Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-06 / 261. szám, csütörtök

A szocialista demokrácia és a mai magyar kultúra Interjú ACZÉL GYÖRGY elvtárssai, az MSZMP KB titkárával A Társadalmi Szemle ez évi 10. száma közli azt az interjút, melyet Aczél György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára adott [u. Szurovcev, a Lityeraturnaja Gazeta különtudósítójának. Aczél György bevezetőül leszögezi, hogy Magyarországon a kulturális politikában érvényesül az a törekvés, hogy a nemzeti művelődés olyan új formáit teremtsék meg és fejlesszék tovább, melyben harmonikusan egyesül a nemzeti és általános emberi hagyomány, s amely állandóan gazdagodik az új szocialista értékekkel. S éppen Tiindezek figyelembe vételével és megvalósításával válik a kultúra a tömegek közkincsévé, s ez elmondható még akkor is, ha az eredményekkel több vonatkozásban is nem lehet megelégedni. „Tisztában vagyunk azzal — méri fel reálisan a helyzetet Aczél György —, hogy — íe~<zem azt — az ezer főre jutó személyautó tekintetében a közeljövőben még nem tudjuk megelőzni a vezető fejlett kapitalista országokat. De elhagyjuk és elhagytuk Nyugatot az oktatás, a kultúra humánus gazdagsága és mindenekelőtt demokratizmusa tekintetében, túlszárnyaltuk a kultúra, a művészet és a nagy tömegek kapcsolatának alakításával. Ezek az eredményeink világszínvonalon vannak, és kétségbevonhatatlanul reprezentálják szocialista fejlődésünket." A tömegek műveltségének fejlesztése mellett jelentős eredmények születtek a művészeteknek és az irodalomnak szinte minden ágazatában. Kimondható ez éppúgy a líráról, mint a szépprózáról, a drámairodalomról és a színházi kultúra produkcióiról, az opera és a balettművészetről éppúgy, mint a filmművészetről vagy a képzőművészetről. „Figyelemreméltó jelenség — állapítja meg Aczél —, hogy irodalmunkkal s más művészetek alkotásaival eddig soha nem tapasztalt méretekben ismerkedhetnek meg határainkon túl is." A szabadság marxista—leninista értelmezése és a művészetek közti összefüggésekről szólva Aczél György megállapította, hogy Magyarországon 1956-ban, az ellenforradalom leverése után a legfőbb feladat volt a káosz megszüntetése, a politikai rend helyreállítása. Mert ahhoz, hogy a művészetekben valóban kibontakozhassék a szabadság, elsősorban is a szocialista társadalmi rendet kellett megszilárdítani. E céltudatos munka eredményeként elmondható, hogy a magyar művészeti életben és annak minden területén ma sokkal tágabb a szabadság, mint bármikor azelőtt. „Ezt a jelenséget azonban — állapítja meg Aczél György — csak az értelmezi helyesen, s az von le belőle helyes elvi következtetéseket, aki felismeri, hogy a ml szabadságértelmezésünk első parancsolata és kardinális pontja: a szocializmus eszméjét szolgáló művészi kezdeményezések nagyobb szabadsága ... Szabadságértelmezésünk igazolását mi elsősorban nem abban lát'uk, hogy nálunk olyan írók is írnak, olyan művészek is alkotnak, akik megmaradtak lényegében polgári-humanista szemléletük mellett. Ezeknek a megszólalása is fontos, egyfelől, mert alkotnak olyan értékeket, amelyek részévé válhatnak a szocialista kultúrának, másfelől, mert hallgató irányzatokkal nem lehet eszmeileg megbirkózni." Aczél György megemlíti, hogy az utóbbi években olyan jelentős irodalmi művek születtek, mint a Rozsdatemető, a Húsz óra, a Hideg napok, illetve az ezekből készült színművek és filmek, s éppen ezért: „Amikor tehát mi a nagyobb alkotói szabadságról beszélünk, akkor ezen elsősorban a szocialista művészet nagyobb mozgásterét és a szocializmus irányába ható művészi kezdeményezés nagyobb szabadságát értjük. Művészeti életünkben a legnagyobb támogatást a szocialista realista törekvéseknek nyújtjuk." A szocializmus építésének minden országban megvannak a törvényszerűségei, melynek épp oly fontos alkotóeleme az „áltálánas", mint a nemzeti sajátosságokból adódó „különös". Hogyan érvényesülnek ezek a vonások a magyar kulturális életben? A kérdésre válaszolva Aczél elvtárs kifejti, hogy a kulturális tevékenység is az ország adott szocialista viszonyaira épül. Ez pedig nevezetesen azt jelenti, hogy itt is érvényesül a párt vezető szerepe, a szocialista közéletiség és a népiség, továbbá, hogy a magyar kultúrát „a világ haladó szellemi erőivel, elsősorban a szocialista szellemi erőkkel összhangban fejlesszük." „Az elméleti és a gyakorlati munka során — folytatja Aczél — a valósággál való reális számvetések alapján azonban nyilvánvaló lett, hogy az ideológia, a kultúra területén nincs monopolhelyzete nálunk a marxizmusnak. Mit jelent ez? Ez a tényszerű megállapítás azt fejezi ki, hogy hazánkban sok még a vallásos ember, vannak rétegek, amelyeknek világnézete nem mondható marxistának. Vannak olyan rétegek Is, amelyeknek aondolkozásában az új, marxista elemek keverednek a régi „polgárt nézetekkel." Mindebből pedig következik az a feladat, vonja le a következtetést Aczél György, hogy erősíteni kell a marxista Ideológia vezető szerepét. A marxista ideológiának ezt a vezető szerepét azonban nem a deklarációk döntik el és határozzák meg, tehát ffiWjPjl nem szubjektív döntés kérdése, hanem objektív KZrial lény. Ezzel kapcsolatban Aczél elvtárs emlékeztet 1969 arr

a' a ma

i'

xist

a ideológia monopolhelyzetének deklarálása végső soron öncsalás, illúzióXI. 6. keltés, önáltatás, ami következményeiben aztán a gondolati elszegényedéshez, a kényelemhez, a 5

tunyasághoz vezet. További következménye az ilyen álláspontnak az ls, hogy adminisztratív eszközöket alkalmaznak abban az esetben ls, amikor más módszerekre volna szükség. Éppen ezeket elkerülendő, ragaszkodni kell ahhoz az alapelvhez, hogy vitára vitával válaszoljanak. Ez persze semmiesetre sem jelentheti azt, hogy a vita ürügyén bárki is a törvényekbe ütköző politikai szervezkedésre jogot formáljon. Aki a szocialista rendszerrel szemben ellenséges törekvésekkel lép fel, azzal szemben az adminisztratív eszközöket nem csak lehet, hanem kell is alkalmazni. Csak elítélni lehet a múltnak azt a gyakorlatát, hogy a marxista ideológia monopóliumát deklarációkkal és az elhallgattatás adminisztratív módszereivel „teremtette" meg. Ebből következett aztán, hogy minden polgári és kispolgári nézet képviselője marxista terminológiával és marxista idézetekkel álcázta magát, aminek következményeként az ideológiai frontok szinte a felismerhetetlenségig összekuszálódtak. „Hiba volt a túlzott sietség — állapítja meg Aczél György —, illetve a monopolhelyzetre való törekvés magának a marxista gondolatnak a szempontjából is: visszavetette annak fejlődését. A versenynélküliség elkényelmesített, lefegyverzett. Nagyon sok embert kényelemre csábít az az érzés, hogy a hatalom pozíciójában nem kell megfeszítenie szellemi erejét és energiáját, neki „nem sürgős", hogy gyorsan válaszoljon a kérdésekre, „ráér" a polémia és a kezdeményezés ... Ilyen körülmények között ugyanis egy-egy kulturális-tudományos törekvés könnyen elhallgattatott egy másikat azzal, hogy ráragasztotta az »antimarxista« jelzőt." Arra a kérdésre válaszolva, hogy a jobboldali revizionisták és a „baloldali" radikálisok szembeállítják a szocializmus és a demokrácia fogalmát, Aczél kijelenti, hogy ma is találkozni lehet olyan tendenciákkal, melyek szeretnék a szocialista demokráciából a szocializmust kiiktatni, s ezáltal a demokráciát a polgári demokratizmusra redukálni. „A mi véleményünk természetesen az, hogy a szocializmust kell erősíteni a demokratizmus által, nem pedig a polgári demokratizmust a szocializmus ellenében. Másfelől elutasítjuk azok álláspontját, akik a szocialista demokratizmust a proletárdiktatúra fellazításának tekintik, s igyekszünk eloszlatni azoknak a jó indulatú aggályait, akik rendszerünket féltik a szocialista demokráciától." A szocialista demokráciában a viták a szellemiIdeológiai tevékenység szerves tartozékai. Természetes jelenségnek kell tekinteni, hogy a vitákban egyfelől szektás, dogmatikus, másfelől revizionista nézetek is jelentkeznek. Fontos szempont, hogy a vita elsősorban is nem a személyekkel, hanem a nézetekkel folyik. „Igaz — konstatálja Aczél György —, hogy a fejlődés gyakran ellentmondásos: nem egyszer tapasztalhattuk, hogy aki korábban szektás volt, most liberális nézeteket vall, vagy fordítva: az egyik szélsőségből a másik szélsőségbe csap át." Nagyon figyelemre méltó, amit Aczél György a kultúra, a művészeti alkotások terjesztéséről, tömegessé tételéről mond. Az erről szóló megállapításait az alábbiakkal illusztrálja: „Amennyiben pedig elmaradottság mutatkozik, nem a panaszkodás! tartjuk követendő magatartásnak, hanem a szívós, odaadó munkát. S erre vannak követendő példaképek. Hogy csak egyet említsek, a nagy magyar zeneszerző, Kodály Zoltán, nem marasztalta el a magyar nép nagy tömegeit elmaradott ízlésükért, hanem életének alkotó évelt, évtizedeit szentelte arra, hogy megtanítsa őket a zenei értékek befogadására és élvezetére." És ml lett Kodály munkásságának az eredménye? Az, hogy ma a koncerttermek pénztárai előtt hosszú sorok állnak jegyérti Befejezésül az újságíró megkérdezte, hogy a magyar művészeti életben nem jelentkeznek-e a dekadens megnyilvánulások? „A dekadenciát és a nihilizmust — válaszolta Aczél György — nálunk némelyek — s általában nem a legtehetségesebb alkotók — a divaton túl valamiféle szellemi és intellektuális rangként kezelik. Szerintük mindazok, akik a haladó politikai eszmék meggyőződéses hívei és ezeknek jegyében alkotnak: primitív, idillikus lelkületű, a mély problémákat elkerülő „konformisták", akik művészileg sem lehetnek eredetiek." A dekadenciával kapcsolatban gyakran említik a válságérzetet. Helytelen lenne olyasmit állítani, hogy a szocializmus körülményei között, egyes embereknél, sőt társadalmi rétegeknél nem keletkezhet válságérzet. Csakhogy különbséget kell tenni a között, amikor történelmileg túlhaladott társadalmi rendszerek és osztályok válságérzetéről van szó, és a között, amikor a haladó és forradalmi erőkön váratlan, nagy nehézséggel szembekerülve keserűség, kishitűség — válságérzet vesz erőt. Az ilyen válságérzetek közötti alapvető különbség abban van, hogy az utóbbi nem a társadalom lényegéből eredő válságjelenség, s éppen ezért csak átmeneti jellegű, tehát leküzdhető, megszüntethető. „A marxisták — fejezi be az interjút Aczél György — itt sem abban különböznek a nem marxistáktól, hogy ők nem érzik ugyanazt, amit más ember érez, hanem abban, hogy a válságélmény sem töri össze társadalmi hitüket, hogy van intellektuális erejük kiragadni magukat ebből a válságérzésből, hogy nem elégszenek meg a kesergéssel, hanem tudnak gondolkodni, cselekedni, harcolni. A mi eszményünk ezért — az életben és a művészetben egyaránt — a tudatosan cselekvő ember, aki tlj és Ú1 körülmények között, egyre maqasabb szintre jutva küzd a valóság szocialista átalakításáért." (Ism.: B. L.j m BrtirJ JME i^wŕ JI ' ' s® 4 mM It* i ... í i j j Milí läp"'*^ IÓ SZŐLŐTERMÉS Az alsópéteri szövetkezet szőlészetében jó ütemben folyik az évi termés betakarítása. A ter més a vártnál jobb volt és így a szüret kissé elhúzódott — írja Andriskin József olvasónk Komáromból. Az eddigi eredmények meghaladják a tervezett mennyiséget. A jó termés betakarítása komoly feladatok elé állította a szőlészet vezetőit. (A felvételen: Jaroslav Krlžan mérnök és Pócs Flórián vincellér a szőlő minőségét ellenőrzi.) 480 MÁZSA CUKORRÉPA HEKTÁRONKÉNT Ugyancsak szép terméseredményekről ír Lalo Károly farnadi olvasónk. Ötven lóerős traktorokkal szántották ki a cukorrépát a farnadiak — írja. Kiss Gyula és Simonek János traktorosok naponta kétszer is kicserélték az ekevasakat, mert olyan kemény volt a föld. A kukoricatöréssel is végeztek mér Farnadon. Mintegy 140 hektárnyi területről kerültek a szép csövek a szárítóba. Bőven kaptak a kukoricából természetbeni juttatásként a szövetkezet tagjai is. Bongya Lajos mérnök legfőbb gondja most az őszi szántás. Az összterületnek több mint a fele vár még ekére. Hét Dl—54-es traktor éjjel-nappal végzi a szántást. Valóban igyekeznek a farnadiak. Jó munkát végeznek, hiszen megszokták, hogy jó munkájuk eredményeiből saját maguknak van a legtöbb hasznuk FÜRDŐ ÉS FEDETT USZODA ÉPÜL LOSONCON Losoncnak már régebb idő óta nincs nyilvános fürdője — írja Sólyom László olvasónk. Most végre komoly lépés történt a kérdés megnyugtató rendezésére. Ez év végre el kellene készülnie a tervdokumentációnak, hogy ennek alapján 1970-ben megkezdhessék a fürdő építését. Az előzetes tervek alapján a nyilvános fürdőben a kád- és gőzfürdőkön kívül helyet kapna egy 25 X14 méteres fedett uszoda is, mintegy 300 néző befogadásáru alkalmas lelátóval. A legújabb elképzelések szerint a fürdőt a fedett uszodával összekötő folyosót csarnokká szélesítenék ki, melyet különböző teremsportok űzésére használnának ki. Az új fürdőt és a fedett uszodát a Petőfi utcában levő üres telken építenék fel, s — becslés szerint — mintegy 25 millió koronába kerülne. Ezzel a létesítménnyel megoldódna Losonc fürdőjének kérdése. SZÉPEN FIZET A SZÖLO az érsekújvári járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban is. A termés sokkal gazdagabb, mint a tavalyi — írja Meidlik Kálmán nánai olvasónk. Elbeszélgetett Verni Ferenccel, a párkányi boriizem vezetőjével, aki elégedett a terméssel és a telő borostankokkal. A borüzem dolgozza fel a környék szép és gazdag termését. VALAMIT TENNI KELLENE írja levelében Rafael János párkányi olvasónk. Hosszú hónapok óta ugyanaz a kép fogad, ha a párkányi papírgyár autóbuszmegállója felé igyekszem. Az autóbusz váróhelyiségének két oldalán az ablakok kiverve, s nincs senki, aki kijavítaná őket. Ki felelős ezért? Meddig lesz ez még így? A helyiséget vastagon belepi a por és a piszok, nem takarít itt senki. Különösen problematikus a helyzet télen, amikor a munkások kabátjaikba burkolózva várnak az autóbuszra. Leginkább az esti busszal induló munkásokra gondolok. Most ez a váróterem egyáltalán nem felel nleg a követelményeknek. Valamit tenni kellene, hogy a munkások ne ázzanak-fázzanak kint a hidegben. A PÁRKÁNYI TEJGYÁRBAN Sokkal szívesebben olvastuk Rafael János olvasónk második levelét, melyben a párkányi tejüzemről számol be. Felkerestem Bognár Róbertet, az üzem vezetőjét — írja —, hogy egyet s mást megtudjak az üzemről1953. május 1-én kezdett üzemelni napi 15 000 liter tej kapacitással. Ma már ezt a menynyiséget jóval túlszárnyalták, mert naponta 31 000 liter tejet vásárolnak és dolgoznak fel. A nyári hónapokban ez a menynyiség a 36 000 litert is eléri. Ebből mintegy 10 000 litert a közellátásra adnak, a többiből pedig tejtermékeket készítenek. Tervüket már 100 százalékra teljesítették. Jelenleg az üzemnek 50 dolgozója van. Közülük az értékeléskor az első helyen Mácsadi Erzsébet végzett. Az üzemből távozóban tudósítónkat behívták a portára ls. A szolgálatot teljesítő fiatal aszszonyka lelkesedéssel beszélt üzemükről. Többek között azt is elmondta, hogy van két cigány dolgozójuk is, akik munkájukért dicséretet érdemelnek. Mindketten traktorosok és helytállnak. Egyikük a Barti Efsz-ből hordja naponta a savót az állatoknak, a másik pedig szorgalmas munkája eredményeként már házat is épít. PANASZOK AZ AUTÖBUSZKÖZLEKEDÉSRE Két levelet is kaptunk az utóbbi napokban, amelyekben olvasóink az autóbuszközlekedésre panaszkodnak. Kovács János rimaszombati olvasónk a maga és a többi munkatársa nevében- fordult hozzánk panasszal. Naponta utazik munkahelyéről, Fülekről haza, Rimaszombatba. Vonattal utaznak Feledig, ahonnan 15.30 órakor autóbusz indul Rimaszombatba. A hiba azonban ott van, hogy ez az autóbusz nem minden esetben várja be a füleki vonatot. Ha valamit is késik, lemaradnak. Előfordult már az is, hogy az autóbusznak mindössze 1 percet kellett volna várnia, de a sofőr mégis elindult- Ez az autóbusz Rimaszombatban nincs kötve más közlekedéshez, ott várakozik a visszaindulásig, mégsem hajlandó várni 5—6 percet a füleki vonatra. Szeretnénk — írja olvasónk —, ha az illetékesek segítenének. Hasonló panaszos levelet írt Balázs Valéria dulovói olvasónk. A rimaszombati járásban — írja —, a Bátka melletti kisfaluban, Dulovón lakunk. Falunkban csak 45 család lakik. Az üzleten kívül itt semmi nincsen. Iskolánk, óvodánk, orvosunk és a hnb Bátkán van. Eddig rendes autóbuszközlekedésünk volt, most szeptembertől azonban megváltoztatták a járatokat, melyek sem az iskolásgyermekeknek, sem a felnőtteknek nem felelnek meg. Nagy tolakodás, veszekedés van minden reggel, mert az autóbusz, amikor Dulovóra érkezik, már zsúfolt, az emberek a lépcsőkön állnak. Hiába voltunk a CSAD rimaszombati kirendeltségén és a jnb közlekedésügyi osztályán, nem segítettek. Példáig jelenleg helyzetünk az autóbuszközlekedést illetően szinte tarthatatlan.