Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-07 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. december 7. A NAP kel: 7.18, nyugszik: 15.53 órakor. A HOLD kel: 5.01, nyugszik: 14.00 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük AMBRUS nevű kedves olvasóinkat • 1894-ben halt meg FERDINAND LESSEPS francia mérnök, a Szuezi-csatorna és a Panama-csatorna tervezője s építésvezetője (szül.: 1805). • 1919-ben kezdődött Prágában a marxista baloldal első önálló konferenciája. | 1944-ben halt mártírhalált TŰTHBUCSOKI ISTVÁN bányász, a magyar kommunista ellenállási mozgalom harcosa (szül.: 1889). SZÁRNYAL A H I R A Hazai Tükör körül indult tudósítói mozgalom tovább terjed. A beérkezett levelek közül kettőből idézünk. Bodzsár Gyula írja: „A tudósítók köre nélkül elképzelhetetlen a tudósítók munkája, akik nem alkalomszerűen, hanem rendszeresen tájékoztatják a szerkesztőséget. A tudósítók irányítása szinte lehetetlen egyetlen központból: a szerkesztőségből. A tudósítói hálózat irányítása csak a körvezetők segítségével lehetséges ... A körben tanultam meg az utcán heverő témát felvenni és ott ismertem meg a műfaji sajátosságokat, stílustani követelményeket... A mi tudósítói körünk (Hajdú András és Gradziel Károly vezetésével) már megmutatta, hogy a körökbe tömörült tudósítók munkája eredményes..." Moncz László (ugyancsak az ipolysági tudósítók körének tagja) írja: „A mi körünk áttanulmányozta Lenin elvtársnak a sajtóról szóló megjegyzéseit és a TASZSZ irodának megalakulásáról szóló történelmi anyagot, valamint más, nyugati hírügynökségek tevékenységéről szőlő ismertetéseket és ezek alapján kezdte meg működését... Egyszerű mechanikai képlet: az áttételek felgyorsítják a kerekek forgását. A körök és vezetőik képezik a tudósító szolgálatban ezt az áttételt. Ha így fogjuk megszervezni a tudósítók hálózatát, rövidesen szárnyalni fog a hír!" Tegyük hozzá: már szárnyal ls. Jövő heti számunkban Ipolyság és környéke felszabadulási évfordulójára az Ipolysági kör állította össze az anyagot (3 teljes oldalt). S nem árulunk el titkot, ha olvasóinkkal közöljük, hogy hasonló kör van alakulóban Rimaszombatban is... Szerkesztőségünk minden segítséget megad a további körök alakulásához! Várjuk az érdeklődők jelentkezését... 01IIII!IIIIIII!I!II>!II!I!!II!!!I!!!IIIIIII1I BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK VERSENY A MUNKÁBAN Felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére ismét fellendült a szocialista munkaverseny. Mondhatnánk: újra feltámadt a formalizmusból. Hasznosságát, társadalmi jelentőségét semmiképpen sem szabad lebecsülni, viszont túlbecsülni sem. Ha lebecsülnénk, azoknak az embereknek a munkáját ócsárolnánk, akik gondoktól terhes gazdasági helyzetünket megértve segíteni akarnak bajainkon. Kevés az áru: vállalják — többet termelünk; hiányosan teljesítjük az exportleiadatokat: vállalják — pótoljuk a mulasztást és túlteljesítjük a feladatokat; nehézségekkel küzd az áramszolgáltatás: vállalják — takarékoskodunk az árammal; drágán termelünk: vállalják — csökkentik az önköltségeket... Becsületes, emberséges magatartás ez. Annál is inkább, mivel a „melós", a mester, a miiszaki, az etető és a szövetkezeti elnök azt is mondhatná: Baj van? És ki tehet róla? Csinálja vissza, aki elkövette! Szerencsére nem ezt mondják. Esetleg csak gondolják, de amit mondanak, az ezreket, milliókat ér. A társadalmi helyzetet természetesen nem lehet teljesen elvonatkoztatni az egyes ember szerepétől. Javaink aránytalan elosztásának kisebb-nagyobb mértékben valamennyien részesei voltunk, vagyis a nagyobb bért és fizetést senki sem utasította vissza azzal, hogy ne adjátok, erre már nincs árufedezet. S miután valóban nem volt, most valamennyiünkön múlik, hogy legyen. A dolgok fonákja azonban nemcsak az, hogy többet akartunk elosztani, mint amennyit eloszthattunk, hanem, hogy azokat a bizonyos hiányzó javakat most jórészt éppen a munkaverseny keretében igyekszünk pótolni. Holott a munkaverseny szellemének — köztudott — sokkal inkább egy bizonyos többlet elérése felel meg, tehát olyan teljesítmény, amely nagyobb a kötelességünkből származónál, s amely éppen ezáltal, hogy nagyobb, magasabb fokra is kerül az értékmérés függőleges skáláján. Korántsem azt akarja ez jelenteni, hogy a szocialista munkaverseny mai, hiányokat pótló eredményeinek talán kisebb lenne a becsük, mint a hasonló versenyek többletet jelentő sikereinek. Ellenzőieg, valójában fokozódik ezeknek az eredményeknek a jelentősége, miután szinte életbevágóan szükség van rájuk. Nem lehet azonban egyenlőségjelet tenni a szocialista munkaverseny nemes küldetése és legelemibb kötelességeink teljesítésének szükségszerűsége közé. Amit kötelességünk megtenni, azt munkaverseny nélkül is meg kell tennünk, amit pedig ezen túl megtehetünk, az váljék a becsületünkre a szocialista munkaverseny keretében. Rendkívüli helyzetben sajátosak a munkaverseny feltételei és követelményei is. Mértéken felül különös azonban, hogy egyes vállalatok, miután jóval lemaradtak tavalyi termelési szintjük mögött, most ezt a szintet hangzatos felajánlások teljesítésével igyekszenek elérni, vagy csupán arra tesznek szocialista kötelezettség-vállalást, hogy teljesítik azokat a feladatokat, amelyeket saját terveik szerint kötelességük teljesíteni. Vajon mit mondanak erre aznk a vállalatok, amelyek valóban többletet akarnak elérni, s el is érnek a felszabadulási versenymozgalom keretében? A mai helyzet megkívánja, hogy átmenetileg szemet hunyjunk az ilyen „szépséghibák" fölött. Minden konkrét termelési eredmény gondjainkon enyhít, javunkat szolgálja. Holnap vagy jövőre azonban az ilyen „szépséghibák" ismét megtépázhatják a munkaverseny tekintélyét, s újra csak formalizmust eredményezhetnek. Pedig ez sem a munkaversenyhez, sem azokhoz nem méltó, akik becsülettel vállalják. SZABÓ GÉZA Az első bizonytalan lépés A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, egy atomháború veszélyének csökkentésére a két atomnagy hatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — megkötötte az atumsorompó-szerződést, amelyhez inár számos ország csatlakozott. Közel hároméves vita után végre a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is rászánta magát, hogy aláírja a szerződést. Brandt kancellár alig egy hónappal ezelőtt kormánya programnyilatkozatában megígérte, hogy csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez és ígéretét be is tartotta. Igaz, hogy ez az elhatározás fontos és pozitív lépés, amelyet a világ közvéleménye örömmel fogadntt, mert az előző kereszténydemokrata kormányok által felhalmozott problémákból a kiútkeresést látja benne, azonban az is igaz, hogy csak félmegoldás. Az aláírás még nem jelenti a csatlakozást. Egy nemzetközi szerződés ugyanis csak a parlamenti ratifikálással emelkedik törvényerőre. Ezt pedig csak bizonyos kérdések tisztázása után akarja Brandt a parlament elé terjeszteni, úgy, hogy jelenleg az aláírás és a ratifikálás közötti várako zás álláspontjára helyezkedett a bonni kormány. Felvetődik a kérdés, miért választotta Brandt ezt a „szakaszos" csatlakozást? A választ röviden három pontban lehetne összefoglalni: 1 A két évtizeden át kormányzó kereszténydemokrata ' • pártoknak még jelentős befolyásuk van a közvéleményre, és utolsó pillanatig makacsul ellenezték a csatlakozást. Azért tartják az aláírást korainak, mert lényegében soha nem mondtak le az atomfegyverek megszerzésének valamilyen formájáról. Ha másként nem, legalább a NATO-n belül, vagy a régi lázálom, a nyugat-európai egyesült államok keretében. A CDU-CSU ellenzék nem is titkolja, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel megpróbálja akadályozni a ratifikálást. r\ A Brandt-kormánynak is vannak bizonyos fenntartásai, amelyek lényegében megegyeznek a Közös Piac többi tagállamainak kifogásaival. Legjelentősebb pontja, hogy Bonn csak a bécsi Atomenergia Ügynökság és a Közös Piac atomenergia szervezete, az Euratom között az ellenőrzésről megkötött megállapodás ntán terjeszti ratifikálásra a parlament elé az egyezményt. O A bonni kormány úgy gondolja, hogy az aláírás jó nemzetközi visszhangja megkönnyíti a tervezett nyugatnémet—lengyel és nyugatnémet—szovjet eszmecseréket. A ratifikálást „tromfnak" tartogatja. A nukleáris fegyverek továbbterjedésének megakadályozása az egész békeszerető emberiség érdeke. Az atomsorompószerződés aláírásával a Brandt-kormány egy lépést tett előre ezen az úton. Ez az első lépés még eléggé bizonytalan, és árnyékot vet rá a múlt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a bonni kormány fenntartásainak jegyzékében szükségesnek tartotta azt is kijelenteni, hogy az aláírás nem jelenti az NDK elismerését. Brandt kancellár azonban hivatalba lépése óta többször is hangsúlyozta, hogy az NSZK rendezni akarja viszonyát a Német Demokratikus Köztársasággal. A világ közvéleménye érdeklődéssel várja, hogy az első bizonytalan lépés ntán valóra váltja-e a bonni kormány külpolitikai programjának pozitív célkitűzéseit. SZŰCS BÉLA A KÖZÖS PIAC KAPUIA ELŐTT Wilson: — Remélem, kitörő lelkesedéssel fogadnak... (The Sunday Times) Dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, fogadta a Francia Kommunista Párt küldöttségét, amelyet E. Fafon, a politikai bizottság tagja, az Humanité igazgatója vezetett. Képünkön balról dr. Ľ. Strougal, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, Dr. G. Husák a Központi Bizottság első titkára és Vasil Bilak az elnökség tagja, az SZLKP Központi Bizottságának titkára E. Fajon társaságában. (Telejoto CSTK J Az egész világ közvéleményét felháborították az amerikaiak dél-vietnami vérengzései. A közelmúltban került napvilágra az a hír, hogy tavaly márciusban az amerikaiak embertelenül kipusztítottak három vietnami falut. Vietnamban járt amerikai katonák tanúvallomásai szerint az amerikai katonák minden ok nélkül tüzet nyitottak a védtelen asszonyokra, gyerekekre és férfiakra. Az áldozatok számára vonatkozó adatok eltérőek. A DNFF szerint a tömegmészárlásnak 502 személy esett áldozatul. A képünkön látható vietnami fiú a véletlennek köszönheti megmenekülését. Son Myban holtestek alatt rejtőzve élte át a vérengzést. ' (UPl—CSTK felvétele

j Három amerikai űrhajós, Conrad, Gordon és Beán, az Apollo —12 űrhajósai, november 19-én sikeres űrkísérletet hajtottak végre és ketten közülük leszálltak a Holdon. Képünkön az egyik űrhajós kőzetmintákat gyűjt a holdkomp közelében. (Telefoto CSTKJ