Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-06 / 287. szám, szombat

Nyomozás - megrendelés ügyben Mivel a közellátás fogya­tékosságaival a boltokban találkozunk, természetes, hogy elsősorban a boltoso­kat szidjuk, ha sorakoznunk kell, vagy nem kapunk vala­milyen árucikket. Persze, ism mindig cselekszünk iy. Néha a világnak azt a eserves mindenségiig is szidjuk. Ha történetesen pont az orrunk előtt fogyott pl valami, hosszú sorakozás után . . VALAHOL TUDATOM MÉ­LYÉN lappangott mindig egy érzés, hogy felesleges szidnom a kereskedőt éppúgy, mint a világmindenséget, s nagyon vágyódtam megtudni, tulajdon­képpen kit is kellene konkrétan szidnom, ha már ilyen bosz­szantó ostobaságokkal kell lépten-nyomon találkoznom. Például: golyóstollbetét van, de kék nincsen, csak zöld és piros, persze mert kék kell. Azután egyszer zöldre van szükségem, de pont fekete van és kék. No és van lombfűrész, de Csak rá­ma, fűrész nélkül. Három­négy hónap múlva fordított lesz az arány, tudom előre, de közben van egy karácsony, és fiaim majd a télapót szidják, mert kisfűrészt nem hozott. Megjegyzem, lehet, hogy a' ke­reskedelem így akar hozzájárul­ni az ateista neveléshez és a mesék helyébe a könyörtelen realitás tiszteletét neveli gyer­mekeinkbe már zsenge kor­ban . . . Nos, jó, de akkor miért nincs autórugó, és gyapjúzok­ni? És pelenka? Vagy olyan cipő amilyet éppen akarok, azaz negyvenhármas? Mert van negyvenkettes és negyvenné­gyes is — tele velük a polc. Csak éppen az nincs, ami kell. Mintha nem tudnák, hogy negy­venhármasból kell a legtöbb .. . És ekkor mérgemben megkoc­káztatom a következő szavakat: „Miért nem rendelnek többet?!" Ezt nem kellett volna mon­danom. Ezzel vétettem a legna­gyobbat a bolt érdemes — bár némileg idegileg összeroppant. — dolgozójának becsülete el­len. Ö ugyanis tényekkel és megrendelőlapokkal, több hóna­pon át ismételt megrendelések sorozatával bebizonyította, hogy igenis rendelt, sőt többet ren­delt. Mondhatni: megrendelőla­pon szó szerint elismételgette mindazt, amit a vevők tömegei neki ismételgetnek naponta, he­tente, havonta: olajkályhát ké­rünk, hordót kérünk, mosógépet kérünk, golyóstoll-betétet ké­rünk, negyvenhármas cipőt ké­rünk, autórugót kérünk, pelen­kát kérünk, gyapjúzoknit ké­rünk! „Kérem, ez úgy tűnik — mondja a boltvezető —, mintha odafönn a nagykereskedelmi üzemben csak az lenne a gond­juk, hogy kihúzzák a megren­delésből mindazt, ami nincs pillanatnyilag, és eszükbe sem jutna sürgetni a hiánycikkeket, követelni a szállításokat." Valóban úgy tűnik. Bocsá­nat, üzletvezető kartárs, nem akartam megbántani, de tudja, nekem az a rögeszmém, hogy a szállítónak érdeke, hogy minél többet rendeljenek és örömmel szállít. De látom, nem így van ... Pardon. NOS, ELVTÁRSAK, mutassák meg, hová dobálják azokat a megrendelőlapokat, amelyeket nem akarnak kielégíteni, vagy éppen nem tudnak? Nos? Ho­vá dugják őket? — Ne olyan hevesen, szer-, kesztő elvtárs — mondják a nagykereskedelmi üzemegység­ben. — Előbb nézze meg a mi munkánkat. Azt hiszi, ez fené­kig tejfel? Hát kérem: itt ve­szik át a megrendeléseket a boltokból. Ezen a jegyzéken ott vannak azok az áruk, amelyek nem állnak rendelkezésre, vagy kevés van belőlük. Ami ide van írva, azt a megrendelésekből ki­húzzák, vagy hiánycikk eseté­ben a forgalom nagysága alap­ján arányosan elosztják. De figyelem! A kielégítetlenül maradt megrendelések, mint látja, nem vesznek el. Itt gyűjt­jük őket egybe és minden két •hétben összegezve továbbítjuk a vállalat vezetőségének. Bocsánat, pardon stb., stb. VÁLLALATVEZETÖSÉG. Hát ez a bajok forrása. Itt gyiilem­lik föl annak a rengeteg hiány­cikknek, aránytalanul és ösz­szevissza elosztott áruknak a listája. Itt kerül a süllyesztőbe. Itt isznak kávét és lakkoznak körmöket munkaidő alatt, fü­tyülnek a megrendelésekre, mert nekik van mindenből elég, ők azután hozzájutnak. Ki jut­na hozzá, ha ők nem? Nahát! Igazolvány, bemutatkozás, elő a papírokat! Hát, kérem, így állunk: Itt valóban összegyűlnek a hiány­cikkek listái. De nemcsak a megrendelőlapokból, hanem ezenfelül még a piackutatásra beállított bolthálózatból is. A közép-szlovákiai darabáru-ke­reskedelem boltjainak 30 száza­léka végez például ilyen tevé­kenységet. A kimutatások tehát felette pontosak és híven tük­rözik a piac követelményeit. Minden vonatkozásban . . . Nini, itt van a kis méretű gyapjú­zokni, meg a toalettpapír. Na­hát, micsoda viszontlátás! — És mit csinálnak ezzel, kérem? — kérdem meghunyász­kodva, mert látom, ennyi szá­molás között aligha van idejük körmöt lakkozni. — Tizennyolc—húszezer áru­fajtát rendelünk rendszeresen 250 termelővállalattól — vála­szolják a Darabáru-kereskedel­mi Vállalat igazgatóságán. — Negyedévenként egyeztetünk a termelőkkel, mi benyújtjuk kö­veteléseinket, ők felkínálják új­donságaikat. A hiánycikkek esetében rendszerint kapacitás­hiányra hivatkozva a kelleténél kevesebbet adnak, és a forga­lom nagysága szerinti kulcs segítségével csökkentett meny­nyiségben szállítják. Ha a mi boltjainkban valamely árucikk hosszabb ideig egyáltalán nin­csen, az azt jelenti, hogy a mi nagyságrendű forgalmunk szá­mára nem jutott a kulcs sze­rint. — No, de akkor maguk itt csak elosztják azt, amit a ter­melés ad, vagy hajlandó adni. Semmiféle nyomást nem gyako­rolhatnak rá? — Alig. Külkereskedelmi konkurrenciával csak vezérigaz­gatósági szinten operálhatnak, de ott is korlátozott mértékben. Mi pedig a húszezer árufajtából csak négy esetben voltunk ké­pesek megszüntetni a vásár­lást olyan üzemtől, amely nem teljesítette követeléseinket. Ez a négy árufajta: bizsu, játék, papiros, szuvenír. Megnyugta tásképp: ebben benne van a toalettpapír is. — Csak nem? — De bizony. Eddig egész Szlovákiát a kiöregedett har­maneci papírgyár látta el, ez pedig a sok üzemzavar miatt gyakran hiányokat okozott. A cseh vidékeken három papír­2yár foglalkozott e cikk gyár­tásával, de mi önellátóknak képzeltük magunkat. Most úgy döntöttünk, hogy minden papír gyár az egész országba szállít és így az egyenetlenség szűnő­ben van. És más árufajtáknál lehetet­len ilyen eljárás? — Amennyiben monopolhely­zetben állló termelőről és szűk keresztmetszetű áruról van szó — s ez a bajok többségében így van —, megáll a tudományunk és tehetetlenek vagyunk. A „nincs kapacitás" válasz az az áthatolhatatlan akadály, ame­lyen képtelenek vagyunk áttör­ni a vásárló igényével. . . . TEHÁT ITT VAN az a pont, ahol minden megakad. De menjünk tovább. Nyomozzunk a kapacitás körül is. Nincs any­nyl hely az újságban, hogy le­írjam lépésről lépésre a kielé gítetlen igények minden okát a termelési szférában is. De megnyugtathatom az olvasót, hogy itt is lentről egészen fel az egész mechanizmusban logi­kus rendszer van, amely képes jól működni. Tehát: külön jól megszervezett és elmésen mű­ködő mechanizmus létezik a ke­reskedelmi szférában, s ugyan­csak jól elgondolt rendszer szerint működik a mechaniz­mus a termelési szférában. Csak e két mechanizmus között hiányzik egy áttétel, egy fo­gaskerék. Ázon a ponton, ahol a kereskedelem rákapcsolódik a termelésre és a termelés a ke­reskedelemre — ott űr tátong. Itt semmiféle — vagy pontosab­ban: majdnem semmiféle — egymásrahatás nem létezik Itt az egymáshoz fűződő viszony kizárólag a kölcsönös tájékoz­tatásra szorítkozik. Sok vonatkozásban javul, tö­kéletesedik a gazdaságirányítás, a kereskedelem irányítása, az ipar irányítása. Csak még ezt a kis fogaskereket nem találta fel senki, amely a két szférát egymástól függővé tenné, amely kényszerítené a termelést, rea­gáljon rugalmasan a kereske­delem — tehát a fogyasztó — követelményeire, a kereskedel­met pedig kötelezné a haladó, korszerűbb és hatékonyabb áru­fajták értékésítésére, propagá­lására. Mivel ilyen mechaniz­mus — tapasztalataim szerint, mint a nyomozás eredménye bizonyítja — nem létezik, ma­rad egy jó tanács a kedves ve­vőnek: ne tessék szidni az el­árusítót, a boltvezetőt, de a nagykereskedelmet se mindig. Ök netjj tehetnek róla, hogy fegyvertelenek. VILCSEK GÉZA m w Őszinte, baráti beszélgetés A Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgató­sága, valamint a tömegszerve­zetek iskolai vezetősége baráti találkozást tervezett a szovjet katonaság képviselőivel. A já­rási iskolaügyi szakosztály, va­lamint a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség közreműködé­sével az elmúlt napokban meg ts valósult a találkozás az egyik internátus klubhelyiségében. Négy fiatal tiszt és katona jött el, hogy őszinte, baráti szélgetést folytasson iskolánk karával és a tanulóifjúsággal. Az iskola igazgatójának orosz nyelvű üdvözlő beszéde után mind a tantestület tagjai, mind pedig a diákok több kérdést tettek fel. Akadt közöttük is­kolai, kulturális, katonai és po­litikai vonatkozású is. A ven­dégek talpraesett, kimerítő vá­laszt adtak a feltett kérdések re, még az űrkutatással kap­csolatosan is. A vendégek megígérték, hogy segítenek egy hasonló szovjet szakiskolával felvenni a kapcso­latot, amely iskola képviselőivel majd rendszeresen kicserélhet­jük tapasztalatainkat az elmé­leti és a gyakorlati oktatás, va­lamint az ifjúság nevelése kér­désében. Egybekapcsoltuk ezt a talál­kozást a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség iskolai alap­szervezetének alakuló gyűlésé­vel. 162 taggal meg is alakult az alapszervezet, melynek 5 ta­gú vezetősége máris aktív mun­kát végez. TAKÁCS LAJOS Kockázat nélkül nincs nyereség! ŠPORTKA Tudja a felnőtt és a gyermek: ŠPORTKÁN bárki vagyont nyerhet í OM0í A Csehszlovák Államvasutak vágányjelző és biztonsági technikai műhelye, Bratislava, Bazová ul. č. 2 azonnal alkalmaz: -jk munkásokat anyagbe- és kirakásra ^ munkásokat vágányj'elző berendezések szerelésére if 2 címfestőt és mázolót (szakvégzettség nélkül is) if 2 kőművest szerelő-építő munkára -fr mérési és magasfeszültségű elektrotech­nikai mérnököket Az érdeklődők a következő címen jelentkezhetnek: Oznamovacie a zabezpečovacie dielne ČSD, osobné oddelenie, Bratislava, Bazová ulica číslo 2 ÜF-1241 A Bratislavai Dimitrov Vegyiművek felvesznek : munkásokat # a vegyiüzemekbe, váltott műszakban 10-14 koronás átlagórabérrel, # az építkezésekre 14 koronáig terjedő óránkénti akkordbérrel; különélési pótlé­kot és útiköltséget fizetünk, 0 yasúti toiatómunkára, 10 koronás átlag­órabérrel, % ki- és berakodó munkára, 14 koronás akkordbérrel. £ 17 éven felüli lányokat a két műszakban termelő fonalsodró üzembe, bedolgozás után btto 1200-1400 koronás havi kere­settel, 0 18 éven felüli női munkaerőket a 4 mű­szakban dolgozó műfonalgyártó üzembe, btto 1400-1800 koronás keresettel. Továbbá alkalmaznak: lakatosokat - hegesztőket, villanyszerelő­ket, szerelőket, asztalosokat és ácsokat. Kereseti lehetőség a munkabeosztás szerint, ftb. 10 koronás átlagórabér. Szállást és étkezést füg­getleneknek biztosítunk. Bővebb felvilágosítást az üzem személyzeti osztálya nyújt. ÜF-1105

Next

/
Oldalképek
Tartalom