. Véleményünk szerint a tervkoordinációs tár­gyalások végére tisztáznunk kell a kölcsönős beruházások kérdését is. • Milyenek az eredmények a műszaki-tudományos együttmű­ködésben? — Az elmúlt időszakban a műszaki-tudományos együttmű­ködésünk leginkább az ún. egy­szeri tényekben valósult meg. Jelenleg erre az együttműkö­désre jellemző, hogy az egysze­ri igényekről áttér a vállalati szakosításra, miközben ez az együttműködési forma fokoza­tosan gazdasági és műszaki tu­dományos jelleget ölt. Fontos feladat a műszaki kérdések megközelítésének koordinálása. A jövőben fontos lesz, hogy a műszaki-tudományos együttmű­ködés a műszaki politika szem­pontjából induljon ki, s a komp­lex ágazatközi problémák meg­oldására irányuljon. A műsza­ki-tudományos együttműködés előtt nagy lehetőségek állnak. Most arról van szó, hogy e le hetőségeket népgazdaságaink érdekében is ki tudjuk használ­ni. Ezzel kapcsolatban megem­lítem, hogy folyamatban vannak az előkészítő tárgyalások az iparjog védelmére, a találmá­nyok felhasználására és védje­gyek használatára vonatkozó megállapodás megkötésére. A csehszlovák—magyar gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműködés mindkét ország népgazdasága fejlesztésének szempontjából jelentős. A ma­gyar ipar és mezőgazdaság ter­mészetes kiegészítője lehetne a csehszlovák népgazdaságnak — és viszont. SOMOGYI MATYAS Prievidza — Pásztó A privigyei .gimnázium tanárai és diákjai évek óta baráti kapcso­latot tartanak fenn a pásztói gim­náziummal. A kölcsönös megisme rés, tapasztalatcsere, városnézés, kirándulások, az eddigi látogatá­sok során igen sok maradandó él­ményt jelentettek mindkét fél szá­mára. K nemzetközi kapcsolatot idén továbbfejlesztették. Barátságot kö­töttek a Privigyei Városi Nemzeti Bizottság és a Pásztói Városi Ta­nács felelős tényezői is. Legutób­bi magyarországi találkozásuk al­kalmával megbeszélték, miként használják ki a kínálkozó lehető­ségeket, és hogyan terjesszék ki a kölcsönösség jegyében tervezett akciókat mindkét helység lakos­ságának javára. Szántó György

Next

/
Oldalképek
Tartalom