Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-02 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

TÖTHPÁL GYULA FELVÉTELE A

mikor Giovani Battista Martinéin — Domenico Martinelli híres bécsi építész fia — 1756ban befejezte Pozsonyban a Mihálykapu utca l-es számú házának építését, úgy érezte, hogy ezzel a barokk palotával megalkotta élete főművét. Az Udvari Kamara urai, gróf Grassalkovich Antal kamaraelnök vezetésével elfoglalták helyüket az épületben és azt hitték, itt ülnek majd fiaik és unokáik is, mert az, aki bilincseket kovácsol, soha nem gondolja, hogy a jövő bilincsroppantó erőket szülhet. 1802. május 6-án már a „tekintetes Karok és Rendek" tartották meg a palotában az első Pozsonyi Diétát, de a falak között csak huszonhárom évvel később, 1825. november 3-án söpört végig a történelem tisztító szele. Ezen a napon Felsőbüki Nagy Pál támadta meg a külföldön dorbézoló magyar főurakat és követelte — a közművelődést elősegítendő — egy tudós társaság megalakítását. A forró, lelkesítő szavak hatására Széchényi István huszárkapitány egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia céljaira. 1843-ban itt másolta Petőfi Sándor — napi 25 krajcárért — az Országgyűlési Tudósításokat és 1847-ben Kossuth Lajos pesti, Deák Ferenc zalai és Cudovit Stúr zólyomi követek itt szólaltak fel a haladás, a népek szabadságának védelmében. A falak között, ahol több mint egy évszázaddal ezelőtt a szabadság vitázott a zsarnoksággal, ma a könyvek beszédes csendje honol. A „boldog béke" utolsó napjaiban, 1914. 7. 25-én alakult meg a Pozsonyi egyetem könyvtára. 1914. 11. 1-én nyitotta meg kapuit 60 046 kötettel és 1914-től 1919-lg a nagy olvasóteremben 2491 személy 6 115 kötetet olvasott el, a kölcsönzések száma pedig öt év alatt 20 928 kötet volt. A könyvtár 1919. október 10-én átment a csehszlovák állam tulajdonába. Ekkor kezdődött fejlődéstörténetének — felfelé ívelő — második szakasza. Természetesen e fejlődés vizsgálata során figyelembe kell venni Madame de Staölnek, a huszadik századi empirikus Irodalomszociológia egyik úttörőjének megállapításait az irodalom és társadalom genetikus és funkcionális kapcsolatáról. Ahogyan az Irodalom nem lehet független a társadalomtól, úgy az Irodalmi művek gyűjteménye — a könyvtár — is tükrözi a fennálló társadalmi rend szerkezeti felépítését, kultúrpolitikai célkitűzését és világnézeti alapállását. A burzsoá demokratikus köztársaságban erősen érezhető volt ezen a téren is az osztályjelleg. A könyvállomány csak a kiválasztottak érdekeit szolgálta, a tömegek elől a iendeletek, szabályok sorompóival zárták el. Ennek ellenére a korszak nagy érdeme, hogy a könyvállományt rohamosan fejlesztette. 1919-ben a pozsonyi Egyetemi Könyvtár könyvállománya 84 826 kötet, 1939-ben pedig 300 000 kötet volt. A fejlődés íve 1939-ben megtört. Márciustól júniusig 15 cseh nemzetiségű tudományos dolgozó volt kénytelen elhagyni munkahelyét és a kiváló szakembereket többnyire tudatlan, deklaszszált fasiszta elemekkel helyettesítették. Azonban adassék tisztelet a haladó gondolkodású könyvtári dolgozók maroknyi csoportjának, akik az embertelenség évei alatt Illegálisan adtak ki marxista irodalmat a tudományos dolgozóknak és elrejtették az elkobzásra kijelölt könyveket. A könyvtár akkori vezetősége viszont alázatos túlbuzgósággal szolgálta a Tiso-féle fekete-barna fasiszta reakciót. Amikor 1944-ben már mindenki tudta, hogy a fasiszta Németország elvesztette a háborút, a könyvtár becsületes dolgozói — 1944. május 2-án—megkezdClementis Azt hiszem, éppen Clementis mondta (vagy irta le valahol), hogy óvakodjunk azoktól a politikusoktól, akik sohasem idézik nemzeti irodalmunk nagyjait. Olvasom az 1940-ben (egy skóciai internációs táborban) írt Nedokončená k r o n i k á -ját (Befejezetlen kronika), s látom, hogy ő nemcsak állandóan idézte a szlovák írókat, költőket, de őmaga is költő volt. S nemcsak amiatt a kisugárzás miatt, ami erős, tiszta egyéniségéből árad (s ami miatt egyszer a Szovjetunióban a német Ernest Gläser azzal fordult hozzá, hogy szeretne a verseivel megismerkedni, s igencsak meglepődött, mikor megtudta, hogy soha meg sem kísérelte a versírást), hanem valóságosan is. Ez a könyve legalább is amellett, hogy egy gyermek eszmélkedésének gazdag tükre, nagyon tiszta, csendes tüzű poézis is. A könyvben sok a magyar vonatkozás, de itt csak azt a részt szeretném kiemelni, amelyben a Sarló-ról és annak a DAV-ra gyakorolt hatásáról ír a szerző. „A pozsonyi baloldali magyar főiskolások reményteljes, de reménytelen véget ért szervezete, a „Sarló,, honosította meg Szlovákiában a „szociográfia,, kifejezést. Ogy hiszem, hogy a magyar írók figyelemre méltó Új Március csoportjától vették át, amelybe Illés, Kovács, stb. tartozott, akik kiadtak néhány figyelemre méltó, szociális statisztikát irodalmi szinten A KÖNYVEK BAROKK OTTHONA ték a könyvállomány evakuálását a galgóci Erdődy-kastélyba. Azonban a német konzulátus parancsára a fasiszta Oktatásügyi Minisztérium 1945. január 10-én elrendelte, hogy a könyveket szállítsák Németországba. A hazafiak érdeme, hogy ez nem következett be, mert a könyveket — életük kockáztatásával — befalazták. A barna viharfelhőket szétkergette a Vörös Hadsereg ágyútüze és 1948-ban megkezdődött a pozsonyi Egyetemi Könyvtár fejlődésének harmadik korszaka — nyugodtan mondhatom: reneszánsza. Bizonyítsanak a számok: Dolgozók KönyválKölcsönzéÉv: száma lomány sek száma 1948 48 295 017 14 095 1958 76 633 358 278 413 1968 200 1 185 000 600 000 Természetesen ez a táblázat csak a fejlődés adatbeli arányait mutatja. A könyvtár tartalmi és funkcionális gazdagságáról dr. Bársony Tibor főkönyvtárostól kértem felvilágosítást. — A pozsonyi Egyetemi Könyvtárban több mint 500 inkunábulum (1501 előtt megjelent mű — A szerk.), ezek között több unikum és 1200 kézirat van. Azt mondhatjuk, hogy nagyságrendben Európa első húsz könyvtára közé tartozunk, de a műszaki vívmányok alkalmazása terén az első helyen állunk, mert már megkezdtük az automatizálást, a lyukkártyás rendszer bevezetését. Említést érdemelnek nemzetközi kapcsolataink is, többek között például a washingtoni Kongresszusi Könyvtárral, a British Múzeum és a Sorbonne könyvtárával. Könyvállományunk évente 40—45 000 kötettel gazdagodik és a bővítésnek köszönhető, hogy most az feldolgozó könyvet. Ezek a könyvek dicsőséget és néhány hónap börtönt hoztak szerzőiknek a budapesti bíróságon. A hazafiasság elvének modernebb és hatásosabb formája volt ez: kimenni a nép közé, csakhogy a tendencia itt {ordított volt. A szociográfusok nem azért „szálltak le« a néphez, hogy tanitsák őket, hnem azért mentek közéjük, hogy azoknak valóságos életéből maguk okuljanak s aztán a látottak alapján másokot - magukhoz hasonlókat - okítsanak. Amikor a prágai Detvan a balos diákok kezébe került, őket is elkapta a szociográfiai láz, s a DAV szerkesztőségi asztala tele volt a szlovák faluról és vidékről szóló jól vagy kevésbé jól sikerült szociográfiai riportokkal.'' Eddig a Sarló-ról szóló s a filológusok elkövetkező két-három évre megszabadultunk a helyhiány problémájától. Ez alatt az Idő alatt szeretnénk, esetleg a városon kívül, egy tehermentesítő raktárt létesíteni, amelyben a kevésbé keresett műveket tárolnánk. A társadalom keveset tud arról — folytatta dr. Bársony — hogy a szokványmunkán kívül a pozsonyi Egyetemi Könyvtárnak nagyon fontos központi funkciói is vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy felügyelettel egybekapcsolt módszertani segítséget nyújtunk a főiskolai könyvtáraknak. De emellett univerzális könyvtár is vagyunk, ami azt jelenti, hogy minden hazai nyomtatott kiadványból két kötelező példányt kapunk és végül, nálunk van a külföldi folyóiratok országos katalógusa is. A fejlődés nem volt könnyű, áldozatokat követelt a könyvtár dolgozóitól és az egész társadalomtól egyaránt. A háborúban 105 000 korona értékű könyv és folyóirat pusztult el; a könyvtár eredeti helyén, a Klarisszák kolostorában küzdött a helyhiánnyal és az 1945 — 1948. év eseményei fékezték a fejlődés ütemét. Nagy és kedvező változást jelentett, amikor az SZLKP KB Elnöksége 1951. október 13-án az Egyetemi Könyvtár rendelkezésére bocsátotta az egykori Udvari Kamara és pozsonyi Országgyűlés épületét és az átalakítási munkálatok befejezése után, — 1955-ben — a könyvtár rangjának és fontosságának megfelelő helyet kapott. Ez azonban csak az objektív feltételeket biztosította. Kl kellett alakítani a könyvtár eszmei-társadalmi célkitűzéseit, meg kellett határozni a munka formáját és tartalmát, hogy az valóban a szocialista társadalmi fejlődés érdekelt szolgálja. Ma már a fejlődés biztosított anyagilag és ideológiailag egyaránt. A párt és a kormány egyre fokozottabb mértékben támogatják munkáját, a könyvtár tudományos dolgozói a leghaladóbb módszerekkel tökéletesítik, bővítik nemcsak a könyvállományt, a katalógusokat, hanem a társadalomnak nyújtott szolgálatokat is. Mi, akik mindennapi munkánkban nem nélkülözhetjük e fontos kulturális fókusz segítségét, amikor átlépjük a könyvtár kapuját, úgy érezzük, hogy barátok, ismeretlenismerős társak között vagyunk, akiket azonos cél lelkesít: a szocialista társadalom, a szocialista kultúra ápolása, fejlesztése, gazdagítása. Az olvasóteremben együtt ülünk műszaki dolgozók, egyetemi tanárok, újságírók, középiskolás diákok és egyetemi hallgatók és mindig úgy érzem, hogy ez a tudásra szomjas emberek szép és igaz szövetsége. Lehet, hogy lírai hajlam, de amikor a pozsonyi Egyetemi Könyvtár termeiben a velem együtt kutatókat és jegyzetelőket figyelem, önkéntelenül Szerb Antalnak, a mártírhalált halt szellemtörténésznek a szavait idézem: „Mert a világnak égető szüksége van egy kis jóságra — és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet." PÉTERFI GYULA számára minden bizonnyal érdekes rési} néhány tárgyi tévedését azonban sajnos ki kell igazitanunk. Clementis Illésről és Kovácsról ír, de természetesen a népi írókra, Illyés Gyulára és Kovács Imrére gondol. A könyv végén, a jegyzetekben azonban Zora Jesenská Illés Béla és Kovács Endre adatait közli, mintha Clementis könyvében róluk lenne szó. Tévesen hozza kapcsolatba Clementis az Új Március című lapot Illyéssel és Kováccsal, de téved Zora Jesenská is, mikor a jegyzetekben azt írja, hogy az „Új Március a Sarló szervezet folyóirata; az első Csehszlovák Köztársaság idején jelent meg, rövid dieig." Az Új Március ugyanis nem népi írók, de nem is a Sarlósok lapja, hanem az illegális KMP folyóirata volt, és Bécsben jeleni meg 1925 és 1933 között. Ezeknek a tévedéseknek a korrigálása akkor nyer nagyobb fontosságot, ha elgondoljuk, hogy arról a szlovákiai magyar szervezetről, amelynek hatása az egykori Csehszlovákiában, Magyarországon és Romániában ma már nyilvánvaló, s amelynek a szlovák DAV-ra gyakorolt beíolyását fent idézett könyvében Clementis tanúsítja, eddig még nem jelent meg szlovák nyelvű monográfia. TÖZSER ÁRPAD a Sarló-ról