Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-07 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

gse,. • . , WMMÍ i^Sm HHHHHHBRIHHHBMI HSHH Ílliíi HHHMH1 Pavol Haško felv. MAI SZA MUNKBAN Az utóbbi időben gyakran hallhatunk, olvashatunk készülő vagy folyamatban levő népszerűtlen gazdasági intézkedésekről. E sokat hangoztatott népszerűtlenség mögött az ember néha valami ijesztőt, valami ellene irányulót sejt. Valóban így lenne? Gazdasági életünk jelenlegi legnagyobb ellentmondása a vásárlóerő és a piac közötti feszültség. A lakosság növekvő jövedelme a piacon nem realizálható az áruhiány miatt. Ebből következne a legegyszerűbb megoldás: a jövedelem korlátozása, tehát a vásárlóerő csökkentése és az árak emelése, ami által az említett feszültség a kereslet és a kínálat között feloldódna, az egyensúly helyrebillene. Ez az, amitől a dolgozók ösztönösen félnek. Ez az, ami egyáltalán nem népszerű. Csakhogy korántsem erről van szó. Kezdjük az árakkal. Néhány terméknél vagy szolgáltatásnál bizonyára szükséges az árak emelése. Főképp ott, ahol a múltban megszabott árak nem fedik a termelési költségeket, és a különbözet kiegyenlítése az állami eszközökből (dotáció) történik. így egy-egy „ráfizetéses" áru teljes értékét a jövőben a vásárló fizetné meg anélkül, hogy ehhez a társadalmi alapokból is hozzájárulnának. Ezzel szemben a kormány megállapítása szerint jelenleg fontosabb az önkényes áremelések megakadályozása. Az első pillanatra úgy tűnik, hogy a magas ár nagyobb összeget von el a vásárlótól. Csakhogy a termelő az árak indokolatlan emelésével nagyobb haszonra tesz szert és ebből dolgozóinak magasabb jövedelmet biztosít. A termelő ugyan nem adott több árut a piacra, mégis magasabb jövedelemre tesz szert, aki ezután a gyárból távozva a termelőből vásárlóvá vedlik és magasabb jövedelmével megjelenik a piacon . . . Nos, pontosan erről van szó. Meg kell akadályozni az árak indokolatlan emelését és lassítani a jövedelem emelkedésének ütemét. Mert hiába emelnénk a béreket, ha a termelés nem növekszik és nem ad több árut a piacra. A legegyszerűbb (látszatra talán a legnépszerűbb) lenne a jövedelmek állandó emelése. Ám éppen a dolgozókkal szemben lenne a legnagyobb felelőtlenség, mert inflációs pénzt adnánk a kezükbe. A Szlovák Árhivatal az utóbbi időben számos visszaélést leplezett le. Ez is bizonyítja, hogy egyes gazdasági vezetők a termelés megjavítása helyett a legkörmönfontabb fondorlatokat eszelték ki a vállalat és saját jövedelmük növelésére. Főleg a melléktermelési ágazatokban burjánzott el a csalás. Például olyan munkákat számláznak, amit nem végeztek el, és olyan anyagokat fizettetnek meg, amit nem használtak fel. Egy Nyitra melletti efsz például egy prágai vállalattal szövetkezett. A vállalat dolgozói által végzett munkát úgy számlázták ki, mintha azt „második műszakban", brigádosokként végezték volna, amiért magasabb bért fizethettek. Az ügyeskedő gazdasági vezetőnek valószínűleg megfelelt az olyan gazdasági állapot, amely lehetővé tette a jövedelem indokolatlan növelését. Nem kétséges, hogy az ellen a dolgozók se tiltakoztak. Igaz, egyesek és egyes vállalatok a spekulációból hasznot húztak, de mi történne, ha így cselekedne minden vállalat? A visszaélések elburjánzása csak oda vezethet, hogy minden vállalat spekulációra kényszerül. Mert míg az egyik nagyobb hasznot zsebel el, ezt a hasznot a másik fizeti. S aki magasabb árat kénytelen fizetni, arra kényszerül, hogy ő is magasabb árat biztosítson termékeiért, szolgáltatásaiért. Az ügyeskedők számára a gazdaság konszolidálására, a visszaélések megakadályozására irányuló intézkedések bizonyára népszerűtlenek. Lehet, pillanatnyilag népszerűtlennek tűnnek a dolgozók számára is, akik eddig ugyancsak magasabb jövedelmet értek el a fent említett spekulációk révén. De a népgazdaság szilárdsága nem alapozható csalásokra és visszaélésekre. A pillanatnyi előnyök végső soron inflációba torkollnának. Hiába növekedne a jövedelem, ha a korona egyre veszítené értékét. Végezetül le kell még szögezni, hogy nincs szó a bérek korlátozásáról. Csupán olyan rendszer kialakítása szükséges, amikor a bérek emelkedése a termelés növelésével, a munkatermelékenység emelésével párhuzamosan történik. Csakis így biztosítható a vásárlóerő és piac egyensúlya, az infláció megakadályozása. Tehát nincs szó gazdasági értelemben vett népszerűtlen intézkedésekről. Gazdasági életünkben a rend és rendszeresség megteremtése a dolgozók régi követelése. Ar erre irányuló intézkedések biztonságérzetet adnak. S ez felette népszerű. KALÁSZ LÁSZLÓ A csehszlovák—magyar kereskedelmi kapcsolatokról — 3. oldal • Mi lesz a párkányi mKm^^mmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrn Duna-híd sorsa? — 7. oldal i Imi llii—i^iwiMIIIW—Hr—!—•—¥—

T • Egy délután Pozsonyeperjesen — 8. oldal • Galambok szállnak feketében — 9. oldal • A párttitkárnak könnyű — 11. oldal • Egy pont a térképen —15. oldal