Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-03 / 284. szám, szerda

JUGOSZLÁ VI AJ JEG YZE t EK ... •• ­2. iM IGY NÉZ KI A LAKÁS — BELÜLRÖI BANJA A tanár hat kiló kenyere Az emberek ilyenkor rendsze rint megértőbbek, jobban együtt éreznek a bajba jutottakkal. Ezt példázza az alábbi történet is, amit Sibiö Namik tanár me­sélt el. A hétfő reggeli katasztrófá­ról Újvidéken szereztem tudo­mást. A hírek rendkívül nyug­talanítottak, és nyomban elha­tároztam, hogy azonnal hazain­dulok. Előbb azonban betértem az egyik légközelebbi üzletpe, hogy valami élelmiszert vásá­roljak. Gondoltam, erre lesz a legnagyobb szükség otthon ... Az autóm az üzlet előtt állt, és amikor a vásárlók észrevet­ték a rendszámtáblán a BL jel­zést, egyre nógattak: menjek csak előre, ne álljak sorba, hisz én Banja Luka-i vagyok . .. Mi ráérünk — mondták. Hiszi vagy nem, hirtelen azt sem tudtam, mit vásároljak. Kértem hat kiló kenyeret és egy sajtot. Amikor fizetni akar­tam, megszólalt mögöttem egy férfi: „Hagyja csak, barátom, majd én... Magának még nagyobb szüksége lesz a pénzre." Es fi­zetett. Nem tudtam szólni, így a jólelkő ismeretlennek meg sem köszöntem az emberségét. — Ez úton szeretném meg­köszönni —' mondta, és elfor­dult. EZEN AZ ABLAKON UGKdTTAM KI . . . Menekülés az ablakon A város utcáit róva be-benéz­tem az épületekbe is. Kíváncsi voltam, milyen egy-egy lakás belülről az olyan épületekben, amelyek kívülről sértetlennek látszanak, vagy csak itt-ott ve­hető észre rajtuk repedés. Az egyik ilyen négyemeletes épületbe alig tudok bejutni. Beomlott a lépcsőház — tégla, törmelék, bútordarabok között óvatosan igyekszem feljutni a billegő lépcsőkön az egyik la­kásba. Tárt ajtó fogad. A lát­vány elképesztő. Az ajtóról le­olvasom a lakó nevét: Senič Ranko. Beljebb merészkedem, óvatosan, mint valami tolvaj. S nehogy gyanúba essek, meg­kérdem: — Van itt valaki? Egy negyven év körüli férfi sántikál ki a hátsó szobából. — Igen, ént vagyok a házi­gazda — mondja gyanús tekin­tettel. Mikor megtudja, mi já­ratban vagyok, szemlátomást feloldódik, és rakiával kínál. — A cellulózgyárban dolgo­zom, mint technikus. A lakás háromszobás, tíz évvel ezelőtt kaptam az üzemtől. Van egy tizenhat éves lányom, aki a smederevói gimnáziumban ta­nul. Most a feleségem is ott van nála. — Hogyan sérült meg? — Itt ültem az ablakkal szemben. Pillanatok alatt dön­tenem kellett.- A kijárat bizo­nyára beomlott — gondoltam —, és kiugrottam az ablakon. Az üveg összevagdalta a lá bam, nyolc kapocs volt ben ne... — Mit keres most itt? —- Tudom, nem szabad az épületben tartózkodni. De hát tudja, milyen az ember... Az üzemben segíteni nem tudok, így hát itt rendezkedem, válo­gatom a romok közül azt, ami még használható. — Hol lakik? — Egy cipöüzletben alszom ötödmagammal. Búcsúzáskor mosoly lopa­kodott a házigazda ajkára. A keserűség, vagy a reménykedés mosolya volt-e, nem tudom ... Páratlan harisnyák Akik már épületekben lak nak, könnyebben viselik sorsu­kat. Egy-egy lakásban több csa Iád is meghúzódik. Szokatlan körülmények között ugyan, sok mindent nélkülözve, de leg­alább tető van a fejük fölött, és melegek a szobák. Igy lakik a zombori születésű Kavőif-Ka­tiyó Júlia is. — Négy és fél éve költöz­tünk az új lakásba — mondja az asszony. — Tizenöt évig vár­tunk rá... A katasztrófa a la­kásban ért bennünket, a negye­dik emeleten. Szörnyű még rá­gondolni is. — Kimentettek a lakásból valamit? — Semmit... Es közeledik a tél. Meleg holmi nélkiil va gyünk ... Mondtam is a fér­jemnek, hogy menjen már fel a lakásba, és szedjen össze va lamil, Vonakodott sokáig. Egy­szer aztán megiyott vagy két deci rakiát — pedig azelőtt sohasem ivott —, és rászánta magát. Mit gondol, mit hozott? — Két páratlan harisnyál... Többször is így jártam vele. Mindannyiszor harisnyát hozott.» Bosszantott férjem ügyetlensé­ge és elhatároztam, hogy ma­gam megyek fel. Már a lépcsőházban torkom­ban vert a szívem . .. Amikor meg beléptem az ajtón, mintha gyökeret vert volna a lábam. Csak álltam, és néztem. Azt sem tudom, hogyan kerültegn le az utcára . . . — Hozott magával valamit? — Nem, kedvesem, sem­mit ... Ott fönt elfelejtettem, hogy mit is akartam. A szakácsok rostélyost sütnek A katasztrófát követő órák­ban arról is gondoskodni kel­lett, hogy a lakosság meleg ételhez jusson. A sátrak előtt rögtönzött „tűzhelyek" száma ugyan egy­re szaporodott, de sajnos, az edény a konyhában maradt. Láttam például, hogy húst sü­töttek fazékban és fát aprítot­tak egy darab téglával. . . Az éttermek ftözitl elsőként a? Expresszben szolgáltak fel. — Nagy a konyhánk — mondja Ruzsinszki J Márta fő szakács. — Öt-hat napra min­dig van tartalékunk. Másnap már dolgoztunk. A teraszon ros télyost sütöttünk, és kávét is szolgáltunk fel, mégpedig több ezer adagot. Nagyrészt itt ét keznek a romtakarító munká­sok is. Ma már zavartalan a m felszolgálás. —- Hogyan élte át u kataszt­rófát? — Még most is úgy érzem, mintha remegne alattam a föld . . . KEREKES ISTVÁN ... ggf gf Üt ü HF A FÖSZAKAfS A kormány nyílt szava A Szlovák Szocialista Köztár­saság kormánya jé hagyományt alakit ki azzal, hogy tevékeny­ségéről rendszeresen tájékoztat­ja a Szlovák Nemzeti Tanács plénumát. Ezáltal lehetővé te­szi, hogy a Szlovák Nemzeti Ta­nács gyakorolja ellenőrző funk­cióját a kormánnyal szemben. Ebből a szempontból kétségtele­nül* nagy jelentőségű volt a Szlovák Nemzeti Tanács hétfői ülése. Jelentősége elsősnrban abban rejlik, hogy a kormány — elnöke és őt tagja által — nyíl­tan állást foglalt a mai legége­tőbb politikai és gazdasági prob lémákboz. f A ' 'zvélemény minden bizony­ny.il támogatni fogja a kormány törekvését az inflációs meg­nyilvánulások terjedésének kor­látozására, és egyúttal azt a ha tárnzolt döntését is, hogy nem engedi a kiskereskedelmi árak további emelését. Ezzel kapcso latban ki kell emelnünk Colotka miniszterelnök szavait, hogy a kormány a bérek fejlődésének szabályozását célszerűbbnek tartja, mint oz árak emelését. Biztonságérzetet akar adni a dolgozóknak, hogy megérdemelt keresetükért megkapják a kívánt árut. Természetesen a bérek fejlődésének helyes irányítása nemcsak a kormányon múlik. Arról van szó, hogy nálunk is csak az elvégzett munkáért sza­bad fizetni, hogy szűnjék meg a csalás, a különböző kimutatá­sok hamisítása, és hogy a ve­zetek minden szinten, a múlt­tól eltérően, ne engedélyezzék a rosszminőségű, vagy pedig az el sem végzett munka jutalma­zását. Ebből a szempontból néz­ve mi valamennyien döntünk ar­ról, hogy a kormánynak sike­rül-e valóra váltania elhatározá­sát a kiskereskedelmi árakkal kapcsolatban. Nagyon figyelemreméltó, hogy a kormány és a Szlovák Nemze­ti Tanács ülése milyen nagy gondot fordított az ellátás, kü­lönösen a hús-, a tüzelőanyag és a burgonyaellátás kérdésérc. A kormány intézkedései fokoza­tosan megnyilvánulnak a pia­con. Természetesen még elég probléma akad. fgy például Szlovákiának pontosan le kell szállítania — a megállapodások értelmében — a megrendelt árut a Cseh Szocialista Köztársaság­nak, mivel csak e kötelezettség teljesítése után követelhetjük, hogy Csehország is leszállítsa nekiink a megállapodott burgo­nyamennyiséget. Komolyan kell venni a miniszterelnöknek azt a követelését, hogy legyünk megértőbbek a burgonyatermő vidékek földművesei iránt, és a felvásárló szervezetek dolgozói végezzenek jobb szervező mun­kát annak érdekében, hngy a burgonya a lehető legrövidebb idő alatt eljusson a fogyasztó­hoz. Az ülésen nyílt szavak hang­zottak el az elmaradt területek, fgy a rimaszombati járás és több kelet-szlovákiai járás további fejlesztését illetően. A kormány megfontoltan, átgondoltan akar ja megoldani ezeket a problé­mákat és a következő ötéves terv előkészítésekor teljes mér­tékben figyelembe veszi őket. Máris megállapíthatjuk azonban: a kormány nem kötelezheti ma gát, hogy bizonyos területen » szükségletnek megfelelően mun­kalehetőséget biztosit anélkül, hogy ismerné a konkrét terifte lési programot, a beruházót, ai értékesítés lehetőségeit. Célja' hogy bizonvos előnyök biztosi tásával ezekre a területekre te­relje a beruházók figyelmét, természetesen Szlovákia gazda sági szükségleteivel, valamint a kevésbé fejlett területek félté teleivel összhangban, figyelembe véve az új beruházás gazdasági hatékonyságát. A közvéleményben terjedő kii lönböző ellentmondásos néze­tekkel összefüggésben a kor mány állást foglalt a csehszlo vák föderációval kajM»olatban Ma csaknem egyéves távlatból értékelik a föderáció gyakorlati eredményeit, feltárják gyenge pontjait, és keresik a jobb meg oldást ott, ahol az eredeti.el képzelések problematikussá vál tak. A Szlovák Szocialista Köz társaság kormánya ebben a kér désben is egyértelmű állást fog lal. Leszögezi, hogy a föderatív államjogi elrendezés elvben he­lyes és a jövőt illetően is reális. A Szlovák Nemzeti Tanács plé numában januárban ismertetett kormánynyilatkozat szerint a kormány a lehető legrövidebb időn belül konkretizálja a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság ban élő nemzetiségekre vonatko zó alkotmánytörvényt. Ez a tör­vény így a Szlovák Nemzeti Ta nács különtiirvényévé válna. Amint a miniszterelnök az SZNT hétfői ülésén küzölte. a kor mány már megkezdte a Szlová klában élő nemzetiségek hely­zete intézményes megoldásának fokozatos megvalósítását. Folya matban van a már említett al kotmánytörvény elveinek konk­retizálása. A kormány a Szlovák Nemzeti Tanácsot a jövő év ele jén, a föderáció értékelésével egyidőben tájékoztatja majd a Szlovákia területén élő nemzeti ségek helyzetének és problémái­nak tervezett megnldásáról is. Ellenvethetjük, hogy sok min dent gyorsabban, rugalmasabban és határozottabban is megold­hatnánk. Kétségtelenül sok min­dent lehetne, de azok, akik ezt kifogásolják, gyakran nem isme­rik alaposan az egyes problémá­kat, nem tudják, milyen bonyo­lultak. A hétfői ülés megmutatta, hogy a kormány az egyes prob lémákat fontossági sorrendben fokozatosan megoldja, és tervei összhangban állnak a lakosság érdekeivel. Ennek alapján köz véleményünknek alkotóan támo gatnia kell a kormány törekvé­seit. MEZŰ JÁNOS Megalakult a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság A NÉPRAJZI gyűjtőmunkával a CSEMADOK két éve kezdett el behatóbban foglalkozni. Fel­mérte, ki, hol, mikor és mit gyűjtött már az itt élő ma­gyarság körében. Általános néprajzi kérdőívet állított ösz­sze, melynek adatai a további gyűjtőmunka alapjául szolgál­lak és kiépítette az önkéntes néprajzi gyűjtők hálózatát. A CSEMADOK járási bizottságai mellett megalakította a népraj­zi szakcsoportokat. Az önkéntes gyűjtők számára iskolázásokat rendezett, melye­ken kiváló magyarországi szak­emberek adtak elő. A „Tábor­tűz" című ifjúsági lapban pá­lyázatot hirdetett kiolvasok és mondókák gyűjtésére. S az eredmény sem naradt el: 147 faluból 204 kitöltött felderítő kérdőív érkezett be; 2040 kiol­vasó és mondóka, 826 népdal, ö» népballada, 91 lakodalmi rig­mus, 13 monda vár feldolgo­zásra és publikálásra; néprajzi kiállítást rendeztek Kéménden, Buzitán, Debrődön, Csifáron a közelmúltban állandó jellegű néprajzi kiállítás nyílt Lédecen. A még tovább sorolható ered­mények s a gyűjtőmunka ma­gasabb szintű irányításának szükségessége tette jogosulttá a Csehszlovákiai Magyar Nép­rajzi Társaság megalakítását. Az Országos Néprajzi Szakbi­zottság kezdeményezésére 1969. november 29-én összehívták Po­zsonyba a Társaság alakuló köz­gyűlését. A CSEMADOK KB tit­kárának, Varga Sándornak meg­nyitó szavai után Ág Tibor, a CSEMADOK KB néprajzi szak előadója ismertette a néprajzi gyűjtőmunka eddigi eredmé­nyeit, majd javaslatot tett a Társaság megalakítására. A résztvevők megvitatták és jóvá hagyták a Társaság alapsza­bályzatát és programját és ez­zel megalakult a Csehszlová­kiai Magyar Néprajzi Társaság. Ezt követően a 28 alapító tag megválasztotta a vezetőséget, majd Marczel Bélának, a Tár­saság elnökének zárszavával az alakuló közgyűlés befejeződött. A májusban alakult Csehszlo­vákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság után tehát újabb biztató lépés tör­tént szellemi életünk fejlesz­tése felé. Erre enged következ­tetni a Társaság programja is, amely feladatul tűzi ki • a nép rajzi kutatómunka tudományos programjának kidolgozását, a járási néprajzi szakcsoportok munkájának irányítását stb. Tevékenységét a SZTA Nép­rajzi Intézetének és a MTA Néprajzi Intézetének segítségé­vel s az említett intézmények­kel együttműködve kívánja vé­gezni. Tudatában vagyunk annak, hogy a csehszlovákiai magyar néprajzkutatás kérdését csak egy ezzel foglalkozó tudomá fj nyos intézmény létrehozása * oldhatná meg maradéktalanul. Ez még várat magára. Igy a Társaságra hárul az a feladat, xi hogy a rohamosan kallódó szel­lemi és tárgyi népi kultúra ér­tékeit megmsntse a jövő nem- Ľ zedók számára. — mm — N

Next

/
Oldalképek
Tartalom