Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-06 / 287. szám, szombat

S VIA1 JEGYZETEK \ MIROL IRNi v* mm AK OJ FORRÁSOKNÁL BANJA Ahol megnyílt a föld Tizenhárom kilométerre a várostól fekszik a kis falu. A neve: Slatina. Festői e táj, hegykoszorú övezi a dombokon és a lejtőkön szétszórt portákat. Nem, nem azért jöttem ide, hogy az őzsbe csavarodott természet színpompájában gyönyörködjem. Arra voltam kíváncsi, hogyan él a falu a ka tasztrófa után. Itt, ezen a környéken volt a földrengés epicentruma. A városban az a hír járja, hogy itt megnyílt a föld is. És valóban. A gyógyfürdő parkjában megtaláltam a repedést. A sétányokat víz borította. Marié Branko, egy helybeli fiatalember készségesen tájékoztatott: — Ű

j források törtek fel. A víz kéndús és negyvenhárom fok meleo.. Amint közelebb indultam a forráshoz, süppedezett alattam a talaj. — Csak óvatosan — figyelmeztet új ismerősöm. — A múlt héten itt járt egy zágrábi geológus, mintákat szedett... és derékig besüppedt. Miután meggyőződtem a víz forróságáról, a repedést követve elindultunk a gyógyfürdő szállodája felé. A repedés a szállodán keresztül vezetett. A szálloda kettészakadt. — Húsz kilométeren lehel követni — tájékoztatott ismét kísérőm, miközben az épület túlsó oldalán is felfedeztem a repedést. Majd elmondta, hogy a fürdőben női betegségeket gyógyítanak, de járnak ide reumások is. A fürdő most üres, és sok víz lefolyik a Vrbas folyón, amíg ismét fogadhatja a gyógyulást remélő betegeket. . . BUDISA ROMBA DOLT HÁZA A HÁZIASSZONY VACSORÁT KÉSZÍT Egy romba döH portán A faluban minden ház megrongálódott. A megjavíthatókat tulajdonosaik tatarozzák. Segítenek magukon, és másokon ahogy tudnak ... . Budisa Vojszlav is segít ina gán. Ahogy tud. Az ő háza — mint megannyi a faluban — romba dőlt. Szapora kopácsolás fogadott a portán. Hat férfi fúrt-fara gott. — Egy kis viskót eszkábálunk — válaszolta érdeklődésemre a házigazda. — Nyakunkon a tél, és látja ... Betekintettem a körültámogatctt, tető nélküli falak közé. Roncs minďen, hasznavehetetlen törmelék ... — Mindenünk ittveszett. Az udvar egyik sarkában kukoricaszárral körülrakott kalyiba állt. Előtte egy kis asztal, a gazdaasszony krumplit tisztított — vacsorára. — Ez a vajling, meg egy lábas maradt — mondta mosolyogva. Mosolya kissé zavarba hozott. Mióta e környéket jártam, nemigen találkoztam mosolygó emberekkel.. Vajon mi lehet e mosoly titka? — Rám szakadt a plafon. Alig tudtam kimenekülni... Értem. Az asszony mosolya örömöt fejez ki. Bár fájdalmakra panaszkodik, mégis örül, hogy életben maradt... Másként is történhetett volna. — Azt hittem, itt a végzet — mondja, s a kalyiba alól egy üveget vesz elő. Férjét nógatja: — Kínáld meg már a ven dégeket . . . Letelepedtünk a gerendákra. Megismerkedtem a házigazda szomszédjaival, akik segíteni jöttek. És mennek, mindig oda, ahol a legnagyobb bajban vannak. Egy idősebb bácsi igelitbe csavart lábbal meséli, hogyan ugrott ki az ablakon. Aztán kissé büszkélkedve megjegyzi: — Már az ötödik házat épí teml A kert végében épülő tákolmányra pillanatok: ez lenne az egyik az öt közül . ..? Igen, ez a gerendákból és deszkákból összeeszkábált ólszerüség lesz a házigazda téli otthona. — Nem lesz összkomfortos, de majd csak átvészeljük benne a telet — tárja szét kezét a házigazda, mintegy jeléül annak, hogy hát mi mást tehet. — Hárman vagyunk, a gyerek tizenhárom éves. Öt-hat nap múlva „beköltözhetünk ..." Azzal bizony nem lesz sok baj — gondoltam magamban, és arról kezdtem faggatni a házigazdát, miből él, s mihez kezd, ha majd kitavaszodik? — Van két tehenünk, és egy disznónk. Maradt vagy . ötmázsányi kukoricánk, és egy kis krumplink. Ez minden. Á többi élelmet vásároljuk. — Van miből? — Szűkösen. — Hány hektáron gazdálkodik? — Három hektáron. Kukoricát, rozsot és krumplit termelek. Meg földiepret. Ez megy legjobban a piacon. Van egy kis gyümölcsösöm és egy darabka szőlőm is. Ez összevisza három hektár. Abból, él amit termel és értékesít. Ebből építette fel házát is tizenhárom évvel ezelőtt. Saját erejéből. S most építkezés előtt áll. Üjra kel! kezdenie — a semmiből. — Kap valami támogatást? — Lehetséges ... — A biztosító megtéríti a károkat. — Nem volt a ház biztosítva — válaszolta kissé lehangoltan, de nem kétségbeesetten. — Fő, hogy élünk és ép a kezünk ... Optimizmus áradt szavaiból. Alkonyodott, amikor felálltunk a gerendákról. Jukič Ste vo ácsmester munkára szólította az embereket. Sok még a tennivló. És. sok e vidéken a hasonló porta .. . KEREKES ISTVÁN * mtPm gj|| tribúna Iffifffl H nr-TTsra ZmdMíiwmy mmzmzxsm Mi volt a Parasztszövetség célja? Az elmúlt zavaros időszak elemzése lépésről lépésre halad előre. A RUDÉ PRÁVO csütörtöki számában L. Kl

usaček, a CSKP KB dolgozója és Milan Pavlík, a lap mezőgazdasági szerkesztője feltárja az olvasók előtt azokat a politikai mesterkedéseket, amelyeket az elmúlt évben folytattak a jobboldali elemek a földműves-társadalomban. A cikkírók rámutatnak arra, hogy az efsz-ek VII. kongreszszusát követően (1968 március) megalakult a Parasztszövetség előkészítő bizottsága, amely kifejezetten szocialistaellenes célokat követett. Mintha egyszerre megfeledkeztek volna mindarról, amit a kongresszus határozott, egyes csoportok támadni kezdik a pártot és kételyeket támasztanak a szövetkezetesítés helyes volta ellen, egyes személyiségek körül botrányokat idéznek elő (pl. Mestek, akkori földművelésügyi miniszter körül stb.). 1968 márciusának végén Jičínben elindítják a mozgalmat a Parasztszövetség létrehozásáért (jičíni felhívásként emlegették akkor). A Parasztszövetség előkészítő bizottsága országos méretű kampányba kezd. Programjukban egyértelműen hangoztatják, hogy a parasztságnak az államépítésben való politikai részvételéről van szó, továbbá arról, hogy a vidék is-« mét visszakapja azt a kulturális és társadalmi szerepet, amelylyel nemzetünk története folyamán rendelkezett. A programban meg sem említették azokat az eredményeket, amelyeket a mezőgazdaság számára az elmúlt 20 év jelentett, söt azt hangsúlyozták, hogy a szövetkezetesítési időszak mennyi kárt okozott a parasztságnak. ,,A napnál is világosabb, hogy a Parasztszövetség szervezőinek nem állt szándékukban olyan szervezet megalakítása, amely védte volna a szövetkezeti tagság jogait — ahogy az efsz-ek kongresszusán követelték —, hanem olyan politikai erő megteremtésén fáradoztak, amely ellenzéki tömböt jelentett volna a CSKP-val szemben. Ezek a tervek csak júliusban, a nyitrai országos parasztértekezleten hiúsultak pieg, amelyen jóváhagyták a szövetkezeti Parasztszövetség megalakulását — írják a cikk szerzői. Merre tart a kispolgár? A TRIBÚNA 47. számában „Kommunista, aki nem ismer félelmet" címmel újabb tanúságtétel jelent meg az ún. vysočanyi pártkongresszus egyik résztvevőjétől. Az olvasó ebben a cikkben újabb értesüléseket kaphat a rendkívüli pártkongresszus előkészítéséről és lefolyásáról. A cseh iroda hetilapja egy másik cikkben ismerteti a CSKP KB egyik szakbizottságának 1968 májusában készült jegyzőkönyvét, amelyből kiviláglik, hogy a párton belül közvetlenül a központi irányító szervekben a marxizmustól távol álló nézetek kerültek felszínre. A cikk írója, Antonín Kupšovský rámutat, hogy M. Král, O. Sík. V. Slávik, J. Litera és mások a többpártrendszert szorgalmazták, s a párt vezető szerepét ís készek voltak feladni egy más szervezet kedvéért. A jobboldal elleni harccal kapcsolatban a Tribunában A. Dolinu a köpönyegfdrgatásra mutat rá. így ír: :,,A kispolgári opportunista söpredék ismét a forradalmi baloldal felé veszi az irányt. Megismétlődik az, ami 1948 februárja után történt, amikor a kispolgár a győztes párthoz futott. 1968 januárja után azonban visszaszivárogtak a jobboldali szocialistaellenes erőkhöz. Az ilyen viselkedés a kispolgárok számára természetes, mert lényegükben ezek az emberek kétarcúak, elvtelenek, a politikai harcban mindig valahol középen álltak, mindaddig, amíg a szemben álló pártok közül va'amelyik nem győzött. Ezek az emberek 1948 februárja után a szélső ir^nyzatot^ képviselték, s most. hog. átteleljék a veszélyes korszakot és megmentsék pozícióikat, tömegesen átfutnak a szélsőbal táborába. A cikkíró arra figyelmeztet, hogy meg kell tisztítani a pártot ezektől az elemektől, mert ténykedésük újabb veszélyt jelenthet a párt jövője szemnontjából. Kábítószer-élvezők Prágában A hetilap egyik visszatérő témája a kábítószer-csempészet izgalmas leírása. Mindeddig csak arról olvashattunk, hogy távoli országokból csempészik nyugati városokba a kábítószereket. Nos, a „KVÉTY" című képes hetilap legutóbbi számában Arno Bélohlavek részletesen beszámol arról, hogy Prágában is vannak hívei a narkománíának, a kábítószerélvezetnek. Igaz, hogy a prágai kábítószer-élvezők nem rendszeresen és nem nagy mennyiségben élvezik az egészségre ártalmas kábítószereket, de vannak. Ezt nemcsak a Kvöty riportere, hanem a prágai pszichiátriai rendelők is tanúsíthatják. Szomorú, hogy nálunk — írja A. Bélohlavek — a kábítószer-élvezők elsősorban a 18— 19 évesek közül kerülnek ki. Leírja, hogy több prágai kórházban elbeszélgetett ilyenekkel, sőt részt vett egy hétig tartó „narkoman-bulin" is, ahol a jelenlevő lányok és fiúk semmit sem tettek, csak tablettákat, porokat nyeltek. Elkezdték tlz táblettával, s a végén a bevett tabletták száma elérte a 150-et. A cikkíró rámutat arra, hogy a káros és társadalmi szempontból közveszélyes „szokás" okai elsősorban a szülők, akiknek nincs idejük serdülő gyermekeik számára, s akik, ölbe tett kézzel tűrik, hogy lakásuk ilyen „bulik" színhelye legyen. A veszélyes tünet másik oka az, hogy a fiatalok viszonylag könnyűszerrel jutnak kábítószerekhez. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy megszerezzék a kellő adagot. Nem kivétel a gyógyszertárkirablás sem, de a legtöbben a feketepiacon, csempészektől szerzik be. Sajnos, az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy hamisított recepttel jutnak a tablettákhoz. A határvidék gondjai A HOSPODÁRSKE NOVINY legutóbbi számában Antonín Steker ír a kisiparosi tevékenység szükségességéről. Kifejti, hogy a közszolgáltatások alacsony színvonala következtében elburjánzott nálunk a fusizás. A fusizóknak egyrészt még hálásaknak kell lennünk, mert elvégzik azt, amire nem képes a szövetkezet, de ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a fusizás végeredményben valamenynyiünk kárára megy. Rámutat arra, hogy e káros jelenség következtében az üzemekben dolgozó iparosok figyelme a mellékkeresetre irányul. Ezért itt az ideje, hogy az illetékes törvényhozó szervek megteremtsék a kisipari vállalkozás törvényes kereteit — javasolja cikke végén A. Steker. Az OBRANA Ĺ1DU 48. számában Karel Kroupa a nyugati határvidék betelepítéséről ír. Cikkéből megtudjuk, hogy a prachaticei járásban 4000 hektár termőföld hever parlagon, s a mezőgazdasági kár ebből kifolyólag évente eléri az 53 millió koronát. Kevés a szarvasmarha is. Amíg a hátországban 100 hektárra 80—90 szarvasmarha jut, itt, a határvidéken csak 45. A határvidék helyzetének javítása elsősorban az anyagi félté-\ telektől, az állami dotációktól függ. A határvidék betelepítése j országos érdek. A kormány jövő évi költségvetésében 700 millió koronát irányoz elő er- [ re a célra. Ism)