Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-06 / 261. szám, csütörtök

GÚTAI TUDÓSÍTÁS Friss levegő és mozgás A gyermeküdültetés néhány időszerű kérdése A higiénikusok VI. országos értekezletén néhány héttel ezelőtt Olomoucban az üdülés higiéniájáról tanácskoztak a szakemberek. A prágai Higiéniai Intézet az értekezleten dr. V ladislav Kapalín docens képviselte. Minthogy dr. Kapalín nemcsak higiénikus, hanem gyermekorvos is, elsősorban a fiatalok érdekeit tartja szem előtt. El Milyenek nálunk a gyermeküdültetés lehetőségei? — A gyermeküdülések megszervezése nálunk elsősorban az FSZM és az ifjúsági szervezetek feladata — válaszolja dr. Kapalín. — De azért a kisebb akciók, mint pl. a pionír- és diáktáborok, a cserkész- és más szervezetek szünidei rendezvényei is rendkívül népszerűek. Az utóbbi években azok az akciók sem mennek már kivétel számba, amelyek a Vöröskereszt közreműködésével azoknak a gyermekeknek nyújtanak nyaralási lehetőséget, akik megrendült egészségi állapotuk miatt nem tölthetik együtt a vakációt egészséges társaikkal. • Milyenek a társas üdülések eredményei? — A városi gyermekek csak ritkán jutnak ki a szabadba, de ha ez sikerül is egy-két órára, akkor sincs benne köszönet, mert a nagyobb ipari városokban füstös, egészségtelen a levegő. A hegyek és az erdőségek ózondús levegője ezért rendkívül jót tesz a fiataloknak, megerősödve, újult erővel térnek vissza a városba. Az üdülési akciókat tehát igen fontosnak tartjuk, és különféle üdülési módok közül szeretnénk meghonosítani a gyermekekre nézve legelőnyösebbeket. Tapasztalatainkat tizenegy esztendeje folyó ellenőrzéseink során szereztük. Ez idő alatt több mint 5000 vérkép alapján különféle pionírtáborokban 1200 gyermek egészségi állapotát kísértük figyelemmel a szünidőben, hogy megállapítsuk, melyik üdülési mód alkalmazása lesz a legcélszerűbb. El S a tapasztalatok? — Mindenekelőtt különbséget tettünk a városi és a falusi gyerekek között. Megfigyeltük, hogy ez utóbbiak részére a pionírtáborok mozgásszabadságuk bizonyos korlátozását jelentik. Mert ezekben a nyaralókban is kötelező az ebéd utáni 1—2 órai csendes foglakozás vagy alvás, ugyanúgy, mint a szanatóriumokban. A vidéki fiatalok nincsenek elragadtatva az ilyen intézkedéstől, de nincs ls rá olyan szükségük, mint a városi gyerekeknek, akiknél a napi kétórai pihenést rendkívül fontosnak tartjuk. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni kívánom az utóbbi években szerzett tapasztalataink alapján: minél több mozgáslehetőséget biztosítunk az ifjúságnak, annál jobb. A mozgás ugyanis nemcsak a vérkeringést szabályozza, hanem a jobb emésztést is elősegíti. Ezért nem túlzás, ha azt állítom, hogy a mozgás révén edzettebbek lesznek és gyorsabban nőnek a gyermekek. • Milyen következtetéseket vontak le észrevételeikből? — Azt, hogy míg a falusi gyermekek üdülésének előnyei a környezetváltozás következtében — és erre mindenkinek szüksége van — a jobb kedélyállapotban mutatkoznak meg csupán, addig az ipari és a nagyobb városokban lakó gyermekeknek az egészségi állapotban elért eredmények is jelentősek. Mert ha a városi gyermekek minden esztendőben legalább egy hónapot tölthetnek vidéken, akkor az évközben kedvezőtlen körülményeknek kitett szervezetük magához tér, kiheveri a káros hatást. Ezeknek a gyermekeknek tehát egyenesen életkérdés a friss levegő. • Általában hogyan gondoskodnak az ifjúságról a pionírtáborokban? — Különféleképpen. Vannak táboraink, ahol a gyermekek ellátása már nem kifogásolható, ugyanakkor azonban nevelőik elhanyagolják a testmozgásra vonatkozó követelményeinket. Érthető, hogy az ilyen helyeken az eredmények nem olyan jók, mint pl. abban a sátortáborban, amelyben magam ls három hetet töltöttem el a pionírok körében. JiCíntől északra, egy halastó partján, pompás erdőségek között, a kedvezőtlen időjárás ellenére is ragyogóan érezték magukat a kicsinyek. Állandóan foglalkoztattuk őket, mert sportolni: versenyt futni, röplabdázni, tornászni rossz Időben is lehet. Kirándulásokra ls jártunk velük, és mondhatom, hogy a három hét alatt egyetlenegy sem kapott náthát, és senki sem betegedett meg közülük. Makkegészségesen, felfrissülten tértek vissza otthonukba. De akkoriban még nem voltam biztos abban, hogy a gyermekek egészségi állapotának javulása valóban a testmozgásnak köszönhető. Megfigyeléseinket a bizonyítékok érdekében az állami gyermeküdülőkre is kiterjesztettük, amelyekben a leromlott egészségi állapotban lévő, vagy túl sovány gyermekek rendszerint két hónapot szoktak eltölteni. Ezekben az üdülőkben két csoportra osztottuk az ifjúságot. Az egyikben szanatóriumi életmódot folytattak, a másik csoportban azonban ebéd után nem aludtak. Náluk a mozgást helyeztük előtérbe. Amikor a hat hét elteltével a két csoportba tartozó diákok vérképelt összehasonlítottuk, beigazolódott, hogy az üdülés azoknak használt jobban, akik aktív életmódot folytattak. Levonva ezekből a tapasztalatokból a következtetést, az a vélemény, hogy a gyermekeknek több nyugalomra van szükségük, ma már elavult. Még a gümőkórban szenvedőknek sem tesz jót a sok fekvés. • Mi a véleménye az üdülőkben pihenő gyermekek gondozásáról? — Az üdülés — fejlesztése során — több változáson ment keresztül. Eredetileg szerényebbek voltunk. Bármilyen feltételeket és körülményeket elfogadtunk, hogy minél többen vehessenek részt a közös üdüléseken. Olyan táboraink is voltak, amelyekben a gyermeküdülés a szervezés szempontjából nem volt eléggé biztosítva. Szerencsére az utóbbi időben lényegesen javult a helyzet. Ennek az ára ugyan az, hogy az üdülők átmenetileg kevesebb gyermek befogadására alkalmasak, viszont a gyermekek jobb gondoskodásban részesülnek. Azelőtt nem ment ritkaság számba, hogy a gyerekeket iskolaépületekben helyezték el. Ma már ez elképzelhetetlen. Külön erre a célra emelt épületekben vagy a népszerű sátortáborokban nyaralnak a gyerekek. Az étkezést illetően a rendszeresség miatt az üdülőkben még akkor is jobb a gyermekek ellátása, ha ételeik biológiai öszszetétele nem teljesen kifogástalan, vagyis ha helyenként az előírtnál kevesebb tejjel és tejtermékkel látják el őket. Am a helyzet a gondos személyzet jóvoltából javul. El Ügy tudom, nem mindig voltak elégedettek a gyermeküdülők személyzetével. — Kezdetben a gyerekek kizárólag a tanítók és a gyermeküdülésre kevésbé felkészült egyének gondjaira voltak bízva. Ezért idegenkedtek eleinte oly sokan a közös nyaralásoktól. Az utóbbi években azonban annak az intézkedésnek jóvoltából — mely bizonyos előnyökben részesíti azokat a más elfoglaltságú szakembereket, akiknek a személye vonzóbbá teszi a gyermekek részére az üdülést — egyre többen határozzák el magukat arra, hogy szabadságukat a gyermekek körében töltsék. Ez az oka annak, hogy az üdülőkben emelkedik a munka színvonala és a gyerekek jobb ellátásban részesülnek. Tekintettel az üdülők korlátolt befogadóképességére, elkerülhetetlen a további üdülők és sátortáborok létesítése. Különösen olyanokra gondolok, amelyek a városok peremén vagy közvetlen közelében legalább rövid időre — ha csak 1—1 napra is — lehetővé teszik a szabadban való tartózkodást. KARDOS MARTA N

égy, öt, nyolc, tizenkét esztendeje készült riportjegyzetek hevernek előttem. Valamennyi gútal emléket idéz. Egy-egy réges-régen odavetett sző, félmondat olvasásakor mokány gútai fejek, csak erre a vidékre jellegzetes arcok tűnnek fel lelki szemem előtt. A tanyai iskola tanítójának a hangját hallom, mintha csak tegnap történt volna. Csokonai verAz otrokovicei Moravan vállalat — számos hazai és külföldi kitüntetés, díj tulajdonosa—a repülőgépgyártásban már évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik. Gépei úgyszólván valamennyi világrészben ismertek. Külön figyelmet érdemelnek a Trener és az Akrobat típusúak, amelyekről a szakemberek — itthon és külföldön — már számos esetben kijelentették: világviszonylatban ezek ma a legtökéletesebb sorozatban gyártott iskolagépek, amelyekkel egyúttal igényes akrobatikus mutatványok is végezhetők. Erről a gyakorlati eredméníek ls tanúskodnak: a legrangosabb repülőakrobatikai vetélkedőkön a két géptípus képviselve van. A Trfiner- és az Akrobat-típusú gépek, ha megfelelő képzettségű pilóta ül kormányuk mögött, az első díjak zömét mindig elviszik. A sorozatos sikerek — természetesen — más országok repülőiparára is hatással voltak, aminek következménye, hogy szerkezetileg egy-egy esetben utánozzák a Trenert és az Akrobatot. Az otrokovicei Moravan üzem az utóbbi időben két sportrepülőgép típust készített elő sorozatgyártásra. Az egyik a Zlín 42, a másik a Zlín 43. Érdekességük, hogy a szerkesztésnél az unifikácló adta lehetőségeket mennyire kihasználták. Ez tette lehetővé, hogy az alkatrésemmi esetre se hanyagolható el. Az elnöknek régebben, ha a népszaporulatról beszélt, tendszerint elborult az arca. Arra kellett gondolnia vajon hogyan teremtenek ezek számára néhány év múlva munkát. Ma Ján Jány így kezdi: „Akár több is születhet. Hiszen már épül a gyár." szek mintegy 80 százaléka kicserélhető. Emiatt a gép gyártási ára — a sorozatgyártás megkezdése után — jelentősen csökkenhet. A Zlin 42-es pilóta alapkő képzésre szolgál, de az akrobácia alapismereteinek elsajátítására is alkalmas. Ezen tanítható a navigáció, a sportrepülés és a vitorlázógép-vontatás. A standard kivitelezésű gép óránkénti maximális sebessége 220 km. Utazó sebessége: 200 km/óra. A Zlin 43 a pilótatudomány elsajátítására szolgál, de sportrepülésekre, turisztikára és üzleti célokra is alkalmas, továbbá vitorlázó gépek vontatására is. Nappali és éjszakai repülés egyaránt végezhető vele. Maximális óránkénti sebessége 250 km, utazó sebessége 210 km/ dolgos kéz ís akad elég. Így történt, hogy 1969. szeptember 12-én letették a gyár alapkövét. — Ma mái világos — mondja Ján Jány —, hogy itt nemcsak alkatrészt fogunk gyártani. Az üzem építésére az állami költségvetést (természetesen csak az első szakaszra) 90 millió koronát irányoz elő. Ebből — hogy csak a legfőbb épületet említsük — egy 10 600 négyzetméteres szerelőcsarnokot és szociális berendezéseket építenek. Az ide beállított szerszámgépeken majd motorkerékpáralkatrészeket gyártanak a Považská Bystrica-i és a strakonicei gyár részére. Az első időszakban a gyár 800—900 embert foglalkoztat majd. Munkaerőben nem lesz hiány, mert a helyi szövetkezet is egyre korszerűsödik, egyre több gépet használ, így ha kell, itt is jelentős számú munkás fölszabadul. Reméljük, hogy most már a tizenötévesek elhelyezése is egyre kevesebb gondot fog okozni és a munkát keteső asszonyok-lányok problémáit is megoldhatják. Gútán úgy tervezik, hogy a gyár 32 hónap alatt tető alá kerül. Az üzem felépítése révén végleg megoldódik a város közművesítése. Régebben a tervek készítésénél nem számoltak a gáz bevezetésével. Mivel azonban az üzem fő energiaforrása a földgáz lesz, módosították a városfejlesztési tervet: a háztartásokat is rákapcsolják a gázhálózatra. Ezen a vidéken az emberek eddig főleg földműveléssel foglalkoztak. Az iparosok, szakemberek száma aránylag csekély volt. Hogy a szakemberhiány az üzem beindításakor se okozzon problémát, Gúta vezetői arról is gondoskodtak, hogy 1968-tól az üzem beindításáig folyamatosan minden évben 100—110 tizenötéves gyermek mehessen ipari tanulónak a Považská Bystrica-i gépgyárba. Lakatosnak és szerszámkészítőnek, hegesztőnek és marósnak, meg esztergályosnak és villanyszerelőnek tanulnak ki. Mondani se kell, hogy a gyermekek szívesen jelentkeztek. A szülők öröme is nagy volt, mert tudják, hogy nem kevesebbtől, mint a munka utáni országvándorlás megszüntetéséről van szó. A

családfenntartók közül ma még több mint kétezerötszázan a város határain kívül keresik kenyerüket. A gyárépítéssel ez a szám is lényegesen csökkenni fog. Gúta történetében 1969 szeptember 12-én új fejezet kezdődött. TÓTH MIHÁLY óra. Mindkét géptípus egymotoros, egyfedelű repülő. Motor* jaik kétféle változatban szerelhetők be. Az egyik motortípus hathengeres, M137-es, 180 lóerős sormotor. A másik változat motorja 210 lóerős. A Zlin 42 kétszemélyes gép, a Zlin 43-as négy utast szállíthat. Mindkét géptípus nagy előnye az egyszerűség. A vezetése tehát nem igényel állandó összpontosított figyelmet. Ma már világos, hogy a Z— 42 és a Z—43 (a képünkön) a közeljövőben a hazai és a külföldi aerokluhokban nagy népszerűségre tesz szert. Legutóbbi próbarepüléseikre a poprádi repülőtéren került sor. Ezek eredményei több mint megnyugtatók. Remélhető, hogy a Moravanrepülőgépgyár hű marad hagyományaihoz. Az üzem a jövőben még sok újdonsággal szerezhet kellemes meglepetést a repülést kedvelők népes táborának. Imiöátek) set idézett szomorúan valami hat esztendeje, és így tette fel a kérdést: „Hát csak kétkezi munkások lehetnek belőlük...?" És az iskolaudvaron zsibongó gyerekhadra mutatott. Arról beszélt, hogy innen, a tanyákról egyetlen gyerekből se lett az utóbbi évtizedek alatt értelmiségi. Meszsze a város, messze a felsőbb Iskola ... Hirtelen elém toppan egy öregember, akivel még kezdő újságíró koromban találkoztam. Annak idején azt kérdezte tőlem: hogyan készül az újság, és micsoda ördöngös gép a televízió? Az egyik jegyzet eszembe juttatja, hogy 1958-ban helyszíni riportot készítettem a gútai vasútállomásról. Arról számoltam be, hányan utaznak innen munka után. Máshova, Ostravára, a távoli építkezésekre, Kassára. Aztán bekövetkezett 1965 nyara. Az árvíz óta a faluban új időszámítás kezdődött. Ami azelőtt történt, ariól úgy beszélnek, hogy „a víz előtt", ami azóta történt, úgy emlegetik „a nagyvíz után." Rég érezték már a gútaiak a XX. századot. De jóidéig csak érezték. Az ország népe meg legfeljebb csak annyit tudott a községről, hogy: ez a köztársaság legnagyobb falva. Nemrég azután az újságok hírül adták, hogy Gútát hivatalosan várossá nyilvánították. J

án Jányval, a Városi Nemzeti Bizottság elnökével és Füri Istvánnal, a nemzeti bizottsági titkárral most atról beszélgetek, mi mindent kellene még elvégezni, hogy Gúta a valóságban is város legyen. Mert a várossá nyilvánításról szóló okirat csak a lehetőséget adja meg. A városi vezetők néhány számadatot mondanak. Például: Gútának ma 11285 lakosa van. Évente 160—165 gyerek születik. Az elhalálozások száma 60—65. Mindebből kiszámítható, hogy a természetes népszaporulat eléri az évi százat. Ez olyan tényező, ami ŰJ FEJEZET És éppen ez a gyár jelenti új fejezet kezdetét Gúta történetében. A gyár építésének története azzal kezdődik, hogy a váios vezetői két évvel ezelőtt Pozsonyba utaztak és a Szlovák Tervhivatalban aziránt érdeklődtek, melyik tröszt küszködik munkaerőhiánnyal. Megtudták, hogy a Považská Bystrica-i motorkerékpár-gyár szívesen építene valahol egy kihelyezett üzemegységet. A vezetők visszatértek Gútára és számolni kezdtek, majd 1968 februárjában ellátogattak a motorkerékpárgyárba, amely akkor a Vágmenti Gépgyárak vezérigazgatósága alá tartozott. Ján Jány íróasztalán ott a találkozóról készült jegyzőkönyv. Ez arról tanúskodik, hogy Ján Tabaček mérnök, az igazgató, — a későbbi külkereskedelmi miniszter — nagy megértéssel viseltetett az ötlet megvalósítása iránt. Alig egy héttel később a központi hivatalok már jóvá is hagyták: épüljön fel Gútán egy — egyelőre csak — alkatrészgyár. — Olyan üzemre gondoltunk — mondja az elnök — ahol jelentős számú asszony is dolgozhatna. A tervező munkát a bratislavai Kovoprojekt mérnökei vállalták. Pedig — mint minden tervezőintézetben — itt is túl voltak a dolgozók terhelve. Gúta nevének azonban — az árvíz óta — országszerte éidekes csengése van. Akik régebben azt se tudták, hogy létezik ilyen nevű község, ha valamit tenniük kell. az ügy érdekében, így kezdik: „Ha Gútáról van szó, igen." A kivitelező vállalat keresésénél szerencséjük volt. A Hydrostav egyik üzemegysége éppen Gúta környékén erősítette a Vág gátjait. Ezt a munkát most fejezték be, így van itt gép, és van itt felvonulási terület éppen elég. És mert Gútáról van szó — SIKERES PRÓBAREPÜLÉS