Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-06 / 261. szám, csütörtök

Verseit az égre írta RADiNíOTI MIKLÓS HALHATATLAN EMLÉKÉRE V

erseit valóban az égre Irta, egy kerge, bolond kor véres és lángnyaldosta firmamentnmára, mert lent paragrafusok, csendôrszuronyok és nyilaskeresztes keretlegények tiltották énekét...! Pedig 1931-ben, alig huszonkét éves korában „Pogány köszöntővel" nyitott be a magyar költészet olimposzára és „újmódi pásztorként" pengette lantját. Igaz, sas szeme volt és már akkor látta, hogy szaval „messze, kakastollak közt porverve menetelnek!". És amikor egy évre rá a Horthy törvényszék, új könyvét, az „Újmódi pásztorok című verseskötetét elkobozta, még igen magabiztosan, villonl csibészséggel énekel: „lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot!" Ekkor még csak a szolgabíró meg a fasiszta Töreky tanács „védte és óvta a népet a költő ragályos verseitől!" Zárt tárgyaláson olvasták fel hat erkölcstelennek nyilvánított versét és nyolcnapi fegyházra ítélték el a költőt. Hogy Törekyék és a már hírhedt Horger Antal nem tanácsolhatták el Radnóti Miklóst a szegedi egyetemről, mint annak idején nagy elődjét, József Attilát, az nagy részben Sík Sándor egyetemi tanárnak és költőnek az érdeme, aki férfiasan kiállt Raanóti és ennek költészete mellett. Érdekes, hogy valóban újmódi és pogány verselését általában idegenül fogadták. Radnótit sokan a Nyugat harmadik nemzedéke egyik tagjának tekintették, az új népiesek egyikének. Kassák Lajos és Kosztolányi Dezső formabontási kísérlei már rég feledésbe merültek és az ellenforradalmi időszakot követő „bethleni", úgynevezett konszolidációs korszaknak nem volt szüksége egy új, költői „l'enfant terrible"-re, aki formabontásra való törekvéseivel a forradalom rémét idézte fel előttük! És nem is jártak messzire az igazságtól! A fiatal Radnóti nagyon korán kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalom néhány harcosával. Szegeden, a Szegedi Fiatalok Körében sejtet alapítanak, marxista szemináriumokat tart a munkás önképzőkörökben. És nem érdektelen itt megjegyezni azt sem, hogy Radnóti Miklós mariásta ismeretei éppen hazánkban, konkrétan a. csehországi Liberecben mélyültek el. A pesti Izabella utcai felsőkereskedelmi iskola elvégzése után Radnóti Miklós a libereci textil műszaki főiskola hallgatója lett. Liberecben, a szvárovi és tanwaldi nagy tetiles sztrájkok tőszomszédságában, itt, ahol a textilmunkások hősi harcot vívtak a mindenható és könyörtelen Liebig gyáros ellen, itt kapta őt el az ár, a történelmet tisztító és világot átformáló proletár forradalom árja. Liberecben kapta, a Vorwarts szerkesztőitől az első marxista könyveket és velük Vitatkozva döbbent rá egyesek krőzusi gazdagságára és sok százezrek nyomorára. A visszhang egyelőre csupán egy rövid vers. Utána azonban már egy egész életre szóló felesküvés következik, felesküvés a proletárforradalom zászlajára. Radnóti Miklós Budapestre visszatérve megtalálja a kapcsolatot az illegális magyar munkásmozga lommal, s ahogy ezt Ortutay Gyula, a jóbarát mondja, annak ellenére, hogy „nem is egy kétség kísértette meg", elveihez és a práthoz hű maradt mindhalálig. És nyíltan vallja: „Tanítok és vallom a harcot is, költő is vagyok meg proletár!" Bájos táj versei és szenvedélyes szerelmes költeményei mellett felfigyelhetünk a proletár nemzetköziség olyan megnyilvánulásaira, mint John Lowe, fiatal néger költő halálára írt sorai, vagy Hirőshi, Párizsban élő japán orvoshoz intézett verse: „Fehér köpenyed köpjön és piruljon el! mert sárga emberek fennen öldöklik egymást..." s mély fájdalommal állapítja meg, hogy ,átkelt a Wuszung patakon tegnap a japánt gyalogság s ágyuk vastag harmata készíti kínai Téteken útját" De ez már a nemzetközi fasizmus támadásának a kezdete és ebben az időszakban mutatkozik meg Radnóti Miklós igazi nagysága, ekkor érik be nagy költővé. Vértezetbe öltözteti költészetét, de ez a vértezet finom művészettel cizellált remekmű. A nagy magyar és európai haladó hagyományokat éleszti újjá, nyelvezete is szigorúbb lesz, de nem szegényebb. Bár tisztában van azzal, hogy olyan korban él „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként kéjjel ölt, nemcsak parancsra a míg bálhitekben hitt s tajtékzott vészeteg befonták életét vad kényszerképzetek ..." Oly korban éltem én e földön, Mikor besúgni érdem volt s a gyilkos az áruló, a rabló volt a hős, — s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest..." Tudja már, hogy az életben csupán vértanú lehet s ezért igyekszik hősnek lenni verseiben, s nemcsak önmagát, hanem költőtársait is óvja: „0, költő tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói és aki bűntelen mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is, mint a sok sebből vérző, nagy farkasok." A nagy csapások évei következnek, Mussolini, Hitler és Gömbös uralomra jutása, a nagy lebukások ideje, Sallai, Fürst kivégzése, a forradalmi eszmék világméretű visszavonulása. A győzelem délibábja egyelőre szertefoszlik és a fasizmus lerohanja Európát. Sokan megtorpannak ekkor és hitehagyottakká lesznek. Radnóti Miklós azonban hű marad, pompeji őrként, magányosan áll a vártán. Tudja, hogy elpusztul, de tudja azt is, hogy halála után a harc folyik tovább... és győz a szabadság. „Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam..." írja a „Járkálj csak, halálra ítélt" című történetének egyik versében. Radnóti számára a rossznak ellentállni törvény, erkölcsi törvény, a költő törvénye: „Erős a tél, de sűrű lázadás tör majd belőle föl tömötten. Velünk tartasz-e — mögöttem súgva kérdez így a tájék. Bólintok, s érzem arcomon elégedett szelét, piros láng a lomb és int, hogy nem jelejt. Figyelj te is. Levelet ejt, eléd is. Várja válaszod." Ezerkilencszázharminchétben még megkapja a Baumgarten díjat, de életútja mindinkább „meredek úttá lesz", s így ír önmagáról: „a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekeli" Közben Európa körül egyre szorosabb lesz a fasizmus acélgyűrűje. Elesett Albánia, vér folyik Spanyolországban, Ausztria már Hitler karmai közé jutott és a horogkeresztes pribékek legközelebbi kiszemelt prédája Prága. Radnóti hősi harcot vív, s közben megírja a magyar irodalom legszebb békeversét a Himnusz a békéről című költeményét. Az emberi humánumot, a gondolat igazát állítja szembe a halál erőivel. Hiszi, hogy egyszer béke lesz. „Mert egyszer béke lesz. Ú, tarts ki addig lélek, védekezz!" Ezerkilencszáznegyvenben úgynevezett munkaszolgálatra hívják be, s ettől kezdve már fogolynak tekinthető, akit néha ugyan kiengednek a táborból, de aki akkor sem menekül, amikor már sokan külföldön keresnek menedéket Negyvenkettőben a Potőfi szobor előtt lezajlott antifasiszta tüntetés után írt versét, a Száll a tavasz-t, így fejezi be: „Néma gyökér, kiabálj, levelek kiabáljatok éles hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal! rázd a sörényedet, ló! bömbölj bika! rúgj patak árja! ébredj már aluvó!" Lélekriasztó, lázító sorok ezek, mert látja és érzi, hogy mi következik: „S tudja a szív, a kéz meg a száj, hogy ez itt a halál, a halál. Mint fegyházban a villany ha kacsint, tudják bent a rabok, s tudja az őr odakint, hogy az áram mind egy testbe fut össze, hallgat a köre, a cellán árnyék szalad át, s érzik ilyenkor az őrök, a foglyok, a férgek a perzselt emberi hús szagát!" Igen, ez már vízió; a koncentrációs táborok, Mauthausen, Dachau, Auschwitz véres látomása! Aztán Hitler megszállja Magyarországot, Radnóti Miklóst elhurcolják Szerbiába, a rettenetes hírű Bori rézbányákba. A Láger Weidemanban, valahol Zagubica felett születik meg 1944 júliusában a Hetedik Ecloga, talán a legszebb, legfájdalmasabb magyar szerelmes vers. A költő küldi a háborúba ájult Szerbiából Fanninak, a távoli otthonban maradt hitvesének! „...A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak, Ellenükre élek — s fogoly vagyok ... de mégis visszatérek ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg... Sajnos, ígéretét nem válthatta be. Ezt az üzenetet ls, valamint a világirodalom olyan gyöngyszemelt, mint az „Á la recherche ...", A Nyolcadik Ecloga, az „Erőltetett menet" és a négy „Razglednica" csupán a háború után találták meg az abdal tömegsírban. Negyvennégy szeptemberében a halálra kínzott, élő csontvázzá vált munkaszolgálatosokat, köztük a költőt is, vad sietséggel űzték Sezrbiáből Magyarországon át Nyugat felé. Teste megtört, de szelleme nem. Keze nem remegett, amikor a kékfedelű szerb iskolásfüzetébe írta verseit. A tömegsír feltárásakor viharkabátjában talált füzet utolsó versét 1944. október 31-én, hét-nyolc nappal halála előtt írta Szentkirályszabadján. Ez volt az utolsó „razglednica", az utolsó üzenet: „Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint a húr, ha pattan, Tarkólövés. — Így végzed hát te is, — súgtam magamnak — csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. Borzalmas tanúvallomás ez a vers, szűkszavú, száraz, de mégis halhatatlan költői riport a kínhalálről. Rettenetes erejű híradás az élet és a halál mezsgyéjéről, Európa lelkiismeretének tetemrehívása. Lehet, hogy Radnóti Miklós éppen az utolsó verseivel, de főleg ezzel az utolsó „razglednicával" vált halhatatlanná, hiába is oltotta ki szép és okos életét az abdai nyúlgát oldalában 1944 novemberének első hetében (5—8 között) a barna halál. Egy Ismeretlen zsoldos tarkólövéssel oltotta ki a nagy magyar költő életét, aki sorsát előre tudta és mégsem futott meg. Utolsó percig kitartott a pompeji strázsán BARS1 IMRE SZÜLŐK, NEVELŐK mmsm Oktatás és nevelés a szocialista iskolában MINDEN TÁRSADALOM fontos feladatának tartja az új generáció nevelését. A társadalmi tapasztalatok gazdagodásával, az erkölcsi szabályok és kulturális hagyományok stb. alkalmazásával egyre inkább szükségessé vált, hogy a neveléssel külön, arra képzett emberek intézményes keretek között foglalkozzanak. Több évszázados fejlődés során így alakult ki a pedagógus hivatás és az iskola. A társadalomnak átalakulásával megváltozott a nevelés jellege is, s ez magával vonta a nevelés céljának, erkölcsi és világnézeti tartalmának a megváltozását. A gyökeres változások hatására módosulás következett be a nevelés módszereiben és szervezési formáiban is. A nevelésről tágabb és szűkebb értelemben beszélhetünk. Tágabb értelmezés szerint a nevelés körébe tartozik a gyermekek gondozása, ápolása, a fejlődésükhöz szükséges feltételek biztosítása, a veszélyekkel szembeni védelmük, a beszédre való megtanításuk, a termelőmunka tapasztalatainak, az erkölcsi hagyományoknak, a kulturális és tudományos fejlődés eredményeinek az átadása. A szűkebb értelmezés szerint a nevelés céltudatos, tervszerű és szervezett ráhatások folyamata, melynek során kialakul a növendék személyisége és alkalmassá válik a társadalmi feladatok elvégzésére. E feladatok elvégzésére való felkészítés foka attól függ, hogy a környező világ mennyire humanizált. (A továbbiakban a nevelésnek ezt az értelmezését használjuk.). A szocialista társadalom — mint minden társadalom — bizonyos igényeket támaszt a neveléssel szemben. Ezeket az igényeket a nevelési cél fejezi ki, mely mindig egy embereszményben realizálódik. A mi társadalmunkban a nevelés célja a szocialista építés és az emberi haladásért folytatott küzdelem feladataiból, a munkásosztály érdekeiből és az ezeket az érdekeket kifejező kommunista párt politikájából adódik. A szocialista nevelési célban a sokoldalúan fejlett (művelt, öntudatos, az új társadalmat építő, aktív, harmonikus, szabad) embereszmény fejeződik ki; olyan ember kialakításának az igénye, aki magas szintű általános műveltséggel, tudományos világnézettel és fejlett, önálló gondolkodással rendelkezik. A nevelési célban körvonalazott embereszmény kialakítására tervszerűen irányított, s meghatározott szervezési keretek között kerül sor. A nevelési cél általános jellegénél fogva azonban nem fejezheti ki mindazokat a feladatokat, amelyeket a sokoldalúan fejlett embei eszmény-kialakításban meg kell valósítani. Ezek a feladatok az iskolai nevelés során, az egyes nevelési területeken kifejezett céltudatos tevékenységben realizálódnak. Az eddig elmondottakból következik, hogy a szocialista iskolában folyó nevelés folyamatában — a nevelési célban megfogalmazott társadalmi Igényeknek megfelelően — a feladatokat az egyes nevelési területeken igyekszünk megvalósítanL Az is világos, hogy a nevelés a legegyetemesebb pedagógiai fogalom, melybe beletartozik mindaz a céltudatos, tervszerű és szervezett hatás, mellyel a növendék személyiségét alakítjuk. A nevelési folyamat tehát az oktatás és a képzés folyamatát ls tartalmazza. A SZOCIALISTA ISKOLÁBAN a nevelés során gondosan kiválogatott, objektív tartalmak által alakítjuk, formáljuk a gyermekek jellemét, világnézetét, erkölcsi arculatát. A nevelés folyamata tehát vizsgálható tartalmi szempontból, ami azt jelenti, hogy mérlegelés alá vetjük azokat az ismereteket, szokásokat, magatartási szabályokat, az erkölcsi és világnézeti tudat elemeit, melyek hatnak a gyermekre. A szocialista nevelés szempontjából nem lehet közömbös, milyen tárgyi elemek kerülnek be a nevelés tartalmába. Ezért a társadalom és az egyén számára is fontos objektív, anyagi elemek kiválogatása, értékelése nagy körültekintést igényel. A nevelés másik, nem kevésbé fontos oldala a szubjektív oldal, amelynek vizsgálatakor arra derítünk fényt, hogy a kiválogatott tartalmi részek milyen hatást váltottak ki a növendékben. A szocialista iskolában megvalósuló nevelés és oktatás nem fejeződik be bizonyos ismeretek, világnézeti elemek, erkölcsi magatartási szabályok, esztétikai ismeretek egyszerű közlésével, átadásával. Szükséges, hogy ezekkel hassunk a gyermekek személyiségére. A nevelőmunkát akkor tartjuk eredményesnek, ha a gyermekek valóban magukévá teszik az objektív tartalmakat, vagyis alkalmazni tudják ismereteiket, kifejlődnek testi és szellemi képességeik, formálódik világnézeti és erkölcsi meggyőződésük, erkölcsi tulajdonságaik, jellemük és ízlésük. Röviden: a szocialista nevelés akkor sikeres, ha a nevelés céljának megfelelően a gyermekek fejlődésében mélyreható mennyiségi és minőségi változásokat idéz elő. Az ilyen jellegű változást nevezzük képzésnek. A képzés lényege, hogy az objektív tárgyi tartalmak által a diákokban bizonyos meggyőződéseket, képességeket és tulajdonságokat fejlesztünk ki. A szocialista nevelésnek számos formája van, melyek közül a legfontosabb az oktatás. Az oktatás a nevelés legfőbb formája s egyben eszköze, mely tartalmát tekintve a legtöbb időt igényli. Az oktatás leglényegesebb vonásai: az oktatási folyamat, melynek során a nevelés céljának megfelelő, gondosan kiválogatott ismeretek átadása, feldolgozása és az ezekkel kapcsolatos jártasságok és készségek kialakítása történik. Az oktatást képzett tanító irányítja. A képzés az oktatás szerves része, melynek során jártasságokat és készségeket alakítunk ki, megalapozzuk a világnézetet, formáljuk az erkölcsi meggyőződést, a képességeket, jellembeli tulajdonságokat. Az oktatás azonban nem képes átfogni az egész nevelési területet (az osztályon ás az iskolán kívüli nevelést). Elsőrangú feladata az értelmi erők (a gondolkodás, az emlékezet stb. J fejlesztése, s a gyermekek felkészítése az önálló ismeretszerzésre. Az utóbbi Időben az élet egyre kifejezettebben követeli meg az iskolától, hogy a tudományok és a technika gyors fejlődéséhez alkalmazkodva elsősorban a későbbi önképzéshez szükséges tanulási készségek fejlesztésére helyezze a hangsúlyt. Ehhez természetesen nagyfokú módszertani felkészültség és önálló gondolkodás, valamint a problémák helyes meglátásának a képessége is szükséges. A SZOCIALISTA ISKOLÁBAN megvalósuló oktatás mindig nevelő jellegű. A nevelomun:teljes rendszerének a megte^ remtéséhez azonban az is on.tos, hogy a már említett té ve* zökön kívül az ifjúsági sz- vezetek munkájának a me- ; arvezését, az egész tanuló :illektíva életét, az Iskolán kiv<M<< munka tartalmát, formáit és i családi nevelés Irányultságát >s a nevelési célok szolgálatába állítsuk. A nevelés eredményes- UÍÍÉíJ ségének biztosítása érdekében fontos továbbá, hogy mindezen ]g

Sg tényezők között szerves kapcsolat és folyamatosság legyen, mert csak így lehet befolyásolni a tanulók személyiségének a fejlődését. K. D. 6