Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-28 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

Nevessünk Miniszoknyás hölgy az üzletben: — Kérek egy harisnyatartót! — Ugyanolyat, mint most visel a kedves vevő? Fiatal férj: — Szívem, legalább húsz tányér levest kellett volna józnod! — Olyan finom? — Nem, de a só elég lett volna bele. A jósnő: — Asszonyom, legyen erős! A férje rövidesen erőszakos halállal hal meg. — A lényeget mondja: elítélnek, vagy jelmentenek? Apa a fiához: — Fiam, tanuld meg, hogy az életben a becsületesség és a bölcsesség a legfontosabb. — Mi az a becsületesség, papa? — Az, hogyha valakinek megígérsz valamit, azt minden körülmények között teljesíted! — Es mi az a bölcsesség? — Az, hogy soha senkinek semmit nem ígérsz! Vadorzó a bíróság előtt: — Vádlott, ha megígéri, hogy megjavul, akkor csak feltételes büntetést kap! — Inkább leülöm bíró úr, — most úgyis tilalmi időszak van! Az idős angol grófnő egy papagájt kapott ajándékba. A madár nagyon Illetlen, mert minden pillanatban rikoltozik: „En vagyok Lolló, az örömlány!" A grófnő elpanaszolja bánatát a papnak, aki elkéri tőle a madarat, mondván, neki is van két papagája, azok nagyon jámbor lények, a bibliát olvassák és imádkoznak, azok társaságában Lolló biztosan jó útra tér. A pap hazaviszi a madarat és beteszi a kalitkába. Lolló szétnéz aztán elkiáltja magát: „En vagyok Lolló az örömlány!" A két másik madár összenéz, aztán az egyik megszólal: — Na Pityu, dobd el azt a bibliát, az úr meghallgatta imánkat! — Kérem főúr, friss ez a sült? — Ez? Kérem tisztelettel, erre Barnard professzor azt mondaná, hogy még él! tP) — El kell mennem az örvöshöz, mert ha munkához látok, azonnal izzadni kezdek ... (V. Hlavín karikatúrája) MOZIBAN Filmvetítés, hang: — Uram, ez nem szoknya, hanem reverenda! ORSÉTA KÖZBEN A lehordott Hold mintáknak kapcsán kísért a látomás: Nem lesz ebből idő múltárt nagymérvű - Hold* A STRANDON Három fiatalasszony egy kisváros melletti folyóparton sétál. Az elhagyatott parton egyszer csak egy mezítelenül sütkérező férfit vesznek észre. Arca újságpapírral volt letakarva és egyenletesen lélegzett, valószínűleg elszunyókált. — Ez nem az én férjem — suttogta az egyik asszony. — Tényleg nem a te férjed bólogatott a másik Erre megszólal a harmadik: — Ez a férfi egyáltalán nem a városunkból való! Csupa malacság! Szilveszter egyik örök vendége a visító kismalac. Mi most egy kissé malac vicceket nyújtunk át, s bízunk benne, hogy az oivaső is velünk együtt pirulni fog — a nevetéstől. LEVÉL A nyolcadikos lányoknak a fiúk levelet küldenek a következő szöveggel: — Estére gyertek ki a parkba, jó lenne egyet csókolózni! Az egyik lány a többiek nevében dühödten ezt vetette papírra: — Szóljatok a hatodikosoknak! Minket már a csókolózás nem érdekel! Miniatűrök Hogy hívják a könnyű nőket? Latinul: Persona non gratis Magyarul: Járdáskirálynö Ha az ember tudja, hogy miért szeret, akkor nem szeret! Még azok a leg- és legszebb lábak is végződnek valahol! Nem szeretek beavatkozni a magánéletembe! Ha a nő elveszíti a fejét, akkor rendszerint egy férfi karjaiban találja meg. .. - : & : ., NYÁRI EMLÉK 4• * otS 3 : 'S •55 o •= J o ÜÜ e'S -S "O — i; 2 <u « 6 * 2 í *" > I I S> ° I O) o o JZ JC J3 Csend. Hirtelen megszólal egy Ahol még tapasztalható az aktivitás (V. Hlavín karikatúrája) Nincs tévedés a címben. Miért is lenne? Hiszen a félrevezethetetlen és tévedhetetlen szurkolók százmilliós tábora már únja a feledés porával belepett világbajnokságok giccses reminiszcenciáit, s nap nap után megbotránkozva olvasgatja az újságok locsogásait az éppen sorra kerülő VB esélyeiről. Az egész emberiség (a Hold és a Mars lakói is) egyhangúlag követeli: „Elég volt a vereségek és a kudarcok megmagyarázásaiból, a csillagjóslásokból, tudni akarjuk, milyen lesz ennek a manapság gyakori infarktusokat előidéző, szfvet-lelket szomorító legnépszerűbb labdajátéknak a világbajnoksága a Jézus Krisztus születése utáni 2002. évben." Hát tessék jól idefigyelni... A VB-döntőt furcsa körülmények között, nézők nélkül bonyolították le. Azokat az embereket ugyanis, akik saját lökhajtásos repülőgéppel és helikopterre] rendelkeztek, nem érdekelte a labdarúgás. A szurkolók viszont nem utazhattak vonattal, mert az elavult vasutakat országutakká alakították át, s ott olyan volt a forgalom, hogy négy évig semmilyen irányban sem lehetett közlekedni. Az abszolút demokráciában viszont senkit sem lehetett kényszeríteni, hogy gyalog tegye meg az utat a stadionba, s ott a nem éppen puha fapadokon káromkodja végig az unalmas 90 perceket. Így a szurkolók otthon, kényelmes fotelokba süppedve szemlélték a világbajnokságot, amelyet csak a tvnézők számára játszottak. Az adás természetesen színes volt, egyedül Dél-Afrika tiltakozott a színesség ellen. Ök „fehérben" nézték a VB-t. A döntő 64 csapata kétszer-kétszer játszott egymás ellen. Különben a világbajnokságot a világ egyetlen semleges országában, Gaulle-ban rendezték, amely a feledhetetlenül cselező de Gaulle-ról kapta a nevét. A torna úgy végződött, ahogy azt a szakemberek megjósolták. A figyelem középpontjában az a taktikai rendszer állt, amelyet a legfejlettebb labdarúgást játszó országok praktizáltak (Zambia, Elefántcsontpart, Andora, Vietnam, a Fidzsi-szigetek stb.). Röviden szólva: nem is anynyira a góllövésen volt a hangsúly, hanem azon, hogyan akadályozzák meg az ellenfelet a gólszerzésben, mert a gólarány döntő lehetett a végső sorrend megállapításánál. 2002-ben már elavult minden addigi játékrendszer. Az előző VB-től eltérően a csapatok 9 +l-es hadrendben léptek pályára. Ennek lényege, hogy egy játékos a pálya közepén szaladgált, míg a többiek saját tizenhatosukat, szállták meg és tüzzel-vassal igyekeztek megakadályozni az ellenfél egyetlen előretolt csatárát a góllövésben. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Mivel minden csapat 9 +l-es felállásban játszott, mind a 126 találkozó 0:0-ra végződött. Igy a 64 válogatottnak egyaránt 126 pontja volt. Az abszolút gólhiány következtében a gólarányt sem lehetett megállapítani, amely eldönthette volna a világbajnoki cím sorsát. A FIFA 1999 tagállamának küldöttei maratoni hosszúra nyúló tanácskozáson keresték a kivezető utat, de eredménytelenül. Mégcsak a szögletrúgásokba és a partdobásokba sem „kapaszkodhattak", mert azok is hajszálnyi pontosságra egyformák voltak. Izrael képviselője végül javasolta, hogy döntsön a sorsolás. Ez az indítvány azonban nagy felháborodást váltott ki az arabbk körében, akik azzal vádolták Izraelt, hogy saját pénzét akarja erre a célra felhasználni, amelynek egyik oldalán a zsidókat a pusztából kivezető Mózes arcképe látható. Végül a negyven nap és negyven éjjel egyfolytában ülésező FIFA-kül-, döttek meghozták a döntést: mind a 64 résztvevő ország válogatottját világbajnoknak nyilvánították ... Hogy nem hiszik el? Hát várják meg a 2002-ik évet, s majd meglátják... TOMI VINCE